Szigetmonostor elesett

Bolyán Péter lemondása, nem csak a Testület számára kellett volna figyelemfelkeltőnek lennie, de a lakosság számára is, hiszen Bolyán Péter a lemondásával kívánta felébreszteni a Testületet, hogy váltson irányt, és működési módot. Sajnos lemondásával, pont azt a megkérdőjelezett irányt erősítette fel, ami miatt lemondott. A Testületet – mint utóbb kiderült teljesen feleslegesen –, úgy átszervezték az új képviselő – Patakfalvi Gábor –, érkezése miatt, hogy talán a legfontosabb külsős tagnak kellett lemondania – legalábbis költségvetés szempontjából mindenképpen. Bolyán Péter lemondásával ugyanis Varga Andreát is elvesztette a település, cserébe Gotthard Viktor igen erős hatalomra tett szert a testületen belül a Pénzügyi és Fejlesztési bizottságok összevonásával elnökként. Azóta kiderült, hogy a Jobbik színeiben indult polgármester- és képviselőjelölt, a Jobbik határozottságából, erejéből, lendületéből, nem igazán sikerült behozzon túl sokat a testületbe – őszintén szólva, én erősen csalódott vagyok.
A Gotthard Viktor politikája, értékrendje, ellenben egyre inkább kézzel fogható a döntéseken, az irányon – aki követi a jegyzőkönyveket és tisztában van a tényekkel, az nem igazán szokott vitatkozni velem – sőt inkább megerősít –, hogy sajnálatos módon mára, már morális válságba kerültünk. A közpénzek felhasználása nem minden esetben a köz javát szolgálják, a közpénz, sok esetben elveszíti közpénz jellegét, a kitűzött célok és „fejlesztések” a lakosság mindennapjainak megkönnyítése helyett, a lakosság életterének és környezetének élhetőbbé tétele helyett, sokkal inkább bizonyos emberek érdekeit hivatottak képviselni, érvényesíteni. Molnár Zsolt megkapta csapatát, Molnár Zsolt gyakorlati ellenzék nélkül került ebben a ciklusba a polgármesteri székbe, melynek tekintetében azt gondolom, megkérdőjelezhetetlen az elmúlt két év történése, iránya, működése, hiszen a csapatával azt az irányt vette fel, melyben mindig is hitt, amiért mindig is dolgozott. Véleményt nem kívánok formálni, hiszen azt gondolom három év alatt tisztán, érthetően, többször is leírtam, mi több a polgármesteri székért való indulással, amolyan közvélemény-kutatást is végeztem. Ennek eredményét mindenki ismeri, a négy polgármester jelölt összesen nem kapott annyi szavazatot, mint Molnár Zsolt. A távol maradókat figyelembe véve, ez 82%-os támogatottság. Ezzel kapcsolatban, engedjék meg, hadd idézzek Magyarország miniszterelnökének parlamenti felszólalásából egy részletet, egy a közelmúltban lezajlott népszavazással kapcsolatban:

„Nem mentek el, mert ebben a döntésben, nem akartak részt venni, és pontosan tudták, hogy a döntés nélkülük fog megszületni, mint ahogy a döntés meg is született, […] mikor otthon maradtak, ők ezt pontosan tudták.”

