kutyamporazon

Ebtartás szabályai

Sajnos sok esetben sem az ebtartók, sem az ebet nem tartók nem ismerik az ebtartásra és sétáltatásra vonatkozó szabályokat melyet kormány- és helyi rendelet is szabályoz.
Szabálysértést akkor követ el valaki, ha a felügyelete alatt álló kutyát
a) a település belterületén felügyelet nélkül bocsátja közterületre, vagy kóborolni hagyja,
b)természeti és védett természeti területen, vagy vadászterületen – a vadászkutya és a triflakereső (föld alatti gombakereső) kutya kivételével – póráz nélkül elengedi vagy kóborolni hagyja,
c) szájkosár és póráz nélkül közforgalmú közlekedési eszközön – vakvezető, illetve mozgáskorlátozottakat segítő kutya kivételével – szállítja,
d) élelmiszer-elárusító üzletbe, közfürdő területére vagy játszótérre – vakvezető, illetve mozgáskorlátozottakat segítő kutya kivételével – beenged, illetőleg bevisz,
szabálysértést követ el.
Aki veszélyes ebét nem zárt helyen tartja, vagy nem helyez el a ház (lakás) bejáratán a veszélyes ebre utaló megfelelő figyelmeztető táblát, szabálysértést követ el.
A szabálysértés miatt a közterület-felügyelő, természeti és védett természeti területen a természetvédelmi őr, helyi jelentőségű védett természeti területen az önkormányzati természetvédelmi őr, továbbá a mezőőr is szabhat ki helyszíni bírságot.
A 2012. évi II. törvény (szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről) fenti szakaszainak megszegésével, az ebtartó a „Veszélyeztetés kutyával” tényállását valósítja meg. A szabálysértés elkövetése szankciót vonhat maga után, az elkövető szabálysértési bírság kiszabására számíthat, mely 200.000 forintig terjedő pénzbüntetéssel járhat.
Belterület közterületén – kivéve az ebek futtatására kijelölt területet – ebet csak pórázon lehet vezetni. Közterületen ebet csak olyan személy vezethet, aki az eb irányítására, kezelésére és féken tartására képes. Közterületen az eb tulajdonosának biztosítania kell, hogy az eb sem más állatot, sem embert harapásával ne veszélyeztethessen.
Továbbá az önkormányzatoknak kötelessége évente ebösszeírást végezni, melynek során a kutyásoknak adatokat kell szolgáltatni kutyusaikról. Amennyiben ezt a gazdi elmulasztja, akár 30.000 forintos bírsággal is sújtható.
Valószínűleg azzal nem árulok el újdonságot, hogy minden kutyatulajdonos kötelessége 4 hónapnál időseb ebek chipeltetése, a veszettség elleni oltás például csak chippes kutyusoknak adható be. Ha a járási állategészségügyi hatóság rájön, hogy nincs chip, a gazdi 45.000 forintos bírságra számíthat.

További fontos információk a kormányrendeletben és a helyi rendeletben.

mehid

Két milliárdra váltotta az elkerülő utat Budakalász

„A térség legsúlyosabb gondja a közúti közlekedés, ami megakadályozza a jövőbeli versenyképesség minőségi kialakulását és a kreatív térséggé válását. A szentendrei kistérség közlekedési helyzetéből adódóan a lakosság élettere is lehetetlenné válik.” – Ezt a gondolatot akár most is megfogalmazhatták volna a járás vezetői, de az alábbi mondatokat kilenc esztendővel ezelőtt vetették papírra. 2007 júniusában a kistérségi társulás polgármesterei nyilatkozatot tettek közzé, melyben közösen állnak ki az M0 hídjának építésével közvetlenül érintett települések mellett. Ígéretet kapott akkor Szigetmonostor, Pomáz, Szentendre és Budakalász is. Sok minden azonban nem történt idáig. Budakalász 2016 októberében hosszú évek egyeztetései, tárgyalásai és pereskedései után végül meg tudott állapodni az állammal.

Hogy is volt?!
A Megyeri híd építése 2006-ban kezdődött. Budakalász azonban ennél korábban kötött megállapodást a Gazdasági és Közlekedési Minisztériummal, valamint a Nemzeti Autópálya Részvénytársasággal. A 2005. október 4-én aláírt szerződés szerint a Budakalászt elkerülő út megépül addigra, mire az M0 északi szektora elkészül. Nem így lett, ezért az akkor még falu státuszú település évente 200 millió forint + Áfa értékben lett jogosult útépítésre, korszerűsítésre. Először 2007-ben indított pert az önkormányzat az állam ellen, látva, hogy az elkerülő út nem épül meg határidőre. Veszélyeztetés volt az eljárás jogi alapja, Parlagi Endre (†) hajdani polgármester akkor úgy fogalmazott, hogy hatékony védőintézkedések nélkül bocsátják rá a forgalmat Budakalászra, az itt élő emberekre. 2008 novemberében peren kívül egyeztek meg a felek, az új megállapodás azonban már évi 250 millió forint + Áfa összegről szólt. Időközben a Megyeri hidat 2008. szeptember 30-án átadták, igaz csak ideiglenes használatba vételi engedéllyel. (Az útszakasz végleges engedélyéhez Szigetmonostor és Budakalász sem járult hozzá.) Az állam ezután 2011-ben elkezdte Budakalászon az útfelújítási munkákat, melyek a kivitelező és a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. közötti viták miatt akadoztak. Több hónapos leállás után végül ennek köszönhetően újították fel és építették át Kalászon a 11-es úti felüljárótól a Lenfonó HÉV megálló irányába futó bevezető utat, a József Attila utcát.

Ismét peren kívül egyeztek meg
Egymás után három polgármester is foglalkozott az M0 kompenzáció ügyével: az első megállapodást Harcsa Lajos (volt polgármester †) szignálta, az első pert Parlagi Endre indította, 2015-ben pedig Rogán László vitte a szerződést újra a jogászok elé azután, hogy 2012-től kezdve folyamatosan kezdeményezte a város az egyeztetést az illetékesekkel. Kicsit több, mint egy esztendeig tartott az eljárás, amit peren kívüli megegyezés zárt le. A kalászi képviselőtestület elé 2016 májusában került az előterjesztés a megállapodás feltételeiről, amiben már olvasható, hogy a település két milliárd forintot kaphat, s három lehetséges javaslatot vázoltak fel ennek felhasználására. Ezek közül kettőt is elfogadhatónak talált a testület, a tizenegy éve húzódó ügyet lezáró dokumentumot október 10- én írták alá.

