Szippantás mindenkinek…

Választási jog korlátozása: pipa.
Vállalkozás szabadságának korlátozása: pipa.
Szabad piaci verseny korlátozása: pipa.

Még nem tudtam eldönteni, hogy déja vu érzésem van, vagy csak nosztalgia hangulatom. Gazdasági szemléletű emberként tudom, hogy ahol megölik a versenyt, ott a szolgáltatás minősége és elérhetősége romlik, a szolgáltatás ára pedig emelkedik. Lásd hulladékgazdálkodásunk, és most a szennyvízgazdálkodásunk. Az árak szinte duplájára nőnek alig egy éven belül, a szolgáltatás elérhetősége korlátozódik – nem jönnek.

De ne legyünk szigorúak, minden bizonnyal teljes jóindulattal döntött így a csapat. Hiszen ha belegondolunk, ezzel a döntéssel lehet a legkisebb konfrontációval megtisztítani a falut az illegális félig nyitott derítőktől. Vízműveknek ott az adatbázis, lakosunk vízfogyasztása havi 8m3, de csak kéthavonta megyünk szippantani 5m3-t… valami nem stimmel… Upsz, nézd csak Géza, itt még nem is voltunk szippantani… Na kérem szépen akkor a bünti ennyi, a határidő annyi, aztán meg ha nem tetszik tudni befizetni, közműtartozásról lévén szó NAV, végrehajtás vagy amit akartok.

szippantosSzippantásról lévén szó, kicsit csatornázok is. Lassacskán csak kész lesz ez a több éve készülő projekt. Előbb surányi, majd tahitótfalui közmeghallgatáson is elhangzott, hogy a Társulat és a Társulás is gőz erővel azon van, hogy a támogatottság mértékét 15%-os önerőről 0%-ig tornázzák, ami sikerült is – ahogy azt a csatornázás honlapján olvashatjuk is. Ezek után nem értem miért nem akarnak rákötni az emberek – már aki nem akar rákötni. Ráadásul aki előtt elmegy a csatorna, annak kötelező is, és előbb utóbb – jókora büntetések után – be is köttetik! Előbb utóbb fel lesz rá szólítva, bár azt gondolom, hogy a szippantás árát és a talajterhelési díjat figyelembe véve, a rákötési hajlandóság drasztikusan ugrani fog. Ha csak havi 5m3 szippantással és talajterhelési díjjal számolok is, több mint 20.000 forint havonta – évente 240.000, amennyibe eredetileg a csatornázás került volna. Itt jegyezném meg, hogy akinek nincs vezetékes víz, hanem kútból oldja meg a vizet, ha nincs rajta hitelesített vízóra, akkor évi 100m3-nek megfelelő összeget kell fizetnie talajterhelés gyanánt, azaz 120.000 forintot évente.

–  – – ! ! ! UPDATE ! ! ! – – – 

A poszt írásakor a szigetmonostor.hu oldalon elérhető rendelet szerint a talajterhelési díj mértéke 1200.- forint volt! (LÁSD ITT!) Azonban a facebookon ma közzétett helyi adókról szóló rendeletben ez az összeg már

3.600.- forint / m3!!!

Az azért már igen húsba vágó összeg havi 5m3 szennyvíznél… 100m3 átalánynál pedig egyenesen horror, ha valaki méretlen kútból fogyasztja a vizet, mert az évi 360.000.- forint- azaz havi 30.000 forint, csak a talajterhelési díja! Plusz a szippantás… ha csak a havi 12.000 forinttal számolok, az akkor is összesen több mint évi fél millió forint csak a szennyvízkezelésre ingatlanonként. Egy évnyi szennyvízkezelés árából, már komoly biológiai emésztőt lehet építeni…

A turizmus másik oldala

Előző cikkem még nem is osztottam meg a facebookon, mert egy cikk sorozatnak szántam, de már több százan olvasták. Gondolom valaki érdemesnek tartotta megosztani, ezt ezúton is köszönöm és megtisztelő. Ebben a posztban a másik oldalon megtapasztalt anomáliákat, számomra érthetetlen dolgokat gondoltam leírni.

Aki ezt a blogot ismeri, az tudja rólunk, hogy nagyon pörgős életünk van a három gyerkőccel, és mindketten elég keményen dolgozunk, ezért nem fog csodálkozni, hogy jó néhány éve nem jutottunk el nyaralni 10-14 napokra. A kikapcsolódást általában 2-3 napos aktív és intenzív élményekkel szoktuk kvázi elérni 🙂 Mindkettőnk munkája olyan, hogy elég nehéz kikapcsolni… Ezért ha elmegyünk, akkor nem akarok foglalkozni semmivel, úgy vagyok vele, hogy inkább kevesebb napig offolok, de az idő alatt ne kelljen főzni, cuccolni, vagy bármivel is foglalkozni, ezért általában olyan wellness szállodákba szoktunk menni, ahol vasárnap délelőtt megállok a parkolóban és majd kedden délután újra indítom a kocsit. Így végig jártuk már az ország talán összes wellness szállóját. A wellness szálló alatt pedig távolról sem azt értem mint a legtöbb szálloda, hogy van egy 6 x 10 méteres medence, meg egy obi gazdaságos szauna… Azt gondolom, ez ma már alap, ettől egy szálloda még nem lesz wellness… Azt gondolom, a wellness szálloda a Gotthard-nál, a Kehidatermálnál, vagy éppen a Cascade-nál kezdődik.

Ami elsőre szembetűnő, hogy a szállodák szobáinak árazása számomra teljesen érthetetlen módon történik.

exkluziv deluxe (?)
exkluziv deluxe ablak nélkül(?)

Például a Debreceni Aquaticumban szerény véleményem szerint horror árak vannak, a fürdő csak 11-től van nyitva, a szobák teljes szocreál volt még egy évvel ezelőtt, de a felújítás sem sokat segített rajta, mert bár a színek frissebbek, és némileg a berendezés is módosult, szerény véleményem szerint ugyan olyan sötét maradt, a monitor méretű TV pedig a vicc kategórián is túltéve húzza le a szálloda szintjét számomra. 2 éjszaka félpanzióval 3 gyermekes családnak 202.000.- forint ezért sok, nagyon sok. 100.000.-/ éjszaka. Mégis telt házzal megy. Sokat elárul…

Érdekes, hogy keletre menve mindig drágábbak ezek a nyaralások. Debrecentől némileg nyugatabbra Demjénben van a Cascade. Ez egy viszonylag új hely. A szálloda rettentő igényes, gyönyörű, tágas, világos. Belépsz, és mintha egy újkori spanyol haciendában lennél.

hacienda
hacienda

A létesítmény főattrakciója A 760 méter hosszú barlangrendszerben lévő, 133 méter hosszú Lassú Folyó, ami átjárást biztosít a Tündérek és Koboldok világából a vulkán kráterben elhelyezkedő Csúszdaparkba, ahol 25 méter magasról négyféle csúszdán lehet lecsúszni akár 4-5 éveseknek(!) is. Tapasztalatból mondom, hogy az Aquaword sehol nincs ehhez képest kisgyermekes családok számára. Az egyetlen és sajnos elég nagy hátránya a komplexumnak, hogy a fürdő uszkve 100 méterre van a szálloda épületétől és nincs összekötve se egy fedett folyosóval, se egy barlanggal, se semmivel, csak a szabad ég… Ez nyáron oké, de őszi/téli/tavaszi szünetben nem ideális kisgyermekekkel. Itt ugyanaz a félpanzió, ugyan úgy két légterű szobában (nekünk akciósan! Volt)140.000.- forint környéke – 70.000.-/ éjszaka, máris 30%-al olcsóbb. Közelebb is van, hamarabb is odaérni, a környezet is frissebb, a levegő is tisztább.

