múlt, jelen, Jövő? 3

…avagy, mi lesz 10 év múlva Szigetmonostoron

Jaj… emlékszem mikor 10 évvel ezelőtt fogalmaztam meg azt a bizonyos pályázatot, hogy mennyire optimista és derűlátó voltam, hogy mennyire támaszkodtam Szigetmonostor elmúlt 10 évére, és mennyire nem láttam még bele azokba a folyamatokba, döntési mechanizmusokba, amibe utána évekig nyakig belemásztam… A gazdasági környezet is más volt, hiszen 2013-ban már kifele kacsingattunk a válságból, ezzel szemben most, igazából csak az elején vagyunk és hát ha a gazdasági hullámelméletből indulunk ki, akkor a 2013-hoz hasonló kifelé kacsingatás valamikor 2026 környékén lehet.

Előzményként elérhető két poszt: 2001-2011-es időszak mint múlt, és 2011-2023 mint jelen.

A településtől a gyerekorvos már elköszönt, és a híreket elnézve a védőnőnél is rezeghet a léc, ahogy vélhetően több tanár is fel fog mondani a szigetmonostori iskolában… Augusztusban ugyan kivezetik az ársapkákat és egy általános árcsökkenés az eddigi drasztikusan megdrágult élelmiszerek esetén előfordulhat. Bááár, míg az eddigi ársapkás termékek nagy része igen csak meg fog drágulni, a ki nem mondott 32%-os áfára való tekintettel, idén én nagy árcsökkenéseket, illetve két évvel ezelőtti élelmiszer árakat nem nagyon vizionálok a hazai élelmiszerboltokban. (Cseppet sem érzem túlzásnak a két évvel ezelőtti élelmiszerárakat, mert Németországban azt tapasztalom, hogy gyakorlatilag az élelmiszer árak nagy része, kb oda vagy hasonló árra korrigált vissza, noha igen nagy utat tettek meg az elmúlt 2 évben. Csak hogy egy példát mondjak, a két évvel ezelőtti 1,49-es olaj, ami tavaly még hiány volt és sok üzletben 5 euró, azt mára például ugyan úgy 1,49-ért tudom megvenni akcióban, míg akció nélkül is csak 1,79). A 430forintos euró által az inflációt sokan megérezhették, az MNB kamatemelési válaszainak negatív oldalát a kormánydöntéseknek és a 10 évre fixált kamatoknak köszönhetően annál kevesebben, viszont az ezáltal elért horribilis MNB veszteséget, valamint a kialakulóban lévő államháztartási hiány befoltozását, garantáltan mindenki meg fogja érezni előbb utóbb… Ráadásul a nemzetközi helyzet is fokozódik… De térjünk vissza hazai pályára. A CSOK jövőre már nem érinti az ország túlnyomó részét, így Szigetmonostort sem. Idén ha és amennyiben össze tudja kanalazni a HÉSZt a drága „szakértői” képviselő-testületünk úgy, hogy a változtatási tilalmat is eltöröljék, és év végéig a fejlemények tükrében, még megmarad a családosok körében az építési kedv, akkor generálhat egy építési hullámot, de 2025-ben megérzésem szerint egy kezemen meg fogom tudni számolni az építkezéseket a településen – hogy ez jó vagy rossz-e azt döntse el mindenki, arra viszont azért senki ne számítson, hogy na majd most aztán megáll a beköltözési hullám. Szerény érzéseim szerint, nem hogy nem fog megállni a lakossági növekedés, de még jó esetben is csak lassulni fog 10 éves távlatban.

