Lojalitás vs. szervilizmus, avagy gondolatok félidőben.

Kedves Olvasó! Először is elnézését kérem, hogy egy júniusi cikkre ilyen megkésve reagálok és visszalapozásra késztetem. Hivatkozhatnék arra, hogy többször is át kellett olvasnom Gotthard képviselő úr félideji értékelésnek aposztrofált írását, de nem találtam a szövegben értékelést, pusztán néhány volt képviselőtársa ekézését. Mondhatnám, hogy vártam, hátha a név nélkül, de jól beazonosítható megszólítottak jelentkeznek, vagy egy nyelvészetben járatosabb helybéli értelmezi a cikk szemantikai tévedéseit. Nos egyik sem történt meg, így hát mint az Újságolóban néhányszor kritikus hangot megütő adófizető állampolgár vettem a bátorságot.

Szomorúan konstatáltam, hogy településünkön is beindult a választási harc! Személyeskedő, mások által nem ismert dolgokról félmondatokban csapkodnak jobbra balra parton kívüliek és a küzdőtéren reflektorfényben álló gladiátoraink. Sajnálom, hogy az egy pohár bor mellett lerendezhető nézeteltérések, véleménykülönbségek megbeszélése helyett a nyíltszíni sárdobálást választották.

Nem szeretnék olyan sűrűn jelentkezni e lapok hasábjain, mint Polgármesterünk – főként, hogy Gotthard képviselő úr cikkében kioktatott a parton kívüliek helyéről és szerepéről – de pont e két anyag, mely a júniusi lapszámban jelent meg, késztetett arra, hogy újra klaviatúra elé üljek.

Először talán Gotthard úr hosszú és szerteágazó eszmefuttatásáról. Elolvasva a cikket és az előző választás előtt nyilvánosságra hozott rövid önéletrajzát, örömmel konstatáltam, hogy nem ő a főnököm. Igen, mert ebből a cikkből egy kőkemény autokrata ember személyisége jött le. A cikket elolvasva egyértelmű, hogy a képviselő úr szerint két embertípus létezik. Az egyik, aki fenntartás és kérdőjelek nélkül egyetért vele (vagyis a lojális), a másik pedig …. hát az nincs! Illetve van. Ők az eszetlen kritikusok! (csak csendben jegyzem meg, hogy nem ártana utána nézni Gotthard úrnak egy etimológiai szótárban az eszetlen és az esztelen szavak jelentésének, mert ezek nem egymás szinonimái!) Jó csapatról beszél és megadja ennek ismérveit is, melyek között az összetartás, lojalitás szerepel az első helyeken. Érdekes megközelítés, főként ha tovább olvassuk a cikket és rögtön ott szerepel a cikizés, hogy e csapat egyik tagja még az eskü előtt kiugrott, másik két fő menet közben vette a kalapját, míg egy harmadik – bár majdnem befutó helyen végzett – most, a lehetőség megnyílása előtt mégsem akar képviselő lenni. Megrója, sőt elvtelenséggel vádolja őket. Szerintem pedig – bár nem ismerem egyiket sem, még az önmeghatározása szerint mindenki által ismert Debreczeni urat sem – karakán emberek, akik belátva elképzeléseik, vállalásaik teljesíthetetlenségét inkább felálltak, mint sem „lojálisan” nézeteikkel, értékrendjükkel ellentétes dolgokban égessék magukat. A májusi számban Patakfalvi (szerk: Bolyán Péter) képviselő úr leírta, hogy miért is távozik. Róla – legalább is köreinkben – keveset hallottunk, nehéz megítélni döntését, de ő így látta jónak, döntését tiszteletben tartom.

