Petíció és kommunikáció

Május 27-én délután háromkor találkoztunk a Társulattal a gödi révházban. Több mint három órán keresztül ellenőriztük a 450 leadott aláírást, melyek között volt duplikált – aláírta személyesen és on-line is –, volt aki közben eladta, volt aki nem tag, de támogatóként aláírta, így végül is a 450 aláírásból 298-at talált a Társulat elfogadhatónak. Én azt gondolom ez egy példás összefogás volt. A petíciónak köszönhetően és azzal összhangban, a Társulat elnöke, megfogalmaz egy levet a Társulás elnökének, mely levelet kértem küldje meg az érintett települések polgármestereinek. A cél, hogy a Társulat működési költségét, és a már átutalt 123 millió forintot – melyre fedezetet biztosított az önerőpályázat –, ne a tagok önerejéből vonják le és a lakosok megkapják a teljes önerő befizetésüket – azaz a még fennmaradt 140.000 forintot. Szerény véleményem szerint, már azt is sikernek lehet elkönyvelni, hogy az éveken keresztül 2025-re prognosztizált elszámolás, 2018-ban elkezdődött, ezért eddig 100.000 forintot, idén pedig újabb összegeket kapnak vissza a tagok. Az aláírásgyűjtésnek volt még egy pozitívuma, még pedig az, hogy a november óta az Újságolóban elfajult kommunikáció, látszólag visszatért egy egészségesebb formába, melynek köszönhetően, konkrét kérdéseinkre, konkrét válaszokat kaptunk az elnök asszonytól az elszámolással kapcsolatban. Ezen párbeszédet az alábbiakban tesszük közzé és bízunk benne, hogy a hónapok óta, a szigetmonostori lapban folytatott kommunikáció stílusa és tartalma sem lesz a továbbiakban az eddigiekkel egyenértékű.

A 123 millió forintos átutalások tekintetében, miért az szerepel a számlákon, hogy „Nem támogatott rész” és miért nem a beruházással kapcsolatos kiadás 15%-ának megfelelő részlet, ahogy az a pályázat kezdetén körvonalazódott?

Szűr Tímea: A kérdés egy félreértésből ered. A 85 %-os támogatási intenzitás nem azt jelenti, hogy a teljes beruházás költségeinek 85 %-át támogatják. Így az sem igaz, hogy minden költség 15 %-a az önerő. Minden beruházásnak van olyan része, amelynek megvalósítása szükséges, de nem adnak rá támogatást. A beruházás megvalósításához szükséges önerő két nagy csoportra osztható. Az első a támogatott rész költségeinek 15 %-a. A második a nem támogatott, de szükséges rész teljes költsége.

A jegyzőkönyveket ismerve, nem találtam olyan indítványt, melyben a delegált tagok döntöttek volna a fenti számlák kiegyenlítéséről, ezek szerint ezt elnökként saját hatáskörben döntötte el?

Szűr Timea: A Társulat  küldöttei 2012.05.24-én fogadták el a társberuházói megállapodást a taggyűlés  6/2012.(05.24.) Kgy.határozatával, amely alapján a Társulat biztosítja a beruházás megvalósításához szükséges önerőt. A kifizetések az elfogadott társberuházói megállapodás alapján történtek meg. A kifizetésekre a Társulat a megállapodásban kötelezettséget vállalt, így az egyes átutalásokhoz nem kellett küldöttgyűlést tartani. A kifizetésekről minden esetben a beszámoló elfogadásakor tájékoztatást kaptak a küldöttek, hiszen ezek a beszámolókban is szerepelnek.

Az elszámolásnak a törvény szerint átadás-átvételt követő 30 napon belül el kellett volna kezdődnie, ugyanakkor ahogy elmondta, a Társulat éveken keresztül működik még, szedi az érdekeltségi hozzájárulást, bővíti tagi létszámát – ahogy teszi ezt most is és tagjainak száma már a 3400-at is meghaladja. A működési költséget ilyen esetben milyen analógia szerint kell kiszámolni? Amennyiben elkezdődött volna az elszámolás 2016-ban, akkor nem csak az addig felmerült költségek számolhatók fel? 2018-ban végül elkezdődött, az azóta felmerült költségeket szintén a tagok befizetéseiből fedezik? Valóban évekig, évtizedekig működhet így egy Társulat? Mi történik akkor, ha nincs fedezet a Társulat számláján a működésre?

Szűr Tímea: Az első három kérdésre a válasz az, hogy a Társulat a vagyona terhére saját maga viseli a működési költségeit, a megalakulástól egészen a megszűnésig. Ez alól az elszámolási időszak sem kivétel. A Társulat addig működik, amíg a feladatait el nem végzi és ezt követően – a küldöttgyűlés döntései alapján – a Cégbíróság nem rendelkezik a törléséről. Felelős gazdálkodás mellett nem fordulhat elő olyan, hogy a működési költségekre nincs fedezet. Egyébként a Társulat tartozásaiért a Társulat felel a saját vagyonával (ld. Alapszabály 9.1. pontja), tehát nincs más szervezet vagy személy, aki jogszabály alapján helytáll a Társulat tartozásaiért.

Az idei érdekeltségi hozzájárulás csökkentése után, várható még csökkentés, vagy az idén megállapított összeg, már a végleges érdekeltségi hozzájárulásnak tervezik elfogadni?

Szűr Tímea: A Társulat levélben fordul a Társuláshoz és az elszámolási kötelezettség teljesítéséhez szükséges adatokat igényel. A várt válasz függvénye, hogy az érdekeltségi hozzájárulással kapcsolatban milyen lehetőségei vannak a Társulatnak.

Várjuk a Társulás válaszát, valamint az érintett települések polgármestereinek nyilatkozatait, hozzászólását, mert meglepően szótlanok a 4 milliárdos beruházással kapcsolatban. Egyedül Molnár Zsolt Szigetmonostor polgármestere véleményezi hónapról hónapra az önkormányzati lapban a mára 450 fősre duzzadt Csatornázók Közösségének kérdését – melynek lényege, hogy a 4 milliárdos beruházásra, mivel az Európai Unió 3,7milliárdot adott, a Magyar Állam pedig 0,3 milliárdot, akkor miért nem kapták még vissza a teljes önerőt a tagok. Igaz, Szigetmonostor polgármesterének kommunikációja sem arról árulkodik, hogy a lakosság érdekeit képviselné és tartaná szem előtt. Szentendre, Leányfalu, Tahitótfalu polgármesterei viszont még csak meg sem említik a negyedik éve tartó huzavonát. Nyakunkon a választás, a 4 milliárdos beruházás pedig már 3400 családot érint, mely tízezres nagyságrendű szavazattal is bírhat az öt településen! Kíváncsian várjuk, hogy melyik polgármester lép ki végre az emberek elé, melyik fogja képviselni az emberek, a lakosok, a tagok érdekeit…