Budapestről nyugatra véve az irányt. A legközelebbi ahol voltunk az a Velence Spa. Pár éve hatalmas akciókkal adtak ki 4 éjszakára két légterű apartmanokat, önellátással, de wellness részleg korlátlan használatával 79900.- forintért. Na az ennyiért ajándék volt! Most nem látok a honlapon ehhez hasonló akciót. Jelenleg családi szobában 3 gyermekes családnak két éjszaka félpanzióval 266.000.- forint. Hát ezt is sokallom, ugyanakkor még is csak a Velencei tó partján fekszik ami kvázi kisbalaton, ezért valahol meg tudom érteni a felárat, de köszönöm, kihagyjuk.

most nem szocreál ...?
most nem szocreál …?

Kehidán még akkor voltunk, mikor nem voltak a srácok. Szintén eléggé szocreál, és csak egy csúszdája van, ezért sem nagyon érzek késztetést visszatérni. Ugyanakkor itt is meg van az a bentlakásos érzés, hogy nem kell a levegőre menni, ha nem muszáj, mert a folyosó, ahonnan a szobák nyílnak, egyenesen a fürdőbe vezet. Figyelembe véve a komplexum nyújtotta lehetőségeket, szerény véleményem szerint ez a hely is kissé túl van árazva. Ha beépítenének még 2-3 csúszdát belülre és még 5-6-ot kívülre akkor simán megérné ez az ár, de engem nem győztek meg. Ráadásul nagycsaládoknak nincs kétlégterű apartman, csak lakosztály(csillióért). Az egylégterű családi szoba 144.400.- forint. Akkor inkább Cascade, és a szállodából átsétálunk azon a 100 méteren köntösben a fürdőbe. Ha már sétálni is hajlandó vagyok, gondoltam kérjünk egy fapados árat, a 300 méterre lévő apartmanházak egyikébe. Itt a 2 éjszaka három gyerkőccel és félpanzióval 132.800.- forint lenne. Igen, jól olvasta a kedves olvasó, 10%-os diszkont nincs a fapados kompromisszum. Hagyjuk már. Kösz, de kösz nem.

hűha élmény
hűha élmény

Ugrok egy nagyot egészen Szentgotthárdig. A Gotthard hotelben még a bezárása előtt volt szerencsénk járni – azóta már újra nyitott. Itt volt az első leesik az állam élményem. Akkoriban a szállodák miliője inkább olyan koleszos vagy inkább érezd magad otthon trend alapján voltak kialakítva. Nem volt az emberben az, hogy igen, azért fizetek ennyit, mert szállodában vagyok és ezt látom is. Talán ez volt az első tényleg szálloda amiben jártam itthon. A fürdő egy tengerparti ötlet köré épült, a medence laposan indulva mélyül, vannak különböző élmény elemek és néhány kisgyermekek számára is használható csúszda. A pálmafákon pedig érik az igazi banán 🙂 Az egylégterű családi szoba – csak összehasonlításképpen Kehidával – ugyan úgy két éjszakára, félpanzióval a háromgyermekes családnak, figyelj, FELE ANNYI! 76.500.- forint!!!! Ha két légterű szobát szeretnénk akkor annak a felára mindössze 10.000.- forint éjszakánként, azaz 96.000.- forint összesen. Azt gondolom, hogy ez is egy nagyon jó ár érték arány, és milyen érdekes, nyugati országrészen egészen az osztrák határnál. Azt gondolom, ide hamarosan elmegyünk egy kis Karibi hangulatot magunkba szívni 🙂

gyerekeknek féláronJöjjön egy igazi kis fapados űrutazás a végére. Pár éve úgy döntöttünk, hogy ahelyett, hogy a fiam meghívhatna pár srácot bulizni a szülinapi zsúrjára, inkább elviszem a Familyparkba Ausztriába. Ő ezzel boldogan kiegyezett – nagy örömömre 🙂 Mivel St.Margarethen nem itt van, ezért két éjszakát Sopronban gondoltunk eltölteni – egyet az oda utazás estéjén, egyet a vissza utazás előtt. Így frissen kipihenten tudunk menni a parkba. A Lövér szállónak van egy olyan akciója, hogy a gyermekek Familypark belépőjegy árának felét fizeti, illetve a szállodában veszel kupont, amivel megkapod a jegyet a Familyparkban. Három gyermeknél ez már nyomós érv 🙂 Igaz, csak három csillag, ezért a légkondit felejtsd el, és igen a berendezés sem pár éves, DE a konyha fergeteges! Komolyan mondom, én elég sok szállodában jártam már, de így sehol nem tudnak főzni! Az étel végig friss!!!! Nem az van, mint néhány 4-5csillagos helyen, hogy reggel hatkor kiteszik a tojásrántottát és 9kor ha nem fogyott el, még mindig ott zöldül kint; vagy ha elfogyott a pörkölt – mert az az egyetlen normális fő étel – , akkor így jártál.

Két ilyen tálaló van teli pakolva finomabbnál finomabbakkal!
Két ilyen tálaló van teli pakolva finomabbnál finomabbakkal!

Keveset hoznak ki és folyamatosan cserélik, újra töltik. Reggelire és vacsorára is bőséges választék van mind hideg, mind meleg ételekből. Omlett, tojásrántotta, főtt tojás, virsli, sült kolbász, tejbegríz, 4-5 féle lekvár, többféle sajt és megannyi felvágott, a többféle pékárú mellé. 3 féle gyümölcslé, tej, kakaó, kávé, szóval minden. Vacsora dettó. 6-8 féle főétel minimum van, a 8-10 féle körethez, plusz ugye aki hideget akar enni, annak ismét ott vannak a felvágottak, levesek, és mind-mind eszméletlen jól elkészítve! Komolyan mondom, múltkor végig kóstoltam az összes ételt, mindenből egy picit, hátha bele tudok kötni valamibe. Nem tudtam. Valamint még egy nem mindennapi figyelmesség! A félpanzióban benne van ebédre egy jó meleg leveske is délben. És akkor a legkellemesebbre térek rá, az árakra. Kehidai egylégterű családi szoba példájánál maradva, három gyermekkel, félpanzióval két éjszakára 61.000.- forint, 30500.-/ éjszaka!!! Ugyan ez összenyitható szobákban 96.000.- forint. Azt gondolom, eddigi legjobb ár érték arányú szállás. Sopronban egyébként van gyermekbarát gokart, ahol

soproni csúszdák
soproni csúszdák

először vezetett, ráadásul egyedül a 8 éves és a 7 éves gyermekem is gokartot, 8 perces menetért három gokartra fizettem 5000.- forintot! A hely egyébként rettentően családbarát, aminek talán az lehet a titka, hogy egy család csinálja szívvel lélekkel. Aztán ott van a tündéri kis strand gyerekbarát csúszdáival, és a hihetetlen áraival! Mivel délután négy óra után mentünk be, a családi jegyünk kapaszkodj, 2570.- forint volt, de az egész napos jegy is mindössze 3650.- forint lett volna! Sopron pedig egy gyönyörű és barátságos kisváros.