Már megvan a pénz helye
A kétmilliárd forint jelentős részéből új iskolát épít Budakalász. A suli számára a Klisovác utcában jelöltek ki olyan helyet, mely a helyi szabályozásban több mint tíz esztendeje intézményi területként van bejegyezve. Tizenhat osztályterem kap itt helyet, valamint közel tíz szaktanterem is épül. Továbbá egy akkora tornacsarnok, ahol egyszerre három osztály számára is lehetőség lesz a testnevelés órák megtartására. A beruházás 1,4 milliárd forintba kerül. A helybéliek több fórumon is felvetették, hogy a leendő suli megközelítése a jelenlegi úthálózaton rengeteg problémát szülhet. A városvezetés ezért a kétmilliárd forint fennmaradó részét útfelújításra, – építésre és bővítésre használja fel, ami már az idén el is elindult. Az elképzelés szerint az iskola 2018 tavaszára elkészül, az őszi tanévkezdésre pedig az intézmény megközelítése is biztonságos lesz, bármivel érkezik is az ember. A település azt is elérte, hogy a kétmilliárd forinton túl az állam a tervezett elkerülő út egy részét is megépítse. A tervek szerint 2020-ra elkészül a Budakalászt és Pomázt összekötő, a 11-es útba torkolló szakasz. A nyugati szektor azonban egyáltalán nem fog megépülni, hiszen az M0 autópálya továbbvitele a 10-es főút felé ezt értelmetlenné teszi. Arról még mindig nem tudni, hogy a Megyeri híd meddig jelenti még az autópálya végét. A Dunai átkelőnek egyébként a mai napig nincsen végleges használatba vételi engedélye. S habár idén lejárt az ideiglenes dokumentum, a működési engedélyt meghosszabbították. Budakalász után Szigetmonostoron a sor, hogy lobbizzon a megígért autós kishídért.

Huszár Diána

forrás: Pilis-Dunakanyari Hírmondó

szippantos

Csatornázz okosan

A lezárult csatornaprojekttel kapcsolatban, több kérdés is megfogalmazódott végfelhasználói oldalról. Ezen gondolatokat szedtem össze a teljesség igénye nélkül az alábbi posztban, melyet a szimon.hu oldalamat követők már olvashattak, azonban mivel nincs mindenkinek internet elérése, a minél szélesebb lakossági tájékoztatás érdekében, eme kézzel fogható felületen is jónak láttam megosztani azokat.

Van vezetékes ivóvizem, de nem megy el előttem a csatorna, ezért nem tudtam rákötni. Ebben az esetben talajterhelési díjat nem köteles fizetni a felhasználó, viszont a szippantást rendszeresen számlával kell bizonyítani, hogy a vízóra szerint felhasznált vízmennyiséget, annak rendje és módja szerint kezeltük. Értsd nem szomszéd telkére engedtük a derítő tartalmát. A szippantás a jelenleg hatályos rendelet szerint egy legalább 5m3-es szennyvíztárolóból történik, mely a vízszintes szívókocsi állástól a földre fektetett szívócsőnél mérve, maximum 20m távolságra van, fenékszintje pedig nem haladja meg a 4 méter mélységet. A szippantás költsége az 5m3-es derítőre vetítve 12.940 forint – amennyiben 20 méternél hosszabb szívócsőre lenne szükség, akkor 15.525 forint. Megrendelni a 06-40-247-247-es telefonszámon lehet, mely megrendelést követően 3-4 napon belül elszállítják a szennyvizet. A számlát legalább 2 évig meg kell őrizni!

Van vezetékes ivóvizem, elmegy előttem a csatorna, de nem voltam benne a projektben, nem kötöttem rá. Ez már egy nagyon rossz eset. A jelenleg hatályban lévő rendelet szerint ugyanis, talajterhelési díj terheli azt, aki a rendelkezésére álló közcsatornára 90 napon belül nem köt rá. A talajterhelési díj mértéke 3.600,- forint / m3 – a vízmérő óra szerint! Ezen díj csökkenthető a hivatal által kijelölt szippantós számláival igazolva. Jelenleg hivatalosan csak a Fővárosi Vízművek számláit fogadják el, ők a hivatal által kijelölt szervezet. Tehát a kérdés nem az, hogy mástól is rendelhetek e szippantást, mert igen, de azt a számlát nem fogják elfogadni a talajterhelési díj kivetésekor! Gondoljunk bele, van egy sárszentkukaci ismerőse valakinek, aki szippantással foglalkozik, kér tőle számlát, mert úgy sincs lezárva a derítő, évek óta nem járt nála szippantó. Ez azért mégsem lenne korrekt a jogkövető magatartást tanúsítókkal szemben. Jó hír, hogy az engedélyeztetési eljárás elhúzódására való tekintettel, a talajterhelési díj kivetésének időpontja 2017 június végéig ki lett tolva, értsd addig nem lesz kivetve ez a teher a felhasználókra.
A másik probléma, hogy mivel nem volt benne a projektben, (csak kiállást kaptak a telekhatárig) ezért a csatornára való rákötés később várhatóan nem azon az összegen fog menni, mint azoknak, akik benne voltak a projektben és az állam 93%-ban támogatta őket. A kiállással rendelkezők csatlakozása ugyan olyan feltétellel, mint a projektben résztvevőknek, valamint a bekötéssel rendelkezők rákötésének támogatása is várhatóan 2017. június végéig meghosszabbításra kerül, A későbbi bekötések költsége akár duplája is lehet, sőt, ha átemelőre is szükség van a bekötéshez, csak az önmagában további 300.000.- forintos tétel, ezért érdemes minél hamarabb felkeresni a Csatornázási Társulat elnökét Szűr Tímeát (06-30-984-51-63), vagy az ügyintézőt Rózsa Ferencnét. Elérhetőségek: 06-20-549-5966, valamint sztarsulat(kukac)gmail.com

Kútvizem van, csatorna megy előttem, de nem kötöttem rá (itt megint nagyon fontos, hogy a projektben benne volt e vagy sem, mert ha nem akkor szintén érdemes minél hamarabb felkeresni a Társulatot!). Először is, mivel elmegy a csatorna a telek előtt, ezért vélhetően vízvezeték is van, érdemes lenne rákötni. Amennyiben a kútra kötött házi vízműre nincs a vízművek által hivatalosan hitelesített vízóra felszerelve, akkor a talajterhelési díj mértéke átalányban van meghatározva. Ez az átalány lakóház esetén 100, míg nyaraló esetén 50m3. Tehát évi 360.000 illetve 180.000 forintos költségről beszélünk! A talajterhelési díj mértéke ebben az esetben is csökkenthető, a kijelölt szippantós számláival, ugyanakkor, ha valaki, a lakóingatlana tekintetében, évente csak 60m3 szennyvízszippantásról tud számlát felmutatni, ami a jelenlegi költségeket figyelembe véve 156.000 forint, akkor még mindig marad 204.000 forint talajterhelési díj fizetési kötelezettsége, az átalány miatt. Ezért mindenképpen érdemes hivatalos vízórát szereltetni a kútra. Amennyiben a kút átmérője nem haladja meg a 200mm-t, akkor vízórázásának költsége terveztetéssel, anyaggal, munkadíjjal együtt, nagyjából 50.000 forint, aminek természetesen feltétele egy vízminőségi vizsgálat, hogy a kútban lévő víz alkalmas-e a fogyasztásra. Amennyiben a kút átmérője meghaladja a 200mm-t, akkor az a kút eleve engedélyköteles, ezért keressünk fel egy szakembert, hogy mi a teendő. Ha a kútban lévő víz fogyasztásra nem alkalmas, akkor rá kell kötni a vezetékes ivóvízhálózatra (amennyiben van az ingatlan előtt). Ennek már egy kicsit húzósabbak a költségei, tervezés, útbontási engedély, anyag és munkadíj körülbelül 150-200 ezer forintról beszélgetünk, plusz a meghatározott méretű betonakna. Vízóra szereléssel kapcsolatos további információkkal és munkával kapcsolatban – akár kút, akár vezetékes víz –, Fanczal Norbit érdemes megkeresni, a 06-20-388-5153-as telefonszámon.
Kútvizem van, se vízvezeték, se csatorna nem megy előttem. Talajterhelési díj nem terheli, ugyanakkor a szippantás számláit érdemes megőrizni.

Összefoglalva, aki előtt elmegy a csatorna és nem volt benne a projektben, minél hamarabb keresse meg Szűr Tímeát, mert most még vannak lehetőségek! Ha valaki nem köt rá az előtte lévő csatornára, akkor talajterhelési díjfizetési kötelezettsége lesz, melyet a zárt – a zárton van a hangsúly! – emésztőtartályból elszállíttatott szennyvíz számlákkal csökkenthet ugyan, de ha nincs hiteles mérőórája, az átalány alapján kiszabott talajterhelési díj fennmaradt összegét – akár adó formájában is – behajtják rajta. Aki nem használja ki ezt a lehetőséget, a későbbiekben valószínűleg jóval magasabb összegekért fog tudni csatlakozni a hálózathoz (különös tekintettel a házi beemelővel csatornázható ingatlanokra, akiknek maguknak kell a beemelőt is megvásárolni!), vagy fizetheti a talajterhelési díjat. Előbb utóbb a vízművek a nyitott emésztők feltárását és felszámolását is meg fogja kezdeni. Egy zárt 5m3-es emésztőtartály telepítése, nagyjából 400-500-ezer forint tervezéssel, anyag és munkadíjjal, de a talajterhelési díj ez esetben is terheli a felhasználót, amennyiben elmegy előtte a csatorna. Aki kútból nyeri a vizet, mindenképpen érdemes hitelesített vízórát szereltetni a kútra, hogy ne terhelje az átalánydíjas talajterhelési díj, annak mértékét a fogyasztás alapján számlázzák, melyet így a zárt emésztőből elszállított szennyvízszámlákkal – ebben az esetben – akár fedezni is tud, tehát végtére is, gyakorlatilag nem kell fizessen – ehhez viszont a hivatal által kijelölt Fővárosi Vízművektől kell megrendelni a szippantást.
(A csatornahálózathoz történő csatlakozás és a kedvezmények igénybevételének lehetőségeiről Szűr Tímea alpolgármester – a Társulat elnöke – tájékoztatott.)

szimon.hu

Wind of Change

Hétfő óta felpörögtek az események, tegnap nagy dolgok születtek a kerekasztalnál a testületi ülésen. Bolyán Péter lemondása után gyakorlatilag kerek egy hónappal, Patakfalvi Gábor úr letette az esküjét, így immáron hivatalosan is teljes körű testületi taggá lett. Hogy ennek mennyi a jelentősége a továbbiakban, mint hogy tegnap átszervezték a bizottságokat, azt mindenki döntse majd el a cikk után.
Hétfőn elmentem a Fejlesztésire, mert naivan azt gondoltam, hogy Bolyán Péter helyett bejutott képviselő – Patakfalvi Gábor –, is ott lesz és kíváncsi voltam, milyen aktivitással veti bele magát a munkába – de nem volt ott. A tegnapi testületin azt is megértettem miért nem. Debreczeni Lajos úr nem vállalja fel a Fejlesztési Bizottság elnöki posztját, de Patakfalvi Gábor sem kapja azt meg. Ehelyett úgy döntött a testület, hogy a Fejlesztési és a Pénzügyi bizottságot összevonja – ez a versenyszférában gyakorlatilag elképzelhetetlen lenne, hiszen a célul tűzött fejlesztések pénzügyi vonzatáról, nem dönthetnek ugyanazok, akik magát a fejlesztést célul tűzték, annak minimum egy kontroll csoporton át kell jutnia, igaz ez itt nem a versenyszféra, hanem politika. Ennél sokkal érdekesebb, hogy az újonnan megalakult Pénzügyi és Fejlesztési biztosság 7 tagja közül 4 képviselő, három külsős tag. A négy képviselő Debreczeni Lajos, Fűrné Láng Erika, Szabó Iván és elnökként Gotthard Viktor. Ami az előző testületben Horány által delegált három képviselőnek nem sikerült, az most sikerült Gotthard Viktornak. A testületi ülésen a hét szavazatból, négyet a fejlesztési és pénzügyi biztosság tagjai adják, gyakorlatilag új polgármester született. Vélhetően nem fognak a testületi tagok napraforgóként szavazni a bizottsági ülésen, majd máshogy a testületi ülésen, azaz ha a bizottsági ülésen eldöntenek egy fejlesztési vagy pénzügyi kérdést és egyöntetűen megszavazzák, akkor az a testületi ülésen 4/3 arányban is meg lesz szavazva. A számomra érdekes ebben az egészben, hogy ezt a testület egyöntetűen – Molnár Zsolttal és Patakfalvi Gáborral egyetemben – szavazta meg.
Hogy ilyen mértékű átszervezésre miért volt szükség, ki kezdeményezte, hogy születhetett meg alig egy hónap alatt egy ekkora döntés, halvány fogalmam nincs. Hogy ez jó, rossz, vagy hogy milyen irányba fognak menni a következő három évben a fejlesztési és a pénzügyi kérdések, az nagyon jó kérdés. Az elmúlt tíz évben mindenesetre hasonlóra sem volt precedens, hogy egy képviselőnek ekkora hatalma lenne a testületen belül, de maguk a bizottságok is úgy voltak felállítva, hogy egymástól függtek, túlsúlya egyiknek sem lehetett. Őszintén megmondom, rettentő kíváncsi vagyok az elkövetkező évekre, mindenesetre Molnár Zsolt és csapata helyett, mostantól talán a Gotthard Viktor és csapata, sokkal helytállóbb – a 4/3as erőviszonyokat figyelembe véve mindenképp.

