Legyen Ön is… oknyomozó…

Történt egy s más, az elmúlt hónapokban csatornázással kapcsolatban, melyekről ezúton számolunk be. Először is 450 aláírást gyűjtöttünk az érintett településeken, melyeket még az éves Társulati közgyűlés előtt szándékozunk átadni a Társulat részére. Pár héttel ezelőtt, a Petícióban megfogalmazottakkal egyezően, már megírtunk egy nyílt levelet a Társulat elnökségének, de Szűr Tímeától a Társulat elnökétől, sajnos a mai napig nem kaptam visszajelzést, hogy a Csatornázók Önszerveződő Közösségének, 450 aláírással alátámasztott kérésnek, eleget kíván-e tenni, csupán Rózsa József a Társulat elszámolási bizottságának tagja, valamint szigetmonostori képviselő és kommunikációs bizottsági elnök szűkszavú és nem éppen biztató levelét tudom közzétenni. Többek között ezért, egy személyes találkozót kértem az elnök asszonytól, ahol egy ügyintéző is jelen volt, de sajnos nem tudtunk sehogy közös nevezőre jutni, még a projekt támogatását illetően sem. Mint azt az Innovációs Minisztérium is megerősítette – most már kerekíteni fogom az összegeket az érthetőség kedvéért –, a projekt teljes költsége 4 milliárd volt, melyre az Európai Uniótól 3,7 milliárdot, a Magyar Államtól pedig további 0,3 milliárdot kaptunk – összességében 2015 márciusáig bezáróan. 2015 márciusa után, a Társulat a kapott támogatások ellenére is tovább folytatta a Társulás irányába az átutalásokat 2015-ben és 2016-ban, összesen 52,4 millió forintos összegben. Sajnos a működési költségei is megnőttek időközben, mert míg 2011-ben – mikor az érintett öt önkormányzat finanszírozta a működési költségeket addig –, alig haladta meg a 2 millió forintot, 2015-ben már közel kilenc, azóta pedig évente mintegy 12 millió forintra nőtt, így összességében a Társulat fenntartási költségei is jócskán meghaladják az 50 milliót. Azért arra kíváncsi lennék, hogy mennyire játszottak szerepert abban a fenntartási költségek, hogy nem indult meg az elszámolás a törvény által előírt 30 napon belül, még 2016 elején.
Támogatásokra visszatérve, matematikailag, akár hogy is nézem, a projekt megvalósítására – melynek érdekében a Társulat megalakult, hogy a szükséges lakossági önerőt kezelje –, további forintokra nem volt szükség. Erre kaptam azt a választ a személyes beszélgetésünk során, hogy igen 4 – 3 – 1 az valóban nulla, de csak az óvodában….

Az elszámolás folyamatával kapcsolatban, egy igen fontos információt kaptam, ugyanis elmondása alapján, a jelenlévő ügyintéző volt, egy a településen már 18 éve megvalósult közműfejlesztés Társulatának az elnöke, melyet még csak most számoltak fel, most zártak le. 18 év után! Nem alaptalan tehát Szűr Tímea elnök asszony kijelentése a lakossági fórumon, hogy a Társulat, az elszámolás elkezdésétől függetlenül, még éveken keresztül működhet és szedheti az érdekeltségi hozzájárulást – ezek szerint akár évtizedeken keresztül is…

Az érdekeltségi hozzájárulás csökkentésével kapcsolatban, az Újságolóban is írtak szerint megtudtam, hogy tovább fogják csökkenteni. Körülbelül 70.000 forinttal, így végül is 70.000 forintra fog csökkenni az érdekeltségi hozzájárulás. Értelmezésem szerint véglegesen, azaz tovább nem kívánják csökkenteni. Mint elmondták, a Társulat úgy gondolkozik, hogy aki LTP számlát választotta, annak tulajdonképpen ingyen volt, mert a 70.000 forint nagyjából megegyezik az állam által adott LTP szerződésekhez járó támogatással, így az LTP-sek tulajdonképpen csak 170.000 forintot fizettek be, amit ezzel a második részlettel, meg is kapnak. Az aki nem kötött LTP szerződést, hááát az meg gondolom így járt… Szerény véleményem szerint, ezért is lett volna igazságosabb lezárni már a törvény előírása szerint a Társulatot, mert akkor mindenki visszakapta volna az addig befizetett összeget – akár LTP-s volt akár nem, plusz nem kellett volna átutalni a Társulás részére és nem a tagok fizették volna a Társulat működési költségét éveken keresztül, hanem az öt érintett önkormányzat.