A Familypark, valami fergeteges. Reggel 9-től voltunk ott, délután 4-kor alig bírtam elrángatni a srácokat. 7 órán keresztül amire csak tudtak felültek, volt amire többször is. A beugró fölött nem kell fizetni semmire, ingyen vezetheti a traktort, ülhet fel a két hullámvasútra – még az 5 éves is(!) –, krokodilos vizes pálya, hatalmas csúszdák, nem is folytatom, mindenki nézze meg a honlapot, ezt látni kell! Elsőre lehet, hogy húzósnak hangzik a 22.000.- forintos beugró, de ha azt nézed, ez óránként és személyenként 650.- forint egy olyan vidámparkban, melyhez fokható nincs nálunk – pláne, hogy a budapestit már be is zárták…

Visszatérve az elejére, az anomáliákra. Én azt gondolnám, hogy minél nyugatabbra megyünk, minél magasabb a vásárlóerő paritás, annál drágábban kapcsolódhatunk ki, annál mélyebben kell a pénztárcánkba nyúlni, de amint a fenti ábra mutatja, ez nem igazán van így, sőt! Ha ezek után még azt is elmesélném, hogy Németországban töltöttük 2 éve a húsvétot, és szállással, üzemanyaggal, étkezéssel, nürnbergi állatkerttel, stuttgarti Porshe múzeummal, a rászánt 1000.- euróból még haza is hoztunk, akkor azt már lehet el sem hinné senki… Németországban leesett az állam, hogy mennyivel olcsóbb minden – az élelmiszertől kezdve, a whiskyn át, a ruhán keresztül, egészen az LPG-ig. Ráadásul a német átlagbér magasabb is, de azt gondolom itthon is sokan sokkal kiegyensúlyozottabbak és stabilabbak lennének ha a kinti árszínvonallal találkoznának az üzletekben és a boltok polcain…

Ugyanakkor az árazás egy dolog, eldöntheted, hogy neked az adott szolgáltatás meg ér-e annyit vagy sem és ha nem akkor keresel másikat. Az is szempont, hogy a saját érdeklődési körödnek megfelelően tudod e kombinálni a környék szolgáltatásait. Például a soproni/familyparkos kiruccanás nagyon megéri szerintem. Ha megelégszel az egylégterű szobával – hiszen gyakorlatilag csak eszel és alszol a szállodában –, akkor a familypark beugrójával, gokarttal és strandolással együtt is kijössz szűk 100.000 forintból, a háromnapnyi élmény pedig felér egy hét üdüléssel 🙂
A nyugisabb kirándulást kedvelőknek, ott van Szentgotthárd, az Őrség, Burgenland vagy éppen a Mühlgrabeni Meseerdő.

Ez oké, de ott miért erőltetik a gyerekbarát komplexumot, ahol alapvetően nem azok. Például Kehidának pont nem a családokra kellene koncentrálnia, hiszen bár nagyon jól megoldott a szobákból a fürdőbe való átjárás – ezzel kvázi bezárva a családot –, ugyanakkor bent már nem nyújt annyi élményt, hogy egy gyermek egész nap aktívan tudjon fürdőzni. A családok helyett ha a rekreációra, az idősekre koncentrálnának, akkor szerintem sokkal nagyobb lenne a respektje a helynek. Azt el kell fogadni, hogy nem mindenki szereti a gyermek nyüzsit, a kiabálást, hisztit, sikítozást. Nem kell erőltetni a gyerekbarát helyet azzal a lábáztatóval(gyerekmedence?), meg az egy darab csúszdával, hanem nyugdíjas barát helyé kell alakítani, hogy az idősek nyugodtan tudjanak pihenni. Sakktáblát a medencébe, még egy-két jakuzzi. Nem kell mindenkinek megfelelni, de azért nem árt, ha egy bizonyos réteget kellőképpen kiszolgálnak.

A harmadik, legérthetetlenebb dolog számomra, sok esetben a hely menedzselése. Erre a legjobb példám, a Cascadeban eltöltött 3 nap… Ahogy leírtam, a szálloda csodaszép, a fürdő pedig fenomenális, de a kettőt iszonyat rosszul hangolták össze. A 2 éjszakás 140.000 forintos árban például – ami mint mondtam akciós volt, az egyik szállás oldalról keveredtem rá, hogy fél áron szállhatunk meg. Szóval ez elvileg 280.000 forint lett volna, ami horror. Ráadásul nem is volt benne a fürdő belépőjegy, azt úgy kellett külön megvenni – a szálloda célközönsége tehát távolról sem a nagycsaládosok – egyébként rajtunk kívül egy család volt, ők sem magyarul beszéltek. Ugyanakkor maga a barlangfürdő gyakorlatilag gyermekekre lett építve. Szóval ezt valahogy nagyon nem gondolták végig.

egy kanálnyi rizs, 2 kis szelet rántott-hús (na ilyet se ettem még szállodában), 3 szelet sült karaj
egy kanálnyi rizs, 2 kis szelet rántott-hús (na ilyet se ettem még szállodában), 3 szelet sült karaj

Az is látszik, hogy maga a fürdő toldozgatott foltozgatott. Három rész van gyakorlatilag. Két gyógyvizes termál-medence, egy kinti csúszdaparkos strand rész – na ez meg a másik, hogy gyakorlatilag szezonban voltunk, június elején, és nem mentek a csúszdák, mert hétköznap van(!) ez milyen már? –, és van ugye a harmadik a barlangfürdő. A kinti strandfürdő egyik medencéje körül 2 centiméteres beton perem van úgy kb félméteres sávban. Nincs egy szintben a környezettel, ami pont arra jó csak, hogy az ember lerúgja a

pörköltszaft, és négy csillagos spagetti
pörköltszaft, és négy csillagos spagetti

körmét. Meg is történt 🙁 Az étterem ráadásul távolról sem olyan mint a Lövérben, nyolckor vacsiztunk a gyerekekkel és alig volt mit enni, még le is fényképeztem. Nem hogy választék nem volt, még abból sem lehetett szedni ami volt, mert elfogyott. Négy csillag… Ez tipikus menedzsment hiba. Ezt egy három csillagos szállodában az ember még csak-csak elnézné, de 32000-forintért éjszakánként és személyenként már eléggé kiábrándító.