A választó válaszol

Az Újságolóban megjelent Debreczeni Lajos képviselő úrnak az országos Népszavazással kapcsolatos gondolatai, melyben feltett egy kérdést. A kérdés így hangzott:

„Gondolom minden országban megkérdezték a választókat, belépjünk, vagy ne! Ennek valószínű népszavazás volt a formája. Nem tudom van-e olyan, az EU-ban bármilyen tisztséget betöltő politikus, akit saját országa a belépésekor 50%-os részvétel mellett juttatott be? Valószínű nincs, és akkor most az E.U. politikusok költöznek haza? „

Az Európai Unió létjogosultságát, még a tanult közgazdász EU szkeptikusok sem kérdőjelezik meg, csak annak ma működő formáját. Mint az tudva levő, az unió megszületése, gyakorlatilag a második világháború következménye, mai formája, a csecsemőből lett serdülő, annak minden lázadásával együtt. Ebből kifolyólag a klasszikus nyugat-európai államok – Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország –, alapító tagállamok. Mint ilyenek, lévén hogy az unió 1952/58 között alakult, és mivel annak idején nem volt túl nagy divatja a népszavazásnak, nem tartottak népszavazást. Ugyanakkor a teljesség igénye nélkül előkotortam néhány népszavazást az Európai Uniós csatlakozásról a pontosság kedvéért.
Ausztria 1994-ben 81,27%-os, Csehország 2003-ban 55,18%-os, Finnország 1994-ben 70,80%-os, Svédország 1994-ben 83,8%-os részvételi aránnyal szavazta meg Európai Uniós csatlakozását. Dánia a 1993-ban megszavazott részleges csatlakozásra, 1998-ban 75%-os részvételi aránnyal tette fel az i-re a pontot, mikor megszavazták az Amszterdami szerződést. (Magyarországon 2003-ban szavazták meg a választók az Európai Uniós csatlakozást 45,62%-os részvétel mellett.)

Bízom benne, hogy a fenti sorokban meglelte a kérdésére a választ. A cikk politikai tartalmára ezen sorok nem reakciók, jómagam – a szűk környezetemtől eltekintve (értsd a falu)–, igyekszem mindennemű politikai szemlélettől, reakciótól, megnyilvánulástól és állásfoglalástól elhatárolódni.

Ha megengedi, nekem is lenne egy kérdésem. Az elmúlt hónapokban minden Újságolóban megjelent egy egy gondolata az éppen aktuális belpolitikával illetve külpolitikával kapcsolatban. Lehetséges lenne, hogy mint a Fejlesztési Bizottság elnöke, a helyi megjelenésű, helyiek által olvasott lapban – az előzőekkel megegyező rendszerességgel, minden hónapban –, a Fejlesztési bizottság keretében kitűzött célokat, lépéseket és döntéseket, az éppen aktuális vállalkozásfejlesztési, úthálózfejlesztési, turizmusfejlesztési, közlekedésfejlesztési, óvodafejlesztési, iskolafejlesztési indítványait, valamint a számtalan pályázatot melyeken indulunk, megossza velünk helyi választókkal, olvasókkal?
Köszönöm

Üdvözlettel:
egy választópolgár

Vállalkozás! Ösztönzünk?

