Vállalkozás! Ösztönzünk?

Évek óta nem jártam egy ülésen sem, de most, hogy a Fejlesztési Bizottság elnöke lemondott, kíváncsi voltam, ki vette át ezt a posztot, ráadásul egy gyümölcsfeldolgozó üzem létrehozásának lehetősége volt az egyik napirendi pont.
Vannak dolgok, amik nem változnak, a 17:30as kezdés természetesen most is csak fél órás késéssel sikerült – mely azt gondolom, a megjelent vállalkozóra nem tett túl pozitív benyomást. A bizottság elnöke – aki egyébként Debreczeni Lajos képviselő úr lett –, rögtön belevágott a közepébe, mit vár el a vállalkozó a falutól és miért lenne jó a falunak egy gyümölcsfeldolgozó üzem. Kezdjük az utóbbival, melyet ugyan a vállalkozó elegánsan nem domborított ki, de úgy érzem érdemes szánni rá néhány mondatot… Mindenek előtt munkahelyeket teremt, mely azt gondolom, egyre fontosabb a lakosság folyamatos növekedése és a faluból kijutás egyre nehézkesebb volta miatt. Épp minap beszélgettünk a legkedveltebb közösségi média felületén, hogy az évente 40-50 lakossal növekvő faluból, ahonnan reggelente az emberek többnyire komppal mennek dolgozni és viszik gyermekeiket iskolába, egyre nehézkesebb a közlekedés. Lakossági nyomásra ugyan, állítólag hamarosan már két komp lesz a reggeli csúcsforgalomban, ugyanakkor ha a növekedési tendencia marad, akkor a következő 3-4 évben a 150-200 további – vélhetően –, ingázó lakost nem biztos, hogy ki fogja tudni szolgálni a két komp, hiszen a Duna kapacitása is véges, azt senki nem gondolja, hogy majd 3-4 komp fog ingázni… Természetesen nem fogja mindenki otthagyni a munkahelyét, de azt gondolom, hogy mindenképpen nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a helyi vállalkozások ösztönzésére és a munkahelyteremtésre. Jó lenne, ha végre a tűzoltás helyett, jól átgondolt jövőbe mutató koncepcióink(sicc) lennének…
Munkahelyteremtés mellett, mindenképpen megemlítendő az iparűzési adó, mely több telephellyel rendelkező vállalkozás esetében, természetesen tárgyalási alapnak kell lennie – szó nem volt róla. Egy már meglévő vállalkozás – melynek évek óta felépített brand-je van –, presztízs értékű lehet egy település számára, akár üzemlátogatásokkal, még a turizmusba is beépíthető. Végül, de nem utolsósorban, egy működő üzemre, kisebb beszállítói üzemek, szolgáltatások, szállítók kapcsolódhatnak, melyek a helyi lakosság vállalkozási kedvét ösztönözhetik.
Előbbi kérdésre, hogy mit vár el a vállalkozó a falutól, igazából szintén nemesen elegáns válasz érkezett: tulajdonképpen semmit, egyelőre ismerkedés, érdeklődés szintjén kereste fel a vállalkozó a bizottságot. Lefordítom… Mint azt a vállalkozó elmondta, indult egy pályázaton, melyen 160 millió forint értékű géppark beszerzése a cél a már meglévő géppark mellé. Ezen géppark segítségével a műszakonkénti 2 tonnányi gyümölcsfeldolgozást, 10-14tonnányira tudja emelni, melyre aktív felvevő piaca van, sőt, további termékek bevezetése van folyamatban. Egyértelműen érzékelhető volt, hogy a vállalkozás már most kinőtte magát, a jól felépített brand-nek és koncepciónak köszönhetően, mi több ugrásszerű növekedés előtt áll. Erre ahelyett, hogy releváns – például logisztikát érintő – kérdéseket tennénk fel, arról kezdünk társalogni, hogy a már jelenlegi napi 4, évente sackb 1000 tonnát feldolgozó üzem, majd a helyi termelőktől felvásárolja-e a gyümölcsöt. Könyörögőm, egy ekkora cég – mely ráadásul a prémium termékekre specializálódott –, nem tud alapozni Terike