Jóval bonyolultabb és talán a tisztelt testületnek elgondolkodtatóbb kell legyen az „ősképviselő” Debreczeni úr távozása. Nincs olyan Újságoló szám ahol ne jelent volna meg írása. Ha jól emlékszem ő volt az, aki annak idején a „kis-híd” helyi népszavazás eredményét örömódaként tudatta a különkiadásban. Az is ő volt, aki a 2010-es választásokat követően e kiadvány hasábjain kürtölte szét, hogy a Gyurcsányék elszabotálták, de most majd Viktorék (csak így, per Viktor, semmi miniszterelnök úr) megépítik nekünk a várva várt kishidat. (már akkor szkeptikusan gondoltam bele, kicsi ez a létszám, jelentéktelen ez a hely a nagypolitikának ahhoz, hogy híd legyen. Sajnos én nyertem!), majd a 2014-es választást követően ő volt az, aki írásában jelezte: megmondtam Zsoltnak, te addig maradsz itt polgármester, amíg akarsz! Hát ha úgy vesszük, ennél nagyobb lojalitást, összetartást nehéz lenne elképzelni, mégis távozott.

Gotthard úr többször citálja nagy emberek gondolatait írásában. Nagyon szépek ezek a gondolatok csak éppen nincsenek végiggondolva, hogy tényleg idevalók-e? Tényleg csak a küzdőtéren lévőknek (oda beszavazottak) van szólási, véleményalkotási joguk? A többi (választó)polgárnak a következő 4 évben csak biodíszlet a szerepe? Roosewelt és Brené Bown idézése nagyon szép, csak éppen nem passzol ide. Persze ha figyelembe vesszük, hogy Gotthard úr függetlennek aposztrofálja magát, akkor már érthető ez a mentalitás, csak nem elfogadható, hisz ő nagyon is függ, ő KÉPVISELŐ! Választókörzetének szócsöve és kovásza. S vajon hogyan értékeli Képviselő úr a fenti idézetek fényében azt, amikor egy-egy (maradjunk a focinál) címeres győzelem után örömittasan közli környezetével, hogy győztünk!! A küzdőtér közelében sem volt, mégis többesszám első személy! Hmm. Én is idézhetnék egyet, bár félek áthallása lenne. A legtöbben Sommerset Maugham mondásának tartják: Ha egy ember butának tart, az félreismert, ha két ember tart annak, akkor azok a rosszakaróid, de ha több, akkor ülj le és gondolkodj, mert valamit nagyon elrontottál! Itt – ha jól számolom, már a negyedik stációnál tartunk!