Évek óta nem jártam egy ülésen sem, de most, hogy a Fejlesztési Bizottság elnöke lemondott, kíváncsi voltam, ki vette át ezt a posztot, ráadásul egy gyümölcsfeldolgozó üzem létrehozásának lehetősége volt az egyik napirendi pont.
Vannak dolgok, amik nem változnak, a 17:30as kezdés természetesen most is csak fél órás késéssel sikerült – mely azt gondolom, a megjelent vállalkozóra nem tett túl pozitív benyomást. A bizottság elnöke – aki egyébként Debreczeni Lajos képviselő úr lett –, rögtön belevágott a közepébe, mit vár el a vállalkozó a falutól és miért lenne jó a falunak egy gyümölcsfeldolgozó üzem. Kezdjük az utóbbival, melyet ugyan a vállalkozó elegánsan nem domborított ki, de úgy érzem érdemes szánni rá néhány mondatot… Mindenek előtt munkahelyeket teremt, mely azt gondolom, egyre fontosabb a lakosság folyamatos növekedése és a faluból kijutás egyre nehézkesebb volta miatt. Épp minap beszélgettünk a legkedveltebb közösségi média felületén, hogy az évente 40-50 lakossal növekvő faluból, ahonnan reggelente az emberek többnyire komppal mennek dolgozni és viszik gyermekeiket iskolába, egyre nehézkesebb a közlekedés. Lakossági nyomásra ugyan, állítólag hamarosan már két komp lesz a reggeli csúcsforgalomban, ugyanakkor ha a növekedési tendencia marad, akkor a következő 3-4 évben a 150-200 további – vélhetően –, ingázó lakost nem biztos, hogy ki fogja tudni szolgálni a két komp, hiszen a Duna kapacitása is véges, azt senki nem gondolja, hogy majd 3-4 komp fog ingázni… Természetesen nem fogja mindenki otthagyni a munkahelyét, de azt gondolom, hogy mindenképpen nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a helyi vállalkozások ösztönzésére és a munkahelyteremtésre. Jó lenne, ha végre a tűzoltás helyett, jól átgondolt jövőbe mutató koncepcióink(sicc) lennének…
Munkahelyteremtés mellett, mindenképpen megemlítendő az iparűzési adó, mely több telephellyel rendelkező vállalkozás esetében, természetesen tárgyalási alapnak kell lennie – szó nem volt róla. Egy már meglévő vállalkozás – melynek évek óta felépített brand-je van –, presztízs értékű lehet egy település számára, akár üzemlátogatásokkal, még a turizmusba is beépíthető. Végül, de nem utolsósorban, egy működő üzemre, kisebb beszállítói üzemek, szolgáltatások, szállítók kapcsolódhatnak, melyek a helyi lakosság vállalkozási kedvét ösztönözhetik.
Előbbi kérdésre, hogy mit vár el a vállalkozó a falutól, igazából szintén nemesen elegáns válasz érkezett: tulajdonképpen semmit, egyelőre ismerkedés, érdeklődés szintjén kereste fel a vállalkozó a bizottságot. Lefordítom… Mint azt a vállalkozó elmondta, indult egy pályázaton, melyen 160 millió forint értékű géppark beszerzése a cél a már meglévő géppark mellé. Ezen géppark segítségével a műszakonkénti 2 tonnányi gyümölcsfeldolgozást, 10-14tonnányira tudja emelni, melyre aktív felvevő piaca van, sőt, további termékek bevezetése van folyamatban. Egyértelműen érzékelhető volt, hogy a vállalkozás már most kinőtte magát, a jól felépített brand-nek és koncepciónak köszönhetően, mi több ugrásszerű növekedés előtt áll. Erre ahelyett, hogy releváns – például logisztikát érintő – kérdéseket tennénk fel, arról kezdünk társalogni, hogy a már jelenlegi napi 4, évente sackb 1000 tonnát feldolgozó üzem, majd a helyi termelőktől felvásárolja-e a gyümölcsöt. Könyörögőm, egy ekkora cég – mely ráadásul a prémium termékekre specializálódott –, nem tud alapozni Terike néni 3 almafájára, ezt felejtsük el. Mi több, mint azt tudjuk a Szentendrei-sziget az eperföldjeiről híres, sok esetben még az eperbor előállításához szükséges eper sem áll rendelkezésre a szigeten, akkor mit is szeretnénk az almával, körtével, barackkal? Ez a vállalkozás az elmúlt években felépítette brandjét, koncepcióját, és növekedéséhez helyszínt keres. Tisztában van vele, hogy mit tud, mit ér, arra kíváncsi, hogy melyik település várja tárt karokkal, melyik település ösztönzi és mivel, hogy az új üzemét ott nyissa meg, ott teremtsen munkahelyet. Miután ez az első „randi” – érzésem szerint –, kezdett kicsit elmenni komolytalan irányba, természetesen a lakosság tömegében ülve – mondanom sem kell, egyedül ültem ott 🙂 –, szerettem volna feltenni néhány releváns – például logisztikai (gondoljunk csak a napi 25-30 tonnányi nyersanyag és még egyszer ekkora mennyiségű késztermék mozgatására) – kérdést, de nem nagy meglepődésemre Debreczeni Lajos Bizottsági elnök úr erre nem adott lehetőséget a lakosság „tömegének”. (Meg kell mondjam, igazából hálás vagyok ezért, mert különben nem valószínű, hogy kimegyek szóba elegyedni a vállalkozóval.)
A gyümölcsfelvásárlási és telepítési kérdések után, szóba került az üzem lehetséges helyszíne, melyet nagy meglepetésemre a bizottság Szigetmonostor kapujában képzel el. Két helyszín merült fel, egyik a Rév út végén lévő terület, a szippantósok által használt szennyvízátadónál – minden bizonnyal az ott terjengő szagok nemesen hatnának a prémiumtermékek eszenciájára, hogy az üzemlátogató turistákról már ne is beszéljünk. A másik a gyümölcsös területe, melyre annak idején kiírtak egy pályázatot. Meg kell mondjam, nagyon nehezen tudtam visszafolyatni, a bennem feltörni vágyó nevetőgörcsöt. Eszembe jutott a pályázatomra érkező kritika, hogy senki nem szeretne látni ott egy plázát. Ugyanakkor ezek szerint egy szendvicspanelekből álló 800nm-es kockakomplexumnak, kamionokkal és teherautókkal, pont ott a helye… És valóban, mennyivel jobban mutatna Szigetmonostor kapujába egy visegrádi Palotaház,palotahaz
vagy egy leányfalusi központ helyett…leanyfalukp
egy szendvicspanelből épült üzem…uzemcsarnokok
Könyörgöm, a helyi rendezési terv alapján, ki van jelölve egy GKSZ/ipari terület, ahol már a „működő” mulcs üzem mellett, sok egyéb tevékenység is helyet kapott és működik.
Tegnap, más jellegű információk után kutatva feltűnt, hogy nem ez az első eset, hogy egy vállalkozó, üzem és munkahelyek létesítésének szándékával kereste meg a csapatot. A másik vállalkozó egy kávé üzemet szeretett volna létesíteni, több tízmilliós beruházás keretében, melyből azóta sem lett semmi – amin a fejlesztési bizottság ülésén tapasztaltak alapján, nem is csodálkozom. Az egy dolog, hogy a szépen hangzó szavakat ismételgetve nem tudunk vállalkozás ösztönzőleg fellépni, de arra már szavakat sem merek keresni, hogy milyen ez, mikor maguk a vállalkozók keresnek fel minket és nem tudunk vele mit kezdeni.
Ilyenkor megmondom őszintén, némi zavarban vagyok, hogy egyáltalán leírom a tapasztalt élményemet és az ezzel kapcsolatos gondolataimat, hiszen a csapat és szemlélete a falu szavazói előtt nem volt titok, mégis messzemenő fölénnyel nyertek a menedzseri szemlélettel, a lakosokkal közösen deklarált koncepcióval, a XXI.századi jövőképpel szemben. Aztán eszembe jut, hogy én nem vagyok döntéshozó helyzetben és ez „csak” egy blog, amelyen az olvasott tartalmat, minden olvasó a saját belátása szerint súlyoz és értékel.

Bolyán Péter nyílt levele a testülethez

Az alábbi levelet írtam ma a Képviselő testületnek, kíváncsian várom a választ:

Tisztelt Képviselő Testület!

Az utóbbi időben (szeptember eleje óta) fokozottan jelentkező probléma, hogy a reggeli kompoknál már 15-20 perccel a komp indulás előtt sem elég kiérni, mert annyi jármű megy át, hogy csak a következő komppal tud átmenni a lakos. (pl. ha a 7:05-ös járattal szeretnének átmenni, akkor 6:35-6:40-re kell kiérni, hogy az adott komppal át tudjanak menni. Ez azt jelenti, hogy a gyerkőcöket már 6 óra előtt fel kell kelteni, és 6:30-kor be kell szállni az autóba).
Ez az állapot tarthatatlan.
Kérem a testületet, hogy soron kívül, az október 27.-i ülésen tárgyalja ezt a helyzetet, és hozzon előre mutató rövid határidejű (évek óta kérdés ez, de nem történt semmi) döntést, a továbbiakról.

Kérem továbbá, hogy a hozott határozatot, és a további lépések határidejét az ülést követő napon, tehát október 28.-án, tegye nyilvánossá a www.szigetmonostor.hu weboldalon, nem fontos határozat formájában, mert tudom ennek hosszabb elkészítési ideje van, elég, ha a Polgármester úr tájékoztatja a lakosságot.

