Csatornaberuházás: hírek és híresztelések

Hivatalosan tavaly április hatodikán adták át a surányi közcsatornát, így azóta lehet rákötni a gerincvezetékre. Vannak, akik még halogatják – őket talajterhelési díj fenyegeti –, mások viszont már az általuk befizetett önerő visszatérítését követelik. Mi várható? Tetszetős elképzelés, hogy az érintett 1380 surányi ingatlan tulajdonosa maholnap szépen visszakapja azt a befizetett összeget, amivel a lakosság az önerőt biztosította a 2010-ben indult szennyvízhálózati programhoz. A visszakövetelés némelyeknek már megmozgatta a fantáziát, aminek az az alapja, hogy a fejlesztéshez az Európai Unió eredetileg 85, majd 2014-tol 92 százalékos támogatása mellett a pályázatban részt vevő Szentendre, Leányfalu, Tahitótfalu, Pócsmegyer és Szigetmonostor

Társulása 2013-ban, és 2015-ben, további állami támogatást kapott az önerő fedezetére, így végül is 100 százalékos lett az uniós-kormányzati hozzájárulás. Ebből azonban nem következik, hogy akik immár ötödik éve fizetik az OTP lakáskassza konstrukciójában a havi 2400 forintokat, netán egy összegben lerótták a 240 ezer forintos hozzájárulást a közel 4 milliárd forintos fejlesztéshez, azok most minden további nélkül hozzájuthatnának eddigi befizetéseikhez.
Először is: a lakáskasszások pénze még nincs 100 százalékban a Társulat birtokában, hanem az OTP-nél gyűlik, és zömében csak jövőre kezdődik a befizetett 173 ezer forintok, valamint a 67 ezer forintos állami lakáskassza-támogatás kifizetése. Méghozzá nem a befizető ingatlantulajdonosok, hanem a Társulat részére. A konstrukció kezdetén, ugyanis minden érintett a Társulatra engedményezte ezt az összeget, hiszen a Társulat volt az úgynevezett társberuházó. Ebből következik, hogy legkorábban a jövő évi társulati közgyűlésen lehet egyáltalán felvetni a lakossági befizetések sorsát. Mint Szűr Tímea társulati elnök a Kisbírónak elmondta, valójában csak a Társulat megszűnésével kerülhet terítékre a lakossági befizetések kérdése. Előreláthatólag a részletfizetések, LTP szerződések lejártát követően.

Másodszor pedig, érdemes a kiadások összetételével megismerkedni. A Társulatnak közel 70 millió forintos olyan kiadása volt, amit a támogatás nem fedezett. Csatlakozhattak például olyan ingatlantulajdonosok is, akik előtt az utcában nincs vízvezeték. Az ilyen esetekre nem járt az uniós támogatás. Továbbá,– épp a lakáskassza-pénzek késleltetett kifizetése miatt – hitelt kellett felvennie a Társulatnak, hogy a majd 2018-ban befolyó önerős forrásokat megelőlegezze. Harmadrészt pedig, az önerőhöz szükséges állami segítséget jóval a beruházás megkezdése után kapták meg
az önkormányzatok, és az addigi kiadások – amelyeket 85, illetve 92 százalékos uniós támogatási arány mellett kellett finanszírozni – már nem lettek száz százalékra kiegészítve.
Végül a legfontosabb: a visszatérítésről nem néhány, úgymond jól értesült lakos dönt, nem is az egyes önkormányzatok, hanem az érintett ingatlanok tulajdonosai, által a Társulat alapításakor választott küldöttek közgyűlése. A végelszámolás után megmaradt pénz visszafizetéséről jogszabály rendelkezik. A visszatérítésről nem néhány, úgymond jól értesült lakos dönt, hanem a Társulat megszűnésekor, a végelszámolás elkészülte után megmaradt pénz visszafizetéséről jogszabály rendelkezik (Lásd A visszajáró befizetésekről szóló rövid ismertetőt.) A jogszabályban leírtaktól csak abban az esetben lehet eltérni, ha a Társulat közgyűlése (az érintett ingatlantulajdonosok) másképp döntenek.
Addig még sok minden lefolyik ezen a hivatalosan tavaly április 6.-án átadott csatornán. Sőt, nem is az a kérdés, hogy mi folyik le addig, hanem hogy a fejlesztés úgynevezett fenntartási idejének a végére, azaz 2020 végére meglesz-e az uniós támogatási szerződésben vállalt 92 százalékos rákötési arány. Ha elmaradás lenne, akkor a támogatás egy részét vissza kell fizetni.
Már csak emiatt sem lehet a végső lezárás előtt az önerőt visszafizetni, hiszen a nem támogatott költségekre ezek a befizetések szolgálhatnak fedezetül. Remélhetőleg ilyen kellemetlen fordulat nem következik be. Bár a Kisbíró számára rendelkezésre bocsátott adatokból nehéz eligazodni, úgy tűnik, az öt településen 3840 ingatlan tekinthető száz százaléknak.
A Fővárosi Vízművek tájékoztatása szerint, augusztusig 1163 bekötési tervet hagytak jóvá. Ismerve a cég ügyintézési tempóját, így akár kétezer olyan ingatlan is lehet, ahol készülnek az idei rácsatlakozásra. Az önkormányzati Társulás adatai szerint például már jóval előrébb járunk. Eszerint már 1446 bekötést hivatalosan is átvett a Vízművek. Surányban az 1380 érintett telekből a Vízművek közlése szerint 690 csatlakozási tervét hagyták jóvá, tehát itt helyben jobban állunk a Társulati átlagnál. A legjobban azok jártak, akik június végéig legalább a rákötési tervet benyújtották. Ez esetben, ugyanis a tervezési költségből 10 ezer forintot, továbbá a Vízművek úgynevezett MEO-díját, ötezer forintot az önkormányzat visszatérített , valamint állta a tulajdoni lapok és a térképszelvény 4900 forintos árát. Szeptember 11-ig ezen a címen 8,9 millió forintot fizetett ki a pócsmegyeri polgármesteri hivatal, azaz 454-en éltek már a lehetőséggel.
Szomorúbb azoknak a helyzete, akik lekésték a júniusi határidőt. A képviselő-testület ugyanis csak eddig a határnapig adott türelmi határidőt a talajterhelési díj fizetése alól. Hát, igen! Ez egy új adó.
Ha az ingatlan nem csatlakozik az előtt e húzódó szennyvízvezetékre, akkor tavaly (!) július 6.-tól (a csatorna rendelkezésre állásának 90. napjától) köteles az elfogyasztott – és a talajban elszikkasztott – víz köbmétere után 3600 forintot fizetni. Ez az adó annyival csökken, amennyi a locsolási kedvezmény (locsolási mellékvízmérő esetén vonható le). Továbbá nem kell fizetni az
igazoltan szippantott mennyiség után sem. (Az említett júniusi határidőt teljesítők mentesek a talajterhelési díj alól.) Rontja a későn csatlakozók helyzetét, hogy nehéz kibújni a talajterhelési díj megfizetése alól. A Vízművek ugyanis jövő február végéig leadja a polgármesteri hivatalnak a
vízfogyasztási adatokat, és megadja a nem csatlakozott ingatlanok listáját is. Ezt követi a március végi határidő: ekkorra kell az önbevallásokat leadni a talajterhelési díjról – a szükséges nyomtatványok hiánya nem lesz akadály, Pócsmegyer honlapján előkelő helyen fog majd szerepelni…

