“A sikeres faluvezetés nem hivatali, sokkal inkább menedzseri munka”

A Magyar Önkormányzatok Országos Szövetségének (MÖSZ) rendezvényén hangzott el ez a mondat Kis-Pál Miklós polgármestertől, miután a rendezvényen ismertették a 2014től induló Vidékfejlesztési programot. 2014 és 2020 között 1400 MILLIÁRD forint támogatást kap a magyar vidék uniós pályázatok útján, melynek fő célcsoportja a vidéki vállalkozók és falusi gazdaságok. Külön alapprogram lesz a fiatal gazdáknak, valamint a Rövid Élelmiszerellátási Rendszerek fejlesztésének, melynek lényege, hogy minél több termék készüljön helyben és jusson el a helyi, valamint kistérségi piacokra. Jelentős támogatásokat fognak kapni a háztáji programra épülő felvásárlási rendszerek; az állattenyésztők és a kertészek. Újdonságként lehetőség lesz pályázni belterületi utak felújítására vagy külterületutak rendbetételére, sőt az ehhez szükséges gépek beszerzésére is!

Kis-Pál Miklósnak teljesen igaza van abban, hogy „a sikeres faluvezetés nem hivatali, sokkal inkább menedzseri munka”, hiszen ahhoz, hogy ezeken a pályázatokon részt tudjon venni egy falu ahhoz a falut menedzselni kell, koncepció kell, kapcsolat építést és ápolást követel meg ahogy egy vállalatvezetőtől. Egy polgármester feladata egyre inkább nem a részfeladatok menedzselése vagy a projektgazda szerepe, hanem az iránymutatás és vezetés, csak míg egy vállalat vezetőjének a részvényesek igényeit kell kiszolgálja addig egy falu vezetőjének a falu lakosságának igényét. Fel kell ismernie a lehetőségeket, irányítani kell tudja az eseményeket és a projekteket de nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy le kösse magát egy projekttel, mert megy az idő és ezzel fogynak a lehetőségek és a források. Hiszen vannak hullámok, és bár most felfelé ível minden, előbb utóbb leszenk lejtők – nem kicsik de lehet hogy elég nagyok, ahol helyt kell álllni. És helyt állni csak azok fognak tudni, akik tisztában vannak, ezen hullámelméletekkel, mert akik nem már a lejtő elején el fognak vérezni. Felmerül a kérdés, hogy akkor a képviselő testületnek elegendő e havi 1-2szer pár órát foglalkozni a falu dolgival? Hogyha a polgármester vállalatvezető menedzser akkor a képviselő-testület tagjai kik? Lehet e ingyen és bérmentve végezni ezt a munkát? Nem e lesz olcsó húsnak híg a leve, az “ingyennek” meg még az se…. Természetesen az elvégzett munkának arányosnak kell lennie a tiszteletdíjjal, aki nem dolgozik, nem tud eredményeket felmutatni, nem menedzseli a rábízott projektet, azt felelősségre lehessen vonni.Na de ki lesz aki rábízza a feladatot és ki lesz, aki számunkéri, ha nincs felelős civil közösség??? Ha nincs KÖZ, akkor nincs KÖZjó és nincs KÖZérdek sem!!!

Csak én vélem úgy, hogy égetően szükséges lenne Szigetmonostor brandjének kialakítása, ha se ötlet, se irány nincs, akkor nem kéne leülni a helyi gazdálkodókkal és vállalkozókkal kerekasztali megbeszélésre? Vagy a falu lakosságával nem kellene fel venni a kapcsolatot a legkülönbözőbb csatornákon és kialakítani az új irányokat, hogy azok mentén ki tudjuk használni a pályázatok adta lehetőségeket? Hogy tiszta képet kapjunk valós igényekről és ne tévhiteken alapuló koncepciója legyen a testületnek, mert attól hogy van pár kistermelő még nem azt jelenti, hogy ők nyitottak is a piacteremtésre, ha ők csak önellátásukra termelnek, akkor elhibázott döntés lenne rájuk koncepciót építeni. De az én Vásárcsarnok fejlesztési tervem, ugyanúgy lehet rossz koncepció, ha ott nem lesz senki, aki a helyben termelt és feldolgozott élelmiszert árusítsa; ha nem akar senki a faluház udvarának beépítése után nagyobb volumenű, nívósabb közösségi programot; vagy ha senkinek nincs igénye falusi vásárra, új “kereskedelmi központra”, vásártérre. Arról nem is beszélve, hogy a gazdasági válságból határozottan kifele lábalunk, a budapesti ingatlanárak már ébredeznek, melynek egyik hatása az urbanizációs hullámokat figyelembe véve, hogy előbb utóbb újabb nyomást fog helyezni az agglomerációra, aminek része Szigetmonostor is.

