A demokrácia játékszabályai

Mostanában többször, több fórumon és beszélgetés során is felmerült a demokrácia kérdése és úgy tapasztaltam, hogy még azok sem rendelkeznek kellő információval a játékszabályok kapcsán, akiknek egyébként tevékenységüket tekintve szükségszerű. Az, hogy az utca embere mennyire nem ismeri vagy mennyire rosszul ismeri ezt a szabályrendszert, az pedig végképp arra késztetett, hogy megpróbáljam összeszedni egy posztban, lehetőleg mindenki számára érthetően leírni ezt a szabályrendszert. Ezen poszt célja, alapvetően a településszintű játékszabályok ismertetése, az országos szintű játékszabályok is hasonlóak, ugyanakkor szerény véleményem szerint, amíg saját szűk környezetünkben nem tettünk rendet, nem tettük helyére a dolgokat, addig nem gondolom, hogy nagyobb fába kellene vágni a fejszénket, ráadásul helyben, szűk környezetünkben, hamarabb láthatjuk át a rendszer működését, hamarabb érhetünk el változásokat és sikereket.

Mindenek előtt az önkormányzat működését és felépítését érzem tisztázandónak, hiszen helyi szinten ez áll a piramis csúcsán. Jelenleg Magyarországon képviseleti demokrácia van, ami azt jelenti, hogy a választópolgárok képviselőket választanak meg – valamint egy polgármestert, kinek a szerepe merőben más, mint ami a köztudatban van, de erről később. A képviselők demokratikusan, többségi alapon, szavazat útján hozzák meg a döntéseket a testületi üléseken, éppen ezért nem mindegy, mi alapján döntik el az állampolgárok, hova teszik azokat a bizonyos X-eket a szavazólapon. Többször tapasztaltam választások kapcsán, hogy a szavazó általában szimpátia alapján szavaz, csakhogy ezzel van egy kis probléma. Persze bizonyos mértékű szimpátiára szükség van, de alapvetően az alapján kellene megválasztani a képviselőket, hogy milyen értékrendet képvisel, milyen prioritásai vannak, milyen szakmai tapasztalata és ezen szakmai tapasztalatok alapján, hozzátud-e tenni olyan értéket az önkormányzat működéséhez, mely számunkra – a szavazók számára –, érzékelhető lesz a mindennapokban. Mondok egy példát; amennyiben Gipsz Jakab tündéri, de veszteséges fesztiválokat, rendezvényeket tud szervezni a településen, önkormányzati támogatással – melyek anyagi támogatásáról nem ő dönt, hiszen jelenleg nem képviselő, ezáltal forrásait a jelenleg döntéshelyzetben lévő képviselők korlátozzák –, viszont ezeken a rendezvényeken bár jól érezzük magunkat, ezáltal szimpatikus a szervező, de ezen kívül semmi egyebet nem tudunk róla, szinte borítékolható, hogy megválasztása esetén, több közpénz lesz átcsoportosítva rendezvényekre és fesztiválokra, hiszen Őt is pont ezért választották meg. Ő többnyire, a rendezvényeket, azon résztvevőket és szervezőket fogja képviselni, amivel alapvetően nincs baj addig, amíg egyéb az életkörülményeinket napi szinten befolyásoló beruházások, fejlesztések kárára nem megy, mert onnan vonnak el forrásokat, hiszen a település költségvetése véges. Alapvetően az, aki a mai világban – mikor pályázat pályázat hátán áll és dübörög a gazdaság –, nem tud forrást előteremteni arra, amit véghez szeretne vinni – lehet ez rendezvény, adventi ajándékozás, díszkivilágítás, bármi –, az jó eséllyel döntési helyzetben sem a külső forrásokat fogja keresni, hanem a közpénzre fog támaszkodni. Természetesen, amennyiben Gipsz Jakab, nem az önkormányzat anyagi támogatásával szervezi és bonyolítja le a fenti rendezvényt, ráadásul még nullszaldósra, sőt nyereségesre is ki tudja hozni, akkor vélhetően megszerzett tapasztalataival, értékrendjével, tudásával, nagymértékben hozzá fog tudni járulni a település fejlődéséhez, rendezvények minőségének emeléséhez, valamint nem utolsósorban a költségvetéshez. Képviselő választás szempontjából tehát az egyik kardinális kérdésnek kell lennie, hogy az adott személy pontosabban személyek, mennyire értik a mai gazdasági világot, mennyire értik a gazdaságban végbemenő folyamatokat, mennyire ismerik a pályázati rendszereket, a lobbitevékenységet, a támogatók és szponzorok felkutatását.

