Helyi egységben az erő – vallja Pócsmegyer új polgármestere
Az ország első színesbőrű női polgármestere Mwajas Kriszta kenyai származású, s a fővárosban született. Sok éve már, hogy a film és a televízió világában dolgozik. Korábban az MTV berkeiben, ma már szabadúszóként, utómunka-rendezőként vállal feladatokat.
– Nyolc éve költöztem Pócsmegyerre, éppen abban az időben, amikor a község – mint a Szentendrei-szigeti települések csatornázási projektjének gesztortelepülése – lezárta a beruházást. A munkálatok végeztével azonban komoly problémák adódtak, ezért csatlakoztam egy olyan civil csoporthoz, amely a társulásban résztvevő tagok pénzéért küzdött. Aláírásokat gyűjtöttünk, gyűléseket tartottunk, s végül némi sikert is elértünk. A teljes befizetett összeget nem, de 140 ezer forintot háztartásonként viszszakaptak az emberek. A csoport együtt is maradt aztán, hiszen láttuk, vannak, lesznek még ügyek, amelyekért ki kell állnunk. Később úgy gondoltuk, „intézményesítve” többet tehetnénk a településért, ezért indultunk az önkormányzati választáson 2019-ben, s hárman be is kerültünk a testületbe. Az elmúlt öt évben olyan, a közösség számára fontos ügyek mentén dolgoztunk, mint a surányi buszmegálló megépítése, vagy például a Megyeri fasorral kapcsolatban a lakók számára fontos változtatásokat értük el, kevesebb fát vágtak ki és az út teljes szakasza szilárd burkolatot kapott, de közbenjárásunkra a helyi kisközért előtti út is szilárd burkolatú lett.
– Korábban nem volt lakossági fórum, ahol az itt élők elmondhatták volna véleményüket, megfogalmazhatták volna elvárásaikat, s mi ezt szerencsére tudtuk képviselni a testületben. Számomra egyébként is mindig fontos volt a közösségi élet, s az, hogy a közösséget bevonjuk mindenbe, amibe csak lehet. Ezért is hoztunk létre egy bolhapiacot, ami remekül működik azóta, belőle nőtt ki később az adventi vásárunk is.
Azért indultam a polgármesteri posztért, mert úgy látom, hogy a településünknek számos, súlyos problémája van. Az egyik az utak állapota. Közel 60 km úthálózata van Pócsmegyer-Suránynak együtt, de ebből alig 3-4 km a szilárd burkolatú. Egy másik súlyos gond, hogy a település lélekszámának növekedését nem követi a közlekedés bővítése, mondjuk ki, nincs tömegközlekedés. Szükség van a révre, s szükség lenne egy gyors, könnyen mozgó, sűrűn közlekedő kisbuszjáratra is. Akinek nincs autója, az este nyolc után már nem tud kimozdulni a községből. A harmadik dolog, amit elkeserítőnek látok, hogy ez az egykor pezsgő életet élő falu mintha téli álmot aludna. Van ugyan egészségház és inkubátorház, de nincs művelődési központ, s ha volna, akkor is hiányzik hozzá a képzett szakember. Az inkubátorház ugyan működhetne rendezvényközpontként, de ehhez tervek és változások kellenek! Sajnos nem jeleskedhetünk a beruházások terén, pedig egy kicsi településnek szüksége van olyan bevételre, ami nem az államtól jön. Nekünk van egy remek lehetőségünk, hiszen az önkormányzat tulajdonában van a Pázsit-tó, s a mellette lévő Klímapark is a miénk.
Megfelelő tervekkel kiválóan építhetnénk a minőségi turizmusra, lehetne itt strand, horgászat, érdekes rendezvények. A víz jó minősítést kapott, de természetesen szakemberekkel alaposan fel kell méretni, s bizonyosan tisztításra is szükség lesz. A Pázsit-tóhoz elgondolt projekt részeként visszahozhatnánk a régi idők csónakházait és életre kelthetnénk a víziturizmust is, hiszen elmondhatjuk, hogy nem csak tavunk, de két folyópartunk is van! Sok éve várjuk, s reméljük, hogy az EuroVelo is kiépül végre, ami a kerékpáros turizmusban is hozhatna változást. Terveink között szerepel, hogy rendszeresen tartunk majd vállalkozói fórumokat, mert nagyon fontos, hogy „tudjunk egymásról”. A helyi vállalkozókkal kiépített együttműködés terveket, lehetőségeket, sokrétű kapcsolati hálót jelent. S ha már kapcsolatok, többen kérdezték tőlem, hogyan képzelem a két településrész közelítését egymáshoz. Úgy gondolom, minél több esemény, program, alkalom kell majd, és jó lenne „teleszórni” a terület egészét fagyizóval, étteremmel, fitness parkkal, így talán elkezdünk egymáshoz mind gyakrabban átjárni. Lényeges a kommunikáció fejlesztése is, fontos, hogy a honlapunk letisztult, átlátható, kezelhető legyen. A település még csak nemrégiben jelent meg a Facebook-on, azt tervezzük, itt is naprakészen állnak majd rendelkezésre az információk. Meggyőződésem, hogy a lakosságnak tudnia, látnia kell, az önkormányzat miből gazdálkodik, hová tesszük a pénzünket! Szeretném, hogy végre legyen polgármesteri fogadóóra, nemcsak a hivatalban, de másutt is. Engem akár a bolhapiacon is megtalálhat majd mindenki a jó és rossz hírekkel, ötletekkel, kérdésekkel.
Visszatérve még a beruházások kérdésére, nagyon bízom benne, hogy országgyűlési képviselőnktől, dr. Vitályos Esztertől hatékony segítséget remélhetünk a fejlesztések, pályázati lehetőségek kapcsán. Szeretném ha tovább erősödne a szigeti települések közötti kapcsolat is, hiszen vannak közös témák és problémák, amelyekről egyeztethetünk, adott esetben pedig közösen léphetünk fel a megoldások érdekében. Ilyennek gondolom például a közlekedés ügyét is. Véleményem szerint ebben az államnak nagyobb szerepet kellene vállalni, ám ha emellett a települések együtt képviselik érdekeiket, talán könnyebben kiegészíthetnek egy állami támogatást is. A munkánk októberben kezdődik, egyelőre, mint képviselő annyit látok, hogy a működési bevételünk 661 millió forint és adósságunk nincsen. Én abban hiszek, hogy a polgármesterség menedzseri feladat, s ahhoz, hogy Pócsmegyer fejlődése új lendületet vegyen, a legjobb szakembereket kell magunk köré gyűjteni, hogy az elképzeléseinket együtt – helyi erővel – valósíthassuk meg!
