Egy februári vasárnap reggel gondolatai

Valahogy mintha megrekedtünk volna. Nem csak mi, úgy általában a nagy dunai ág jobb partja. Az elmúlt tíz évben Dunakeszin, Gödön, de még Vácon is hatalmas fejlődés ment végbe. Lakóparkok nőttek ki a földből, kereskedelmi központok létesültek, szolgáltatások széles köre tudott felépülni vállalkozásoknak köszönhetően, mely által munkahelyek sokasága jött létre. Bármerre járok, új utcák, éttermek, fodrászatok, közterek, és még sorolhatnám. Ezzel szemben a Duna jobb partján mintha megállt volna az élet fejlődés terén, noha a lakosság növekedése itt is általános. Szentendrén és Leányfalun ugyanúgy lakóházzá alakultak a nyaralók többsége, ahogy nálunk Horányban is, melynek következményét az utakon lehet látni leginkább, ugyanakkor szemmel látható az is, hogy a három régi „nagy” bevásárló központ mellett, újabb három szupermarket tudott gyökeret verni és dübörög is rendesen, még az újra nyitott hiper árnyékában is. Míg az M2-est már bővítik, addig a 11-esen esély nincs bővítésre, elkerülőről pedig álmodni sem lehet a domborzati adottságok miatt. Szentendre már megfullad a rajta áthaladó töménytelen mennyiségű autón, ennek köszönhetően nem tud odacsalogatni sem szolgáltatóközpontot, sem termelési egységet, sem semmit, amely munkahelyteremtést jelentene széles körben, így a mára 26.000 fős város lakosságának túlnyomó többsége kénytelen ingázni – csak úgy mint a Szentendrétől északra fekvő településeken élők többsége. Csak hogy amíg 10-15 évvel ezelőtt összesen nem volt 30.000 fő az 5 település lélekszáma, mára ugyanezen öt településen, már több mint 40.000-en élnek – a nyáron ingázó nyaralókat becsülni nem tudom, mert bár vélhetően kevesebben vannak, számuk minden bizonnyal még mindig számottevő, ugyanakkor „csak” idényjellegű.
Ráadásul Szentendre arculata is merőben más lett. A régi csendes, romantikus, kultúrközpontból, zajos, büdös, koszos város lett, ahol nagyobb a forgalom mint a Budapesti körúton, ahol a lőtér mellett puskaropogások közepette vásárolnak ezrek naponta a város kellős közepén, ahol a hivatalos ügyek elintézéséhez vagy az egészségügyi ellátás eléréséhez többet kell körözni mire az ember parkolót talál, mint a Semmelweis Egyetem körül a VIII. kerületben, pedig aki jár oda az tudja, hogy az se semmi. Ugyan van egy uszoda, de családosok és pihenni vágyók inkább az Aquaword-öt, az esztergomi Aquaszigetet, vagy jó időben a párkányi 9 medencés sok csúszdás termálfürdő komplexumot választják, ahol a V8 belépőjegy árának majd hogy nem feléért is élvezhetik a 3800 négyzetméteres Lagúna hullámait. Szentendre úgy túlnőtte magát, hogy bár van egy párszázméteres – a még régi romantikát őrző – korzója, de a dunai strandja alatt ömlik be a szennyvíz, nincs egy virágos vadregényes zöld parkja ahol sétálni, piknikezni, tollasozni és biciklizni lehetne. A családosokat még megcélozható Városi Tömegközlekedési Múzeum is egyre csak pukkan lefele, ahelyett hogy már rég interaktívabbra fejlesztették volna – pláne most, hogy a budapesti nincs.
A lakosság pedig növekszik, többek között köszönhető ez a Budapesti ingatlanáraknak és a CSOK-nak is. Ez főleg Szigetmonostor tekintetében látványos, ahol egy Budapesti lakás árának feléből egy ugyanakkora téglaépítésű kertes házat lehet venni. Egy ismerősöm épp nem rég adta el a 2 szobás részben felújított 50nm-es aszfaltozott utcában lévő téglaházát 11,5millió forintért – hozzá teszem, az ingatlanos, akinek ugye ez a szakmája, azt mondta, kicsit túl van árazva. Az önkormányzat meghirdette a még tulajdonában lévő 52 telket, ahova ha csak 52 négytagú családdal számolunk – ami inkább öt, mert az már 20milliós CSOK ugyebár –, akkor záros határidőn belül újabb 200-250 lakossal lehet számolni, és akkor a Horányi ingatlanok forgási sebességét – nyaralóból lakóház –, még nem is vettem figyelembe. Ez azt jelenti, hogy 2 éven belül 3000 fő fölé nő, a 10-15 éve még 1500 fő körüli lakosságszám. Egy kerékpáros híd, valamelyest közelebb hozza a létszükségletek elérését Szentendrén, hiszen a mi kis iskolánk már a jelenlegi kapacitást sem bírja évek óta, az óvoda szintén létszám problémákkal és helyhiánnyal küzd. A rend fenntartását, szerencsére segíti az új közterület felügyelő, ugyanakkor a körülmények nincsenek megteremtve. Ennek talán legszemmelláthatóbb példája a posta előtti parkoló. A közel 3000 lakosú település postája előtt kialakítottak négy parkolót, ahova értelemszerűen beáll a két lakos, akinek meg lett tiltva, hogy a háza előtt parkoljon, beáll a posta autója, hiszen neki is fizetni kell, ha tiltott helyen parkol és marad egy parkoló hely, vagy a 10.000 forintos helyszíni 20.000forintos csekkes tiltott helyen parkolás. Ha figyelembe vesszük a lakosság jelenlegi számát már akkor is több parkoló helyet kellett volna kialakítani, ugyanakkor ha a lakossági növekedést vesszük figyelembe, pláne, ha azt döntés helyzetben lévőként még mi magunk is generáljuk – lásd önkormányzati telkek értékesítése –, akkor már nem a parkolóhelyek számán kellene gondolkodni, hanem a posta helyén…
És akkor a hídról még mindig nem is beszéltem. A kerékpáros híd 3 éven belül, elég nagy valószínűséggel megvalósul, ugyanakkor egy autóshíd Szentendrének már most fontosabb és kardinálisabb kérdés, mint Szigetmonostornak, így vélhetően noha Szigetmonostor képviselő testületének nagy része a polgármesterrel együtt autóshíd ellenes(de köti a kezüket a népszavazás), Szentendre minden bizonnyal be fogja vetni minden lobbi erejét, hogy a kerékpáros híddal karöltve a kormány tegyen eleget az autós híddal kapcsolatos kötelezettségének. Szentendrének ez jó lenne, hiszen fellélegzik, újra régi fényében tündökölhet, visszanyerheti csendes romantikáját, ráadásul hatalmas teret nyer a fejlesztésekre, szolgáltató központ kialakítására, munkahelyteremtésre. Ugyanakkor mi fel vagyunk készülve? A kérdés költői, hiszen a jelenlegi helyzetet nem kezelik megfelelően a képviselőink, a turizmusról többet beszélgetnek, mint a mindennapi problémákról, mindennapi minimális élhető környezetről, élettérről. Vagy csak én látom rosszul, csak én keveslem a posta előtt a parkoló helyek számát, csak én hiányolom az iskola kulturált megközelíthetőségét, csak én hiányolom az élhetőbb közlekedést, a munkahelyeket, a szolgáltatásokat?

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás