Mindenki alszik, csak én álmodok?

Mikor elkezdtem írni a szimon.hu blogot az indíttatásom az volt, hogy az Újságoló egyrészt teljesen rendszertelenül jelenik meg, másrészt a benne lévő információk nem elégítették ki a környezetemmel szemben támasztott információéhségem. Ha valami pletykát megtudtam akkor az vagy köszönő viszonyban nem volt a valósággal, vagy ha mégis akkor a miértjét nem lehetett tudni. Mikor ideköltöztünk akkor volt egy elképzelésem a faluról, a falu és a családunk jövőjéről. Azt láttam, hogy vannak üzletek, felújítás előtt álló óvoda és felújított iskola, valamint a közeljövőben így vagy úgy híd fog épülni, ezért a településbe nagy lehetőségeket láttam. Az emberek akiket megismertem többnyire közvetlenek, segítőkészek és nyitottak voltak felém és a családom felé, de valami még sem volt rendjén, a dolgok nem úgy működnek közelebbről nézve ahogyan azt kívülről látni véltem, ezért elkezdtem járni a testületi ülésekre, hogy nagyobb betekintést lássak a falu dolgaiba és valóságosabb jövőképem legyen, valamint elkezdtem írni a posztokat arról amit látok, hallok, tapasztalok és rá kellett jönnöm, hogy a falu vezetése teljesen máshogy látja a falu jövőjét, mint az kifelé lecsapódik. Ráadásul bár a gazdasági válságnak a világban vége van, és noha nem dübörög úgy minden szegmens, de a világ tovább működik és mégis forog a föld, csak valahogy Országunkban ezt nem mindenki érzékeli, falu szinten pedig homlokegyenest ellentéte látszódik, hiszen az elmúlt pár évben a vállalkozások nagy része bezárt vagy csak szenved és idő kérdése mikor fog bezárni, szemmel láthatóan is szinte teljesen eltűntek a nyaralók, a vásárló erő a töredékére csökkent, a falu nyáron is Csipkerózsikát megszégyenítő álomba zuhant…

Alig 3-4éve még sorba kellett állni a nagy közért előtt, mert annyian voltak bent, hogy nem lehetett bejutni. A piacon pezsgett az élet. A fagyizó körül hétköznap is biciklik és autók parkoltak-ma már fagyizó sincs… A szigetmonostori élet megdrágult, kezdve a benzin árával, a szemétszállítási díjakon keresztül a még megmaradt kiskereskedelmi egységek áraiig – mely utóbbi teljesen érthető hiszen ha 1000 vevő helyett csak 100 megy be, akkor annyiból kell kitermelni ami a fenntartáshoz szükséges bevétel, mely egyre nehezebb. Ha ők is feladják és ők is bezárnak akkor még drágább lesz az élet, mert az alapvető élelmiszereket ha meg is lehet majd venni egy kis közértben, akkora árukészletet mint például a nagy közért(20-30milliós) tart fent vagy amekkorát a hentes a friss áruválasztékával, nem képes egy 20-25nm-es kisbolt fenntartani. Amellett, hogy azt az árukészletet legalább egyszer fel kell tölteni, mely szintén nem kis befektetés.

A falut viszont fent kell tartani, az óvoda, a bölcsőde, a közvilágítás és a közfeladatok ellátása nem olcsó, az állami finanszírozás pedig egyre kisebb, a beszedett adóknak most már nagyobbik része landol az államkasszában és a kisebbik a faluéban. Az egyedüli ami megmaradt a településeknek az ingatlanadók ilyen olyan formája-nem véletlenül vezették be mára szinte mindenhol. A másik bevételi forrás a külső források lennének, ha például lenne egy nyereséget termelő vállalkozása az önkormányzatnak, vagy ha a turizmus öltene oly mértéket, hogy a ráépülő vállalkozások és jól működő kereskedelmi egységek adója számottevő lenne, de az ipa mára valószínűleg töredéke a 4 és 8 évivel ezelőttinek. Akkor viszont marad az adóemelés. Én úgy látom és tapasztalom, hogy a falu vezetése zárkózott természetű, a falu jövőjét a múltjában képzeli el és nem nagyon tud(vagy nem akar) mit kezdeni az 1990-ben 1200 főről, mára közel 2800 főre nőtt lakossággal. A falunak számottevő hagyománya, turisztikai látványossága, bevételt termelő tevékenysége nem volt a földművelésen túl, mely mára teljes egészébe magánkézben van és mely a falunak egyáltalán nem termel bevételt, abból finanszírozni se óvodát, se bölcsit, se közfeladatokat, se semmit nem tud.