Felháborodva minősíti az eskü előtt kiugró képviselőt Gotthard úr. Ha valaki nyíltan vállalja, hogy részt kíván venni a csapat (mondjuk a röplabda csapat) munkájában , beválogatják és a beválogatás után közlik vele, hogy bocsika, de mi vizipólózni akarunk, akkor Ön szerint mi a helyes válasz képviselő úr? Úszógumival a mellén lubickoljon, vagy adja át a helyét egy értő jelöltnek? Lojális (elvtelen szavazógép), vagy önálló egyéniség kell-e testületbe? És a „kispados” visszatáncolása. A stallum minden bizonnyal vonzó is lehet, de vajon a második félidő közepe felé 0:3-nál ön vállalná-e a cserejátékos szerepét, főként ha látja, hogy az edzői taktika az ön játékstílusával tökéletesen ellenkező? Ön szerint mi az etikusabb? A köszönöm most már nem, vagy az összetartás, a lojalitás jegyében elücsörögni a havi testületi üléseken? Én úgy érzem, hogy itt valami nagy gond van a testületben. Öt főből 3 távozása, több mint a fél testület fluktuációja. Minimum elgondolkodtató! Persze erről mi választópolgárok keveset tudhatunk, hisz az Újságoló csak az örömhírekről tudósít. A testületi ülésekről csak annyi jön le, hogy „a testület elfogadta”. Vita, ellenvélemény? sehol. És itt most bizton felkapja fejét Gotthard úr, hogy a testületi ülések nyilvánosak, miért nem tetszettek ott lenni. Még igazat is tudnék adni neki, de nézzük végig: egy testületi ülésen 16-20 napirendi pont van. Szerintem a képviselőknek, akik pedig minden bizonnyal előre megkapják a napirendi pontok anyagait, is komoly megterhelés átrágni magukat, véleményt kialakítani. Akkor én mint „becsöppent” résztvevő mit tudok tenni? Érdemi jelenlét nem lehetséges, maximum a részinformációk alapján értelmetlen dolgokról beszélhetnék. Ki az aki ezt szabadidővel bírja, végig tudja ülni, de főként át tudja látni? 17-en voltak az EuroVelo6 lakossági fórumon, kesereg képviselőnk. A rossz meghirdetést hozzák fel az „ellendrukkerek” holott az internetesek… replikázik Gotthard úr. Tudja ön képviselő úr, hogy milyen az internetes lefedettség a községben? Gondolja, hogy a nyugdíjas Marika néni, vagy Lajos bácsi körmét tövig rágva szörföl naponta a neten, hogy mikor lesz már egy jó kis közmeghallgatás? A naponta munkába, iskolába járók fő elfoglaltsága a honlapböngészés? Ön azt írja cv-jében, hogy vezető beosztásban dolgozik. Jómagam 34 évnyi munkám alatt sok fontos és felelősségteljes beosztásokat töltöttem be, de én soha nem azt vártam, hogy majd „feljönnek hozzám, ha gondjuk van” hanem én mentem (nem le) hanem el, közéjük tájékozódni, vagy tájékoztatni. 14 éve vagyunk horányi ingatlantulajdonosok. Ez alatt az idő alatt mindössze kétszer találkoztam képviselővel. A polgármester úr évenkénti „villám találkozói”, a 2-3 óra alatt az egész településen lezavart „roham roadshow” remek dolognak hat, de úgy érzem azért ennél többet kellene találkozni a képviselőknek megbízóikkal, a választópolgárokkal.

Téved ön, ha azt hiszi, hogy csak a „fikázás” a célja a más véleményt nyilvánítóknak. A más és a rossz nem ugyanazt jelenti. Szegény édesanyám mondta mindig: a rosszat ki kell küszöbölni, a máson meg el kell gondolkodni, hátha van benne jó is, csak még nem tudod. Persze biztos van, aki tényleg csak a rosszat veszi észre, de mit tettek önök annak érdekében, hogy észrevegyék ezek az emberek a jót is? Vajon jogos-e annak az idős, bottal közlekedő horányi telektulajdonosnak a zsörtölődése, nem tetszése, aki nem tud örülni a tényleg ötletes „villamos busznak”, mert az a Horánygyöngye utca végén gyorsan felcsap a töltésre és usgyi vissza, a’helyett, hogy azt a pár métert megtenné a dunakeszi kompig? Ő meg bandukolhat a kis motyójával esőben, hőségben a telkéig, közben elgondolkodva, hogy milyen jó is neki, hisz fizetheti a telekadót, építményadót, szemétszállítási díjat. Vajon örömtüzeket kellene-e gyújtani a „jól előkészített” csatornázásnak? 2014 elején ajánlott levélben értesítettek a budapesti címemen, hogy lakossági fórum lesz, fontos a megjelenés. Nagy garral bejelentették a „piros vonallal jól körülhatárolt terület csatornázásának megkezdését”, már a Viziközmű társaság személyi összetételéről is tájékoztattak. Aztán a választások után, 2016-ig csend volt, majd a kivitelező váratlanul és előzetes bejelentés nélkül elkezdte az utcákat keresztül kasul bontani. Horány egy kalandparkká változott. Senki nem tudott semmit. Reggel még behajtottam a telekre, de délután már hatalmas árok állta utamat. A Horánygyöngye-Szamóca utca sarkán 2 hónap alatt legalább ötször bontottak és ástak kisebb-nagyobb gödröt, fölötte fejüket vakaró, értetlenül szemlélődő „szakemberek”. Most akkor, ha ezt szóvá teszem ellendrukker vagyok, vagy csak egy jobbító szándékú levélíró? A 2014-es levél óta mindössze évente egy információs levelet kapok. Nevezetesen, hogy a különböző adókat március 15-ig fizessem be a mellékelt csekken.