néni 3 almafájára, ezt felejtsük el. Mi több, mint azt tudjuk a Szentendrei-sziget az eperföldjeiről híres, sok esetben még az eperbor előállításához szükséges eper sem áll rendelkezésre a szigeten, akkor mit is szeretnénk az almával, körtével, barackkal? Ez a vállalkozás az elmúlt években felépítette brandjét, koncepcióját, és növekedéséhez helyszínt keres. Tisztában van vele, hogy mit tud, mit ér, arra kíváncsi, hogy melyik település várja tárt karokkal, melyik település ösztönzi és mivel, hogy az új üzemét ott nyissa meg, ott teremtsen munkahelyet. Miután ez az első „randi” – érzésem szerint –, kezdett kicsit elmenni komolytalan irányba, természetesen a lakosság tömegében ülve – mondanom sem kell, egyedül ültem ott 🙂 –, szerettem volna feltenni néhány releváns – például logisztikai (gondoljunk csak a napi 25-30 tonnányi nyersanyag és még egyszer ekkora mennyiségű késztermék mozgatására) – kérdést, de nem nagy meglepődésemre Debreczeni Lajos Bizottsági elnök úr erre nem adott lehetőséget a lakosság „tömegének”. (Meg kell mondjam, igazából hálás vagyok ezért, mert különben nem valószínű, hogy kimegyek szóba elegyedni a vállalkozóval.)
A gyümölcsfelvásárlási és telepítési kérdések után, szóba került az üzem lehetséges helyszíne, melyet nagy meglepetésemre a bizottság Szigetmonostor kapujában képzel el. Két helyszín merült fel, egyik a Rév út végén lévő terület, a szippantósok által használt szennyvízátadónál – minden bizonnyal az ott terjengő szagok nemesen hatnának a prémiumtermékek eszenciájára, hogy az üzemlátogató turistákról már ne is beszéljünk. A másik a gyümölcsös területe, melyre annak idején kiírtak egy pályázatot. Meg kell mondjam, nagyon nehezen tudtam visszafolyatni, a bennem feltörni vágyó nevetőgörcsöt. Eszembe jutott a pályázatomra érkező kritika, hogy senki nem szeretne látni ott egy plázát. Ugyanakkor ezek szerint egy szendvicspanelekből álló 800nm-es kockakomplexumnak, kamionokkal és teherautókkal, pont ott a helye… És valóban, mennyivel jobban mutatna Szigetmonostor kapujába egy visegrádi Palotaház,
vagy egy leányfalusi központ helyett…
egy szendvicspanelből épült üzem…
Könyörgöm, a helyi rendezési terv alapján, ki van jelölve egy GKSZ/ipari terület, ahol már a „működő” mulcs üzem mellett, sok egyéb tevékenység is helyet kapott és működik.
Tegnap, más jellegű információk után kutatva feltűnt, hogy nem ez az első eset, hogy egy vállalkozó, üzem és munkahelyek létesítésének szándékával kereste meg a csapatot. A másik vállalkozó egy kávé üzemet szeretett volna létesíteni, több tízmilliós beruházás keretében, melyből azóta sem lett semmi – amin a fejlesztési bizottság ülésén tapasztaltak alapján, nem is csodálkozom. Az egy dolog, hogy a szépen hangzó szavakat ismételgetve nem tudunk vállalkozás ösztönzőleg fellépni, de arra már szavakat sem merek keresni, hogy milyen ez, mikor maguk a vállalkozók keresnek fel minket és nem tudunk vele mit kezdeni.
Ilyenkor megmondom őszintén, némi zavarban vagyok, hogy egyáltalán leírom a tapasztalt élményemet és az ezzel kapcsolatos gondolataimat, hiszen a csapat és szemlélete a falu szavazói előtt nem volt titok, mégis messzemenő fölénnyel nyertek a menedzseri szemlélettel, a lakosokkal közösen deklarált koncepcióval, a XXI.századi jövőképpel szemben. Aztán eszembe jut, hogy én nem vagyok döntéshozó helyzetben és ez „csak” egy blog, amelyen az olvasott tartalmat, minden olvasó a saját belátása szerint súlyoz és értékel.