Tisztelettel,
Bolyán Péter
Mozdulj 2015 aktivista
Horányi lakos

Észtország, Venezuela, Szigetmonostor

Napokban volt egy rövid, de annál tartalmasabb beszélgetésem, melynek a záró kérdése megint az lett, hogy ha nem akarok indulni megint – Debreczeni Lajos szavaival élve –, önlejölt polgármesternek, akkor miért csinálom, miért szenvedek, miért írom még mindig ezt a blogot? A válasz az én szemszögemből igen egyszerű: mert ez így helyes. Belemehetnék ismét abba, hogy itt élnek a gyermekeim, ez a közvetlen környezetem, de ezekkel most se mennék semmire, ezért inkább megpróbálok szemléletesebb eszközöket keresni, hogy felvázoljam az okaimat.

Venezuela, egy hihetetlenül gazdag ország, a világ egyik legnagyobb olajtartalékán csücsül, mezőgazdasága expenzív termékekre fókuszál – a kakaóra, kávéra, dohányra, banánra –, klímájának köszönhetően, luxus nyaralások célpontja is volt egykoron – élen Margarita-szigetével. Noha 1998-ban Chávez demokratikus úton lett megszavazva, 2007-ben bejelentette, hogy egypárt rendszert szeretne bevezetni, mely gyakorlatilag meg is valósult. A piaci szereplőket felváltották a haveri körök, államosítottak mindent amit lehetett és azt is amit nem, mindezt demagóg és populista szónoklatokkal. Mindenki tolta a saját szekerét, családi és család közeli cégek, szervezetek, fejték a kasszát. Az olaj ára az egekben, az emberek elvoltak valahogy, aztán bezuhant az olaj, az irdatlan korrupcióval teljesen hazavágták az országot, aminek a következménye, hogy idén már ott tartanak,
hogy a főellenségnek titulált USA-ból kénytelenek olajat importálni, arról nem is beszélve, hogy nincs hús, nincs liszt, nincs wc papír, nincs gyógyszer, nincs áram, de helyette van 700%-os infláció, utcai fosztogatások és nyílt erőszak. Az emberek bármit levadásznak amit meg lehet enni – kutyát, macskát, madarat… Azt gondolta volna az ember, hogy a lakosság előbb észreveszi, hogy hova vezet egy ilyen rendszer, ahová mindig a történelem során, de ezek szerint nem, a teljes, totális összeomlás, polgárháborús állapotok kellenek hozzá, sajnos, hogy megértsék, rengeteg emberi katasztrófával. Zárójelben említeném meg az Arab Emirátusokat, melyeket szintén érzékenyen érintett az olaj árának alakulása, ugyanakkor ők a „Kánaán” közepén felépítettek egy olyan turista és gazdasági paradicsomot, mely ma egyedülálló a maga nemében, és mely az Emirátusok más bevételi forrása.venezuela

Észtország egy aprócska állam, mely mióta kiszabadult a szovjet rabigák karmai közül, rohamos fejlődésnek indult. Nincs Karibi klímája, nincs expenzív növénykultúrája, van viszont egy tudatos, határozott értékrenddel bíró lakossága, mely a rendszerváltás után drasztikus társadalmi és gazdasági változásokat követelt. Legnagyobb titka az aprócska mini kormány, mely a kötelező ellátásra fókuszál, nincsenek álmosított cégek családi kezekben, nincsenek közpénzekből támogatott haveri egyesületek, nincs korlátozva a választás joga, se a vállalkozás szabadsága – 30.ikok lettek a WEF versenyképességi listáján. Az e-kormányzásban – értsd az állami szolgáltatások 21. századra modernizált voltában – az EU topligájában vannak. Észtország IT-szektora, Európa legdinamikusabban fejlődő szektorának mondhatja el magát, ami nem is csoda, ha figyelembe vesszük, hogy a fejlesztések kiléptek egy szubkultúra keretei közül, alapjaiban átalakítva az emberek hétköznapjait. A lakosság 79%-a használja napi szinten az ügyeik intézéséhez az internetet, még a legelképzelhetetlenebb erdőben vagy hegyen is előfordulhat, hogy van wifi. Nincs az életnek olyan területe, amit ne lehetne mobiltelefonról elintézni, szinte mindenre van egy applikáció, program, weboldal. Ezt megalapozandó Észtországban különös gondot fordítanak az oktatásra, a gyermekek fejlődésére, fejlesztésére – ennek egyik kimagasló eredmény a 15éves korosztályban vizsgált szövegértés, melynek keretében alig 9% mutatott szövegértési problémákat (nálunk ez a szám közel 20%). A szabad versenynek, a minimális bürokráciának és nem utolsósorban az adórendszer versenyképességének hála – mely utóbbi euban az első(!) –, az egy főre jutó GDP évről évre nő, minimálbér nincs, mert minek, hiszen idén már 1100euro az átlag jövedelem, mely egyes becslések szerint 2020-ra elérheti a 2000eurot!

Noha nem kívánok párhuzamot vonni a két ország és Szigetmonostor, mint kis zsáktelepülés között, csak arra próbálok rámutatni, hogy legyen egy országnak bármilyen jó az adottsága, ha azt nem jól használják ki, mi több az adott lehetőségekkel visszaélnek, akkor a lakosság élete ellehetetlenül, megkeseredik, és kilátástalan lesz. Ezzel szembe állítva, lehet egy ország bármilyen apró, bármilyen szegény, bármennyire hátrányos helyzetű, ha a lakosságnak kellő igénye és hajlandósága van a pozitív változásra, fejlődésre, akkor az az ország igenis sikerre van ítélve. Ugyan zsákfaluként bizonyos tekintetben hátrányos helyzetben vagyunk, és igen Pest-megyei régió lévén, sok pályázati lehetőségtől is elesünk, de nincs még egy ilyen kis település, melynek ekkora lenne a Duna menti szakasza; a gallyak, nyesedékek szinte korlátlanul állnak rendelkezésünkre, akár csak Venezuelának az olaj; és még sorolhatnám megannyi lehetőségeinket melyekkel nem élünk. Ugyanakkor a faluban egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan gazdasági tevékenység folyik, hány olyan szervezet működik, melyben ne lenne benne a keze ilyen vagy olyan formában a hivatalnak. Nem mondom, hogy nincs szükség támogatásra, elindulásra, mert van! Sőt kell is, hogy segítsük az induló vállalkozásokat, szervezeteket, de ha egy szervezet, vagy vállalkozás 1-2 éven belül nem tud saját talpán működni és életben maradni, akkor azt gondolom, hogy ott vagy szerkezeti problémák vannak, vagy nincs létjogosultsága…. Bár ez csak az én véleményem, igazából a kérdés az, hogy az olvasó szerint, melyik irányba haladunk, avagy melyik áll közelebb hozzánk… Venezuela vagy Észtország?

Merre tartunk, hol járunk?

.

Loading ... Loading ...

