óvó? da!

óvó – melléknév: esetünkben gyermekeket védő, óvó személy az óvónő.
Óvónő – kifejezés: óvodai alkalmazott, 3-6éves gyermekek csoportos nevelésével, foglalkozó erre a célra szakiskolát végzett, oklevéllel és vagy diplomával rendelkező személy.
Óvoda funkciója: Általában a 3-6 éves kor közötti gyerekek járnak óvodába, ahol megtanulják, hogyan kell másokkal kommunikálni, játszani, illetve megfelelően viselkedni. A gyerekeket reggel, (munka előtt) hozzák be a szülők, és délután (munka után) jönnek, jöhetnek értük. Magyarországon ez reggel 7 és délután 3 óra közötti intervallumot jelöli. Délután 3 óra után is maradhatnak még a gyerekek az ún. napköziben, amíg szüleik haza nem viszik őket. Forrás: wikipédia

A bevezetőben szereplő fogalmakat a félreértések elkerülése végett kívántam tisztázni. Kaptam ugyanis egy levelet az óvodából, melyben tájékoztatják a Kedves Szülőket, hogy névtelen bejelentés tett egy szülő az ÁNTSZ-nél, hogy gyermeke nem kapja meg az ételadagját. Majd mielőtt leírják, hogy miért nem, tényként hozzák fel, hogy sajnálattal tapasztalják, hogy egyes gyermekek éhesen érkeznek az óvodába reggeli nélkül. Úgy vélem az, hogy egyes gyermekek reggeli nélkül érkeznek az óvodába nem feltétlenül szülői felelőtlenség – ugyanis lehet körülmény is, melyen nem vagyok biztos, hogy feltétlenül a fél falu előtt kellene pálcát törni…

Megmondom őszintén én minden nap elbeszélgetek a gyermekemmel, hogy mi történt az óvodába, mi volt az ebéd, evett e, volt e verekedés – sajnos minket ez elég érzékenyen érint, mert a fiam testfelépítése igen csak alatta marad a csoporttársaiénak, ráadásul itthon sem volt alkalma megtanulni a fizikai bántalmazás és a testi fölény kihasználásának titkait. Bár hárman vannak a legkisebb erőszakoskodásnál beavatkoztam mindig és a kommunikációt részesítettem előnyben – ma már tudom túlzásba vittem, néha jó lett volna ha verekednek egyet, ha másért nem legalább meg tudnák védeni magukat… Sebaj, majd beíratom őket valami utcai harc tanfolyamra 🙂 Kicsit elkanyarodtam. A lényeg az, hogy nekem is panaszkodott már a gyerek, de akkor mindig elmondtam neki, hogy kérjen repetát, ha éhes, ha azt mondják nincs több akkor kérjen mást. Egy időben ebéd után megetettem őket ha elhoztam délben az oviből, de akkor meg attól tartottam válogatni fog és azért nem fog enni, szóval végül is, ha el is hozom őket nem kapnak enni. Megeheti az uzsiját ha nem felejtette bent az oviba, ha mégis majd kap délután háromkor enni. Elsőre durván hangzik, viszont célravezető volt. Ma már nem jönnek haza éhesen, ráadásul az óvoda ajtaján nem lép ki uzsi nélkül a kezében. Visszaszalad és elkéri az óvónénitől – hozzáteszem újabban erre sincs szükség, mert az óvónénik odaadják nekik mióta kérik 🙂 Hiába no, néma gyereknek anyja se, nem hogy az óvónénije 🙂

Viszont, nem is feltétlenül az étkezés az, ami miatt klaviatúrát ragadtam közéleti internetes naplómban. Sokkal inkább egy más jellegű gondolat. Ehhez kiragadnék néhány sort a levélből:

„Voltunk fültanúi beszélgetéseknek, amikor Szülő beszélt arról, hogy gyermeke éhesen ment haza az óvodából.”
„Nevelési feladataink egyik állomása, hogy a gyermekek képesek legyenek jelezni igényeiket, szükségleteiket, kéréseiket.”
„Szívesen konzultáltunk volna a jelzést tett kedves szülővel … ”
„Ahogyan azt minden más esetben is kérni szoktuk, a probléma megoldását az intézményben kell keresni.”

Nos ha jól számolok, még nincs egy éve egy másik névtelen feljelentésnek. Az a tény, hogy a szülők nem mernek problémájukkal az óvónénihez, az intézményhez fordulni két dologra vezethető vissza. Egyrészt féltik a gyermekeiket, félnek, hogy gyermekük hátrányos helyzetbe kerül véleményük, kérdéseik, problémáik miatt. Félnek a maradandó károktól, melyek szintén pletyka szinten köztünk vannak. Másrészt visszavezethető rossz tapasztalatra is. Hiába szólt, nem változott semmi, úgy is úgy van ahogy azt ők akarják, plusz még a gyerekem is megszívatom. Hát kell ez nekem?

Nos én mindig az az ember voltam, aki vállalta a nevét és a véleményét – most sincs ez másként. Sőt nem régiben is volt egy véleményem egy bizonyos fakultatív programról – én eredménynek könyvelem el igaz – azóta az érzékenyen érintett, igen csak rossz színben tüntet fel – mert sajnos más ügyben hivatalos szervek is megkeresték – és terjeszt rólam olyat, amit csak az hisz el, aki nem ismer.( meg is érdemli 😀 ) Én egyenes ember vagyok, mindig vállalom a nevem és a véleményem, ezt az értelmes emberek értékelik, mert a kritika mindig építőjellegű és a cél sosem valami ellen való, hanem valamiért. Akinek ez nem jött volna még le több mint 100 posztomból, vessen magára 😀

Bár fenti gondolatmenetből egyenesen következik, hogy mindenkit meg tudok érteni, ha név nélkül jelentget fel, csak hát azzal az a probléma, hogy bizonyítékkal nem fog tudni szolgálni. Lesz egy név nélküli állítás egy belső vizsgálat, esetleg egy intézményi látogatás előre jelzett időpontban, melyből kiderül, hogy minden rendben van. Csak hogy, ha minden rendben lenne, akkor nem lenne annyi rosszalló hang az óvodánkról. Míg egyesek szerint örülnünk kellene, hogy van, mert ez mégis csak egy kis falu, addig mások szerint jó lenne ha 2500 forintért, nem lenne mind az öt fényképre ráégetve, hogy Anyák napjára szeretettel – pláne ha nem is kértem. Jó lenne ha nem lenne zárva 5 hétig az óvoda, mert sajnos nem mindenki pedagógus és nem rendelkezünk nyári szüntettél, ráadásul nincs is mindenkinek nagyija, de ha van is a nagymamák nem óvónénik! Igenis szükségünk van a szakképzett, hozzáértő felügyeletre a gyermekeinknek – még ha sok esetben hálátlannak is tűnünk.

Végezetül egy nagyon fontos gondolat. A bizalom nem terem minden bokorban, gyermekekkel foglalkozni hatalmas felelősség és nagyfokú bizalomra van szükség a szülők felől, mely bizalom, ha csorbát szenved annak mindenki megissza a levét! Nem jó se a pedagógusnak, se a szülőnek, de legfőképpen a gyermek sínyli meg. Én nem csak hogy megpróbálok jó példával járni elől, de nem is tudnám máshogy élni az életem, mint egyenesen kihúzott gerinccel, tiszta tekintettel a tükörbe nézve, de ha ezt sem a pedagógusok nem értékelik, sem a szülők, akkor a névtelen feljelentések, a feszültség és a bizalom párolgása csak fokozódni fog. Ez pedig senkinek nem lehet az érdeke.