Csatornaberuházásról tényszerűen

A Csatornázási Társulat utolsó közleménye a csatornázásról hitelesen címmel, némi kívánni valót hagy maga után, ezért szeretnénk rá ezúton reagálni. A hitelesség kedvéért igyekszünk hiteles dokumentumokra hivatkozni és köztiszteletben álló döntéshozók szavaival érvelni és tényeket közölni.
Vegyük sorba, elsőként a cikkből idézek: „Tehát a beruházás támogatottsága nem 100%-os, ahogy azt néhányan állítják”. Azok között a néhányak között, ott van Németh Miklós Pócsmegyer polgármestere és a Társulás elnöke, Sajtos Sándor Tahitótfalu polgármestere, sőt a Dunakanyari Csatornázási Társulás projektvezetője Csepregi András. Én fent megnevezett önkormányzati köztisztviselők által, a legkülönbözőbb sajtókban megjelent nyilatkozatait, hitelesnek tekintem. ( Megjegyzem maga a Társulat elnöke is úgy nyilatkozott még 2017 októberében a Pócsmegyeri Kisbírónak, hogy végül is 100%-os lett a hozzájárulás.)

Nem csak személyükre való tekintettel, hanem a Magyar Kormány hivatalos lapjára való tekintettel is. Ugyanis ezen lapban, a Magyar Közlönyben, még pedig a 2015. januári számában megjelent, hogy a térségünket 3049 tagot érintő beruházás támogatása, a kezdeti 85%-ról, 92,25%-ra növekedett, azaz, az önrész, gyakorlatilag a felére csökkent – erről a Társulat hiteles közleménye, egy szót nem szól. Az önkormányzatok Társulásának kitartó lobbizásának hála – ahogy azt a tagok Társulatának elnöke is leírta a közleményében –, többszöri pályázat keretében elnyert összesen 304 millió forintot – melyet ezúton is köszönünk. Mindenkitől elnézést kérek, de most egy kis száraz matematika következik. A Magyar Közlönyben a projekt megnövekedett támogatása 3.661.313.184, mely így lett 92,25%-os intenzitású. Ha valaminek a 92,25% 3.661.313.184 Forint, akkor nagyon egyszerűen kiszámítható, hogy az a valami – ami a 100% –, 3.968.927.617 Forint. Na már most ha a 100%-ból kivonjuk a 92,25%-ot, akkor megkapjuk a támogatás intenzitás növelése utáni önrészt, mely valamivel több mint 307 millió forint. Nos miután 2015. januárban megjelent a Magyar Közlöny, benne tehát a 307 milliós önrésszel, azután Márciusban a Társulás elnyerte az utolsó önerőpályázati összeget, mellyel együtt – ahogy az a Társulat elnöke is írta, összesen 304 milliót nyert. Így a Magyar Közlöny szerint fennmaradt önerő összegéből levonva a pályázaton elnyert 304 milliót, 3 milliós összeget kapunk a 3049 pályázatban résztvevő tagra, így most már egy egyszerű osztással kiszámolható, hogy nagyjából ezer forintos önrészre volt szükség az intenzitásnövelés és az elnyert önerő pályázatoknak köszönhetően.

Fenti tényeket figyelembe véve, ha az elszámolást nem is kezdhette volna el a Társulat, hiszen a 2017. októberi Kisbíróban a Társulat Elnök úgy nyilatkozott, hogy a hivatalos átadás-átvétel 2016. április 6-án volt – jelen közleményben 2015. december, de szerintem ezen már ne is akadjunk fent –, mert a törvényi előírás szerint átadás-átvételt követő 30 napban kell elindítani, nem évekkel később, az önerőt csökkenthette volna. Az nem lehet kifogás, hogy az LTP számlák nem folytak be a Társulat számlájára, hiszen azok a májusi közgyűléskor – mikor döntöttek az első csökkentésről –, akkor sem folytak be, SŐT vannak olyan számlák, melyek a mi napig nem folytak be, ha az LTP szerződés tulajdonosa nem ment be az OTP-be és nem írta alá a szükséges dokumentumokat. Tehát az önerőt akár 2015-ben, de legkésőbb 2016-ban csökkenthette volna, sőt az LTP szerződések kedvezményezetti jogáról is lemondhatott volna. Amennyiben ezt megteszi, szó nem lehetne olyanról, amit a közlemény sugall, hogy az érdekeltségi hozzájárulás az önkormányzatokhoz került volna és abból a lakosok nem kaptak volna vissza semmit – ezt ráadásul kormányhatározat is tiltja.