Mire alapozom ezt? Egyrészt akkora recessziót, ami a 2008-2010-es éveket jellemezte, én őszintén szólva nem várok. Nem mondom, hogy nem lesz recesszió, mert erősen benne van a pakliban – legalábbis Magyarország tekintetében –, de a mértéke, jelenlegi ismereteim szerint, nem fogja elérni a subprime válság mértékét. Ameddig nincs vége az Ukrajnai háborúnak, addig egy mérsékelt építőanyag csökkenés ugyan benne van a pakliban – aztán ha vége van szerintem a cement hasonlóan hiány cikk lehet mint az étolaj vagy a cukor –, de az eddig elszenvedett reálbércsökkenés tekintetében – ami azért valljuk be elég erőteljes volt –, további számottevőt nem várok, mert alapvetően munkaerőhiány van. Nem csak nyugat-európában, de Magyarországon is, pláne, hogy gombamód szaporodnak az akkumlátorgyárak. Az ingatlan piac pedig olyan mint a vérkeringés, ha le is lassul, azért folyamatosan lüktet, ráadásul olyan is mint a víz, arra folyik amerre kisebb ellenállást talál. Jelen esetben a kisebb ellenállás az olcsóbb ingatlant jelenti, már pedig Szigetmonostoron közel tíz éve mindent megtesznek azért a képviselők, hogy az ingatlanárak olcsóak maradjanak és kétlem, hogy ameddig ez az azonos értékrendű, fékek és ellensúlyok nélküli csapat marad, letérnének erről a pályáról. Fentiek fényében, a lakosságnövekedési dinamika a következő 3-4 évben úgy érzem lassulhat, de azután hasonló szinten növekedhet, így 2031-re, ha nem is újabb 40%-al, de kalkulációm szerint, hozzávetőlegesen, 28%-kal fogunk nőni. Azaz 2031-re körülbelül 4000 lélekszámmal számolhatunk. A lakóingatlanok tekintetében, véleményem szerint folytatódni fog a tendencia és jó, ha 50-60 új ingatlant fognap építeni a következő 10 évben – emlékezzünk, 2001 és 2011 között ez a szám négyszer ekkora volt. Ebből adódóan a meglévő még nem lakóingatlanok fognak átkonvertálódni lakóingatlanokká (hogy milyen minőségben az persze kérdéses) – a Horányi adók ellenére is, bár ahogy fog nőni ezen ingatlanok száma, és a nyomás a településen, ismerve a képviselők kreativitását és hozzáértését, sanszosnak tartom, hogy előbb utóbb drasztikusan hozzá fognak nyúlni az adórendeletekhez, és igen nagy az esélye annak, hogy a kommunális adó, a telekadó és az építményadó, át fognak alakulni. Az hogy ez 10 éven belül megtörténik-e vagy sem, az attól tartok a szerencséjükön múlik, mint sem a tudásukon. A körvonalazódó HÉSZ egyébként ezt a folyamatot teljesen meg is ágyazza, gyakorlatilag – elnézést a kifejezésért, de –, tökön szúrja a horányi ingatlantulajdonosokat és ezzel az egész települést, a testület az új rendelettel, de ezt egy másik posztban fogom kifejteni. A lakosság összetételét természetesen maximum korcsoport tekintetében lehet megsaccolni – egyrészt, mert még nem jött ki minden adat a 2022-es népszámlálásról, másrészt mert nincs varázsgömböm, csupán matematikailag közelítem meg az elmúlt 20 évet… Nos én úgy látom, hogy a legnagyobb változás. az eddigi fiatalos korcsoportelosztásban lesz, mert meglátásom szerint, azt egyre inkább felváltja a lakosság összetételének öregedése. Olyannyira, hogy ha marad a kialakult tendencia, akkor 2031-re, gyakorlatilag egy Kisorosznyi lakosságszámot alulról karcoló, 65+ éves lélekszámmal lehet kalkulálni, ami azt jelenti, hogy a szigetmonostori lakosság akár 22-23%-a is, nyugdíjkorhatár fölött lehet. Ebből adódóan, a település előtt álló kihívások merőben meg fognak változni. A 15 éven aluliak bár arányaikban kevesebben lesznek a teljes lakosságot tekintve, azonban számuk így is elérheti a 600 főt, míg a 15-64 éves korosztály tekintetében, körülbelül 2500 fővel lehet kalkulálni. Ha valaki rátekint ezekre az adatokra, akkor láthatja, hogy több fronton is erős nehézségeink lehetnek. Ráadásul bizonyos problémák után, nem lesz annyi időnk futni, mint amennyi idő volt a kiskorúak kezelésére például, hogy öt évig vakargattuk a bölcsőde beruházást, az új óvodában meg még 3 év után is garanciális problémák vannak, a régiben meg talán évek óta nem volt már kifestve sem úgy istenigazából ahogy kellene… Arról nem is beszélve, hogy ez a korosztály, már sokkal nehezebben mobilizálódik, sokkal nehezebb akár az elöző generációnak, a fiatalabb rokonoknak maguk mellé csábítani, még akár egy jobb infrastruktúrával rendelkező településre is, ahova nem másfél óra alatt ér ki a mentő, vagy ahol napi szinten rá tudnak nézni a rokonok, be tudnak neki vásárolni, és még sorolhatnám. Ezzel párhuzamosan, 2500 fő 15-64 éves, helyi lakos napi transzfere a szigeten kívülre – akár iskolába, akár munkahelyre –, már önmagában a négy komp ellenére is szűk keresztmetszet, de ezeket a kompokat nem csak a helyiek veszik igénybe.