Az EuroVelo6 kedvenc témám, mint a kishíd ügye is. Valóban reneszánszát éli a kerékpározás. Sokan pattannak nyeregbe és kerekeznek. Ez most a trendi! De vajon meddig? Érdemes-e milliárdokat beleölni e témába? A holland, német, osztrák kerékpáros turisták által generált idegenforgalmat vizionálja Gotthard úr. Valóban, az M-1-es autópályán kora tavasztól késő őszig hátuljukon kerékpárokkal felszerelt mikrobuszok, lakókocsik tömegével találkozhatunk. De vegyük már észre, hogy ezek az embertömegek nem Hamburgból, de még csak nem is Bécsből kerekeznek le az Adriáig, hanem elindulnak, egy szép (és kellő infrastruktúrával rendelkező) helyen megállnak, letáboroznak és a környéket bringával bebarangolják. Felpakolnak és tovább állnak. Nem tudom van-e még, akinek mond valamit az, hogy görzenál? Nem is volt olyan régen, akkor a gördeszka és a görkori volt a trendi. Minden valamire való yuppi azzal járt a munkahelyére (mint most, bringával). Tömegével épültek a görkorcsolya „stadionok”, a görzenálok. Komoly pénzek mentek bele és jelenleg az enyészeté. Félek ez lesz a sorsa a sok kerékpársztrádának is. Félelmemet csak erősíti az az eröltetett menet, amit a kerékpáros híd kapcsán közreadott „tájékoztatóból” kiolvasok. Nem a végiggondolt nyomvonal, hanem a pénz határidőre történő elköltése a cél. Egyéni véleményem, hogy ez a most preferált nyomvonal településünknek kifejezetten árt, hisz a falu északi szélén kerülne kialakításra, ami azt jelenti, hogy a kerékpáros rögtön veszi az irányt balra és nyomás Pócsmegyer felé, vagy mielőtt látna valamit településünkből máris fordul a híd felé, mert Szentendre vonzóbb. Ha már a kerékpárügyi kormánybiztos szerint erre ad pénzt az Eu, nem lenne ésszerűbb a meglévő utjainkat a kerékpárút szélességével növelni és minőségét javítani? Klassz lesz az utak mellett – tételezzük fel – szépen és jó minőségben megépített kerékpárút, de mivel csábítjuk ide a „nemzetközi kerékpáros idegenforgalmat”? Szlogenünk lehetne, hogy Innen szép kilátás nyílik a Dunakanyar hegyeire? Esetleg az, hogy Nálunk ötször nagyobb az esélye, hogy elcsapja egy autó, ha letér erről a csíkról? Milyen látványosság, hungarikum érdekében venné erre az irányt a vasparipás? Apropó, paripa! Nem lenne nagyobb vonzerő a szigeten meglévő számtalan lovarda működését összekötni? A régi idők emlékeihez igazodva ezeket a helyeket „lóváltó-helyként” láncolatba fűzni, étkezési, szénaszagú szálláshely, a helyi mezőgazdasági, iparművészeti termékek bemutató és árusítóhelyeiként üzemeltetni, kezdetben talán akár némi önkormányzati kedvezménnyel segítve is? Vajon nem lenne vonzóbb egy szigetcsúcsi lovas cserkelés, a kisvadak, őzek, muflonok stb. életének megfigyelése, lóháton szügyig gázolva a Duna vizében, csalitosban, mint az országút melletti betoncsíkon nyomni a pedált? Ez egyedi, valóban vonzó, idegenforgalmat generáló dolog lehetne.

