A turizmus másik oldala

Előző cikkem még nem is osztottam meg a facebookon, mert egy cikk sorozatnak szántam, de már több százan olvasták. Gondolom valaki érdemesnek tartotta megosztani, ezt ezúton is köszönöm és megtisztelő. Ebben a posztban a másik oldalon megtapasztalt anomáliákat, számomra érthetetlen dolgokat gondoltam leírni.

Aki ezt a blogot ismeri, az tudja rólunk, hogy nagyon pörgős életünk van a három gyerkőccel, és mindketten elég keményen dolgozunk, ezért nem fog csodálkozni, hogy jó néhány éve nem jutottunk el nyaralni 10-14 napokra. A kikapcsolódást általában 2-3 napos aktív és intenzív élményekkel szoktuk kvázi elérni 🙂 Mindkettőnk munkája olyan, hogy elég nehéz kikapcsolni… Ezért ha elmegyünk, akkor nem akarok foglalkozni semmivel, úgy vagyok vele, hogy inkább kevesebb napig offolok, de az idő alatt ne kelljen főzni, cuccolni, vagy bármivel is foglalkozni, ezért általában olyan wellness szállodákba szoktunk menni, ahol vasárnap délelőtt megállok a parkolóban és majd kedden délután újra indítom a kocsit. Így végig jártuk már az ország talán összes wellness szállóját. A wellness szálló alatt pedig távolról sem azt értem mint a legtöbb szálloda, hogy van egy 6 x 10 méteres medence, meg egy obi gazdaságos szauna… Azt gondolom, ez ma már alap, ettől egy szálloda még nem lesz wellness… Azt gondolom, a wellness szálloda a Gotthard-nál, a Kehidatermálnál, vagy éppen a Cascade-nál kezdődik.

Ami elsőre szembetűnő, hogy a szállodák szobáinak árazása számomra teljesen érthetetlen módon történik.

Például a Debreceni Aquaticumban szerény véleményem szerint horror árak vannak, a fürdő csak 11-től van nyitva, a szobák teljes szocreál volt még egy évvel ezelőtt, de a felújítás sem sokat segített rajta, mert bár a színek frissebbek, és némileg a berendezés is módosult, szerény véleményem szerint ugyan olyan sötét maradt, a monitor méretű TV pedig a vicc kategórián is túltéve húzza le a szálloda szintjét számomra. 2 éjszaka félpanzióval 3 gyermekes családnak 202.000.- forint ezért sok, nagyon sok. 100.000.-/ éjszaka. Mégis telt házzal megy. Sokat elárul…

Érdekes, hogy keletre menve mindig drágábbak ezek a nyaralások. Debrecentől némileg nyugatabbra Demjénben van a Cascade. Ez egy viszonylag új hely. A szálloda rettentő igényes, gyönyörű, tágas, világos. Belépsz, és mintha egy újkori spanyol haciendában lennél.

A létesítmény főattrakciója A 760 méter hosszú barlangrendszerben lévő, 133 méter hosszú Lassú Folyó, ami átjárást biztosít a Tündérek és Koboldok világából a vulkán kráterben elhelyezkedő Csúszdaparkba, ahol 25 méter magasról négyféle csúszdán lehet lecsúszni akár 4-5 éveseknek(!) is. Tapasztalatból mondom, hogy az Aquaword sehol nincs ehhez képest kisgyermekes családok számára. Az egyetlen és sajnos elég nagy hátránya a komplexumnak, hogy a fürdő uszkve 100 méterre van a szálloda épületétől és nincs összekötve se egy fedett folyosóval, se egy barlanggal, se semmivel, csak a szabad ég… Ez nyáron oké, de őszi/téli/tavaszi szünetben nem ideális kisgyermekekkel. Itt ugyanaz a félpanzió, ugyan úgy két légterű szobában (nekünk akciósan! Volt)140.000.- forint környéke – 70.000.-/ éjszaka, máris 30%-al olcsóbb. Közelebb is van, hamarabb is odaérni, a környezet is frissebb, a levegő is tisztább.

