Két kerékkel kevesebb…
Nem régiben volt szó a SzÚtinfo-n, hogy a Nagyduna sétányon mérnek, és hogy szerintem jó, más szerint pedig lehet ott gyorsabban is menni – bár minden bizonnyal nem az általam következőkben felvázolt szitura gondolt, de csak, hogy érzékeltessem mennyire teljesen mindegy az évek meg a rutin, álljanak itt e sorok. De az is lehet, hogy én vonzom az ilyen szitukat…
Piros: biciklis kisiskolások; Naranccsal én vagyok; citromsárgával a szemből jövő biciklisek
Szóval ma ahogy jöttem a Dunakeszi komptól a Nagyduna sétányon, több 10 méteren keresztül – talán volt az több mint 100 is –, kisiskolások bicikliztek a sétányon, szintén a falu felé. Annak rendje és módja szerint szépen félre is álltak, ahogy jöttek az autók a komptól. Én voltam az utolsó, mert hátul aludt a három gyerkőc a kocsiban, ráértem, nem sietek. Már majdnem elhaladtam a teljes sor mellett, mikor két biciklis jön velem szemben, de ehte szemben, úgy, hogy meg kellett álljak. Mondom, ember, kisiskolások vannak, nem fogom rájuk húzni. De ő is a gyerekét viszi és a tükrömmel szorítom le. Egyrészt nem, mert mint mondtam szembe jött velem, meg kellett álljak, másrészt a KRESZ a biciklisekre is érvényes. A fenti szituációban nem szembe kellett volna jönni a biciklivel, megállásra kényszeríteni és aztán hőbörögni befele az ablakon és fenyegetően kézzel pofonért hadonászni – pláne úgy, hogy a saját gyermeke is a biciklijén ült hátul, hanem meg kellett volna álljon szabályosan míg végig haladok, indexelve az úton lévő „akadály” – jelen esetben a kisiskolások sora – mellett. Komolyan mondom, legszívesebben feltölteném az autó kamerájából azt a pár percet a netre, mert szerény véleményem szerint ez ugyan úgy közúti veszélyeztetésnek számít, mintha ugyan ezt személygépjárművel – értsd autóval – követte volna el.
Volt már a szimon-on Közlekedj okosan poszt, azon gondolkodom, hogy rendszeresen fel kellene hozni egy-egy szituációt – akár videóval illusztrálva-, hogy mi a szabályos és mi nem, és mivel veszélyeztetik egyesek saját maguk és mások testi épségét, amit ráadásul még a törvény is büntet. Csak hát ki tudja, hogy lenne e rá igény, vagy hogy érne e valamit…
Ellenben az azért elgondolkoztató, hogy milyen turisztikai koncepciót akarunk mi még itt, ha egy sima hétköznapi iskolás kirándulással nem tudunk mit kezdeni, sem szemléletileg, sem infrastrukturálisan…