Noha a falu vezetésének szakértelmét nem feltétlenül kérdőjelezem meg, a szemléletüket, világnézetüket mindenképpen és ezzel úgy érzem nem vagyok egyedül. A kérdés csak az, hogy az itt lakók túl nyomó többsége az elmúlt évek szemléletével és referenciájával tud azonosulni vagy azzal, melyet én körvonalazok már hónapok óta több mint 60 posztban a szimon.hu blogon. Az utolsó posztom – Kultúr, áll is, ül, és… melyben viszonylag erősen írtam le amit látok és tapasztalok – a hivatali oldalon és a lakossági oldalon is aktivitást eredményezett. Míg utóbbi számára hiánypótló, de ugyanakkor a teljesség igénye merült fel, előbbi „válaszként” közzétett 4 olyan tervet melyet már hetekkel előtte mondtam, hogy meg kellene osztani a közvéleménnyel és erre a felületet is biztosítottam volna, s melyek ugyanakkor nem valószínű, hogy a közeljövőben megvalósulnának, hiszen a Szabadságtérre is már jó pár éve meg vannak a tervek – csak azt nem mindenki szavazta meg, hogy dózerólják le és szórják fel murvával addig is amíg nincs rá pénz megvalósítani – ugyanakkor úgy vélem a Szabadság téri tervek sem biztos hogy a megfelelő verziója a térben rejlő lehetőségek kihasználására, ahogy a Horányi piactér sem biztos, hogy úgy jó ahogy van, hiszen az évek óta meglévő feszültségeket és problémákat nem kezeli, hanem tovább görgeti.

Úgy vélem ez nem a megfelelő irány, úgy vélem ez nem azonos a többség elképzeléseivel, úgy vélem paradigmaváltásra van szükség. Úgy gondolom, hogy egy falu még ha városméretűvé is nőtte magát, mi több jóval nagyobb mint Magyarország egyes városai, attól hogy falu még lehetne élhetőbb, még lehetne életszerűbb a jövőképe, sőt egyáltalán kellene, hogy legyen jövőképe. A kérdés az, hányan látják azt a jövőképet és hogyan. Nem sok véleményt, cikket, blogot és posztot lehet sajnos olvasni a falunkról, az itt lakók világ- és jövőképéről, ezért a közelgő választás egy nagyon jó lehetőség megkapni a választ. Ezt a lehetőséget meg kell ragadjam, hogy tudjam én látom-e rosszul a dolgokat és én vagyok rossz helyen, vagy valóban ott van a többségben az a hiányérzet ami bennem, és többen gondolkodnak úgy mint én, hogy egy más típusú faluban képzeli el az életét, mindennapjait, gyermekei jövőjét és nyugdíjas éveit. ( Gyakorlatilag “legrosszabb” esetben is, okosabbak leszünk egy közértékrend felméréssel.) Előre leszögezem, nem ígérek kolbászból kerítést, sőt az elmúlt 8 év kihagyott pályázatait és lehetőségeit, az elvesztegetett időt és az ingyen pénzeket sem tudom visszahozni, de ha lehetőséghez jutok, akkor a jövőben minden adódó lehetőséget ki fogok használni és minden pályázaton el fogunk indulni amivel szebbé, élhetőbbé és a turistáknak is kívánatosabbá tudjuk tenni a falunkat. Olyan koncepciót kell felállítani mellyel külső forrásokat tudunk teremteni. Olyan környezetet kell kialakítanunk melyben a köztünk lévő feszültségek nem nőnek tovább és melyben mindenkinek lehetősége van a boldogulásra, akár kistermelő, akár helyi vállalkozó, akár betelepül akár őslakos.

Keresse fel interneten a blogomat – http://szimon.hu – olvasson bele, alkosson véleményt, és hasonlítsa össze az ön tapasztalataival, szemléletével és nyilvánítson véleményt, mert a véleménye szabad, számít és szükségszerű a jövőnkhöz.