Örömmel jelzi képviselő úr, hogy ugrásszerűen megnőtt az idegenforgalom településünkön. Turistákkal zsúfolásig tele a Dunapart. El kell szomorítanom képviselőurat. Valóban örvendetesen sok ember van – főként jó idő esetén – településünkön, ez örvendetes is lehetne, de ezeknek a „turistáknak” a döntő része az itt lakók, itt telekkel rendelkezők gyerekei, rokoni, baráti köre, akik egy baráti beszélgetésre , családlátogatásra, vagy csak egy kis bográcsolásra ugrottak ki, tehát klasszikus értelemben messze nem turisták. (Gondolom amikor képviselő úr esténként a munkából hazaér a családja önt sem turistaként fogadja!) A horányi strand és környékének kialakítása nagyon szépre sikerült. Gratuláció a kivitelezőnek, de ebben is több van. Sokkal többet ki lehetne hozni. Horány, Surány, Göd klasszikusan evezős központ volt. Nem kellene-e ezt a hagyományt feleleveníteni, addig amíg még itt is vannak olyan telektulajdonosok akik a parton hagyott kajakjaik, csónakjaik után a Vörös Meteorban, az Orgona utcában még fellelhető kis vityillókban, vagy a parti sátorban hajtották álomra egy jó baráti beszélgetés, iddogálás, nótázás után a fejüket? A Római parton, de az egyetemisták között is egyre népszerűbb ez a sport. Őket és a környékbeli települések hajósait nem lehetne bevonni a hely népszerűsítésébe, mondjuk egy koranyári evezős heppeninggel, vagy a Piros Lábas fesztivál oldalvizén megrendezett regatta keretében? A Duna adott, a parton területtel is rendelkezik az önkormányzat, tehát nem kellene milliárdos kiadásokban gondolkodni.

Mint diplomás népművelő (amikor én jártam egyetemre, még így hívták e terület művelőit) azt kell mondjam Kovács Attila művelődésszervezői, közösségteremtő munkája előtt le a kalappal. Azt a sokszínűséget, amit a Faluház biztosít sok, nálunk jóval jobban eleresztett település is megirigyelné, de túl belterjes. Úgy érzem az kevés, hogy mi tudjuk magunkról, hogy baromi jók vagyunk. Hírét is kellene vinnünk. A monostour gondolata nem rossz, de megint csak azt érzem belterjes. Aki ráakad a honlapra, annak adunk ötletet. Én megfordítanám, fel kellene használni – most még csak az ingyenes, vagy szolíd költségű regionális, országos – média lehetőségeket, hogy kattintson ránk, segítünk programot adni. A környékbeli ingyenes regionális újságok, rádiók mellett olyan nagy példányszámú sajtótermékek mint a Blikk, Nők Lapja hétről-hétre közöl programlehetőségeket. Meg kellene próbálni, mert sok nagy nyilvánosságra érdemes programot tartanak községünkben.

Gotthard úr – kissé fennkölten – ismét egy idézetet citál írása végére: “A küzdőtéren akarok lenni. Bátran akarom élni az életem….. Nekem nem számít annak a véleménye, aki nincs a küzdőtéren, és nincs felkészülve rá, hogy fenékbe rúgják.” Nagyon szép, fennkölt szavak, csak nekem az a gondom van vele, hogy: Én nem a küzdőtéren akarok lenni, nem küzdeni szeretnék, pusztán egy akár csak mint a kijelölt/felkent vezető adjutánsa, egy élhető, kellemes hely, egy összetartó közösség tevőleges tagja. De, ha már minden áron küzdőtér, nem mindegy, hogy jól felkészített (információval felvértezett), kiképzett küzdőként, vagy csak golyófogóként küldenek a kötelek közé!