Ezért van az, hogy nem van

Ritka eredményes napot tudhatok magam mögött, bárcsak így működne a kommunikáció a hivatalban és a testületben ismelynek javítását egyébként szinte kivétel nélkül mindenki megemlített két éve az Újságolóban…

Annyira nem hagyott nyugodni, hogyha egyszer már vanhiszen Molnár Zsolt polgármester úr már 2015 május 25.én bejelentette, hogy elkészült a mulcsüzem, amelyben a megtermelt brikettekkel a Faluház fűtését kívánják megoldani, valamint a szociálisan rászorulókat segíteni –, akkor mégis miért nincs? Ahogy a délelőtti posztomban írtam megkerestem a projektvezetőt a kérdéseimmel, hogy tisztábban lássak. Íme:

Kedves Krisztián,

Levelében szereplő kérdésekre más színnel a kérdés után találja a válaszokat.

A Klímapark projekt lebonyolítása 2013 dec. 1 – 2015. június 30. között zajlott. A munkatársak többségét csak ebben az időszakban alkalmazta az Önkormányzat, így az Ön által feltett személyi kérdések is csak erre az időszakra vonatkoztatva értelmezhetőek, így:

Ki a szakmai vezető? D. Igor volt a szakmai vezető a projekt megvalósítás időszaka alatt.

Ki a pénzügyi vezető? A projekt első felében az Önkormányzat gazdálkodási előadója K. Éva látta el ezt a feladatot, majd jómagam igyekeztem gondozni a pénzügyeket, szintén a megvalósítás időszaka alatt, illetve záróbeszámoló elfogadásáig.

Ki a komposztgazda? A projekt megvalósítási ideje alatt B. Imre látta el ezt a feladatot, az Ő alkalmazása jelenleg is tart, az aprítékkészítést jelenleg is alapvetően Ő és munkatársai végzik. Miután nem komposztüzem épült, így hivatalosan komposztálás sem folyik.

Ki a gépkezelő? B. Imre lett kiképezve a gépek kezelésére.

Ki a laboráns? ilyen feladatkör nem volt a pályázatbannincs is szükség ilyen személy alkalmazására

(A pályázatban szerepelt, ezért kérdeztem rá. Gondolom időközben változott a pályázat)

Meddig tart/tartott a fent említett személyek  – illetve az ön és asszisztensének – megbízatása? A megbízásunk a projekt zárásáig tartott. Fizetést 2015 június 30-ig kaptunk a feladatainkért, de a szakmai munka akkor zárult amikor a Közreműködő Szervezet és a Támogató elfogadta a projekt záró beszámolóját 2016 március 21-én, a zárástól eddig az időpontig számos hiánypótlást, kiegészítő információközlést kellett elkészíteni.

(Ezt a kérdést nem a fizetés miatt, hanem a projekt működésének figyelemmel kísérése miatt tettem fel, értsd a projekt lezártával maradtak e meg feladatkörök a projekt életben tartására – különösképpen a mulcsüzemre való tekintettel)

Amennyiben lejárt – kinek adták át a projektet, ki a szakmai felelősé, vezetője? Az Önkormányzat vette át a dokumentációtés ahhoz kapcsolódó kötelezettségeket. Azonban a projekt nem önálló intézmény, vagy szervezet, így gyakorlati szempontból, annak egységes üzemeltetése sem valósítható meg. A Klímaközpontban (Faluházban) megvalósult projektelemekért a Faluház felel, szintén itt történik a klímaparkos programok, csoportok fogadása, koordinációja, szervezése. Az elmúlt időszakban számos csoport, céges tréning vette igénybe a Klímaközpontot és egy klímaparkos nyári tábor is zajlott itt. Az erdők egyszeri utógondozását, a kivitelezővel kötött szerződés alapján, idén kora tavasszal a kivitelező elvégezte, a jövőben a település VKG (szerk:Város és községgazdálkodási csoport) csoportja végzi a kaszálási, tárcsázási feladatokat, az erdőtörvény szerinti erdészeti felügyelet és koordináció mellett. A mulcsüzem esetében az eredeti pályázatban kizárólag eszközbeszerzés volt, azonban a projektmegvalósítás során sikerült a teherbíró beton aljzat elkészítése is. Mulcsozásra jelenleg is alkalmas. A brikettáló használata miatt (a préseléshez szükséges nedvességtartalom beállítása okán) szükséges legalább a mulcs fölötti fedél elkészítése, mely tudomásom szerint az Önkormányzat megrendelésére folyamatban van. A Busz üzemeltetését szintén az Önkormányzat végzi, a település ifjúságának szállítását, mintegy környezet és klímavédelmi célból bonyolítja.

Hogy épül fel a mulcsüzem üzleti terv?  A mulcs üzemnek nincs külön üzleti terve, tekintettel arra, hogy a projekt fenntartási időszaka alatt bevételt nem termelhet. A megvalósíthatósági tanulmány alapján, mely az indítást alapozta meg, az előállított érték (apríték, brikett) és az előállítás költsége (bér, üzemanyag, amortizáció) egyensúlyára lehet számítani.

Ki jelenleg a mulcsüzem vezetője, felelőse, kihez tartozik? A mulcsüzem működtetését, jelenleg az aprítást, szintén a VKG csoport végzi.

Miért nem vagyunk jó gazdái a gépeknek, miért nincs még csak állagmegóvásra utaló jel sem – lásd szabad ég alatt a géppark? A rosta a gyártó szerint szabad ég alatt is tartható, azonban az Önkormányzat tudomásom szerint saját erőből a projekten kívül tetőt építtet fölé, melynek engedélyezése folyamatban van.

Miért nem üzemel a mulcsüzem? A polgármester úrtól kértem információt az üzemeltetésre vonatkozóan, aki arról tájékoztatott, hogy a mulcs előállatása, az ágak aprítása külső helyszíneken folyik, a mulcsanyag közterületeken, intézményekben igény esetén lakossági felhasználás útján, valamint az erdőtelepítés területére kijuttatva hasznosul. A rosta beüzemelésével a tető elkészítésére várnak, illetve azt akkor használják, ha az apríték tisztítása, a brikettáló beüzemelése okán szükségessé válik.

Mint Európai Uniós pályázatban megvalósult projektnek, tudomásom szerint működési kötelezettsége van. Rosszul tudom? A mi pályázatunk fő iránya a Klímaközpont kialakítása, az erdőtelepítés, gyepesítés volt (mely amúgy is feladata lett volna az Önkormányzatnak). Fenntartási kötelezettségük a Klímaközpont fenntartására, működtetésére, az erdőtelepítések megóvására vonatkozik. A projektben beszerzett eszközöket, így a mulcsüzem működése esetében a beszerzett gépeket sem lehet eladni a fenntartási idő végéig. Ezeken túlmenően a pályázatban két számszerűsíthető indikátor teljesítését vállaltunk a fenntartási idő végéig. 1) A Klímaközpontot és a kialakított helyszíneket látogató és a foglalkozásokon résztvevők, érdeklődök száma. 2) a A telepített erdőkben és a községben összegyűjtött zöld hulladékmennyiségének növekedése.

