Nem zörög a haraszt…
Mondhatnám, valamit nagyon jól csinálok, ha szinte egy teljes lapszámot nekem és tevékenységemnek szentelt az Újságoló kiadója, Szigetmonostor Önkormányzata, de sajnos a benne foglalt cikkek tartalma, mely szerint „hamisságokat állítok, nem állítok igazat, vádaskodok, rombolok, indulatot gerjesztek, elégedetlenséget szítok, megrontom az emberek hangulatát” nem vet éppen jó fényt rám. Ráadásul míg engem csupán jól behatárolóan körül írt a cikk szerzője – Szigetmonostor polgármestere –, a csatornázók önszerveződő csoportját megnevezve, olyan ártatlan, a háttérben dolgozó civilekre is rossz fényt próbált vetni, becsmérelt, akik ezt nem érdemlik meg, nem közszereplők, nem döntéshozók, nem politikusok, hanem becsületesen dolgozó családanyák és családapák, akik jelen esetben egy több kérdést is felvető projekt elszámolása iránt érdeklődnek. Ami a leginkább kiábrándító számomra, hogy a cikk(ek) szerzői, mindezt demagóg módon, a tényektől teljesen elrugaszkodottan teszi, állításait alátámasztani nem tudja – erre mondják, hogy ilyen ez a popszakma. A blog posztjai, az azokban feltett kérdések és állítások közt nem szerepelnek még nyomokban sem azok az állítások, melyeket a cikk szerzője felsorolt, nekem, illetve a munkacsoportnak tulajdonít. A csatornázók munkacsoportjának kérdését, illetve állításait, tulajdonképpen egy mondatban meg lehet fogalmazni:
A 3.968.903.180 forintos beruházásra kapott 3.661.313.184 forintos, 92,25%-os támogatás (lásd Magyar Közlöny 2015/8 szám), mellé befolyt 304.000.000 forintos önerő-támogatás figyelembevételével, miért nem csökkent az önerő és miért nem indult el az elszámolás, a törvény által is előírt, átadás-átvételt követő 30 napon belül?
Ezen állításainkat támasztjuk alá közhiteles jegyzőkönyvekkel, dokumentumokkal, pont a hitelesség miatt és erre a kérdésre kerestük a választ az elmúlt három évben, valamint kerestük a Társulat által kezdeményezett és általunk megszervezett Csatornázók Fórumán is – melyre végül nem jöttek el. Ez az az információ, tájékoztatás, amit a mai napig hiányolunk, ami a novemberi Újságoló „A csatornázásról hitelesen” című, Szűrt Tímea a Társulat elszámoló bizottságának elnöke, Szigetmonostor alpolgármestere által aláírt cikke sem tartalmaz. A Csatornázók Fórumán megjelent ellenőrző bizottság elnökétől, a Társulattal kapcsolatban megerősítette, hogy 2020-ig nem akarják elszámolni a Társulatot, mely egyébként önkormányzati feladatokat is ellát, ráadásul a következő években, gyakorlatilag fel fogja emészteni a Társulat működése a még számlán lévő önerőt is.
A feljelentésről röviden, csak annyit szeretnék mondani, hogy tudom, hogy igazam van fenti kérdést tartalmazó állításokban, hiszen azok közhiteles dokumentumokra vannak alapozva, éppen ezért a felelősséget is vállalom érte, mely azt gondolom a polgármester úr által hiányolt bátorságról is tanúbizonyságot tesz. Ugyanakkor hiszek a közvetlen részvételi demokráciában és az érintettek döntését tiszteletben tartva teszem és tesszük amit tőlünk elvárnak, a legjobb tudásunk szerint. Nem volt ez másként akkor sem, mikor a Hulladékgazdálkodás körüli anomáliákat tártuk fel, és mutattunk rá, hogy mennyire hátrányosan érinti a települést a polgármester úr, Zöld-híddal kötött szerződése. Mi akkor is a lakosságra bíztuk a döntést, hogy kell-e változás vagy sem. A szigetmonostori lakosok, akkor úgy döntöttek nem kell, bevállalják a több mint 8.000 forinttal drágább éves kukadíjat és lemondanak a háztartásukat megillető 10.000forintos kötbérről…
Csatornázással kapcsolatban körvonalakban ennyit szerettem volna írni – hiszen a blogon és a szórólapokon, ennél sokkal több információ áll rendelkezésre közhiteles dokumentumokkal alátámasztva –, de mivel a közeljövőben sem valószínű, hogy sok lehetőségem lenne a közpénzből nyomtatott helyi lapban megjelenni, ezért más területen is szeretnék megnyilatkozni.
Mindenek előtt a munkacsoportról. A blogon több mint 200 poszt van – a hulladékgazdálkodástól, a kompfelmérésen keresztül, a hídügyeken át, egészen a csatornázásig –, jegyzőkönyvekre, közhiteles dokumentumokra, Magyar Közlönyre, országgyűlési indítványokra támaszkodva, elemezve, kiértékelve, levonatolva, megfogalmazva. Azt senki sem gondolhatja, hogy ezt én egyedül, három gyermek, munka, egyetem, háztartás és egyéb elfoglaltságaim mellett tettem le az asztalra az elmúlt 5 évben. Mint évekkel ezelőtt is írtam, a blog túlnőtt rajtam, túlnőtte magát, mind olvasottságát mind szerepét tekintve – erre ékes példa az Újságoló novemberi száma éppúgy, ahogy a blogon megjelent vendégposztok is, melyek írói közt ott van maga Molnár Zsolt, vagy éppen Szűr Tímea, Bolyán Péter, sőt Patakfalvi Gábor is – csak hogy a számtalan civilt ne említsem, és döntéshozókat nevezzek meg. A munkacsoport kifejezést először a Horányért Egyesület aggatta ránk a kompfelmérés kapcsán, de itt meg is kell jegyezzem, hogy nem egy kifejezett munkacsoport van, vagy ha úgy tetszik, a munkacsoporton belül különböző teamek dolgoznak különböző ügyeken. A munkacsoportnak magja, az elsődleges csatornája természetesen a szimon.hu, hiszen ezen a felületen érhető el a legtöbb érdekelt és érintett. Itt egy pillanatra meg is kell álljak. Az egy dolog, hogy az olvasottságot tekintve mára több ezer olvasót elér a főleg helyi érdekeltségű blog, de az, hogy egy-egy ügy mentén mennyi ember munkája, ideje és energiája van a tényfeltárásban, vagy a célok előkészítésben, megvalósulásban, sikerében, az szerény véleményem szerint, már önmagában is építőjellegű és pozitív. Amennyiben azt is figyelembe veszem, hogy a különböző teamekben, az adott problémára megoldandó létrejött zárt csoportokban, összességében véve eddig több tucatnyian dolgoztak illetve dolgoznak, mely a szimon.hu bloghoz vagy személyemhez köthető, nos azt hiszem a gyermeki fejlődés első lépcsőjén jócskán túlléptünk. Ha figyelembe vesszük, hogy tevékenységünk önerőből működik, se közpénzt, se tiszteletdíjat nem kapunk, apparátus nem áll rendelkezésünkre, saját magunk hozunk áldozatokat és saját magunk fektetünk bele energiát, de ennek ellenére sikereink gyümölcseinek érintettjeit a néhány tucattól a több ezres nagyságrendig tarthatjuk számon egy egy ügy kapcsán, az építő munka ténye is azt gondolom megkérdőjelezhetetlen. Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy az önkormányzat által szervezett lakossági fórumokon ezen ciklusban összesen nem volt jelen annyi ember, mint az általunk szervezett Csatornázók Fórumon, már ez is önmagában elgondolkodtatónak kellene legyen . A szigeti útinformációs csoport (SzÚtinfó), több mint ezer tagja osztja meg nap mint nap egymással, a főként szigeten élőket érintő közlekedési információkat, sőt elindult a Kompinfó, ahol nincs szükség személyes vagy céges adatok megadására, hogy a vállalkozók adta információkat elérje az utazóközönség. Az Adventi adományosztásunk 25 rászoruló család számára könnyítette meg és tette szebbé az ünnepeket – mely több mint százhúszezer forintos élelmiszercsomagot jelentett. Hosszasan lehetne sorolni az eredményeket, valamint azt, hogy mennyi mindent építettünk fel és én is sajnálom, hogy itt most nem tudok kezdeni hosszasan a nevek felsorolásába is, de már jó ideje nem csodálkozom ezen, hiszen bármilyen építőjellegű legyen egy kritika, azt a polgármester úr és csapata sajnos személyes támadásként kezeli. Bármennyire pozitív legyen egy alulról induló kezdeményezés, ha abban nincs benne valamilyen formában a