Összességében nem ám olyan egyszerű a turizmus sem, ezt sem lehet csak úgy ukmukfukk bele a lecsóba nyomni. Persze vannak, akiknek a vérében van, belülről jön, de azért nem árt ha diplomás szakember tanácsát is kikéri valaki, mielőtt ilyenbe vág, mert el lehet azt képzelni, meglehet azt álmodni, csak aztán ha nem tudjuk kifizetni a villanyszámlát sem (Esztergomi fürdő), akkor nem biztos, hogy jó az út amin járunk…

Turizmus egyik oldala

Pár hete megkeresett egy úr, aki olvassa a blogom és tetszik neki. Szeretett volna velem csinálni egy riportot a Szentendrei-sziget turisztikai fejlesztéséről – ő ugyanis ezen területen dolgozik jelenleg. A riportot nem éreztem helyénvalónak, mert azt gondolom nem vagyok kompetens ez ügyben, de pár mondatot beszélgettünk. Azonban azóta is gondolkodom ezen a történeten…

A turizmusnak alapvetően két ága van szerintem – az aktív és a passzív –, persze ezt lehet még tovább boncolgatni és specializálódni – például családbarát aktív kikapcsolódás –, ugyanakkor alapjába véve, azt gondolom el kell dönteni már az elején, hogy aktív vagy passzív kikapcsolódásra fókuszálunk rá. Viszont teljesen lényegtelen, mire fókuszálunk, mert a Szentendrei-szigetnek gyakorlatilag nulla a turisztikai vonzereje – ebben a pillanatban. Lehet venni egy nyaralót és amolyan szocreál nosztalgiával, ellehet héderelni pár hétig, megnézni egy-egy falunapot, ahol a szokásos kínálattal találja magát szembe az ember. Mielőtt bárki azt hinné, hogy a falunapokat fikázom, nem, ezek a falunapok semmivel sem rosszabbak, vagy mások mint a nyirsárszentkukaci, vagy a szikkadttücsökhegyi. Ugyanaz a kézműves felhozatal, szinte echte ugyanazokkal az arcokkal, termékekkel, hangulattal. Van egy réteg, egy célközönség, melyet ez maradéktalanul kielégít, ugyanakkor erre turizmust nem lehet építeni, ha lehetne akkor nem beszélnénk semmiről. Van, jó, legyen, legyen minden héten valami fesztivál – van is –, de ez nem turizmus. Ettől még nem fog nőni a vendégéjszakák száma, nem lesz nagyobb a vásárlóerő, nem kiszámíthatóbb a kereskedelem. Persze vannak olyan fesztiválok, ahol bevételt termel egy-egy ilyen fesztivál, nem is akár mekkorát, és ma már több kisközség is felrajzolta magát a térképre. Orfű(1070 lakos!), Erdőbénye(1081 lakos!), Bánk(659 lakos!), Kapolcs(374 lakos!), és még sorolhatnám. Mint látszik nem kell ahhoz nagyvárosnak lenni, hogy maradandót alkossunk, felhelyezzük magunkat a térképre és bevételre tegyünk szert – mind a falu, mind a helyi vállalkozások.

Azon sem kell csodálkozni, hogy a 15-20 évvel még nyaraló övezetnek számító területek, mára kvázi lakóövezetté alakultak át. Emberek nem tartanak fent nyaralót csak azért, hogy álljon benne egy illikvid tőke, plusz még egy három hetes tengerparti nyaralás árát is elvigyen az adó és a fenntartás. Arról nem is beszélve, hogy vagy kertészt is fizetni kell, vagy rendszeresen ki kell járni, ha az ember nem szúnyogtelepen akarja tölteni azt a két hét szabit egy rozsdás bozótvágóval…

Az a baj, hogy még amink van sem tudjuk kihasználni. Talán az egész országban nincs még egy olyan község, melynek több mint 20 kilométernyi dunai partszakasza lenne, ebből 150méter kavicsos és nehezen megközelíthető strand; 4 kompkikötő; nagyjából 2 kilométer dzsungeles, de legalább elérhető partszakasz; a maradékra meg be sem teheted a lábad, mert lelőnek. A vicc, hogy a strandot is egy multi cég társadalmi felelősségvállalásának köszönhetjük, köszi Coca-cola, köszi ilovedunakanyar. Nem kell megijedni, a sziget többi része sem homokos tengerpart pálmafákkal és koktélbárokkal – pedig lehetne… A sziget érzést, a sziget feelinget csak akkor érezni, mikor valaki bejön vagy távozik, egyébként inkább olyan rezervátum. Hiába a szép környezet, ha maximum a szántóföldeken lehet nyugodtan sétálni a szigeten keresztbe vagy hosszába. Biciklivel is rémálom, mert egyesek úgy közlekednek a főúton – amin egyébként hivatalosan 12 éven aluli gyermek nem is kerékpározhat –, hogy az életveszély. Kerékpár út pedig sehol… Erre nem kell idejönni, erre az életérzésre ott a 11-es út – megjegyzem a Duna mindkét partján van kerékpárút, igaz a nyugati oldalon foghíjas.

Ott tartunk, hogy ha például hétfőn elbringázik előttem egy család és megkérdezi, hogy hol nyalhat el egy fagyit a gyerek ők meg sütiznének, akkor azt mondom nekik, hogy a sarkon van egy trafik, ott vehet jégkrémet. A kérdésre, hogy hol tudnak megebédelni, hebegve válaszolok, hogy a Torony talán nyitva van, de nem biztos, más hely viszont nem igazán jut eszembe… A legközelebb kérdésre Szentendre jut eszembe – onnan jöttek….
Nem rég megkérdezték tőlem – hiába na, komp utcája, egyetlen biciklis útszakasz talán az egész szigeten, én meg sokat vagyok kint a srácokkal bicózni –, hogy hol az a Klímaparkos tanösvény. Mondom a Fő utca felől jöttek, ugyan arra vissza, el sem lehet téveszteni. Ha azokra az akácoszlopokra gondolok, akkor ne nézzem hülyének…. Hát én kérek elnézést, de 130 millióból erre futotta.
Egy barátom nem rég szervezett egy nagyon klassz osztálykirándulást Szigetmonostorra. Fergetegesen sikerült! Hajóval jöttek, szuperül összeállított program a Tomi bácsinál és a Timi néninél. A srácok azóta is emlegetik. Az egyik gyerek ki is rángatta az egész családot rá úgy két hétre, mert a gyerek el volt ájulva, hogy Szigetmonostor mekkora állat hely. Család kijött, tudják mit tudtak csinálni? Semmit…. Az ég egy adta világon semmit, mert ahhoz hogy az a gyerek jól érezze magát, a barátom szervezése kellett. Na most arra azért senki ne várjon, hogy majd úgy ismeretlenül megkeresi valaki, hogy lenne itt megint 60 ember, akik jól éreznék magukat. Ezt valahogy elérhető mederbe kellene terelni, hogy ha legközelebb megáll egy család előttem biciklivel akkor tudjak nekik mit mondani, hogy mit tudnak megnézni, csinálni. Valahogy be kellene jelentkezni valamivel, hogy hahó mi itt vagyunk, ide bármikor jöhetsz ezt vagy azt csinálni. Nyitva vagyunk reggel 9-től este 8-ig, hét minden napján – álá medvepark. Most nem konkrétan Timi nénire, vagy Tomi bácsira gondolok! Egyébként pedig nem is kell egyből a hét minden napja, elég a hétvége. Minden hétvégén családok százai ülnek autóba Budapestről, hogy kimenjenek Visegrádra a várba és bobozni. Itt mennek el kvázi mellettünk, itt megy el mellettünk a fizetőképes kereslet, és keresi, hogy mire tudná elkölteni a pénzét, csak ki kéne rakni egy táblát, hogy itt jobbra Szigetmonostori Tanösvény, Állatfarm, Csúszdapark, Vízi játszópark, Hullámvasút vagy tudom is én mi.
Azt azonban ne feledjük, hogy van aki hobbiból, van aki önfenntartásból tartja az állatot, de üzletszerűen nem tudok róla, hogy bárki is tartaná. Most nem a kézműves sajtra vagy az óvodai lovaglásra gondolok, inkább egy budakeszi vadaspark, veresegyházi medveotthon üzleti modelljére. A Margit-szigeten is van egy kis vadaskert, hát nem egy nagy kunszt lenne itt is összehozni egy ilyet. Lehet, hogy rámenne egy fesztivál ára, de 1 nap helyett 365 napos vonzerő. Vagy ha már a Dunával vagyunk körbe ölelve, egy vízi játszópark sem lenne ördögtől való.
Ha ma rámegy Szigetmonostor honlapján valaki a szigetmonostori látnivalókra, akkor nagyon kétlem, hogy visszafoghatatlan vágyat érezne arra, hogy kiutazzon Budapestről, hogy megtekintsen egy kopjafát, vagy megnézze azt az 5 négyzetméternyi kőhalmot a gát oldalában.
Pócsmegyer szépen próbálj felépíteni a Pázsit tó projektet, Kisoroszi látványossága a szigetcsúcs, Tahitótfalu a kereskedelemre és szolgáltatásra épít, mi meg csak úgy vagyunk és turizmusfejlesztésről álmodozunk, meg egész nyáron fesztiválozunk mint a jó tücsök.
El kellene már dönteni, hogy most csinálunk valami turisztikai fejlesztést, vagy kitesszük a zárva táblát, mert ez a hónapról hónapra feljövő csontrágás, teljes mértékben kiábrándító.