Kis-Pál Mikós mondta egy MÖSZ rendezvényen és azt gondolom, hogy teljes mértékben igaza van abban, hogy „a sikeres faluvezetés nem hivatali, sokkal inkább menedzseri munka”, hiszen ahhoz, hogy a pályázatokon részt tudjon venni egy falu, ahhoz a falut menedzselni kell, koncepció kell, kapcsolat építést és ápolást követel meg, ahogy egy vállalatvezetőtől. Egy polgármester feladata egyre inkább nem a részfeladatok menedzselése vagy a projektgazda szerepe, hanem az iránymutatás és vezetés, csak míg egy vállalat vezetőjének a részvényesek igényeit kell kiszolgálja, addig egy falu vezetőjének a falu lakosságának igényét. Fel kell ismernie a lehetőségeket, irányítani kell tudja az eseményeket és a projekteket, de nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy le kösse magát egy projekttel, mert megy az idő és ezzel fogynak a lehetőségek és a források. Ha úgy közelítjük meg az önkormányzatot, hogy a polgármester a vállalatvezető – ami természetesen mint később kiderül nem teljesen így van –, akkor képviselőknek olyan személyeket kell választani, akik amellett, hogy a településen élők érdekeit tartják szemelőt, a településen élőket és igényeiket képviselik, képesek a részfeladatokat menedzselni, a projekt gazda szerepét felvállalni. Mi több egy jól felépített önkormányzatban, megfelelő koncepció mentén, szerény véleményem szerint az is elérhető, hogy a képviselő motivált és sikerorientált legyen, tiszteletdíja az elért eredményekkel arányos és távolról sem adóforintokból, tehát közpénzből finanszírozott – ezáltal a település fejlesztésére és üzemeltetésére is több forrás fordítható, sőt teremthető. Bár picit elkanyarodtam, egy általam ideálisnak ítélt képviselő-testület irányába, de talán így érzékelhetőbb, hogy a képviselők kiválasztása, legalább annyira fontos mint a polgármesteré – persze a sok szempont közül, a fentiekben csak az általam leginkább fontosnak ítélt szempontokra próbáltam rávilágítani, a teljesség igénye nélkül.

Mielőtt tovább mennénk a polgármester szerepére és feladatkörére, tekintsünk rá az alábbi ábrára:

Mint az az ábrán szemmel látható, az önkormányzat fogalma, a közbeszéddel ellentétben, nem egy szervezetet takar. Az önkormányzat a megválasztott és döntéshelyzetben lévő képviselők, míg az önkormányzat hivatala a végrehajtási szint, azaz a döntések érvényesítése, valamint a település működése, üzemeltetése, a közüzemek és szolgáltatások finanszírozása, adók kivetése, hatósági ügyek intézése a feladata. A rutinszerű feladatok elvégzése többnyire nem ütközik akadályokba, jól képzett, szakirányú végzettséggel rendelkező alkalmazottak látják el munkájukat, többnyire a képviselők és a rendeletek által előírt keretek között. Itt jön képbe a polgármester szerepe, ugyanis a jegyzőn keresztül, ő vezeti az önkormányzat hivatalát és a végrehajtó szerveit. Ő a felelős a hivatalért, ő felügyeli, illetve végrehajtja a testületi döntéseket – melyeket mint fentebb kifejtettem nem egy személyben a polgármester hoz meg, hanem a képviselők testülete, demokratikus szavazással, többségi elv alapján. A polgármester jogkörét és feladatait, az önkormányzati törvény és a település Szervezeti és Működési Szabályzata írja elő. Míg előbbit a kormány, határozatban írja elő – általános minden településre egyöntetűen alkalmazandó módon –, utóbbit a helyi képviselők, a testület írja és módosíthatja település szinten. Ilyen döntés lehet a képviselő testület részéről például, hogy a polgármester egy személyben mekkora összeg felett hozhat meg döntést, mely elősegítheti a képviseleti demokrácia érvényesülését, hiszen a konkrét kiadást érintő döntést, nem egy személyben hozta meg a polgármester, hanem közösen a képviselőkkel. Az ábra azt is megmutatja, hogy ha egy alkalmatlan polgármester ül a polgármesteri székben, akkor a teljes önkormányzat munkája meg tud bénulni, a döntések nem jutnak érvényre, nem kerülnek végrehajtásra, ebből következik, hogy a polgármester a döntések végráhajtásért felel. Mindezek mellett azonban, vannak rendkívüli helyzetek, események, mikor a rábízott feladatok következetes ellátásán túl, határozott döntésképes embert kíván a szituáció, egy személyben kell adott helyzetben a település érdekeit és értékeit szemelőt tartó döntést hozni, akkor is ha az adott helyzet konfrontációval jár és nem lehet a testület döntése mögé bújni.