Budapestről nyugatra véve az irányt. A legközelebbi ahol voltunk az a Velence Spa. Pár éve hatalmas akciókkal adtak ki 4 éjszakára két légterű apartmanokat, önellátással, de wellness részleg korlátlan használatával 79900.- forintért. Na az ennyiért ajándék volt! Most nem látok a honlapon ehhez hasonló akciót. Jelenleg családi szobában 3 gyermekes családnak két éjszaka félpanzióval 266.000.- forint. Hát ezt is sokallom, ugyanakkor még is csak a Velencei tó partján fekszik ami kvázi kisbalaton, ezért valahol meg tudom érteni a felárat, de köszönöm, kihagyjuk.

Kehidán még akkor voltunk, mikor nem voltak a srácok. Szintén eléggé szocreál, és csak egy csúszdája van, ezért sem nagyon érzek késztetést visszatérni. Ugyanakkor itt is meg van az a bentlakásos érzés, hogy nem kell a levegőre menni, ha nem muszáj, mert a folyosó, ahonnan a szobák nyílnak, egyenesen a fürdőbe vezet. Figyelembe véve a komplexum nyújtotta lehetőségeket, szerény véleményem szerint ez a hely is kissé túl van árazva. Ha beépítenének még 2-3 csúszdát belülre és még 5-6-ot kívülre akkor simán megérné ez az ár, de engem nem győztek meg. Ráadásul nagycsaládoknak nincs kétlégterű apartman, csak lakosztály(csillióért). Az egylégterű családi szoba 144.400.- forint. Akkor inkább Cascade, és a szállodából átsétálunk azon a 100 méteren köntösben a fürdőbe. Ha már sétálni is hajlandó vagyok, gondoltam kérjünk egy fapados árat, a 300 méterre lévő apartmanházak egyikébe. Itt a 2 éjszaka három gyerkőccel és félpanzióval 132.800.- forint lenne. Igen, jól olvasta a kedves olvasó, 10%-os diszkont nincs a fapados kompromisszum. Hagyjuk már. Kösz, de kösz nem.

Ugrok egy nagyot egészen Szentgotthárdig. A Gotthard hotelben még a bezárása előtt volt szerencsénk járni – azóta már újra nyitott. Itt volt az első leesik az állam élményem. Akkoriban a szállodák miliője inkább olyan koleszos vagy inkább érezd magad otthon trend alapján voltak kialakítva. Nem volt az emberben az, hogy igen, azért fizetek ennyit, mert szállodában vagyok és ezt látom is. Talán ez volt az első tényleg szálloda amiben jártam itthon. A fürdő egy tengerparti ötlet köré épült, a medence laposan indulva mélyül, vannak különböző élmény elemek és néhány kisgyermekek számára is használható csúszda. A pálmafákon pedig érik az igazi banán 🙂 Az egylégterű családi szoba – csak összehasonlításképpen Kehidával – ugyan úgy két éjszakára, félpanzióval a háromgyermekes családnak, figyelj, FELE ANNYI! 76.500.- forint!!!! Ha két légterű szobát szeretnénk akkor annak a felára mindössze 10.000.- forint éjszakánként, azaz 96.000.- forint összesen. Azt gondolom, hogy ez is egy nagyon jó ár érték arány, és milyen érdekes, nyugati országrészen egészen az osztrák határnál. Azt gondolom, ide hamarosan elmegyünk egy kis Karibi hangulatot magunkba szívni 🙂

Jöjjön egy igazi kis fapados űrutazás a végére. Pár éve úgy döntöttünk, hogy ahelyett, hogy a fiam meghívhatna pár srácot bulizni a szülinapi zsúrjára, inkább elviszem a Familyparkba Ausztriába. Ő ezzel boldogan kiegyezett – nagy örömömre 🙂 Mivel St.Margarethen nem itt van, ezért két éjszakát Sopronban gondoltunk eltölteni – egyet az oda utazás estéjén, egyet a vissza utazás előtt. Így frissen kipihenten tudunk menni a parkba. A Lövér szállónak van egy olyan akciója, hogy a gyermekek Familypark belépőjegy árának felét fizeti, illetve a szállodában veszel kupont, amivel megkapod a jegyet a Familyparkban. Három gyermeknél ez már nyomós érv 🙂 Igaz, csak három csillag, ezért a légkondit felejtsd el, és igen a berendezés sem pár éves, DE a konyha fergeteges! Komolyan mondom, én elég sok szállodában jártam már, de így sehol nem tudnak főzni! Az étel végig friss!!!! Nem az van, mint néhány 4-5csillagos helyen, hogy reggel hatkor kiteszik a tojásrántottát és 9kor ha nem fogyott el, még mindig ott zöldül kint; vagy ha elfogyott a pörkölt – mert az az egyetlen normális fő étel – , akkor így jártál.