Miért kellene nekünk a turizmus, mikor olyan nyugi és csend van? Nem régiben történt velem, hogy vasárnap meglepett pár barátom és hirtelen hova kapjak elugrottam a henteshez, hogy összedobjunk egy bográcsot. A Szilárdnál még sikerült vennem egy karton sört, mert még délelőtt volt, de a hentesünk már nem volt nyitva. Az milyen már, hogy egy ekkora falu nem tud fenntartani egy hentest, hogy a hét minden napján nyitva tudjon lenni? A falu vásárló ereje nulla felé konvergál. Ha nincsenek vállalkozások, nincsen munkahelyek, nincsenek áruk és szolgáltatások, nincs adóbevétel. Persze az aki kijár annak ez nem feltétlenül napi szempont, ugyanakkor vannak akik hónapokig nem teszik ki a lábukat a faluból vagy ha igen, akkor sem vásárolni. Én kijárok, de jó lett volna, ha akkor nyitva van a hentes. Megoldottuk lángossal és időközben azt is megtudtam, hogy a hentesünk más okokból van zárva vasárnap. Ugyanakkor az önkormányzat hosszú hónapok óta nem talál a felújított Horányi vásártéren lévő faházra vállalkozót, aki egy üzletet nyitna ott. Mondjuk a helyi termékek kikötése is közre játszhat ebben, de üzleti modellt építeni ilyen üzleti környezetben igen csak öngyilkos küldetés. A turizmus sokat jelentene a helyi vállalkozásoknak. Ha pedig van adóbevétel, akkor lehet pénzt fordítani utakra, járdákra, közvilágításra, fejlesztésekre, mert bár Horány évente letesz az asztalra kb 100milliónyi adót, amit a vízművek is megtold még egyszer ennyivel, de úgy tűnik ez kevés az életkörülményeink szinten tartására is, nem hogy még fejlődjünk is…. Vagy csak nem arra költjük, amire szerintem kellene és mások a prioritások…

Azt is észre kell venni, hogy Szigetmonostor lakosságának összetétele, az elmúlt 4-5 években piszkosul megváltozott. Míg régebben a középosztály jött ki – talán a hídra spekulálva, talán csak mert megtehette, hogy kifizeti az akkori ingatlanárakat és szerelmes lett a környezetbe –, manapság inkább a budapesti lakást kinőve, és annak árából itt ingatlant vásárolva jönnek ki családok még megmaradt egzisztenciájukat ápolni. De azt látni lehet, hogy sokáig nem maradnak, vagy csak itt alvókká minősülnek át, mert az óvodába nincs hely, a pesti iskolával – magától érthető okokból – nem tud versenyezni a helyi, a munka miatt pedig amúgy is be kell járni… Vásárló erő értéke nulla. Viszont elköltözni se nagyon tud, mert ma egy átlagos családi házat, jó ha 20millióért el lehet adni a faluban, ebből pedig Budapesten max egy másfél szobás garzon ha kijön, de a Duna két partján lévő településein sem sokra megyünk ennyi pénzel. Kb kétszer (de akár háromszor is) annyiba kerül minden hasonló jellemzővel bíró ingatlan a Duna túloldalán. Azért ez indokolatlan 30 kilométerre Budapesttől, ez már túl nő a távolságon, ez már ilyen Kismaros szint, ami majd kétszer akkora távolság Budapesttől, szintén Dunakanyar és szintén hasonló adottságokkal bíró település mint a miénk. Azért ez elgondolkodtató, lehet, hogy nem csak a turizmuson kellene elgondolkodni és dolgozni….

Itt jegyezném meg, hogy pár hónapja nyilatkozott Kismaros polgármestere a Szokolyai úti járdáról: „– A Szokolyai úti járda megépítése az olyan fontos társadalmi érdek, hogy az képes felülírni szinte mindent. Annyira kockázatos arrafelé a gyalogos közlekedés, hogy ezt az önkormányzatnak kötelessége mérsékelni, a helyzetet orvosolni. Ha kell erőn felül is, de ezt a problémát meg kell oldani. Amúgy pedig néhány tócsát már sikerült megszüntetni és még jó sok tócsa hátravan. És biztosan lesznek majd újabb tócsák is, amiket sikerül megszüntetnünk. Ha semmilyen pénzt nem sikerül nyernünk, a járdákat, a kátyúkat akkor is be kell foltoznunk, a biztonságos közlekedés feltételeit bizt

erről az utcáról van szó... (forrás Google Eart)
erről az utcáról van szó… (forrás Google Eart)

osítanunk kell. Ha csak a saját erőforrásainkra kell támaszkodnunk, akkor is képesek vagyunk egy picit évről évre előbbre lépni. De ha csak ennyi történik, akkor én ezt nem nevezném az építkezés évének. ” Innen üzenem a kismarosi lakosságnak, hogy sokan ölni tudnának a mi falunkban egy a gyalogosoknak vízelvezetővel az úttól elválasztott földsávnak…

forrás

Két kerékkel kevesebb…

Nem régiben volt szó a SzÚtinfo-n, hogy a Nagyduna sétányon mérnek, és hogy szerintem jó, más szerint pedig lehet ott gyorsabban is menni – bár minden bizonnyal nem az általam következőkben felvázolt szitura gondolt, de csak, hogy érzékeltessem mennyire teljesen mindegy az évek meg a rutin, álljanak itt e sorok. De az is lehet, hogy én vonzom az ilyen szitukat…

