HÍD, HÍD, HÍD, HÍD
Kedves Lujza néni!
Köszönöm, hogy ki is szolgált miközben elküldött melegebb éghajlatra, hogy könnyű nekem itthonról, és nem tudom milyen híd nélkül. Először is, az én feleségem majdnem minden hajnalban, a hatórás komppal megy el dolgozni, úgy hogy reggel nem is találkozik a gyermekeivel, és este többnyire fél hétre ér haza – ezért igen közelről érzékelem a híd hiányát. De akkor is közel érzékeltem a híd hiányát mikor a kisgyermekemmel be kellett mennem a János kórházba. Sőt akkor is érzékelem a híd hiányát, mikor az Infóparkba, vagy a Duna Towerbe kell mennem tárgyalni, és rá kell szánnom a forgalomra is, és a körbe útra is, azt a 30-30percet, holott ha lenne lehajtó az M0-ásról, 30 perc nem is kellene, hogy beérjek az utóbbiba. De köszönöm, hogy ilyen „kedvesen” felvilágosított…
Ugyanakkor engedje meg, hogy leírjam az én látásmódomat is, mert nem igazán engedett szóhoz jutni. A népszavazás 2008-ban volt, azaz hat éve, azóta ha a pert az ügyvéd úr megnyeri, az állam pedig biztosítja a keretet, akkor itt, ha a komposokból álló testület lenne is, lenne híd! Az ön által támogatott képviselőnek megnéztem az elmúlt 2 év munkáját a jegyzőkönyvekben, de sokat nem találtam, mert 30 testületi ülésből 10-en volt, és akkor sem olvastam semmi fejlesztési előterjesztést a Fejlesztési elnök asszonytól, mikor megjelent. A hídért dolgozik az ügyvéd, ha nem tudja, hogy mennyire, tessék betekintést kérni az iratokba akár a bíróságon, akár a hivatalban, mert ha nem tetszik tisztában lenni a tényekkel, akkor sajnos abba a hibába tetszik beleesni, hogy félre vezeti, mindazokat akik meghallgatják önt.
Másodsorban, én az a típusú ember vagyok, akinek ha nincs rotációskapája, hogy felássa a kertet, akkor megfogja az ásót és DOLGOZIK! Mert a kertet rendbe kell tenni, különben hiába ültetem el a paradicsom és paprika palántákat, azt meg fogja enni a gaz. Nem várhatok éveket egy rotációskapára, nem fordíthatok hátat a kertemnek, különben elburjánzik a gaz és még többet kell dolgoznom, hogy legyen benne valami amit a gyermekeim mosolyogva, boldogan fogyasztanak el, vagy amiből egy jóízű igazi lecsót főzök családomnak a bográcsban. Skandálhatom én éveken keresztül, hogy rotációskapát, rotációskapát, rotációskapát… Ennek még az életben nem volt pozitív eredménye. Dolgozni, dolgozni, dolgozni. Aztán, majd ha lesz rotációskapám, akkor majd persze könnyebb lesz, de addig is dolgoznom kell.
Végezetül, az hogy én itthonról dolgozom, abban nagyon sok munka, energia, kudarc és siker van egyaránt. És távolról se higgye azt, hogy milyen könnyű itthonról dolgozni úgy, hogy három ilyen apró gyermek sikítozik, játszik, vagy éppen harcol egész nap, mert ezek a gyermekek nem voltak mindig óvodásak és iskolásak, hanem itthon voltak a családi fészek melegében, annyit amennyit csak lehettek, számokat elemezni vagy éppen számítógépen programozni pedig, nem éppen egyszerű ilyen körülmények között.