Bár közadatokat most sem kaphattam meg és nem is tekinthettem bele – noha ez akkor is lehetőségem, ha nem vagyok tag, mivel közadatokról van szó –, azt azért még megtudtam, hogy a számlák, melyek alapján átutalt a Társulat a Tárulás felé, nem is a beruházásról van kiállítva, mert a számlákon az szerepel, hogy NEM TÁMOGATOTT RÉSZ. Ezen nagyon meglepődtem, mert erre utaló szavazásról nem tudok a jegyzőkönyvekben, viszont erről véleményem szerint az összes delegált tagnak tudnia kellett, hiszen ezen számlák kiegyenlítése, szerintem nem a pályázatban résztvevő társulati tagok érdekeit tartja szem előtt. Ezzel kapcsolatban a Társulat elnöke elmondta, hogy minden érintett ingatlan, aki előtt elmegy a csatorna, be fogja fizetni előbb utóbb a hozzájárulási díjat, azaz nekik sem lesz ingyen. A pályázatban résztvevő 3049 ingatlanon túl, mintegy ezer ingatlan érintett még körülbelül, gondolom ezért nem számolják fel a társulatot, de hogy annak a körülbelül 70 millió forintnak mi lesz a sorsa, azt nem tudom.
A májusi Újságolóban megjelent táblázatra rátérve, ha már egy 450 fősre duzzadt közösség meg lett benne említve, illik rá reagálni.

„Az egyes ingatlantulajdonosokban az alaptalan gyanakvás felkeltése miatt a rákötés szám csökken, a pályázatban vállalt 95%-os csatlakozási arány teljesítése nehézkesebbé válik, ezzel kárt okozva a lakosságnak.” – Szűr Tímea és Molnár Zsolt, Újságoló 2019 május

Reménykedünk benne, hogy aki már rákötött a csatornára, az már nem köt le róla, ezért a rákötés szám nem csökken. Nem is lenne sok értelme, ha már valaki kifizette az érdekeltségi hozzájárulást is és a rákötési munkálatokat is. A 95% csatlakozási arány elérése eleve mission impossible volt, lévén, hogy nem igazán a lakossággal közösen deklarált cél lett kitűzve, ellenkező esetben nem 50% környékén lenne a rákötések aránya, hiszen aki akarta ezt a beruházást és ki is fizette az érdekeltségi hozzájárulást, miért ne akarna rákötni? Az aki évente 4-5 m3-et fogyaszt, ezáltal 15.000 forint környékén van a szennyvíz kezelése évente, annak tíz plusz év lenne, mire a rákötés alsó hangon is 150.000 forintos költsége megtérülne – ha nem lennének közben fizetendő díjak. Azzal, hogy évekkel ezelőtt megfenyegették a tulajdonosokat, hogy aki nem fizet, attól adók módjára behajtható, tulajdonképpen 90% fölötti az érdekeltségi díjat befizetők aránya. Arra azonban nem tudják kötelezni azokat, akik nem akarták ezt a beruházást, hogy kössenek is rá, ezért toporog a rákötések száma évek óta 50% körül.

Az, hogy a gyanakvás mennyire volt alaptalan, miközben a 4 milliárdos projektre megkaptuk a négymilliárdot, az elszámolás nem kezdődött el a törvény által előírtak szerint, valamint a második érdekeltségi hozzájárulás csökkentésével sem jön ki a matek, azt döntse el az a 3049 tag. Az biztos, hogy 2025-ig el sem akarták kezdeni az elszámolást, márpedig addig egy fillért nem fizettek volna vissza. Az pedig, hogy 2015-ben mennyit ért 240.000 forint, ma mennyit ér, és 2025-ben menyit fog érni, nos nem kell közgazdásznak lenni, hogy belássuk, nem ugyanannyit…

Minél többet foglalkoztunk ezzel az üggyel, annál több kérdés merült fel bennünk, és annál több nyitott és megválaszolatlan kérdés maradt, míg el nem jutottunk a 70 millió forintos kérdéshez… Alábbiakban néhány fontos állomásáról teszünk közzé közadatokat, kíváncsian várjuk hozzászólásokban, hogy ki milyen következtetéseket tud levonni, milyen kérdések fogalmazódnak meg és milyen válaszok születnek.