Csakhogy, ahogy a Kisbíróban és egyéb sajtóban is megjelent, valamint ahogy azt a Csatornázók Fórumán is elmondta a Társulat Ellenőrző Bizottságának elnöke, a Társulatot egészen 2020 december 31-ig fent akarták tartani. Az Ellenőrző Bizottság elnökének elmondása alapján egyrészt az önkormányzati feladatok ellátására, másrészt az Uniós bírság fedezetére – amennyiben nem sikerül elérni a rákötések elvárt számát. Ahogy azt a szigetmonostori lakossági fórumon a Társulat elnöke elmondta, az elszámolást lakossági nyomásra volt kénytelen elindítani. A lakossági nyomás – többek között –, azért jött létre, mert a Társulat számláján, a 3049 tag által (x240.000Ft) elérhető összesen 731.760.000.- forintos összegből, közel 180.000.000 forint hiányzott, mely egyrészről a több tízmilliós működési költségből adódott, másrészről a Társberuházási szerződés adta kötelezettségek miatt, melyet az időközben megemelkedett intenzitással és az elnyert önerő-pályázatokkal nem harmonizált a Társulat – lásd fent. Miután májusban szembesültünk vele, hogy bár az önerőt drasztikusan kellett volna csökkenteni, sajnálatunkra még sem csökkentették, nagyon megörültünk a Társulat Elnökének kezdeményezésének a Csatornázók Fórumával kapcsolatban.

A cél továbbra is az volt, hogy a lehető legtöbbet visszakapják a tagok, de mivel az érdeklődés és a támogatás a 3049 érintett taghoz képest valóban alacsony volt, azért reménykedtünk benne, hogy 300-350 embert sikerül mozgósítani a Csatornázók Fórumára, mi több 5-6 delegált tag is megjelenik, mely több lehetőséget is adott volna a Fórumon. Csak-hát, aztán jött a Társulat első közleménye, mellyel teli volt a közösségi oldal az ominózus napon, hogy a Társulat a saját kezdeményezésére szervezett Csatornázási Fórumra nem jön el, így aknára futottunk, és „mindössze” 50-60 fő jelent meg és egyetlen delegált tag. A 180.000.000 forint, számításaink szerint tagonként körülbelül 60.000 forintos veszteséget jelent, és noha a 60.000 forint még mindig több mint a fentiek alapján kiszámítható önrész, a 240.000 forintból sikerült volna vissza szerezni a tagok részére összességében 180.000 forintot, ehhez azonban a Társulatnak szinte azonnal el kell számolnia.

Értjük, hogy van akinek ez sem aprópénz, de ne felejtsük el, a Társulat elnöke, ezen közleményében is azt írja, hogy „a beruházás támogatottsága nem 100%-os, ahogy azt néhányan állítják”… Az elszámolás 2020-ig el sem akarták kezdeni, annak ellenére, hogy a projekt évek óta át van adva, időközben az infláció megeszi a reálértékét – emlékezzünk, 2016-ban 150.- forint volt egy kg sárgarépa, ma 400.- forint körül mozog, 2020-ra ilyen ütemben akár a 600.- forintot is elérheti. A Fórumon három lehetőség volt, ebből kettőről szavaztak a tagok, a harmadikra egy további posztban hívtuk fel a figyelmet – minden törvény adta lehetőséget igyekszünk megragadni. Megpróbálunk minden lehetőséget megragadni, hogy a tagok minél hamarabb megkapják az őket illető önrészt, lehetőségképpen a legtöbbet ami a legbékésebb úton elérhető.
Az, hogy ezen célunk ilyen ellenségeskedésre és ilyen stílusú közlemény kiadására bátorítja a Társulat elnökét és a Társulat döntéshozóit, nagyon sajnáljuk, de a vádakat nem kívánjuk magunkra venni, azokra nem kívánunk reagálni, hiszen bár a munkacsoportra és a Társulati Fórumon jelenlévőkre utal, nem nevesíti azokat, akiket rágalmazással vádol. A cél továbbra is a minél előbbi elszámolás, és a lehető legtöbb önerő visszafizetés elérése. A munkacsoport folyamatosan ezen dolgozott és továbbra is keresi a megoldást, hogyan érheti el a célt, és noha biztosak vagyunk benne, hogy továbbra is célkeresztben leszünk, személyeskedéssel és nemtelen támadásokkal kell szembenézni, ha ezt nem vállaltuk volna fel, akkor ki tudja mi lett volna, sőt, talán sosem tudjuk meg mi lett volna, ha hagyjuk, hogy a Társulat ne kezdje el az elszámolást 2020-ig.

Ezúton köszönünk minden bátorítást, minden támogatást – főleg azok részéről, akik ezt nyíltan is felvállalták!

Források: pocsmegyer.hu, szentendre.hu, kozlonyok.hu, dunakanyaricsatornazas.hu, e-cegjegyzek.hu, szimon.hu, Kisbíró, Újságoló