Keveset hoznak ki és folyamatosan cserélik, újra töltik. Reggelire és vacsorára is bőséges választék van mind hideg, mind meleg ételekből. Omlett, tojásrántotta, főtt tojás, virsli, sült kolbász, tejbegríz, 4-5 féle lekvár, többféle sajt és megannyi felvágott, a többféle pékárú mellé. 3 féle gyümölcslé, tej, kakaó, kávé, szóval minden. Vacsora dettó. 6-8 féle főétel minimum van, a 8-10 féle körethez, plusz ugye aki hideget akar enni, annak ismét ott vannak a felvágottak, levesek, és mind-mind eszméletlen jól elkészítve! Komolyan mondom, múltkor végig kóstoltam az összes ételt, mindenből egy picit, hátha bele tudok kötni valamibe. Nem tudtam. Valamint még egy nem mindennapi figyelmesség! A félpanzióban benne van ebédre egy jó meleg leveske is délben. És akkor a legkellemesebbre térek rá, az árakra. Kehidai egylégterű családi szoba példájánál maradva, három gyermekkel, félpanzióval két éjszakára 61.000.- forint, 30500.-/ éjszaka!!! Ugyan ez összenyitható szobákban 96.000.- forint. Azt gondolom, eddigi legjobb ár érték arányú szállás. Sopronban egyébként van gyermekbarát gokart, ahol

először vezetett, ráadásul egyedül a 8 éves és a 7 éves gyermekem is gokartot, 8 perces menetért három gokartra fizettem 5000.- forintot! A hely egyébként rettentően családbarát, aminek talán az lehet a titka, hogy egy család csinálja szívvel lélekkel. Aztán ott van a tündéri kis strand gyerekbarát csúszdáival, és a hihetetlen áraival! Mivel délután négy óra után mentünk be, a családi jegyünk kapaszkodj, 2570.- forint volt, de az egész napos jegy is mindössze 3650.- forint lett volna! Sopron pedig egy gyönyörű és barátságos kisváros.

A Familypark, valami fergeteges. Reggel 9-től voltunk ott, délután 4-kor alig bírtam elrángatni a srácokat. 7 órán keresztül amire csak tudtak felültek, volt amire többször is. A beugró fölött nem kell fizetni semmire, ingyen vezetheti a traktort, ülhet fel a két hullámvasútra – még az 5 éves is(!) –, krokodilos vizes pálya, hatalmas csúszdák, nem is folytatom, mindenki nézze meg a honlapot, ezt látni kell! Elsőre lehet, hogy húzósnak hangzik a 22.000.- forintos beugró, de ha azt nézed, ez óránként és személyenként 650.- forint egy olyan vidámparkban, melyhez fokható nincs nálunk – pláne, hogy a budapestit már be is zárták…

Visszatérve az elejére, az anomáliákra. Én azt gondolnám, hogy minél nyugatabbra megyünk, minél magasabb a vásárlóerő paritás, annál drágábban kapcsolódhatunk ki, annál mélyebben kell a pénztárcánkba nyúlni, de amint a fenti ábra mutatja, ez nem igazán van így, sőt! Ha ezek után még azt is elmesélném, hogy Németországban töltöttük 2 éve a húsvétot, és szállással, üzemanyaggal, étkezéssel, nürnbergi állatkerttel, stuttgarti Porshe múzeummal, a rászánt 1000.- euróból még haza is hoztunk, akkor azt már lehet el sem hinné senki… Németországban leesett az állam, hogy mennyivel olcsóbb minden – az élelmiszertől kezdve, a whiskyn át, a ruhán keresztül, egészen az LPG-ig. Ráadásul a német átlagbér magasabb is, de azt gondolom itthon is sokan sokkal kiegyensúlyozottabbak és stabilabbak lennének ha a kinti árszínvonallal találkoznának az üzletekben és a boltok polcain…

Ugyanakkor az árazás egy dolog, eldöntheted, hogy neked az adott szolgáltatás meg ér-e annyit vagy sem és ha nem akkor keresel másikat. Az is szempont, hogy a saját érdeklődési körödnek megfelelően tudod e kombinálni a környék szolgáltatásait. Például a soproni/familyparkos kiruccanás nagyon megéri szerintem. Ha megelégszel az egylégterű szobával – hiszen gyakorlatilag csak eszel és alszol a szállodában –, akkor a familypark beugrójával, gokarttal és strandolással együtt is kijössz szűk 100.000 forintból, a háromnapnyi élmény pedig felér egy hét üdüléssel 🙂
A nyugisabb kirándulást kedvelőknek, ott van Szentgotthárd, az Őrség, Burgenland vagy éppen a Mühlgrabeni Meseerdő.