Miután a szereplőket körbejártuk, ideje a döntési mechanizmusra térni, mert a döntések ugyan többségi szavazat útján születnek meg, de fontos foglalkozni azok előzményeivel, tulajdonságaival, hatásaival. Mindenek előtt minden beterjesztett napirendi pont – melyből később döntés fog születni –, valamint azok előzményei, magyarázata, melléklete NYILVÁNOS ADAT! Minden döntés, közpénzből finanszírozott kiadás, közhatalom által beszedett bevétel összessége, szintén közadat, azaz nyilvános – néhány speciális kivételtől eltekintve. Sőt minden bizottsági és testületi ülés, valamint azok jegyzőkönyve és a jegyzőkönyvek mellékletei, szintén nyilvános – legalábbis annak kellene lennie. Azaz, mindenkinek joga van tudni, véleményezni, megosztani! Mi több, joga van lakossági vélemények összegyűjtésére – akár szavazás, akár petíció formájában –, melyet be is nyújthat a képviselő testület felé érdekérvényesítés céljából. Sőt, bárkinek joga van hivatalos népszavazást is indítani – melynek természetesen megvannak a rendeletben előírt feltételei. A nyilvánosságnak kiemelkedően nagy szerepe van a demokráciában, hiszen az elérhető és rendelkezésre álló információk hiányában, a demokrácia adta lehetőségeinkkel nem áll módunkban élni. Éppen ezért fontos a kommunikáció, annak minősége, hitelessége, részrehajlás mentessége, valamint az, hogy a fékek és egyensúlyok már a kommunikációban megjelenjenek, hogy aztán a döntések során érvényesüljenek. Rendszeresen tájékozódni egyrészt a többnyire önkormányzati hivatal által, közpénzből nyomtatott újságból – mely többnyire részrehajló, sőt esetenként cenzúrázott –, a hitelesített jegyzőkönyvekből – melyeknek mindenki számára elérhetőek kellenének legyenek –, valamint független forrásból – civil egyesület kiadványa, helyi blogger –, is lehet, azonban a leghitelesebb ha eljárunk a bizottsági és testületi ülésekre – melynek anyagit kikérjük, hogy át is láthassuk és érthessük is –, sőt ami ennél is tisztább, mert nyilvános és kétoldalú kommunikációra ad lehetőséget, az a közmeghallgatás – melyet évente egyszer kötelező tartani minden településen –, valamint a lakossági fórum, amit szintén bárkinek joga és lehetősége van összehívni.

Mint fentiekből kiderül a Magyarországon jelenleg életben lévő, képviseleti demokrácia keretein belül, az állampolgárok és az önkormányzati szereplők joga, kötelessége, felelőssége és lehetőségei, jól szabályzott, azonban míg utóbbiak tevékenységük ellátásáért, többnyire adóforintokból finanszírozott tiszteletdíjban is részesülnek, addig a civilek, az állampolgárok, többnyire saját idejük, energiájuk és pénztárcájuk terhére ismerkednek a döntésekkel és cselekednek, véleményeznek, identitásuk intenzitása mértékében. A játékszabályokról tömören és a teljesség igénye nélkül ennyit lehet összefoglalni. Akinek felkeltették a kíváncsiságát a részletek, megtalálja az önkormányzati törvényben (lásd itt: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1100189.TV ) – mely többnyire mindenki számára érthető módon van megfogalmazva –, illetve a településének helyi Szervezeti és Működési Szabályzatában.

Nem szorosan a képviseleti demokráciához tartozik, ugyanakkor szerintem a demokrácia eszméihez közelebb áll a részvételi demokrácia, melynek véleményem szerint elengedhetetlen része a civil társadalom, a közélettel aktívan foglalkozó civil közösségek és azok vezetői. Úgy gondolom, hogy egy település értékrendjét, az ott élők érdekeit, leginkább azok tudják képviselni, akik a közösségi problémákra hívják fel a figyelmet, valamint keresnek és mutatnak rá megoldást. Teszik ezt sok esetben a közösséggel folyamatosan kommunikálva, szerveződve, így tulajdonképpen a lakossággal közösen deklarált célokat tudnak kitűzni és azokért tenni. Mivel a civilek többnyire nem közpénzre támaszkodnak, hanem kénytelenek folyamatosan keresni, illetve előteremteni a forrásokat, így a képviselőkkel szemben támasztott elsődleges elvárás, már önmagában teljesül. A vezetők személyében pedig a szakmai háttér, a vezetői szerepre való kiválasztódás is bizonyos, hiszen a közösség maga választja ki, hogy kihez fordul bizalommal; kinél érzi, hogy problémáira megoldást talál. A fékek és egyensúlyok tekintetében – a közösségnek köszönhetően –, szintén megalapozott a részvételi demokrácia, hiszen a közösség folyamatosan megújul, ezáltal újabb és újabb vezetőket termelve ki magából – miközben a bejutott képviselők vagy polgármester a hivatali ügyekkel is el vannak foglalva –, egyszer és mindenkorra biztosítani tudja a társadalom nagy részének érdekeinek érvényesítését, valamint az esetleges vérfrissítést a döntéshozók asztalánál. Persze természetesen a civil egyesület alatt jelen esetben nem specifikált egyesületet értek – pl hajszálból sálat kötők civil egyesületét –, hanem olyan civil egyesületekről beszélek, akik a településsel, a közélettel foglalkoznak. Ezen civileknek és egyesületeknek is nagyon fontos a fentiekben körvonalakban vázolt, önkormányzati működést ismerni, hogy érdekeiket érvényesíteni tudják – például adott döntések megszületése érdekében, nem biztos, hogy elég a polgármester irányába lépéseket tenni, ha ugyanis nem ruházta fel a megfelelő jogkörrel a testület, akkor a demokrácia játékszabályai szerint, többségi szavazás elvén, meg is bukhat az indítvány, ha nem kapjuk meg a képviselők többségének támogatását.