Kúltbiz volt

Tegnap összeült a Kúltbiz, és mivel régóta nem jártam ülésen, kíváncsi voltam, hogy szokott össze az új csapat és egyáltalán milyen irányok kezdenek körvonalazódni. Kezd izgalmas lenni az új testület. Egyrészt teljesen más tematika szerint működik és zajlik egy ülés, másrészt kezdenek körvonalazódni a húzóemberek. Mondjuk azt a fajta alaposságot, még mindig nem érzékelem senkin amit a Zsóka nénin, de a csapaton összességében már igen, sőt – esetenként túlzottan is, már bocsánat, de figyelembe véve az alaposság eredményét, a semmit. Gondolok itt például a közterületeink számozására és elnevezésére, ami valóban nagy munka lenne, de ugyanakkor nem feltétlenül jelentene anyagi terhet az érintett lakosság számára – lásd Csobánka –, viszont környezetünk rendbetétele, úgy vélem mindenkinek alapvető igényei közé tartozik. Arról nem is beszélve, hogy a postásunknak feltett szándéka elhagyni bennünket, és az egy dolog, hogy még egy ilyen jóindulatú segítőkész postása nem biztos, hogy lesz a falunak, de hogy a levelek évekig fognak kalandozni a számozások és az utcanevek miatt, az borítékolható – már ha lesz egyáltalán valaki, aki elvállalja ezt munkát, mert tudomásom szerint, már többeknek beletört a biciklije… Az, hogy a GPS-be mikor kerül be, szerintem nem kellene szempontnak lennie. Egyrészt, ha valahova mentőt várnak, akkor valaki mindig kiáll a ház elé, hogy már messziről tudjon integetni, ezzel megkönnyítve a saját és a mentők dolgát. Másrészt tapasztalatból mondom, hogy amikor ideköltöztem teljesen új házszámot kaptam és 3 hónap múlva benne volt a GPS-ben. Ugyanakkor úgy végig menni egy falun, hogy a házszámok itt-ott minden logikát nélkülöznek, több mint kiábrándító.
De, maga a testület, érzékelhetően dolgozik-azt mondjuk sajnálom, hogy az eddigieknél is zárkózottabban és oly bár tűnik, hogy vannak olyan ülések, melyek nem hogy meghirdetve nincsenek, de jegyzőkönyvezve sem, annak ellenére, hogy pénzügyi döntések születnek, melyeket lépések is követnek. Ez az eddigi átláthatatlanságot csak tovább növeli számomra. Érthető, hogy az új testületnek sokat kell egyeztetnie, beszélgetnie, tárgyalnia, de úgy vélem, hogy a döntéseket – pláne azokat, melyek közpénzt érintenek-, azért mégiscsak nyílt ülésen, jegyzőkönyvvel kellene meghozni.

Az önkormányzati lakások piaci árassá tételének kérdése egy másik ilyen érdekes kérdés számomra. Egyrészt, ha valami nem piacképes, akkor nem biztos, hogy piaci árasítani kellene, másrészt, egy olyan településről, ahonnan a jobbnál jobb tanárok szivárognak elfele – csak idén ha jól tudom 4 –, és ezen lakásokat pont a tanárok idecsalogatására és itt tartására találta ki anno a testület, nem biztos, hogy pont most kellene piaci árasítani – pláne látatlanban – mikor éppen két tanárt szeretne idecsalogatni ezen lakások segítségével az iskola vezetése.

Klímapark
Akár hányszor leírom ezt a szót, kénytelen-kelletlen elmosolyodom. Egyrészt azért, mert ez a falunak igen is kellett-bizonyos okok miatt-, másrészt rengeteg lehetőség van benne hosszútávon, harmadrészt pedig egyes elemei egyszerűen, hát mosolygásra sarkalnak… 🙂 Már hónapokkal ezelőtt jeleztem a polgármester úrnak, amikor még el sem volt fogadva az a projekt, hogy azt a buszt igencsak alul méretezték anyagilag, és addig kellene rajta változtatni amíg lehet, vagy ha anyagilag nem lehet, akkor egy emissziós kritériummal, nyitottabb technikai feltételekkel, az elektromos kisbusz korlátaiból kilépni. A választások előtt voltak olyan gondolataim-ha esetleg rám szakadna a mennyezet-, hogy ezt a buszt úgy kellene beállítani a klímaparkba, hogy esetleg egy-két gyerek felférjen a látogató tömegek mellé reggelente, télen, hóban iskolába és óvodába menet. Nos ebből az elektromos buszból, most úgy néz ki, hogy vagy nem lesz semmi, vagy helyes kis golfautók,

busz?