Ez oké, de ott miért erőltetik a gyerekbarát komplexumot, ahol alapvetően nem azok. Például Kehidának pont nem a családokra kellene koncentrálnia, hiszen bár nagyon jól megoldott a szobákból a fürdőbe való átjárás – ezzel kvázi bezárva a családot –, ugyanakkor bent már nem nyújt annyi élményt, hogy egy gyermek egész nap aktívan tudjon fürdőzni. A családok helyett ha a rekreációra, az idősekre koncentrálnának, akkor szerintem sokkal nagyobb lenne a respektje a helynek. Azt el kell fogadni, hogy nem mindenki szereti a gyermek nyüzsit, a kiabálást, hisztit, sikítozást. Nem kell erőltetni a gyerekbarát helyet azzal a lábáztatóval(gyerekmedence?), meg az egy darab csúszdával, hanem nyugdíjas barát helyé kell alakítani, hogy az idősek nyugodtan tudjanak pihenni. Sakktáblát a medencébe, még egy-két jakuzzi. Nem kell mindenkinek megfelelni, de azért nem árt, ha egy bizonyos réteget kellőképpen kiszolgálnak.

A harmadik, legérthetetlenebb dolog számomra, sok esetben a hely menedzselése. Erre a legjobb példám, a Cascadeban eltöltött 3 nap… Ahogy leírtam, a szálloda csodaszép, a fürdő pedig fenomenális, de a kettőt iszonyat rosszul hangolták össze. A 2 éjszakás 140.000 forintos árban például – ami mint mondtam akciós volt, az egyik szállás oldalról keveredtem rá, hogy fél áron szállhatunk meg. Szóval ez elvileg 280.000 forint lett volna, ami horror. Ráadásul nem is volt benne a fürdő belépőjegy, azt úgy kellett külön megvenni – a szálloda célközönsége tehát távolról sem a nagycsaládosok – egyébként rajtunk kívül egy család volt, ők sem magyarul beszéltek. Ugyanakkor maga a barlangfürdő gyakorlatilag gyermekekre lett építve. Szóval ezt valahogy nagyon nem gondolták végig.

Az is látszik, hogy maga a fürdő toldozgatott foltozgatott. Három rész van gyakorlatilag. Két gyógyvizes termál-medence, egy kinti csúszdaparkos strand rész – na ez meg a másik, hogy gyakorlatilag szezonban voltunk, június elején, és nem mentek a csúszdák, mert hétköznap van(!) ez milyen már? –, és van ugye a harmadik a barlangfürdő. A kinti strandfürdő egyik medencéje körül 2 centiméteres beton perem van úgy kb félméteres sávban. Nincs egy szintben a környezettel, ami pont arra jó csak, hogy az ember lerúgja a

körmét. Meg is történt 🙁 Az étterem ráadásul távolról sem olyan mint a Lövérben, nyolckor vacsiztunk a gyerekekkel és alig volt mit enni, még le is fényképeztem. Nem hogy választék nem volt, még abból sem lehetett szedni ami volt, mert elfogyott. Négy csillag… Ez tipikus menedzsment hiba. Ezt egy három csillagos szállodában az ember még csak-csak elnézné, de 32000-forintért éjszakánként és személyenként már eléggé kiábrándító.

Összességében nem ám olyan egyszerű a turizmus sem, ezt sem lehet csak úgy ukmukfukk bele a lecsóba nyomni. Persze vannak, akiknek a vérében van, belülről jön, de azért nem árt ha diplomás szakember tanácsát is kikéri valaki, mielőtt ilyenbe vág, mert el lehet azt képzelni, meglehet azt álmodni, csak aztán ha nem tudjuk kifizetni a villanyszámlát sem (Esztergomi fürdő), akkor nem biztos, hogy jó az út amin járunk…