Piros: biciklis kisiskolások; Naranccsal én vagyok; citromsárgával a szemből jövő biciklisek
Piros: biciklis kisiskolások; Naranccsal én vagyok; citromsárgával a szemből jövő biciklisek

Szóval ma ahogy jöttem a Dunakeszi komptól a Nagyduna sétányon, több 10 méteren keresztül – talán volt az több mint 100 is –, kisiskolások bicikliztek a sétányon, szintén a falu felé. Annak rendje és módja szerint szépen félre is álltak, ahogy jöttek az autók a komptól. Én voltam az utolsó, mert hátul aludt a három gyerkőc a kocsiban, ráértem, nem sietek. Már majdnem elhaladtam a teljes sor mellett, mikor két biciklis jön velem szemben, de ehte szemben, úgy, hogy meg kellett álljak. Mondom, ember, kisiskolások vannak, nem fogom rájuk húzni. De ő is a gyerekét viszi és a tükrömmel szorítom le. Egyrészt nem, mert mint mondtam szembe jött velem, meg kellett álljak, másrészt a KRESZ a biciklisekre is érvényes. A fenti szituációban nem szembe kellett volna jönni a biciklivel, megállásra kényszeríteni és aztán hőbörögni befele az ablakon és fenyegetően kézzel pofonért hadonászni – pláne úgy, hogy a saját gyermeke is a biciklijén ült hátul, hanem meg kellett volna álljon szabályosan míg végig haladok, indexelve az úton lévő „akadály” – jelen esetben a kisiskolások sora – mellett. Komolyan mondom, legszívesebben feltölteném az autó kamerájából azt a pár percet a netre, mert szerény véleményem szerint ez ugyan úgy közúti veszélyeztetésnek számít, mintha ugyan ezt személygépjárművel – értsd autóval – követte volna el.

Volt már a szimon-on Közlekedj okosan poszt, azon gondolkodom, hogy rendszeresen fel kellene hozni egy-egy szituációt – akár videóval illusztrálva-, hogy mi a szabályos és mi nem, és mivel veszélyeztetik egyesek saját maguk és mások testi épségét, amit ráadásul még a törvény is büntet. Csak hát ki tudja, hogy lenne e rá igény, vagy hogy érne e valamit…

Ellenben az azért elgondolkoztató, hogy milyen turisztikai koncepciót akarunk mi még itt, ha egy sima hétköznapi iskolás kirándulással nem tudunk mit kezdeni, sem szemléletileg, sem infrastrukturálisan…

Viszlát dugók!?

Hiába minden bosszankodás, idegeskedés, tolakodás, a budakalászi áruházaknál lévő körforgalomban a reggeli és délutáni csúcs idején mindenkinek ki kell várnia a sorát. Különösen a Szentendre felől érkezőket figyelmezteti gyakran az információs tábla: torlódás! A 11-es főút és az M0-ás autópálya végcsomópontja az ország egyik legforgalmasabb útszakasza. A jelenlegi egysávos körforgalom képtelen ellátni funkcióját, ezért évek óta keresik a megoldást a Magyar Közút munkatársai, s a környékbeli önkormányzatok is folyamatos nyomás alatt tartják az állami céget a probléma orvoslása miatt. Rossz hír, hogy az esztendő harmadik negyedévében súlyosbodhat a helyzet. De ez egyben jó hír is, ugyanis a korlátozások a körforgalom átépítése és bővítése miatt lesznek – tudtuk meg a Magyar Közút kommunikációs osztályának vezetőjétől, Velkei Lillától. Két esztendeje kezdték el a szakemberek a budakalászi körforgalom áttervezését. Elsőként forgalomszámlálást és teszteket végeztek. Arra voltak kíváncsiak, hogy miként befolyásolná a közlekedést, ha jelzőlámpák irányítanák az autósokat a csomópontban. Az eredményeket felhasználva megszületett a megoldás is: átalakítják a körforgalmat, hogy nagyobb legyen az áteresztő képessége, és közlekedési lámpákat is elhelyeznek. „Az átépítés során növekedni fog a csomópont kapacitása, ugyanis a körpálya sávszáma és a körpályába belépő sávok száma is nő. A sávszámok növelésével és a megfelelő hosszúságú szabad jelzéssel biztosítható a szükséges kapacitás” – hangsúlyozta Velkei Lilla. A kommunikációs osztályvezető tájékoztatójából kiderül, a jelzőlámpák rugalmasan tudják majd a forgalmat szabályozni, így azt várják, hogy megszűnnek a jelenlegi dugók. Májusban a térség országgyűlési képviselője, Hadházy Sándor sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy a körforgalom átépítése 256 millió forintba kerül majd, mely a társaság rendelkezésére áll. Velkei Lilla megerősítette ezt az információt, mint fogalmaz, a jelen műszaki tartalomhoz hozzárendelt forrás fedezi a beruházás költségeit. A közbeszerzési dokumentációt összeállították, jelenleg miniszterelnökségi jóváhagyásra vár. Az elképzelések szerint a harmadik negyedévben kezdődhetnek leghamarabb a munkák a sikeres pályáztatás után. Az autósok ez idő alatt is használhatják majd a körforgalmat, az átépítés azonban jelentős forgalomzavarással jár majd az egyébként is erősen terhelt csomópontban, amelyhez a Magyar Közút Nonprofit Zrt. kéri az úthasználók türelmét.

Forrás: Pilis-Dunakanyari hírmondó

Még lehet nevezni az idei Kihívás Napjára!

Április 28-ig lehet nevezni az idei Kihívás Napjára. Magyarország legnagyobb szabadidősportos megmozdulásán a településeken kívül 2016-ban sportszerkesztőségek, tűzoltóparancsnokságok és cégek is versenyeznek majd május 25-én. Legyen a Te településed is részese a közös megmozdulásnak!

kihivasnapja2016Czene Attila, a Magyar Szabadidősport Szövetségének elnöke szerint a tavalyinál is több résztvevőre,          800 000 emberre számít a Magyar Szabadidősport Szövetség a Kihívás Napján, amelynek célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a rendszeres testmozgás fontosságára. Az országos rendezvényen többek között kiderül, hogy mely települések nyerik el a “Magyarország legsportosabb települése” címet.

A program eddigi sikerességét mi sem bizonyítja jobban, hogy tavaly több, mint 67 millió percetmozogtak országszerte a résztvevők. 2015-ben 234 településen volt Kihívás Napi vetélkedés, és 127 iskola közvetlenül is csatlakozott a felhíváshoz. A kezdeményezés immár 25 éve egyre több embernek mutatja meg a mozgás örömét.

