Múlt, jelen, jövő… 1
…avagy, mi lesz 10 év múlva Szigetmonostoron
Merőben megváltozik a település korösszetétele és ebből adódóan, a település előtt álló kihívások is, de ne rohanjunk így előre.
2013 őszén úgy saccoltam, hogy mostanra közelíteni fogja a település lélekszáma a 3500-at. Noha az egy éve bevezetett változtatási tilalom biztosan torzító hatású, így is 3100 fő él a településen az utolsó elérhető adatok alapján – és még egy kerékpáros hidat sem tudnak felmutatni településünk képviselői, noha többen közülük autóshíddal is kampányoltak választásokon keresztül annak idején… Mivel csorognak a 2022-es népszámlálás adatai, így már két bázis adatot is fel tudok használni – 2001 és 2011 is lehet bázis –, úgy gondoltam megvizsgálom a település összetételének változásait és az abból kiformálódó dinamika alapján, megbecsülni mi lesz itt 10 év múlva.
Azt mindenki látja, hogy a lakosság szám drasztikusan megugrott, de azt is látni kell, hogy a lakás célú ingatlanok száma is, de amit a leginkább észre kell venni, hogy ennek a növekedésnek a nagy része egyáltalán nem az új építések számában keresendő – persze az is igen impozáns.
Nézzük az első időszakot
2001 és 2010 között mintegy 200 új ingatlant építettek, miközben a lakott ingatlanok száma összesen nem növekedett 300-al, tehát, egy gyarapodó, gazdagodó, megújuló településről beszélgethettünk anno, összesen 873 lakott ingatlannal, ami teljesen kezelhető növekedés volt 2001 és 2010 között – tekintve, hogy a 2001-es bázis 576 volt. Igaz, dacára annak, hogy ezen időszakban nem volt se 10milliós CSOK, se 10 milliós babaváró, se támogatott alacsony kamatú hitelezés, a lakossági növekedés több mint 40%-os volt, pedig akkoriban Szigetmonostor ingatlanárai, igen jónak, értékesnek, magasnak mondhatóak. Az átlagos négyzetméterárak 2005-ben, 10-15%os diszkontot mutattak Szentendrével és ennél is kisebb diszkontot Dunakeszivel pláne Göddel, sőt igazából például a Rév utcában, olyan négyzetméter árak voltak akkortájt, mint a gödi Oázis lakóparkban, de tovább megyek, bármilyen hihetetlen, 2005-ben 30-40%al magasabbak voltak a Szigetmonostori átlagos négyzetméterárak, mint a tahitótfalusi vagy a pócsmegyeri! Teljesen más szerkezete volt a településnek, hiszen Horány még javában 
üdülőövezet volt nyaralókkal, és csak elvétve, talán minden tizedik utcának volt egy állandó lakója. Az időszak végére Uniós támogatással modernizált és bővített lett az iskola, az óvoda, lett kultúrház, sőt lett a településen gyerekorvos, fejlődött a védőnői szolgálat, az orvosi rendelő, mi több még kerékpáros út is épült a Határcsárdai révhez. Szilágyi Lajos 1994-től 2006-ig volt polgármester a településen és amikor átadta a stafétabotot az azóta is a polgármesteri székben ülő Molnár Zsoltnak, akkor egy igazi kivirágzó, egészséges fejlődést mutató kistelepülés képét hagyta az ófaluban, miközben Horánynak is megvolt a bája, boldogsága és romantikája, és ez nagyon is jó volt így.
Aztán 2008-ban mivel megszűnt a vegyes övezeti besorolás, választani lehetett, hogy nyaralóövezet, vagy lakóövezet legyen és sajnos dacára Horány településszerkezetének, a szűk utcáknak, a kis méretű telkeknek, a csatorna és ivóvíz hálózat hiányának, a 99%-ban földutaknak, a teljes területet lakóövezetnek nyilvánították. Tették ezt abban – a szerény véleményem szerint –, hiú reményben, hogy ezt a hatalmas területet, Európai Uniós polgárok adóforintjaiból, majd jól felfejlesztik és lesz mindenkinek csatorna, vezetékes ivóvíz, aszfaltos utca, Horánygyöngye sztráda (nem vicc, lásd akkori helyi sajtót), tán még HÉV és kolbászból kerítés is. Az, hogy az utcák nagy részében két autó nem fér el egymás mellett kerítéstől kerítésig – sok utcában egy is alig –, hogy az esővíz elvezetést fizikai képtelenség megoldani, ahogy a tömegközlekedést se tudták megoldani mind a mai napig, vagy hogy a településszerkezetet nem erre találták ki és nem erre tervezték, az nem számított. Innentől kezdve borítékolható volt, hogy az egykor csak nyáron pezsgő, romantikus, rekreációs területből – mely oly sokaknak megannyi boldog nyarat adott –, csak idő kérdése mikor lesz a konfliktusoknak megágyazó, mesterségesen kényszerített, urbanizált övezet.
Kicsit a lakosság összetételére is rátérnék az adott időszakban, de az is hasonló képet fest, mint az ingatlanok szerkezete, ugyanis a 15 éven aluliak aránya 2011-re közel 18% volt, a kiskorúak aránya pedig meghaladta a 23%-ot. Ami még ennél is bizalomgerjesztőbb volt, hogy a hasonló lélekszámú települések között kiemelkedően jónak nevezhetőek akkoriban, az iskolázottsági adatok is, lévén, hogy 55%nak legalább érettségije volt, míg 22%-nak még diplomája is! Ez az arány, a 2000 fős településekre egyáltalán nem volt jellemző a 2010-es években, de sajnálatosan úgy sejtem ma sem. Mindenesetre az elmondható volt, hogy a 2011-es népszámlálás adatai alapján, Szigetmonostor mind a lakosságát, mind az ingatlanpiacát tekintve, elit településként tartható számon a hasonló méretű települések között. A helyi lap hasábjai teli voltak civil véleményekkel, képviselői beszámolókkal és gondolatokkal, sőt igazából két helyi Újság is volt. A lakossági fórumokra alig lehetett beférni, mert olyan aktív közösségi és civil élet volt a településen. Mindenkinek lehetett véleménye, sőt annak teret is adtak és még csak fel sem merült, hogy adóforintokból mesterségesen generált és irányított legyen a közösségi véleményformálás. Még népszavazás is volt a településen, az akkor szóban forgó híd kérdésében, melyre Nádas Zsolt és Rózsa József is építette több választáson is a kampányát, mikor polgármesternek vagy képviselőnek indultak. Pezsgett a település mind civil, mind ingatlan fronton és nagyon jó érzés volt szigetmonostorinak lenni, helyi lakosnak egy olyan településen, melynek van jövőképe, civil aktivizmusa, természetes, őszinte és magából eredő kétirányú kommunikációja.
Volt… Akkor…