Fejlesztések tekintetében sincsenek hiú ábrándjaim… Ha már több képviselő is kampányolt az elmúlt 20 évben autós híd mellett a választásokon, kezdjük az autóshíddal, melyből mindjárt három is jutna a Szentendrei-szigetre… Mióta Rózsa József bekerült a testületbe, azóta minden egyes közlekedési bizottsági ülés egyik napirendi pontja az autóshíd, és minden egyes bizottsági ülésen elhangzott, hogy semmi fejlemény, majd áttértek a következő napirendi pontra. Ez egészen addig így volt, míg a kormány egy tollvonással le nem söpörte az egész kérdést az asztalról. A másik autóshíd, a Váci, melynek a legújabb fejleménye, hogy Vácon a McDonaldstól kezdődne és a Gombás patak mentén, a Liget mellett érné el a Dunát és jönne át a túlpartra, majd Tahitótfalut megkerülve vagy a Tildy hídon menne át a forgalom úgy hogy egy szinten keresztezi a nemzetközi EuroVelo kerékpáros nyomvonalát, vagy egy másik, északon felépülő harmadik hídon érné el a 11-est. Aki röhögés nélkül végig tudta ezt olvasni, vagy most ezer szikrát hányó szemmel nézne rám, az kérem ne engem kergessen a csuklásrohamba, fentiek nem az én agyszüleményem, hanem lakossági fórumok, kormánytisztviselők által beharangozott, felelős vezetők által prezentált, tanult diplomás tervezők által az asztalra tett tervek és anyagok, melyek elérhetőek az interneten, sőt egy részük a Magyar Közlönyben is!

Őszintén szólva az EuroVeloval kapcsolatban sincsenek hiú ábrándjaim. Egyrészt eléggé úgy tűnik, hogy Tahitótfalu és Leányfalu között valóban megfog valósulni egy kerékpárút, márpedig akkor csak a Dunabogdány felé eső pár kilométert kell megoldani, hogy össze legyen kötve a teljes szakasz a szigeten kívül. Másrészt ahogy az államkassza állapotát elnézem, meg az építőanyagárakat, és jó ideje megállított Brüsszelt, ahonnan nem igazán akarnak jönni az euromilliárdok, nem nagyon hiszem, hogy itt két kerékpáros hídra lenne pénz, ha már a ballagó diákok zsebpénzét is állampapírba kellene tenni, finanszírozni a Magyar állam működését… Az EuroVelo szigeti szakasza úgy kellene Pócsmegyernek mint egy falat kenyér, mert megoldaná a járdát több kilométer hosszan, de a teljes szakasz 21 kilométerének, még a kisajátítása is olyan összegeket emészthet fel és olyan hosszadalmas lehet, amibe belegondolni sem merek, ráadásul ha a túlparton megépül, lényegében kormányzati szinten okafogyottá is válhat… Évekig az egyetlen reménykeltő és megvalósítható fejlesztés a Tahitótfalusi Tűzoltó és mentőállomás volt. Őszintén szólva a tűzoltóállomás remélem nem fog megvalósulni, mert akkor sanszos, hogy a szigetmonostori állománnyal és gépészettel fogják feltölteni – ahogy a védőnői eszközeinknek is bottal üthetjük hamarosan a nyomát, mert át kell adni az államnak, de a rezsit legalább fizethetjük… A mentőállomás meg ha meg is épülne, se eszköz, se géppark, de lassan személyzet sem lesz akivel fel lehetne tölteni.
A fentiekben a legszomorúbb, hogy akár BAZ megye külsőn is lehetne a Szentendrei-sziget, akkor sem lenne semmivel sem rosszabb helyzetben, mint most, hogy a közigazgatási határunk gyakorlatilag benyúlik mélyen Budapestbe…