„Számítunk olyan nagyvárosok részvételére, mint Debrecen, Szeged, Miskolc, Győr vagy Pécs, de a kisebb települések lakóit is arra buzdítjuk, hogy keressék fel a helyi önkormányzatot, és csatlakozzanak a Kihívás Napjához” – hangsúlyozta a fő támogató, a Coca-Cola HBC Magyarország Kft. kommunikációs vezetője, Tóth Valentin.

A nevezés ugyan még nem zárult le, de már eddig is rengeteg település csatlakozott a kezdeményezéshez. Sok helyen kreatív programokkal várják a mozogni vágyókat. Lesz gumicsizma hajító, feleségcipelő, kötélhúzó, traktorhúzó és kaszáló verseny, valamint íjászat és szkander is; de persze a hagyományosabb sportok kedvelői is találnak majd kedvükre valót a programok között. A szervezők továbbra is várják a nevezéseket, egészen április 28-ig. Mozogjunk, sportoljunk együtt minél többen 2016-ban is!

2016-ban a rendezvény fő támogatója a Coca-Cola Testébresztő programja. A Coca-Cola Magyarország számára kitüntetetten fontos, hogy a mozgás lehetőségét és örömét tudatosítsa minél több emberben. A mozgás ugyanis nem csak a versenysportot jelenti, de szerves, természetes része lehet a mindennapoknak is, például szabadidős tevékenység formájában.

További információk: www.kihivasnapja.hu;

Információk a támogató programjairól: www.testebreszto.hu

További információ: Engelmann Léna mobil: +36704206427 e-mail:lena.engelmann@uniomedia.com

Háza előtt bántalmazták

Ismeretlen tettesek azonosításához kérik a lakosság segítségét a tahitótfalui rendőrök.
A Szentendrei Rendőrkapitányság Tahitótfalui Rendőrőrs eljárást folytat 13090/188/2016. bűnügyi számon súlyos testi sértés bűntett kísérlet elkövetésének gyanúja miatt ismeretlen tettesek ellen.
A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint ismeretlen tettesek 2016. február 9-én 11 óra 30 perc körüli időben megjelentek a sértett pócsmegyeri házánál azzal az indokkal, hogy a vízszolgáltatótól érkeztek. A sértettnek gyanús volt a két férfi, ezért őket sem a lakásba, sem a ház udvarára nem engedte be. Ezt követően a nő hátat fordított az ismeretleneknek, hogy bezárja az ingatlan kapuját, de ekkor a férfiak egyike a lábával megakadályozta, hogy a sértett be tudja zárni az ajtót. A sértett ezután eszméletét vesztette, majd mikor magához tért azt tapasztalta, hogy vérzik az orra és sérülések vannak a halántékán, valamint a testén.
A férfiak egyike 35 év körüli és vékony testalkatú. Szőrzete világos barna színű, szeme kék színű és a bűncselekmény elkövetésekor borostás volt. Arca hosszúkás, szemei az orrához közel helyezkednek el. Az orrcimpája fölött a bal oldalon egy anyajegy található, metszőfogai előre állnak és rendezetlenek. A cselekménykor fekete színű cipzárral ellátott fehér színű kabátot, kék színű farmernadrágot és fekete színű baseball sapkát viselt, melyen elöl egymásra hímzett N és Y betű volt látható.korozes
A társa körülbelül 35 év körüli, zömök, erős testalkatú férfi. Szeme és a haja is sötét árnyalatú, a bűncselekmény elkövetésekor barna színű körszakálla volt. Szemöldöke vastag, sötét árnyalatú és középen kissé össze volt nőve. Piros színű kabátot, kék színű farmernadrágot és fekete színű téli kötött sapkát viselt.

A Szentendrei Rendőrkapitányság kéri, hogy aki a grafikán látható ismeretlen tetteseket felismeri vagy a bűncselekménnyel kapcsolatban információval rendelkezik, jelentkezzen személyesen a Szentendrei Rendőrkapitányságon vagy tegyen bejelentést a 06-1/236-2883-as hívószámon, illetve az ingyenesen hívható 06-80-555-111 “Telefontanú” zöld számán, vagy a 107, 112 központi segélyhívó telefonszámok valamelyikén.

forrás: police.hu

Nyomtatható plakát letölthető INNEN!

Kalandok úton, útfélen

Ma életveszélyes volt közlekedni az utakon… Kezdődött úgy, hogy a kislányomra majd rácsapták a kocsi ajtaját reggel az óvoda előtt, mire jól megkaptam, hogy én vagyok rossz helyen. Tuti rosszul nevelem a gyermekeim, mert én ilyenkor pont fordítva szoktam reagálni, és elmagyarázom, hogy azért óvatosan szaladgáljanak, nem kell mindenkin átgázolni. Már ekkor kellett volna éreznem, hogy ma ne üljek kocsiba. Délután azonban mindenképpen fel kellett mennem Tahiba, ezért szép komótosan nekilendültem. Szerintem legalább 80-al mehettem, mikor szemből egy kis piros autó eszeveszetten villogva jön és tol le a sávból, de úgy, hogy konkrétan az árok szélén álltam meg. Nézek mint Jani a moziban, nem állt meg, mondom itt tuti gond lehet, biztos felismert, átszakadt a gát és mennem kell vissza a faluba havat lapátolni. Gyorsan meg is fordultam és mentem utána. Hát tényleg a Dunaparton kötöttünk ki, a gát tetején, de mint kiderült, az öregúrnak nem vakarhatták meg két hete a…. hátát, vagy csak a frissen honbatolt, jobb kormányos kissé leharcolt „viagrától” kaphatott farkasszemet, nem tudom, de szerinte én 140-el száguldoztam és ő ezért tolt be szemből az árokba!!! én csak pislogtam…. Végén ugyan eljutottunk arra a szintre, hogy ott 90-el lehet menni, én meg 80al mentem, de ott még az is tahóság és ő nem is húzta rám a kocsit…. úúúúú itt feladtam….. Beültem a kocsiba, és úgy tényleg úriasan, mint aki tojáson lépked, elbotorkáltam Tahiba. Hazafele, mintha ez nem lett volna elég, kanyarodva Szigetmonostor felé, bátorkodtam megállni egy anyukának a lányával – hiszen, még ha nincs is gyalogátkelő, rémlik valami olyasmi, hogy kanyarodó gépjármű előtt a gyalogosnak elsőbbsége van. Na mögöttem majd belém rongyoltak, mire jól meg is kaptam, hogy minek állok meg, hogy lehet csak így, ukk mukk fukk megállni, és ha hülye vagyok, ne üljek volán mögé. Itt elszakadt minden, én meg mondom őszintén, úgy felment az agyamba a víz, hogy haza fele Tahit elhagyva az eperföldek között, már csak azon gondolkodtam, hova dobjam a kocsikulcsot, ha hazaérek. Mondjuk, reggel már akkor kellett volna kapcsoljak, mikor Szigetmonostor legprominensebb, legnagyobb múltra tekintő egyesület elnökét, kis híján összetörték a fő utcán, ráadásul nem is akár ki, és nem is akárhogy, és aki első körben csak annyival reagálta le, hogy miért te ki vagy b+…. Hát én szégyellem magam a helyében is, mert hogy 2015-ben a fent nevezett egyesület, jubilált!!! 20 évesek voltak!!! Csak hát, nem az ő évük volt ugye……
Óvatosan az utakon, nem az számít, hogy félmillió kilométert levezettél gyakorlatilag baleset mentesen, hanem az, hogy aki a másik gépjárművet vezeti, milyen lábbal kelt fel, megvakarták e a hátát, vagy tüskével indította e a napot. Aki ma felelősségteljesen ül volán mögé, annak kettő helyett kell vezetnie… Vigyázzatok magatokra!
Most pedig elmegyek a gyerekekért az oviba, meg a suliba, remegő lábbal, kissé feldúlva, de nagyon óvatosan…. Ha valaki siet, nyugodtan tegye ki mögöttem az indexet – biciklisek a bal kezüket – nagyon előzékenyen le fogok húzódni, ahogy azt kell!