Miért nem valósult meg a faluház rendezési terve a projektben szereplők szerint(tereprendezés, játszótér, színpad, stb)? A pályázat alapvetően egy környezetvédelmi projekt volt, a pályázathoz beadott udvar terve teljes körű terv volt (önmagában 50 millió forint becsült költséggel) A projekt során nem volt cél annak a tervnek a teljes körű megvalósítása, a terv elemeit célozta csak a Klímapark projekt. A terven található elemek közül nem engedélyezték pl a játszótér vagy egyik színpad kialakítását sem, a teljes burkolat felújítás pedig a költségei miatt nem volt célunk. A tereprendezés megtörtént, a faluház kertjébe az előzetes tervek szerint 55 db fát és közel 300 db csemetét, cserjét ültettünk, felfrissítettük a zöldfelületeket, kicseréltük a kerítést és kaput, megoldottuk a vízelvezetéstaz öntözést (a kapu alatti területen, hiszen ott mindig összegyűlt), valamint a parkolót és a bejárati részt is leburkoltuk. A pályázat lehetőséget adott arra is, hogy a kinti Ökopajtát is felépítsük (ez eredetileg nem volt benne a terveben ilyen formán)

Hogyan üzemel a faelgázosító kazán, behozta a hozzáfűzött reményeket?
A kazán az elmúlt fűtési szezonban nem működött üzemszerűen, azonban hatékony és gazdaságos a működése a beüzemelés során ezt igazolta isA pályázati tervek alapján az energetikai beruházások esetén fogyasztást regisztrálni kell, mert az előzetes becslések alapján 30%-os csökkenés várható energia felhasználás területénA megtakarítás a napelem esetében szinte 100%-os ra becsülhető. A napi üzemről nincs információm, de úgy tudom, hogy a célok teljesítése nem jelent problémát. Konkrét számokat az éves beszámolók során láthatunk majd. 

Remélem minden kérdésére választ kapott.

További jó munkát kívánok

Tisztelettel:

S. Krisztina


Értsd, egy dolog, hogy van, de ugyanakkor végül is – mint azt érzékeljük is -, tulajdonképpen nincs. Az is egy dolog, hogy működhetne, de nem kell, amennyiben esetleg mégis működne, akkor a működési feltétel mindössze annyi, hogy ne termeljen bevételt.

Ééééérteeeed máááár? Az üvegtigris egyik jelenete ugrik be…. Hát csoda, hogy nem mindenki tud azonosulni bizonyos döntésekkel??? 

Jóóóó, tudom, itt menedzseri szemléletnek, koncepciónak helye nincs!

Megoldódni tűnik a Klímaparkos “problémánk”

Elnézést a címért, de mivel több érintettől és a lakosság egy részétől is úgy érzékelem, hogy a projekt púp a hátunkra, ezért azt hiszem méltán érdemli a probléma jelzőt. Noha a projekt zárókonferenciája is már közel másfél éve lezajlott, a mulcs üzem nem üzemel és a tömegek sem lepik el a klímaközpontot. Míg mi bőszen tűzzük újra és újra napirendi pontra a turisztikai koncepciónkat, addig Budakalász – velünk ellentétben – előbb ablakot épít, majd függönyt választ, értsd elkészítettet egy tanulmányt, és arra épít koncepciót, üzleti tervet. Lehet, ha mi is előbb tanulmányt és üzleti tervet készítettünk volna, akkor mára egy sikeres projekttel lennénk gazdagabbak.

Budakalász ökoturisztikai mintagazdaságának látványterve
Budakalász ökoturisztikai mintagazdaságának látványterve

Budakalász tisztában van vele, hogy nehezen tudja felvenni a versenyt a térség nagy forgalmú központjaival, mert településükre is jellemző a pontszerű turistaforgalom, ezért ökoturisztikai bemutató helyet és egyben mintagazdaságot hoz létra 8500 négyzetméteren. Az új közösségi tér alkalmas lesz ismeretterjesztésre óvodásoknak és iskolások részére, külön foglalkoztató épülettel; valamint családi, baráti és városi rendezvények helyszínéül is szolgálhat. A mintagazdaságban lesz tehén, birka, malacok, kecskék, galambok, kacsák, pulykák, csirkék, de veteményes kert és gyümölcsös is. A látogatók amellett, hogy testközelbe kerülhetnek az állatokkal, élőadásokat hallgathatnak és interaktív programok is várják őket.
Már most előre elkészült üzleti terv az önfenntartásra helyezi a hangsúlyt a közösségi disznóvágások szervezésével, a tejfeldolgozásának lehetőségével, népi mesterségek bemutatásával. Egy a mintagazdasághoz vezető tanösvényt is szeretnének kialakítani, mely többek között érintené a Majdán-patakot és a kőbányát is, és melyen találkozhatunk csilpcsalp füzikével, zöld küllővel, egerészölyvvel de akár karvallyal is.
Nos, ha a bölcsőde projektjüket nézem, vagy az M0-s kérdéskőr kezeléséből indulok ki – hogy míg mi elszúrtuk a kis híd kérdését, addig Budakalász évek óta százmilliós kompenzációkat markol fel (és még fog is, míg tovább nem viszik a körgyűrűt) –, akkor minden kockázat nélkül feltételezhetem, hogy Budakalász ökoturisztikai mintagazdasága, őt év után nem hogy önfenntartó, de vélhetően nyereséges lesz. Pedig nem kéne kitalálni a spanyolviaszt. Tanulmány, koncepció, üzleti terv egyenlő fenntartható fejlődés, nyereséget termelő beruházás, turizmus, munkahelyteremtés.
Egyéb iránt, mint hogy a nem rég lemondott képviselő úr, Bolyán Péter sem tudott zöld ágra vergődni a Klímapark projektünkkel és a hivataltól sem kaptam érdemleges választ, ezért a mai napon elküldtem néhány kérdést a projektvezetőnek. Amint megkapom a válaszokat, természetesen megosztom az olvasókkal is. Bár a budakalászi projektet figyelembe véve a szigetmonostori klímaparknak a létjogosultsága, turisztikai szempontból igen csak amortizálódni látszik, ugyanakkor a mulcs üzem működésével munkahelyet teremthetnénk, adót csökkenthetnénk, és nem utolsósorban rendezettebbé tehetnénk közvetlen környezetünket.

forrás: Huszár Diána / Pilisi-Dunakanyari Hírmondó