A „10 év múlva” pályázat egy nagyon jó kezdet lehetett volna ha nem a képviselő-testület, hanem a helyi lakosság és a helyi vállalkozók díjazzák, jó lehetőség lett volna arra, hogy a falu jövőképe a falu lakosságának jövőképével legyen egyenlő! Igaz könnyebb és konfrontációmentes volt, hogy a pályázatokat gyakorlatilag nem zsűrizték csak díjazták, csak hogy egyrészt ebből nem látszik az sem, hogy a képviselő testület hogyan képzeli el Szigetmonostor jövőjét. Másrészről pedig a sikerhez elengedhetetlen a konfrontáció, ha kerüljük az egyeztetést, ha a lehetőségeket nem állítjuk szembe és azokat nem tudjuk megütköztetni, akkor hogyan akarunk kiállni mellette, honnan tudjuk, hogy helyes irányba megyünk?

Nem hiszem, hogy jó irány lenne az, hogy mindenféle társadalmi egyeztetés nélkül látszólag koncepció és átgondolt stratéga hiányában ad-hoc jelleggel csapdosunk. Jól látható ez a hulladékgazdálkodási döntésnél is. Nem lehetett volna társadalmi egyeztetések útján a Vidékfejlesztési Minisztérium „Hulladékgazdálkodási Közszolgáltatás Biztosítása” milliárdos vissza nem térítendő pályázatának segítségével eljutni egy elfogadottabb és mindenki számára megfizethetőbb megoldáshoz ahelyett, hogy emberek elvesztették az állásukat, a szemétdíj két éves viszonylatban négyszeresére nőtt, ráadásul a falu bevétele is kevesebb, mert a szemétdíjat mérsékelendő intézkedés gyanánt csökkentették a helyi adók egy részét? A Nonprofit Kft telephelyének vásárlására nem lehetett volna esetleg igénybe venni a Telephely létesítésére kiírt szintén vissza nem térítendő pályázatot? Esetleg nem lehetett volna ösztönözni a helyi turisztikai tevékenységeket az uniós vidékfejlesztési vissza nem térítendő támogatásokból? A Klímapark projektből hullanak a csontvázak, mint például az elektromos kisbusz, amit „titokban”(?) a helyi közlekedésre szántak volna, de nem lett volna egyszerűbb részt venni a lakosság számára nyújtott alapszolgáltatások körében a kistérségi közlekedési szolgáltatások igénybevételére kiírt pályázaton? A modernebb és kiszámíthatóbb kompközlekedés érdekében indulhatnák a hamarosan kiírásra kerülő kikötőpályázaton is.

Az irodám falán nézem Herrer Caesar illusztrálta naptárt, mellyel a faluszépészeti egylet a megőrizendő és felújítandó értékeinkre kívánta felhívni a figyelmet; és melyről a falumegújítás és fejlesztési program jut eszembe. Ennek keretében támogatást lehetett igényelni a helyi vagy országos védelem alatt nem álló, a település megjelenésében szereppel bíró épületek külső felújítása; a település környezetét és megjelenését javító kisléptékű infrastruktúra-fejlesztések támogatása; új piacok létrehozása a helyben megtermelt mezőgazdasági termékek értékesítési feltételeinek javítása céljából, valamint a meglévők fejlesztése, bővítése, az előírásoknak történő megfeleltetése; valamint kültéri, közcélú feladatokat ellátó játszóterek kialakítása, valamint a meglévők korszerűsítése.

Megannyi lehetőség, melyet felsorolni is sok, de minek is….