Információ. Joggal veti fel képviselő úr, hogy előbb tájékozódni, aztán nyilatkozni. Egyetértek vele, de hadd kérdezzem meg Önöket kedves szigetmonostori, horányi lakosok. Elolvasták-e önök a júniusi lapszám EuroVelo6 mellékletét? Molnár úr tájékoztatónak szánta, de végül is egy siketek párbeszédét bemutató dokumentumhalmazra sikerült. Nagyon precízek a beidézett dokumentumok, de vajon mond-e valamit az irdatlan mennyiségű rövidítés, szakkifejezés, követhetetlen számsor egy egyszerű embernek valamit is? Nem, de legközelebb le lehet írni, hogy mi tájékoztattunk. Hasonló a bajom a Jegyzőasszony kutakkal kapcsolatos lakossági tájékoztatójával is. Nagyon korrekt másolata az 1996-os rendeletnek, de a nem jogi végzettségű állampolgárnak maximum idegesítésére szolgál. Főként úgy, hogy a végén megjegyzi: a rendelet átdolgozás alatt van és majd tájékoztatnak a végleges változatról. Talán ha csak ennyi lett volna a tájékoztatás tájékozottabbak lennénk.

Információ! Vajon minek minősíti Képviselő úr, ha most felháborodva jegyzem meg: 2017 augusztus közepén még mindig kint feszül az óvoda kerítésén a Szabadság tér Óvoda tér rekonstrukciós terve, rajta: Kivitelezés: 2016. szeptember-december! Ön szerint illojális, eszetlen kritikus, vagy egy a közösségért, a település költségvetéséért felelősséget érző választópolgár jogos kritikusa vagyok? Gondolom a tervező nem pusziért tervezte meg ezt az impozáns műtárgy komplexumot.

Lojalitás! Gotthard úr visszatérő témája. Hadd kérdezzem meg, ez a lojalitás csak a mi kötelességünk, vagy a Képviselőknek „felfelé” is kötelessége lenne? Mert akkor nem értem Gotthard úr miért nem lojális kormányunkkal szemben, akik immárom harmadik ciklus óta jelzik, hogy nem támogatják (egyszerűbben: nincs pénz) a kishídra, le lehet szállni róla! Mégis évek óta százezreket költ az önkormányzat képviselői megerősítéssel a felesleges jogi csűrcsavarra. Vagy megint elértünk a küzdőtér szindrómához? A képviselőtestület a küzdőtéren – sziszifuszi módon – harcol, vállalja, hogy fenékbe rúgják, míg a ringen kívüliek illojálisan, eszetlen vagdalkoznak, ha kifogásolják az esztelen költéseket?

S végezetül még egy kitétel. Miért gondolja bárki is, hogy a következő csapat jobb lesz? teszi fel a kérdést Gotthard úr! A válasz roppant egyszerű: mert minden ember abban bízik, hogy előremegyünk, hogy kétszer ugyanazt a hibát nem követhetjük el. Aztán persze jó néhányszor csalódunk (itt van például a magyar fociválogatott) és mégis Andorra után is ezrek fognak kimenni, nem csak ellendrukkerként, hanem igazán szorítva a győzelemért. Kívánom, hogy a következő csapatnak is tagja legyen Gotthard úr s még azt sem bánom ha változtat eddigi taktikáján és a végén győzünk!

Tisztelt Képviselő úr!

Bízom abban, hogy a fenti néhány gondolatomat nem személye elleni merényletnek, hanem jobbító szándékú elmélkedésnek veszi. S zárásként egy idézet ismét. Igaz nem nagy ember, pusztán a nagybátyám volt ihletője. Első parancsnoki kinevezésemkor adta útravalónak és azóta is fülembe cseng: Az, hogy parancsnoknak kineveztek, az nem azt jelenti, hogy te vagy a legokosabb, csak azt hogy minden balhét neked kell elvinned. Hogy ezt minimalizáld, hallgasd meg a beosztottak véleményét is és gondold végig, hátha van bennük jó dolog is!

Jó egészséget, eredményes munkát és kevés küzdelmet kívánok!

Pácser Bálint
Egy aktív (nem ellen) drukker