múlt, Jelen, jövő… 2

…avagy, mi lesz 10 év múlva Szigetmonostoron

A második időszak: 2011-2022

Az ezt követő időszakban (előzményt olvasd el itt) 2022-ig, összesen csupán 111 új építésű ingatlan épült, ami alig több mint a fele az ezt megelőző időszaknak, ráadásul 2015-től brutális mennyiségű családtámogatást vezettek be és öntöttek az ingatlanpiacra. CSAKHOGY, a lakott ingatlanok száma, 1253-ra emelkedett, úgy hogy emellett van még 232 nem lakott, DE lakás célú ingatlan – összesen 1485!!! Nem, ez nem az összes lakható ingatlan a településen, csak ebben nincsenek benne azok az épületek, amik nyaraló célokat töltenek be a mai napig is, azaz nem laknak benne életvitelszerűen, viszont azok a nyaralók benne vannak, melyekben életvitelszerűen laknak, és így részt vettek a 2022-es népszámlálásban – laknak benne még úgy is, hogy diszkriminatív módon, kommunális adó helyett, telek és ingatlanadót fizetnek… Szóval ez az 1485, még úgy is tovább növekedhet – valószínűleg jelenlegi szabályzások, helyi rendeletek és döntések alapján fognak is –, ha egyáltalán nem épül egyetlen egy új építésű ingatlan sem a településen. Uszkve 3500 belterületi telek és épület van Szigetmonostoron – ebben benne vannak az utolsó üres telkek, az idén épült új építésű ingatlanok, és a régi faházak is –, melyek egy része ma is alkalmas életvitelszerű lakhatásra, egy része modernizálással vagy átépítéssel tehető azzá. Ahogy az elmúlt időszakban is volt, hiszen a lakás célú ingatlanok úgy növekedtek közel duplájára, hogy alig épült új építésű ingatlan, mert ebben az időszakban túlnyomó részben, az eddig nyaralóként használt 20/30/40 éves, esetenként még öregebb ingatlanokat bővítették vagy építették át. Ebben a folyamatban az is igen nagy szerepet játszott, hogy a képviselő testület 2015-ben úgy döntött, hogy eladja a családi ezüstöt, azaz azt a 65 közművesített aszfaltozott utcában található telket, mely a Füzesedő utca környékén terül el. Ezzel alapvetően nem is lett volna baj, ha az ingatlanpiacot nem negatívan, hanem pozitívan stimulálják – hiszen az eszközük meg lett volna rá. Ahelyett hogy összevetették volna az ingatlanpiaci árakat és folyamatokat, végig gondolták volna mi történik ha harmad negyed áron árulják azokat az ingatlanokat, melyek közel egy árban voltak előtte Dunakeszivel, vagy Göddel és még Szentendréhez képest is csupán 15%-os diszkonton forogtak, ráöntötték az ingatlanpiacra mélyen áron alul, fentiektől eltérőn harmad, negyed áron. A következménye az lett, hogy míg az agglomeráció ingatlanárai elszálltak, Szigetmonostoron csak stagnáltak évekig, és mivel ekkora volt a kínálat, racionálisabbnak tűnt felújítani, hozzáépíteni az olcsón megvásárolható Horányi ingatlanokat, mert hogy még 2017 környékén is simán el lehetett kapni egy nyaralót 10 millió körül, vagy egy 5-10 éve épült 100 négyzetméteres családi házat 22-25 millióért, amit akkori anyagárakon és munkadíjakon kiszámolva azért jóval többe került felépíteni, még akkor is, ha az 5 millió forintos összközműves telek ajándékszámba ment… Pláne ha az emberhez nem vágtak hozzá 20 millió vissza nem térítendőt, vagy nem volt egy 30milliós garzonlakása amit eladhat… És azért azt se felejtsük el, hogy ekkor már rég túl voltunk a devizahiteles összeomláson, de Szigetmonostoron még mindig 250.000.- forint volt az átlagos négyzetméter ár, miközben Dunakeszin már 400ezer fölött és Budapest is karcolta a 600ezret. Bár jószerivel egyedül voltam kritikusként aki ennek hangot adott, azért ha belegondolunk, hogy hatott volna az ingatlanpiacra, ha közel Dunakeszi áron árulják a telkeket és ugyan nem fogyott volna el pár év alatt és nem tűnt volna el a családi ezüst, de nem is nyomták volna le se a helyi ingatlanpiacot, sem a szomszéd települését, ezáltal több mint valószínű, hogy nem generáltak volna ilyen drasztikus beköltözési hullámot…
Mindenesetre a nagy uniós fejlesztési ábrándból végül annyi maradt, hogy 2015-ben Horány egy része kaphatott Csatornát, azt is olyan áron, hogy bár a pályázat végül 100%-os intenzitású volt, a projekt előtt beszedett lakossági önrészeknek csak a két harmadát kapták vissza a pályázók. Az ivóvíz fejlesztés pedig még siralmasabb, pedig azzal már 2014-ben, közel 10 évvel ezelőtt, kész tervekkel kampányolt a polgármester, mégis alig haladt pár utcát, azt is úgy, hogy a lakosoknak nagyon mélyen bele kellett nyúlni a zsebükben, pedig állítólag a vízművek pénzét is felhasználták a projekthez, az ember viszont ha megnézi a beruházási szerződést és az abban lévő számot elossza az adott projektben szereplő kiállásokkal, akkor nagyon meg fog lepődni… Azért azt ne tagadjuk le, hogy az esővizet jól elnyelő homokos utcák jó részét ma már, máshol elhasználódott utakról felmart aszfalt borítja tengelytörő kátyúkkal. Optimisták, ezt mérsékelt fejlődésnek is elkönyvelhetik, bár részemről inkább azokkal értek egyet, akik Horány romantikáját, boldogságát és báját sírják vissza. Szerény véleményem szerint a településnek minden szempontból jobb lett volna, ha ma egy „Római parttal” vagy egy agglomerációs „Balatonnal” lennénk gazdagabbak, nyáron bevételi forrásokkal, rendezvényekkel, vendégházakkal, télen pedig élhető közlekedéssel, csenddel és nyugalommal. Kezelhetőek lennének az infrastrukturális problémáink, karban tudnánk tartani a közintézményeinket és közterületeinket, nem lenne nyomás az oktatási intézményeinken, ami által nem lenne akkora teher a költségvetésen sem és nem utolsósorban nem lenne, ez a mesterségesen generált urbanizációs feszültség.
Na de nézzük, hogy változott a lakossági összetétel ez idő alatt – mert senkinek ne legyenek kétségei, változott. Az köztudott, hogy a 2011-ben 2200 lakosú település 2022-re közel 3000-re de mára már 3100-ra növekedett – még az évfordulóját ünneplő, változtatási tilalom ellenére is. Ez a poszt írásakor több mint 40%-os növekedést jelent az elmúlt 12 év tekintetében. A népszámlálás adatai alapján, a 15 éven aluliak száma ugyan nőtt, ugyanakkor arányaiban több mint 7%-al, csökkent a teljes lakosságot nézve. Ahogy a 15-64 éves korosztály aránya is csökkent igaz, az csak fele ekkora mértékben 3,5%-kal. Viszont a 64 év fölöttiek aránya több mint 25%-kal nőtt 2011 óta. Sajnálatos módon a népszámlálás eredményei teljes egészében még nem elérhetőek, így arra, hogy a legalább érettségizettek, illetve a diplomások, milyen arányban nőttek vagy esetleg csökkentek, nem tudok válaszolni, pedig érdemes lenne megnézni, pláne ha az egy főre jutó jövedelmeket is össze lehetne vetni. Ezekről majd talán egy későbbi posztban, ha kijönnek az adatok. Viszont fenti két epizódból – persze az előttem lévő táblázatokban szereplő adatok alapján –, már lehet töprengeni azon, hogy mi lesz itt 10 év múlva…