busz?

ami szerintem az egész projektet úgy ahogy van, számomra nevetségessé teszi. Megmondom őszintén, hogy nekem egy kicsit azét piszkálja a csőrömet, hogy ezt a pályázatot miért nem használtuk ki úgy, hogy azzal esetleg tényleg lehessen turizmust fejleszteni. Egy olyan létesítményt kellett volna létrehozni – természetesen a klímapark projekt gondolata köré – mely piacképes, mely látványos és melyért pénzt lehet elkérni az idelátogatóktól, lásd Poroszló Tisza-tavi ökocentrum. Persze nem akkorát és olyan grandiózust, de látványosat. Na most ezzel nekem távolról sem fér össze egy elektromos golfbusz… Az omnibusz hadi rendbe állítása már végkép kiütötte a biztosítékot. Az évi húszmilliós fenntartási költség pedig úgy gondolom vállalhatatlan. Forrnia kell ennek a projektnek még, csak kár, hogy eddig nem forrta ki magát – mert ezeket a pályázat benyújtása előtt kellett volna jobban végiggondolni szerintem.

Örömhír, hogy a Sportbizottság máris látványos sikereket könyvelhet el a helyi sport területén, ugyanis sikerül bővíteni a focipályát egy mindkét fél számára előnyös barterügylettel. Az új területen a tervek szerint egy kézilabda-tenisz pálya fog helyet kapni – gondolom a már elnyert ovifoci pálya pályázata mellett. Ennek kapcsán jegyezném meg, újabb titkolt menyezetrámszakadós programelemem 🙂 Hasonló barter ügylet keretében, megfontolnám az iskolai parkolás anomáliáit rendezni. Az iskolával szemben lévő viszonylag nagy telek ugyanis eladó. Esetleg meg lehetne keresni a tulajdonosát, mert reggelente abban a szűk utcában igen sokan próbálják megoldani a gyermek iskolába való bejutását – a buszról nem is beszélve. Ráadásul a növekvő friss nemzedék igen csak szép számára való tekintettel, azt az iskolát előbb utóbb bővíteni kellene, melyre ezen terület – persze némi területrendezéssel és út áthelyezéssel – segítségünkre lehet. És ha már gyerekek és oktatási intézmény, akkor óvoda… Az óvodában a pedagógusok száma hála istennek gyarapodott az elmúlt időszakban, a gyermekek sem lettek kevesebben és nagyon sokan autóval kénytelen hordani a srácokat. Ha jól számolok 7-8 autó alapból van az ott dolgozóknak, mely hellyel közzel ott is áll azon a 100 méteren, plusz a konyhába a szállító, vagy az önkormányzat autója, vagy aki az ételért jön. A szabadság tér tele, egyszerűen nem lehet hova parkolni. Érdemes lenne végig gondolni, hogy ha az utca egyirányusítva lenne, kialakított parkolókkal, akkor nem e férne el a mostani 10 autó helyett akár 20 is. Vagy azt a kis dombot eltúrni, hogy odaférjenek az emberek. Jó dolog lenne ha biciklivel lehetne közlekedni a faluban, de ez egyrészt úgy gondolom nem várható el senkitől, másrészt nem is biztos, hogy alkalmas és biztonságos 80-100 4-5-6 éves bicikliző gyermek számára a jelenlegi útviszonyok mellett.

