Miért nem írok?

Mint hogy többen érdeklődnek, hogy miért nincsenek posztok, kénytelen vagyok írni néhány gondolatot a nagy nyomásnak engedve 🙂
Egyrészről december a meghittség, az ünnepek, a család, a karácsony hónapja. Soha nem a feszültség keltés volt a célom, ezért decemberben még a facebook profilt is felfüggesztettem. Persze történések voltak decemberben is, melyeknek hangot lehetett volna adni, na de van ennek a falunak nyelve nélkülem is 🙂 A másik ok, hogy bár itt elég kevesen kísérik figyelemmel A PIAC-ot, és talán annál is kevesebben érintettek közvetlenül, de a piac januárban igen csak aktív. Mindenkit érint az olaj ár, sokakat a rubel keresztárfolyama is, a svájci monetáris döntés pedig hab a tortán 🙂 Szörfölni igazán csak a hullámokon lehet, azok meg most vannak rendesen. Ezen események kapcsán gondolkodom egy nagyobb írásban, mert az hihetetlen hogy a magyar ember milyen szinten begubózik a kis világába anélkül, hogy a nagy világ eseményeit figyelné, csak hát kétlem, hogy sokakat érdekelne a téma. Pedig ha tetszik ha nem mindenkire igen nagy befolyással bírnak a piaci események. A benzin ára, a hús ára, a liszt, a cukor, a zöldség, a törlesztőrészlet, stb…. Ebbe most bele se kezdek. Aztán túl vagyok egy autócserén is, ami szintén elég bonyolultra sikeredett.
De hogy ne csak kifogásnak látszó sorokat írjak, ha valaki figyelemmel kísérte a bizottsági és testületi meghívókat akkor az láthatta, hogy NEM VOLTAK! Ha van egy csapat, amely összeállva felsorakozik és összezár, és nincs számottevő érdekellentét és együtt tudnak dolgozni, akkor ők anélkül is együtt fognak tudni dolgozni, hogy testületi és bizottsági üléseket kellene tartani. Ha viszont ilyen nincs, akkor meghívó sincs és jegyzőkönyv sincs. Amiről szavazni kell majd, arról lesz 10-20 perces ülés és szavazás. Amiről nincs jegyzőkönyv, arról pedig én biztos nem fogok írni, mert én eddig is különösen figyeltem arra, hogy hiteles legyek. Az pedig ami a következmény, vagy amit tapasztalni lehet, azt mindenki tapasztalja, látja és érzi a mindennapokban, ezekről felesleges írni.
Ami talán feltűnő, de nem mindenki számára – mert nem figyeli –, hogy az elmúlt hónapokban nagyot zuhantak az ingatlan árak – ami várható is volt, és amitől én már előre tartottam hónapokkal ezelőtt. A nyaralók már nem csak kézközt vannak meghirdetve 2,5-3 milliókért, de az ingatlan oldalakon is. Sőt ha felhívok egy-egy 4-5-6 milliós hirdetőt, akkor sem azt tapasztalom, hogy na ez már tényleg a végső ár, hanem azt hogy ha kp azonnal fizetek, akkor még a hirdetett árból is számottevő mértékben lehet alkudni. De nem csak a nyaralókkal van ez így, sőt ennél sokkal feltűnőbb irracionalitásokat is fel lehet fedezni, amiből igen csak messze menő következtetéseket lehet levonni, melynek fényében sokkal inkább egy könyv megírása fogalmazódik meg bennem Lackfi János Ilyenek a Magyarok után szabadon, mintsem egy újabb poszt 🙂
Ugyan csak oka a hallgatásomnak, hogy nem igazán sikerült felráznom az embereket. Nem írják le nyíltan a gondolataikat, a véleményeiket – vagy azért mert nincs, vagy azért nem merik felvállalni? Ebből a szempontból meg kell mondjam, Tamara cikke az Újságolóban kifejezetten örömmel töltött el! (Most abba nem mennék bele, hogy a cikk témájával, vagy az abban foglaltakkal mennyire értek egyet vagy sem, az egy másik poszt lenne, de nem lesz) Sőt az, hogy még ő is azt írta – és most idézem – „írják le nyugodtan a véleményüket nagy nyilvánosság előtt”, az meg aztán meg is hatott. Tényleg fel kéne már nőni arra a szintre, hogy mindenki bátran vállalja a véleményét nagy nyilvánosság előtt! Több okból is! Ha valaki azt hiszi – legyen ez a valaki a „Géza” –, hogy nem jut el mindenkihez az, hogy mi a véleménye a sárgabarackbefőttről, akkor abban nagyon téved! Ez egy kis pici falu. Csak az a nem mindegy, hogy amíg ő azt mondja, hogy nem szereti a sárgabarackbefőttet, addig a pletyka nyelve, „Marika néninek” már úgy állítja be, hogy a „Géza” azt mondta, hogy a Marika néni befőttje olyan rossz mintha lócitromból főzte volna…
Sajnos ugyanakkor a véleményformáló és nyilvánító emberek egyre kevesebben vannak – pedig a társadalmi felelősségvállalás egy bizony szinten úgy vélem nem csak emberi erény, de kötelesség is, – amin csak úgy lehetne változtatni, ha többen és többen írnának. Attila az Újságoló főszerkesztője biztos nem szabna gátat ezen írásoknak, sőt szerény véleményem szerint még örülne is ha minden hónapban meg tudná tölteni tartalommal az Újságolót.

Ugyanakkor nagyon jó érzés és megtisztelő, hogy ennyien megkeresnek e-mailben, személyesen, facebook-on, hogy hiányolják az írásaimat. Nagyon jól esik, Köszönöm!