Azonban van nekem itt egy kis hiányérzetem az elmúlt 10 évvel és a jelennel kapcsolatban, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Az elmúlt 10 évben dübörgött a gazdaság, ingyen volt a pénz a 0%-os kamatkörnyezetben, dőltek az euromilliárdok, a 100%-os intenzitású pályázatok, eladtuk a családi ezüstöt, a telkeket és mindent ami mozdítható volt. A beruházásaink viszont nem voltak se munkahelyteremtők, se bevételt generálók, sőt azoktól a kiadásaink nőttek és az egyetlen valamit generáló közterületünk is elvesztette köztér jellegét, mi pedig mulattunk évről évre a több mint 100 rendezvényen, a választásokon pedig ugyanazok az emberek ígérték, hogy mostantól jobban csinálják, de itt még a komp is ugyanaz az a jószág, ami 50 évvel ezelőtt is ingázott a túlparttal és egyszerűen nem látom a víziót, a jövőképet, a terveket, az elképzelést se a település vezetőktől – jó mondjuk elnézve az átlagéletkort ezen nagyon nem kell csodálkozni -, de még a helyi lakosoktól sem. Árnyéka nincs annak a közélet, a véleménynyilvánítás, a jövőalkotás tudatossága, a tervezés szárnyalása, mint ami itt a 2001 és 2010 közötti időszakban volt. Csak hánykolódik a település a folyamatos változások közepedte, mint valami kapitány nélküli hajó a tengeren, cél nélkül, legénység nélkül, és mintha az utasok is csak a kabinjaikban sasszolnák, hogy na ennek mi lesz a vége…

folytatása következik…