kerekparut

Kihagynák a Szentendrei-szigetet az EuroVeloból

Bizonyára ismerősen cseng a régi vicc, amikor az apuka elviszi kisfiát az állatkertbe, a kicsi életében először rácsodálkozik a tevére és megkérdi mi az? A hivatalnok apuka némi gondolkodás után – hogyan is tudná a kislegénynek röviden elmagyarázni mit lát, annyit mond: – Tudod ez tulajdonképpen egy ló, amit egy bizottság tervezett az íróasztal mellett ülve. – Ez juthat eszébe annak, aki évek hosszú egyeztetési folyamatát végigkísérve arról értesül, hogy az EuroVelo 6 kerékpár útvonal a Dunakanyarban visszavonhatatlanul a 11-es számú főút mellé kerül. A két változatelemzés egyike ez a tervezet volt korábban is, azonban a másik a Szentendrei-szigeten vezető gerincutat vázolta. A kerékpársport és a hozzá kapcsolódó turizmus hazánkban is népszerű, a drótszamarak reneszánszukat élik. Családok, nagyobb társaságok egyre gyakrabban választják a szabadidő eltöltésének ezt a módját. A munkás hétköznapokon számítógép, író- asztal mellett görnyedő dolgozók kiszabadulva a város benzingőzös autótengeréből nyeregbe pattannak és hegyet-völgyet bejárva élvezik a mozgás örömét. Talán ezért is annyira érthetetlen, amikor az ember ex cathedra megtudja, aki Budapestet északi irányban tervezi elhagyni kerékpárral, annak egy kiemelten túlterhelt, két számjegyű főúttal párhuzamosan kell – kamionok, teherautók, kígyózó kocsisorok kipufogó gázát nyelve, olykor balesetveszélyes körülmények között – tekernie. Érdekesség továbbá, hogy a kerékpárút létesítése sok helyütt lehetetlen, vagy rendkívül költséges műszaki megoldással kivitelezhető. Néhol fizikailag sincs hely, hiszen a főút a Pilis és a Duna közé szorítva halad. Így csak ártérben épülő felüljárókkal lehetne a helyhiányt orvosolni, továbbá a hegyi patakokat is több helyen hidakkal kell átívelni. Íróasztalnál született a döntés? Pest megye önkormányzata a mostani uniós programozási ciklusban rendelkezésre álló forrásokat tekintve egyeztetésre hívta össze január közepén az érintett önkormányzatokat. Szabó István elnök arról tájékoztatta a polgármestereket, hogy a VEKOP 4 prioritás lehetőséget ad a Pest megyei szakasz megépítésére, a projekt a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt., mint kedvezményezett kezelésében történik majd. A 11-es főút melletti nyomvonal kizárólagos megvalósíthatóságát alátámasztandó, a szigeti polgármesterek erre az egyeztetésre már meghívót sem kaptak! Molnár Zsoltot Szigetmonostor polgármesterét kérdeztük arról, hogyan vélekedik a kialakult helyzetről.

– Örvendetes, hogy a megyei önkormányzat összefogja és mentoralja a programot. Ugyanakkor sérelmezem, hogy a szigeti polgármesterek megkérdezése és jelek szerint helyszíni bejárás nélkül született meg a nyomvonalra vonatkozó döntés. A szigeti EuroVelo 6 gerincút változatelemzése, valóban két hidat feltételezett. Ezek kerékpáros és gyalogos hidak lennének, tehát nem közúti autós hidakról beszélünk. Az egyik Visegrád és Kisoroszi között, a másik pedig Szigetmonostor és Szentendre között valósulna meg. Ez összességében kétszer másfél milliárd forint költséget jelentene, ami kétséget kizáróan magas összeg. Ugyanakkor a kettő közül az egyik – a miénk – állami kötelezettségként szerepel, mivel az M0-s Megyeri híd végleges használatba vételi engedélyének feltétele a közúti híd! Ha minden kötél szakad, akár az északi hidat a kompközlekedéssel ki lehetne váltani, ugyanakkor a délit mindenképpen meg kell építeni. A kerékpáros gerincút jó apropója lett volna a megvalósításnak, ezzel mondjuk úgy, két problémát lehetett volna megoldani egy költségből. Fontos megjegyeznem, hogy a kiválasztott változat erősen kétséges, hiszen a korábbi megbeszélések – amelyek több mint tíz éve zajlanak, megmutatták – hogy a jelenleg érvényben lévő jogszabályok miatt a Duna jobb partján húzódó útvonal megvalósulását bürokratikus elvek miatt is időigényessé, sőt szinte lehetetlenné teszik. Szinte biztos, hogy ezek kiküszöbölése magasabb költséget eredményez, mint egy levegős, szép környezetben húzódó útvonal, ahol nem akadályozzák a megvalósítást a tulajdonviszonyok, a földrajzi és az épített környezeti adottságai. Monostornak rendkívüli szüksége van erre a hídra! Mivel a Megyeri hídról a lehajtót – szintén elsősorban a környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve nem kaptuk meg – zsáktelepülésként a munkába és az iskolába járás igen nehézkes. Naponta munkaidőben hat Volán járat közlekedik a szigeten, hétvégén ugyanakkor csak egy! Tekintettel arra, hogy a sziget egésze kiemelt vízbázis-védelmi terület, az autós forgalom erősen szennyezi a környezetet. Másképpen viszont közlekedni nem lehet. Ezért a kerékpározás a tömegközlekedés egyik alternatívája is lehetne. A szigeti változat vesztesei, Dunabogdány és Leányfalu rendelkezik már jól kiépített kerékpárúttal. A két településnek ebben az esetben biztosítani kellene útjainak bekötését a gerincútba. Leányfalunak már csupán a falu északi határától a tahitótfalui Tildy hídhoz kellene bekötni, Dunabogdány pedig a Kisoroszi átkelőhöz, illetve északi irányban szintén a tahi hídhoz csatlakozna. Leányfalu ezen kívül a pócsmegyeri réven is kapcsolódna a szigethez.

A polgármesterek tanácstalanok, hiszen a közösségi cél szem előtt tartása mellett saját településük érdekeit is képviselniük kell. A tervezés és az egyeztetések tovább folynak, a következő találkozó ebben a témában február közepén várható. A Szentendrei-sziget nélkül.

Pdunapress-info/B

Forrás: Pilis-Dunakanyari Hírmondó