Élményeim pedig felesleges lenne ecsetelni, hiszen önök is érzékelik, hogy az utolsó méter járdát, még az előző polgármester – Szilágyi Lajos építette –, valamikor 13 évvel ezelőtt; a téli nehézségek – szemben a sok évvel ezelőttiekkel –, finoman szólva is kalandosabbak, a két hónapra előre fizetendő közétkeztetés, a beígért két komp(?), a közlekedhetetlen közutak, a közterek, és még hosszasan sorolhatnám sokunk élményeit, ugyanakkor ezt nyáron majd úgy is elfelejtjük, hiszen sokkal több buli, fesztivál és rendezvény van, sokkal nagyobb költségvetéssel, mint bármelyik hasonló méretű településen. Ez utóbbi legalább közelebb visz az Üvegzseb fogalmához, hiszen míg zsebe mindenkinek van, az üvegekkel a százplusz rendezvényen bárki bárkivel koccinthat.
Bolyán Péter és Varga Andrea távozásával a döntéshelyzetben lévők közül – figyelembe véve a külsős tagokat is –, már négy olyan embert veszített el a falu, kik szívvel lélekkel, hittel, tenni akarással és a maguk területén megfelelő szakmai háttérrel rendelkeztek. Már most is fel kéne kiáltanom, hogy jó reggelt Szigetmonostor, de sajnos a történetnek még nincs vége.
Több képviselővel is beszélgetek rendszeresen a falu dolgairól, a problémákról, az eseményekről. Van mikor a falu iránti elkötelezettségemtől vezérelve, van mikor maguk a képviselők kérik, ezért osztom meg velük négyszemközt meglátásaim, gondolataim, véleményem. Ezen beszélgetésekből, ezidáig nem sokat írtam, sőt semmit, viszont most úgy érzem érdemes és szükségszerű, hogy ha bizonyos események bekövetkeznek, ne érje annyira hideg zuhanyként az olvasóimat. Ugyanis az elmúlt néhány hónapban, újabb három képviselő fontolgatja, hogy a testületi munkához, nem adja a nevét a továbbiakban, ráadásul ezek közül kettő hosszú évek óta dolgozik a faluért, mi több jócskán tettek is le az asztalra, melyért tisztelem őket és felnézek rájuk. Ugyanakkor teljesen megértem őket, viszont őszintén szólva meg vagyok rémülve a magam kis világában, értékrendemben, szemléletemben. Mi lesz a településünkkel, ha így folytatódik a beköltözési hullám? Sőt, tovább megyek, hiszen a beköltözési hullámot a nyomott ingatlanárak és még egy szimpla kis kerékpáros híd is tovább fogja gerjeszteni, egy autóshídról már nem is beszélve, ami úgy kellene Szigetmonostornak mint egy falat kenyér. Ha két év alatt ennyivel felgyorsult Molnár Zsolt által képviselte látásmód és értékrend kézzel fogható érzékelése a mindennapokban, akkor mi lesz ebben a faluban a következő három évben, sőt tovább megyek, mi lesz Molnár Zsolt következő ciklusában, ciklusaiban? Nincsenek illúzióim, bárki is bejut képviselőként a csapatba egy más szemlélettel, előbb utóbb lemond, de ha nem akkor sem zavar sok vizet, hisz egy fecske nem csinál nyarat, a testületen belül egy szavazat a hattal szemben olyan, mintha ott sem lenne. Alternatívát pedig én nem látok, de ha bárki igen, az jelezze. Ha lesz hiteles személy aki indul a következő választáson polgármesterként –, hiteles, mert követi a jegyzőkönyveket, tisztában van a működéssel, véleményt formál ez által nem zsákbamacska, mi több példamutató –, azon nagyon meg fogok lepődni, ugyanakkor, megfelelő háttér támogatás nélkül, mind a képviselőket, mind a lakosságot tekintve –, ő sem fog tudni csodákat művelni. Gyakorlatilag, ahhoz, hogy Szigetmonostoron más irányba kerüljenek a dolgok, élhetőbb környezetünk legyen, az összefonódások fel legyenek számolva, az egyéni érdekek ki legyenek iktatva, itt a lakosság 60-80%-os aktív támogatására lenne szükség – szükségszerű, hiszen a jelen állapotokra gyors és hatásos reakciókkal kell fellépni, melyet a lakosság csak úgy tud elfogadni, ha a lakossággal együtt deklarált döntésekről van szó, a végső közös cél érdekében pedig, a többség hajlandó kompromisszumot kötni, hogy elérje azt minél rövidebb idő alatt. El tudja azt ma valaki képzelni, hogy bárkire is 1500 választó szavazzon a 2000 szavazásra jogosult állampolgár közül? De tudják mit legyen, legyen egy olyan ember aki mögé a falu felsorakozik, de a testületben akkor is további hat főre van szükség. Hat tenni akaró, elkötelezett, egyenes, morálisan megkérdőjelezhetetlen, a lehetőségekkel tisztában lévő, a faluért tenni akaró emberre van szükség. Azt hiszem most jött el a pillanat, hogy felkiáltsak, JÓÓÓÓÓ REGGELT SZIGETMONOSTOR!
A hónapok óta tartó hezitálások ellenére, egyenlőre végleges döntés nem született lemondásban. Az egyik képviselőnek az elmúlt hónapokban lehetősége adódott – sajnálatos személyes problémák miatt -, a feltöltődésre az ülések távolmaradásával. Külsős tagként a másik képviselő tulajdonképpen “csak” véleményformálás jogával bír – melyet vagy figyelembe vesznek a döntéshozók, vagy nem, de -, testületi ülésen szavazati joga nincs – ugyanakkor az elmúlt tízplusz évben nagyon sokat köszönhet neki a falu. A harmadik – és távolról sem az utolsó , sőt -, még kitart, hiszen pont olyan aktualitások vannak napirenden jelenleg, amiért nagyon sokat dolgozott, de saját elmondása alapján is egyedül, széllel szemben, esélytelen a küzdelem, melyet már felismert, de még küzd – kérdés mennyire van értelme. A soron következő képviselő jelölt, a szavazások alapján Sebők Szilárd, akit meg is kerestem, hogy amennyiben rá kerül a sor elvállalja-e a tisztséget, melyre ő határozott nemmel felelt, ugyanakkor mint hogy tudjuk, hogy hasonló kérdés az önkormányzati választások előtt is elhangzott és akkor a nemleges válasza ellenére végül mégis indult, az igazságot, csak akkor tudhatjuk meg, ha aktuálissá válik. Ezzel együtt, mivel még egy képviselő fontolgatja lemondását Rózsa Józsefet is megkerestem, aki igazából érdemben nem nyilatkozott a kérdésben – hiszen megítélése szerint a kérdés még nem aktuális, mellyel gyakorlatilag nem tudok vitatkozni. Ugyanakkor figyelembe véve, hogy gyakorlatilag hét képviselő távozott/távozik az elmúlt alig több mint két évben a testület soraiból, erősen kérdéses, hogy ki fogja úgy érezni, hogy egyáltalán meg van e a létjogosultsága az asztalhoz ülni, mi több, ki fogja a nevét adni mindahhoz, ami az elmúlt években történt a faluban, ha nem hisz benne, nem ért egyet az iránnyal, és szimpla józan paraszt ésszel is fel tudja mérni, hogy egyedül nem is tud ellene tenni semmit.
És azt hiszem most kell tudomásul vennem, bármennyire szeretem ezt a falut, bármennyi lehetősége is van és bármennyire is felvirágozhatna ez a falu, Szigetmonostor elesett, ha nem is végleg, de jó hosszú időre.

Elbocsátó, szép üzenet
Ady Endre

Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd
Feledésemnek gazdag úr-palástját.
Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,
Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,
Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,
Alázásodért, nem tudom, miért,
Szóval már téged, csak téged sajnállak.