Vagyis az önbevallás határidejére önkormányzatunk már képben lesz a nem csatlakozókról, s mivel a talajterhelési díj adó módjára hajtandó be, sokba kerülhet a késedelem. A díjak az erre vonatkozó törvény szerint az önkormányzat környezetvédelmi alapját gazdagítják, e bevételeket többek között a vízbázis védelmére lehet fordítani. A legjobb vízbázisvédelem persze az, hogy elérjük az elvárt rákötési arányt, s ez egybeesik minden olyan ingatlantulajdonos érdekével, aki valóban használja is a telkét. Sajátos ellentmondás egyébként, hogy miközben a vízbázis, a talaj, a talajvíz tisztasága érdekében szedi – illetve szedeti – az állam a talajterhelési díjat, ez a kötelezettség csak a csatornázott területekre terjed ki. Vagyis, ahol nincs közcsatorna, ott továbbra is háborítatlanul használhatók a régi derítők, emésztők, amelyek, ha „ügyesen” vannak kialakítva, a homokos területen nem is igen igényelnek szippantást. Jellemzi a helyzet fonákságát a Vízművek köntörfalazó válasza lapunknak arra a kérdésére, összeveti-e a Vízművek a csatornázatlan Szentendrei-szigeti ingatlanok szippantott szennyvíz mennyiségét vízfogyasztási adatokkal? (Pócsmegyeren csak a Vízműveknek van jogosultsága szippantásra, az összevetés elvileg könnyen elvégezhető, ha az ingatlanon közműves vízellátás van.)

Mire a válasz az volt, hogy „a rendszerünkben rendelkezésre álló adatok lehetővé teszik a szippantott szennyvízmennyiség és a vízfogyasztási adatok összevetését”.
Magyarán: az adatok rendelkezésre állnak, de egy szó sincs arról, hogy ezeket fel is használnák és a csatornázatlan területeken kérdőre vonnák a vizet fogyasztó, de sosem szippantó ingatlantulajdonosokat. Így a vízbázisvédelem – ami a Vízművek szerint is „kiemelt feladat” – kicsit felemásra sikeredik. Amiben persze a törvényi hiányosságoké a főszerep: úgy tesznek a jogalkotók, mintha a csatornával nem közművesített területeken nem lenne lehetséges a talajvíz elszennyezése a lyukacsos falú emésztőgödrökből. Amelyek az 1980-as évekig legálisan, utána pedig illegálisan épültek szigetünkön.

SZABÓ GÁBOR

Forrás: Pócsmegyeri KISBÍRÓ októberi száma