polgármester úr vagy csapatának bármely tagja, akkor abból soha nem lehetett semmi – legyen szó a Szedd tisztára csoport beadványáról, ADHD-s gyermekeknek szóló rendezvény csupán engedélyezéséről, vagy rászoruló tanulók úszásoktatásának támogatásáról, és akkor saját tucatnyi indítványom szándékosan nem is említettem. Nem csodálkozom, mert míg a polgármester úr és csapata az irányított demokráciát építette fel maga köré, addig mi a közvetlen részvételi demokráciában hiszünk, ennek okán én magam konkrétan a közvetlen ütközőzónában vagyok, melyet eleve kerül aki csak teheti és őszintén szólva legszívesebben én is ezt tenném, de 2014-ben felelősséget vállaltam. Felelősséget vállaltam értékrendemért, a változásért, a menedzseri szemléletért, a fenntartható fejlődésért és mindazokért, akik rám szavaztak, akik hozzám fordultak és a mai napig hozzám fordulnak problémáikkal. Noha a döntéshozók asztalához nem kerültem oda még külsős tagként sem, indítványaim nem fontoljátok meg, kritikáim már a testületi üléseken sem hallgatják meg, de a demokrácia adta lehetőségekkel tudok élni, és mint látják, a nyilvánosság és a támogatók segítségével élek is. Itt szeretnék reagálni polgármester úr felszólítására – mely szerint nem szabad mellémállni -, jelzem az emberek elsősorban nem mellém állnak, hanem saját érdekeiket szem előtt tartva ügyek mellé állnak, ez a lényege a közvetlen részvételi demokráciának.
Nos, mint fenti sorokból jól látható, ahogy előre jeleztem is, nem kívánom Szigetmonostor polgármesterének sem kommunikációs stílusát sem értékrendjét magamévá tenni, ellenben elérkezett közösségünk arra a pontra, mikor szót kell emelni a demokrácia, a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint a település lakosai és a döntéshozók közt kialakult kommunikáció minősége érdekében. Nem feltétlenül azért, mert bár az Újságírók Etikai Kódexe is előírja, hogy meg kell adni a válaszlehetőséget annak, akit egy cikk személy szerint és hátrányosan érint – ami nem történt meg, sőt levelemre egyetlen egy képviselő, sem a polgármester, sem az alpolgármester, sem a felelős kiadó, sem a felelős szerkesztő nem válaszolt –, inkább azért, mert ez a fene nagy kommunikáció, olyan szinten elindult a lejtőn, hogy abból semmi jó nem fog kisülni – hiszen ezzel a cikkel sem az Újságoló hasábjain találkozott a tisztelt olvasó. Patakfalvi Gábor – akkor még önkormányzati képviselő – szeptemberi cikke –, szülessen is bármilyen írói jó szánékkal –, olyan indulatokat generált, úgy feltolta az ingerküszöböt, hogy azt igazából polgármesterünknek és csapatának csak fűszereznie kell némi demagógiával és elég melegen tartania választásokig, hiszen ne feledkezzünk meg, stílusától igen, tartalmától távolról sem határolódtak el – sőt!. Mondjuk azt meg kell hagyni, hogy a személyes találkozás során barátsággal találkozik minden ide érkező, mit több face-to-face azt hallja, amit hallani szeretne az egyszerű halandó a polgármesterünktől, és lássuk be, van akinek ez elég is…
Azonban közösségünkre veselkedő veszélyekről, a jelenlegi folyamatok elemzéséből fakadó következményekre, nem most és nem ebben a posztban szeretnék rávilágítani. Egyrészt mert a folyamatot egészében kell feltárni, másrészt, mert ez a poszt már éppen elég hosszúra nyúlt, harmadrészt, mert azt gondolom, némelyek számára a true life, a valósággal való szembesülés nem biztos, hogy decemberre való időzítése előnyös lenne… most jön az, hogy folytatjuk, januárban is, jövőre is, mert az igazság bár odaát van, az út nehéz, de nem lehetetlen küldetés végigmenni rajta 😉 😀