2015
Nos egyértelműen kihallható volt tegnap, hogy ezen a rendezvényen igen aktívan dolgoznak egyesek. Nagyon komolyan veszik a következő évben rejlő lehetőségeket, rendszeresen tartanak zártkörű eszmecseréket és ötletbörzéket. Mivel az újságoló megjelent és sajnálatomra Gotthard Viktor képviselő úr és tanácsnok, nem osztotta meg a rendezvény szellemiségével kapcsolatos irányelveit, ezért most csak kifejteném kicsit, mert bármennyire máshogy gondolkodtam és gondolkodom most is ennek a szellemiségéről, teljesen megragadott az ő elképzelése. Ugyanis szerinte – és ebben a testület is egyetért vele – a 2015-nek rólunk, egymásról, a faluról kellene szólnia – persze, azért lesz benne olyan elem is, mely kifelé forduló, de alapjába véve zárkózottabb, a falu történelmét, történetét, lakosságát ölelné fel. Kik vagyunk, miért jó itt lakni, mit szeretnénk, mi a jövőképünk, honnan jöttünk, merre tartunk, milyen jó itt nekünk és miért ilyen jó itt nekünk lakni és élni. Ráadásul mindezt iszonyat kreatívan, korhűen, időkapszulákra bontva. BRILLIÁNS! Nekem ez nagyon tetszik, pláne, ha fokozatosan egy év alatt fel lesz rá fűzve, nem csak a múlt, de a jövőképünk is-persze a realitás talaján állva. Alapjába véve tehát, nem lesz nagy csődület, csak két alkalommal – egyik a PLF, a másik, a már sokat pletykált, Kék Lapát. Utóbbira még visszatérek, mert hallottam pár jó ötletet horányiaktól, ami esetleg megfontolandó lehet. A meglévő és már jól bejáratott rendezvények lesznek kicsit erősebben megtámogatva – mondjuk a kissé jelzőt, a 10milliót figyelembe véve óvatosan kezelem, pláne úgy, hogy a faluház több tízmilliós költségvetésén felüli összegről beszélünk. Na nem azért, mintha magát az összeget sokallnám egy programsorozatra, távolról sem. Igazából inkább a bevételi oldalt látom szellősnek és azt, hogy tulajdonképpen nem nagyon fedezek fel új elemeket az eddigi évekhez képest, vagy bevételi lehetőséget, amik indokolnák ezt a fajta bőkezűséget. Mert teszem azt, ha csinálunk egy olyan programot, ami mondjuk benne van x millióban, de benne van a lehetőség is, hogy hozhat x+1milliót, vagy idejön 4-5ezer ember és itt fogyaszt a helyi vállalkozónál, és itt száll meg, melyekkel ösztönözzük a vállalkozásokat – hiszen ettől nő az adóbevételünk és teremthetünk újabb munkahelyek lehetőségét –, akkor szerintem az teljesen vállalható, sőt! De ha a befektetett összeg, eleve arra van elrendelve, hogy kiadás mert 2015, és egyébként is „csak” az lesz ami eddig is, esetleg színesebben és azért, hogy meg legyek győzve, hogy milyen jó helyen lakom, akkor azért azt én nem biztos, hogy ebben a formátumban kérném… Bár, hogy az én véleményem, gondolataim mennyire számítanak bármiben is, azt tegnap jól megkaptam az egyik képviselő úrtól – hisz „csak maradjak csendben és írogassak”… Bármennyire nem tetszik, igazat kell neki adjak – még akkor is, ha ezt, az előző testület egyik tagjától sem kaptam meg, több évnyi munkájuk után sem –, mindaddig, amíg a lakosság soraiban egyedül ülök, mindenféle civil és vállalkozói kontroll nélkül…
Visszatérve a 2015-re, a múltkori ötlet, mely szerint a 2015 – mint fesztiválnév – nem elég jó, mostanra úgy tűnik, hogy marad. Ennek őszintén szólva örülök, hiszen ennél kifejezőbbet szerintem nem lehetne találni. Ugyanakkor Nádas Zsolttól elhangzott egy mondat, amin nagyon csodálkoztam, hogy nem ragadt meg látszólag senkiben, mert nekem tetszett – pláne hogy teljesen lefedi azt a szellemiséget amit Gotthard Viktor felvázolt a programsorozattal kapcsolatban. „Az én falum, az én évem” Szerintem nagyon jó szlogen!
És akkor, ha már itt tartok a Kék Evező fesztiválról beszélgettünk úgy két hete horányiakkal. És hogy, hogy nem, szóba került mennyi eladó ingatlan van, és ezt a fesztivált Kék Kulcsnak is lehetne nevezni, vagy legalábbis lehetne egy ilyen eleme. Amerikában elég nagy divat – de már hozzánk is kezd beszivárogni-, főleg a nagyobb értékű ingatlanok eladásánál, hogy bejárásokat csinálnak. Szendviccsel, üdítővel, stb. Na most lehetne olyat, hogy aki el akarja adni a nyaralóját, az megnyitná a kapukat – nyitott porták –, és kitenne egy nagy kék kulcsot. Készülne sütivel, szendviccsel, és persze lenne üdítő is, és lehetne ajánlatot tenni a nyaralóra. Eleve jönnének már a Kék Evező rendezvényre is az emberek, de egy ekkora nyaralóshoppingra pláne – ráadásul a fizetőképes kereslet adott, hiszen akinek nyaralóra van pénze, annak fogyasztani és helyi termékeket venni is van a fesztiválon!!!!Sőt akár még a Tahisi pestrebeszállítós üzleti modell is felépülhet. Hát nem tudom, egy párbeszédet megér az ötlet, ezért írtam le. A nyaralótulajdonosok a kockázatok elkerülése végett, kérdezzék meg képviselőiket és ingatlanközvetítőiket.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás