Lesz meglepetés?

Pontosan három hónap múlva lesznek az önkormányzati és az EU-s választások. Ennek okán, összeszedtem ismét az elmúlt évek adatait, statisztikáit és pár fontosabb mozzanatát.

Képviselői lemondásból ebben a ciklusban sem volt hiány, és bár a 2014-19-es ciklusnál kitartóbbak lettek a képviselők, mégis az a Dr Gotthard Viktor tanácsnokúr mondott le félidőben, aki a 2017-es Újságolóban megjelent futballközvetítés stílusában megírt cikkében még emígy fogalmazott: „Elfogadni és megérteni nem fogom az ilyen döntést olyantól, aki elindult a választáson és számos lakos bizalmat szavazott neki a voksával.” Szóra sem érdemes, ahogy tulajdonképpen, a neki hála bekerült Szőnyi Tibor – bekerülésekor már régen váci lakos –, képviselői tevékenységeit és eredményeit sem lehet, nagyítóval sem fellelni, nem hogy a facebook-on, de még a propaganda helyi lap hasábjain sem. Igazából a jegyzőkönyvekből is csak onnan lehet tudni, hogy az üléseken ott van, mert az aláírása szerepel a jelenléti íven. Kíváncsian várom, hogy az idei választáson már bekerül-e az azonos értékrendű széklábak közé a polgármester úr választási kampányában – már ha egyáltalán megméretteti magát. Személy szerint, nekem Varga Andrea – a pénzügyi bizottság elnöke –, is egy óriási csalódás, hiszen több éves könyvelési tapasztalatai ellenére kényszerült a település 2,5 milliárdos költségvetés mellett – ami háromszor akkora mint hasonló településeké, lásd példának okáért Pócsmegyert –, 50 millió forintos hitelkeretet felvenni évtizedes rekord magas kamatkörnyezetben – ráadásul fenntartási költségekre, ami egy családi költségvetésben is, józanul gondolkodó számára, több mint megkérdőjelezhető ostobaság.

Őszintén megmondom, először nevetséges volt ez a – Gotthard Viktor ex-képviselő gondolatával élve –, futballcsapat, de mára már inkább siralmas, és elsősorban nem is csak a gazdaságilag és morálisan is káros döntéseik miatt, mert azért azt én is elfogadom, hogy – egy belső ember szavaival élve –, ők mégis csak helyi amatőrök, azért azt jegyezzük meg, hogy többségük közel 20 éve, sőt még régebben játszik ebben a ligában, ami azért indokolna némi nemű profizmust. Pláne annak fényében, hogy a testület átlagéletkora alapján is lassan nyugdíjas focit játszanak. Gyakorlatilag a testületben nincs 50 éven aluli, sőt a képviselők fele erősen nyugdíjas! Miközben Molnár Zsolt, 1998-ban, 25 évesen – nem, nem elírás, huszonöt évesen –, már alpolgármester volt! Igaz, ehhez köztudottan hozzájárult már akkor is, ahogy azóta is a helyi református közösség. Feltehetném a kérdést, hogy hol vannak a fiatalok, de tudom – és most folytatom Gotthard Viktor gondolatmenetét –, a helyi politika sem működik másként, mint a magyar futballcsapatok, ahova ha bekerül egy ifjú titán aki gyorsabb, okosabb, eredményesebb, akkor az öltözőben a színfalak mögött közrefogják az öregek, hogy fogja vissza magát, mert ők így gyorsan le fognak szerepelni és lecserélik őket… Bár a döntéshozók asztalához bekerülni sem feltétlenül tehetséggel lehet… A szigetmonostoriba meg ráadásul elég egy rugalmas gerincű azonos értékrend, és hogy a polgármester rámutasson választás előtt a delikvensre – más kérdés, hogy józan paraszt ésszel, egy polgármester által megjelölt képviselő testületre, Magyarországon a sokadik kétharmad után, nem szabadna szavazni, hogy még véletlenül se legyenek fékek és ellensúlyok. Csak amíg egy focicsapatnak van szurkolótábora, akik nem elsősorban a játékosokért „fanok” , hanem a csapatért, az eredményekért, addig a politikában a választók, gyakorlatilag egyházi hívőkként funkcionálnak és távolról sem eredmények, hanem érzelmek és hit alapján húzzák be az X-et.

Lesz-e meglepetés? Szerény véleményem szerint fentiek fényében erre igen kicsi az esély, és idén is, ahogy az elmúlt választásokon, ismét kiáll hellyel közzel ugyanaz a hét bátor ember, és elmondja, hogy folytatják és jobban fogják csinálni mint eddig. Azért 24 év után, ennél személy szerint, én többet várnék. 3000 fős településen igazán össze lehetne kaparni még másik hat embert, ha a polgármestert leváltani nem is, de legalább a széklábakat vagy legalább egy részüket lecseréljük, önállóan gondolkodni, írni-olvasni tudó, kétirányú kommunikációra önerőből képes, némi morális és gazdasági szemlélettel rendelkező képviselőre, akik a nyugdíjas tempóba némi lendületet vinnének… A fékek és ellensúlyok nélkül működő döntéshozatal, egyértelműen káros, nem csak a társadalomra, de a döntéshozók értékrendjére és értékítéletére is.
Azért ha nem is lesz alternatíva, legalább érvénytelen szavazatával fejezze ki nem tetszését a szavazó fülke magányában az, aki mérgében vagy kiábrándultságában inkább távol maradna. Ezzel is motiválva azokat, akik ma még nem elég bátrak fellépni közügyekért – na és az sem elhanyagolható szempont mikor a közösség felismeri, hogy kollektíve tudnak bizonyosságát adni annak, hogy itt valami tényleg nem kerek. 2019-ben már közel 120(!) érvénytelen szavazatot adtak le a szavazásra jogosultak, mert az X helyett, rajzolt vagy írt rá valami szívhez szóló üzenetet a szavazófülke magányában a választópolgár. Az is elég, ha csak ráírod a szavazólapra, hogy szimon.hu 😀

El is érkeztünk a 2019-es választáshoz, melynek számaiból eléggé egyértelmű, hogy azért olyan elsöprő támogatottságnak nem örvend a 20 éve politizálók köre és igazából bőven lenne igény a vérfrissítésre. Elég ha csak azt nézzük, hogy a legnagyobb támogatottságot élvező alpolgármestert, Szűr Tímea képviselőt, a választásra jogosultaknak még a 24%-a sem támogatta, mi több, az utolsóként bejutó azóta lemondott Gotthard Viktornak, a szavazásra jogosultak 14%-a sem kellett ahhoz, hogy oda ülhessen a döntéshozók asztalához. Ehhez alig több mint 300 szavazatra volt szüksége 2019-ben! Azért van egy olyan sanda gyanúm, hogy a postás, a hentes vagy gyakorlatilag bárki is elérne ennyi szavazatot – ha nem többet –, az idei választáson, ha a következő három hónapban kampányolna néhány közérdekű témában – utak állapota, település megmaradt vagyonának észszerű gazdálkodása, vállalkozók bevonása az évi 80milliós IPA észszerűbb elköltésére, megkérdőjelezhető tiszteletdíjak és prémiumok megzabolázása, konkrét és kivitelezhető közlekedési problémákra adható válaszok, közvilágítási problémák megoldása, fiatalkorúak programlehetőségei, a lehetőségek tárháza azon a településen, mely ennyire elhanyagolt lett az egyéni érdekek mellett, gyakorlatilag korlátlan.

Azonban mivel jelenleg még nem tudni ilyen személyről, addig számomra be kell valljam érdekesebbnek ígérkezik az EU választás. A 2022-es választás előtt, számomra teljesen egyértelmű volt, hogy az összefogás borzalmas kudarc, most pedig – bár még konkrétumok nem láttak napvilágot –, igazából annyi a kérdés, hogy az ellenzék megágyazza e magának azt a mértékű kudarcot, hogy a 2026-os választáson, szinte kiradírozza magát a parlamentből. Tudom, most sokan optimisták az ellenzék táborában és a Fideszesek közt is több a józan gondolkodású elbizonytalanodott, de legyünk őszinték, az ellenzék gyakorlatilag vállalhatatlan – még pár influenszer is sokszorosát képes megmozgatni a magyar társadalomnak, mint a legnagyobb ellenzéki pártok összesen! Azért számomra van remény, mert amíg a helyi választáson, ebben a pillanatban csak egy obszcén rajzra van lehetősége a kiábrándult szavazópolgárnak – amiből azért öt év múlva még nagyon sok minden kialakulhat a következő választásra, ha már a holdról is lehet látni ezen rajzok számát –, addig az EU-s választáson van egy formáció, melynek munkássága és eredményei kézzelfoghatóak és bárki számára tagadhatatlanul látványosak. Amíg az ellenzéki pártok a kormánykommunikáció mélységeibe sülyedésen kívül, gyakorlatilag semmit nem tudnak felmutatni, addig az MKKP, olyan jelölteket sorakoztatott fel a választásra, akik jócskán túlmutatnak a buszmegálló és a négyszínűre festett minősíthetetlen járdákon. Arról nem is beszélve, hogy mit tudnak felmutatni azokon a helyeken ahova képviselőként bejutottak, sőt, az összes párt közül nekik vannak egyedül jól kidolgozott, értelmezhető és kivitelezhető programjaik. A kérdés csak az, hogy a politikai pártokból kiábrándultak tömege, az elbizonytalanodottak és az eddig távol maradók, megunták-e már azokat az arcokat akik az elmúlt 30+ évben leszerepeltek és adnak-e esélyt olyanok számára, akik politikailag nem az átkos rendszerben szocializálódtak… Amennyiben igen, akkor lesz rá két évük, hogy bebizonyítsák, mennyire tudnak magasabb ligában labdába rúgni, amiben én erősen hiszek, és akkor talán, esetleg, legalább a kétharmad korszakának vége lehetne 2026-ban, ami már nagyon időszerű lenne.