Egy lemondás margójára

Tisztelt Választók, Ismerőseim, Barátaim!

A visszajelzésekből ítélve sokakat megdöbbentett a hír, hogy szeptember végén lemondtam az önkormányzati képviselői mandátumomról. Sokan kerestek meg a kérdéssel: Miért?

Ha egy mondattal kellene leírnom erre a választ, akkor az ez lenne: Az apró sikerek mellett sok vállalt, és elkezdett célt nem tudtam keresztül vinni a testületen, az idő előre haladtával egyre többször született olyan döntés, amellyel nem értettem egyet, ugyanakkor azokban a dolgokban, amelyek szerintem a falu mindennapi életében fontosak, nem történt még csak elmozdulás sem.

Jómagam a verseny szférában szocializálódtam, és dolgozom ma is. Abban a világban nap-nap után kell döntéseket hozni, irányokat meghatározni, és hamar fel kell ismerni, ha a tervezett irány, cél, mód téves. A testületben egyre többször születtek (főleg ebben az évben) olyan döntések, amelyek szerintem tévesek voltak. Ezekkel a döntésekkel pedig a továbbiakban nem tudok azonosulni.

Semmit nem ér azonban ha az ember rébuszokban beszél, ezért kicsit részletezném döntésem konkrét okait.
Kezdjük azokkal, amelyeket mint képviselő vállaltam két évvel ezelőtt.
Kompok – révek működésének javítása, a Település Négy Kapuja koncepció megvalósítása. Azaz megvizsgálni a kompok-révek működését, környezetét, és meghatározni az irányokat, amelyek felé kell haladnia azoknak a vállalkozóknak, akik szerződtek az Önkormányzattal. Ebből a szempontból a legkritikusabb a Dunakeszi komp helyzete. Mint a Fejlesztési Bizottság elnöke, kezdeményeztem hogy legyen egy Testületi bejárás, és a Dunakomp Kft. képviselőivel határozzuk meg azokat a változtatásokat, amelyeket a település lakosai elvárnak egy ilyen fontos szárazföldi kapcsolati ponttól. Itt említhetjük a menetrendet, a tájékoztatás hiányát, a komp környezetének rendezetlenségét (a településnek ez a „kapuja” egy ide érkező számára úgy néz ki, mint a egy rozsdatemető, és hajóműhely). A megbeszélt találkozó azonban „véletlenül” nem jött létre, és utána sem mutattak hajlandóságot a párbeszédre, valamint a küldött Bizottsági összefoglalóra sem volt semmilyen reakció, már több mint egy éve. A szerződés a vállalkozót védi, és még kitart a ciklus végéig, így gondolom, ebben az ügyben sem fog történni semmi. A vállalkozó érdekeltsége a Göd-i rév is, amely szintén közlekedhetne jobb menetrenddel, a hajó katasztrofális állapotban van (pedig az Önkormányzat minden évben pályázik a Kompok-Révek pályázatra, és mindhárom vállalkozót segíti a pályázati pénzzel a fenntarthatóságban).
A Település Négy Kapuja koncepcióba egy kicsit jobban illik már a Határcsárdai komp, de itt is lehetne még mit javítani. Az egyetlen ilyen kapunk, amely maximális dicséretet érdemel, az a Pásztor család által megújított és üzemeltetett Pásztor Rév. Le a kalappal előttük. De mielőtt kedves olvasó most azt mondja, hogy na mégis történik valami, igen, de nem azért mert ezt az Önkormányzat határozta el, hanem azért, mert a Pásztor családnak van igénye a jobbításra, szépítésre.

A Dunakeszi Komp Kapu kialakításhoz tartozik, hogy csaknem két éve próbálom elindítani a tárgyalásokat az Elmatech-el (a rév melletti terület, „szamaras”, tulajdonosával), azonban ebben az ügyben sem történt előre lépés, még egy levél sem lett elküldve a tulajdonosnak.
Közlekedés fejlesztésében (kapcsolódik a révekhez) is csak az iskola járat elindulása volt egy kis siker, melynek megvalósításában részem volt. Az iskola járaton kívül nincs kibővített menetrendje az elektromos busznak, hogy esetleg az idősek is el tudjanak jutni a faluba vásárolni, orvoshoz, takarékba, vagy éppen az Önkormányzathoz ügyet intézni. Erre minden esetben kellene pénzt áldozni, mert ez a mindennapi élet fontos része, de ezt nem sikerült eddig véghez vinni. A Volán járatok változtatásának kérdésben sem történt elmozdulás, még egy kommunikációt indító levél sem készült. Nem lett több járat, és ami talán a legfontosabb, nem történt megoldási terv készítés annak érdekében, hogy a busz ki tudjon menni a Szentendrei út – Horánygyöngye út kereszteződéséig. Pedig ez a dolog egy fontos lépés lenne, ha arról beszélünk, hogy a két település rész egyenlő.

Sportolási lehetőségek bővítése. Sajnos nem sikerült a focipálya melletti terület megvásárlása az Önkormányzatnak. Az okokat ne firtassuk, a lényeg az eredmény, és az, hogy ezzel le is tudtuk a sportpálya építés lehetőségét. Ennek enyhe ellensúlyozására indítottuk el barátaimmal, civil szerveződésként, az Orgona utcai közösségi tér felújítását is.
A Horányi közvilágítás jobbítása terén, a Testület határozta ellenére egyetlen lépés sem történt, pedig többször nekifutottunk a Fejlesztési Bizottságban is.
Nézzük akkor azokat a témákat, amelyekben a tétlenkedés és mozdulatlanság okozta számomra leginkább a kudarc és a tehetetlenség érzését.

Klíma park. Ez egy nagy projekt volt, melyet még az előző Testület kezdett el és a jelenlegi fejezte be, azon a pályán amelyről már nem volt letérés, csak a megvalósítás lehetősége. A kommunikációban elhangzott, hogy a megvalósítás egyik fő érve, a Vízkelő, azaz annak rekultivációs kötelezettsége, amely a településnek ~50 Millió forintnyi kiadást jelentene. Bár többször kértem, azonban sem a kötelezettségre vonatkozó iratot, sem azt, hogy a Vízkelő tanösvény valós kiváltója a rekultivációnak, nem láttam, de leginkább azt nem láttam, hogy a Klímapark projekt lezárása után kézhez kaptuk azt a levelet, mely szerint a Településnek nincs már ilyen irányú kötelezettsége. Tehát nem tudom azt sem, hogy volt-e egyáltalán ilyen kötelezettség, sem azt, hogy ezt a kötelezettséget valamelyik hatóság elengedte. A másik gyenge pontja (számomra), hogy projekt keretében a mulcs gyártásához beszerzett több tízmilliós géppark jelen pillanatban is a település gondnokság telephelyén áll, és megy tönkre. Tavaly volt egy tetőszerkezet ajánlat 10 Millió forintra, amely alkalmas lett volna a gépek befedésére egy szárító résszel együtt. Ezt a költséget a Testület a 2016-os költségvetés tervezésénél „általános költségcsökkentés” címszóval lecsökkentette 3 Millió forintra. A tető azonban azóta sem készült el, és az üzem nem működik. Az egyetlen dolog szinte, amely kézzel fogható nyereséget hozhatna az Önkormányzatnak, de a legrosszabb esetben is szociális juttatásként minőségi tüzelő anyaghoz juttathatná rászorulókat. Pedig ha jól gondolom, gally az van elég a faluban, nem? A projekt keretében elkészült csemetekert ma egy elhanyagolt, kihasználatlan terület.

A másik, és szerintem szinte a legfontosabb dolog a település számára, hogy a vízbázis helyzetéből adódóan kiszolgáltatott a Vízműveknek. Ezt a helyzetet pozitívan kell kihasználni. Gyakorlatilag szimbiózisban kellene élnünk a Vízművekkel. Olyan kapcsolatot kellene kialakítani, amelyben akár közösen valósíthatnánk meg célokat a településen. Több mint egy éve elmondom majd minden Testületi ülésen, hogy üljön le a település vezetése a Vízművek vezetésével, és akár fehér asztal, vagy egy bogrács mellet alakítsunk ki olyan viszonyt, amelyből a település profitál. Példának okárt a hiányzó fontosabb utak építésében, és a teljes víz és csatorna hálózat létrehozásában is történhetne hatékonyabb előre lépés. Ez nem jött létre a mai napig. Ehelyett a csatornázás és a Híd-ügy kapcsán fagyossá vált a viszony, ami egyértelműen nem jó a településnek.

Ha már utak, akkor erről is had ejtsek pár szót. Vannak (voltak) képviselő társaim, akik úgy gondolják, hogy Horányban sok utat épített az Önkormányzat. Ha a métert számoljuk, akkor valóban soknak tűnhet. De nézzünk mást. Az útépítések egy része a 2013-as árvízi munkálatok által okozott károk helyreállítása volt. Másik része egy pályázati pénz, és egy rész az Önkormányzat saját költségvetése. De ez még nem lenne baj. A baj az, hogy a például a Horánygyöngye út kivitelezőjét a Testület döntése ellenére sem hívtuk vissza a garanciális javításokra. A másik baj az, hogy a kisebb utak, kátyú mentesítését a Település Gondnokság (továbbiakban csak Gondnokság), erőforrás és gép hiányában nem tudja végre hajtani. A Fejlesztési Bizottság javaslatára még tavaly elfogadásra került, hogy a Gondnokság vásároljon egy kisebb úthengert, amellyel szakszerűbben, hatékonyabban és gyorsabban tudja elvégezni ezeket a javítási munkákat. A mai napig nem lett megvásárolva ez a gép!

S ha már a Gondnokságnál tartunk, azt gondolom hogy ez az egyik legnagyobb kudarc élményem. Két év alatt nem sikerült megértetnem a testülettel, hogy a település gondnokságot fel kell fejleszteni, mind humán, mind egyéb erőforrás tekintetében, mert jelen formájában nem képes ellátni a település egészén a rá háruló feladatokat. Nincs elég ember, nincsenek a szakemberek megfizetve, nincs kialakított működési terv. Meg kell jegyeznem, hogy tapasztalatom szerint ez nem a Gondnokság vezetőjén és az alá beosztott embereken múlik. Egy ekkora feladathoz már régen Önálló intézményi hatáskört és nagyobb költségvetést kellett volna utalni. Be kell látni a település vezetésének, hogy közmunkásokkal mesterségesen felduzzasztott szervezet nem fog úgy működni, mint ha rendes bérért dolgoznának – és lennének számon kérve – az emberek. Valamint a működésben nem szabad megengedni, hogy az épp szükséges munkálatokat az épp ráérő emberek végezzék el. Pld. a kertészt azért szavaztuk meg, hogy szépítse a település köztereit, tervezzen, alakítson. Ne pedig ebédet hordjon, és az iskolát tatarozza Pócsmegyeren. S mindez nem az Ő hibája.

Meg kell említenem Szabadság tér rekonstrukcióját is, amely sok vitát vált ki az itt lakók között. A jelenlegi terv, amely ki is van függesztve szerintem elrugaszkodott a valóságtól. Igen, a teret fel kell újítani, szebbé kell tenni, de nem ilyen formában, és nem ennyi pénzért. Az erre szánt pénz egy részéből a következőket kellene megvalósítani: egy szerényebb költségvetésű térfelújítást kell kivitelezni, összetett és működő vízelvezetési rendszert kell építeni a faluban, használható sportpályát, fedett kerékpár tárolót kell építeni az iskolában, el kell indítani a mulcsüzemet, befejezni a Jövő-erdeje parkot, stb.
A Testület sokat foglalkozik a turisztikai koncepció kialakításával. Szerintem pedig nem koncepció, hanem megvalósítás kell. Például szép településkép, iránymutató és tájékoztató táblák, valamint a Négy Kapu koncepció megvalósítása. No, ha ezek megvannak, akkor lépjünk tovább.

Sajnos sok olyan, a Fejlesztési Bizottság és a Testület elé behozott „remek” ötlettel találkoztam, amelyek nem a település mindennapi életének jobbítását, hanem álmok kergetését szolgálták. Hiszem, hogy kellenek távoli célok is, de mint tevékeny képviselő azt gondolom, hogy akkor vegyünk függönyt az ablakra, ha már van ablak és karnis, amire fel lehet tenni. A település vezetőségének az a dolga, hogy élhető világot teremtsen az itt élőknek. A Testület döntéseket hoz, viszont a végrehajtás 99%-ban nem Testületi munka. A hatékonyabb működéshez hatékonyabb végrehajtásra van szükség.

Sok-sok mindenről tudnék még írni, amit szorgalmaztam, de nem jutottam vele sokra, pld. kommunikáció javítása, faluszéles internet, erősebb szociális háló, erősebb ifjúság védelem, vállalkozás fejlesztés, stb. , de tovább nem untatom a kedves olvasót.
Lemondásom után egyik (volt) képviselő társam azt mondta nekem: „Tudod, hogy ezzel Örökre leírtad magad a Faluban mint politikus?” Hála Istennek! Szerencsére nem vagyok politikus és nem is szeretnék az lenni! A településért és a közösségért tenni akaró embernek tartom magam, és ezért is vállaltam el a képviselői megbízatást, azonban mivel a szavak, figyelem felhívó ellenszavazatok nem voltak elegek, így meghoztam azt a döntést, hogy e lemondással ébresszem fel a Testületet, hogy váltson irányt, és működési módot. Továbbra is fogok tevékenykedni a település érdekében. Megtalálható leszek a Mozdulj 2015 csapatban. A megkezdett munkákat tovább folytatjuk, valamint újakat is fogunk kezdeni. Bízom abban, hogy így kívülről a ténylegesen elvégzett munkákkal továbbra is hozzájárulok a település fejlődéséhez.

Köszönöm, hogy kíváncsi volt, és elolvasta a cikkemet. Köszönöm mindazoknak, akik a két éves munkám során mellettem voltak segítőként, tanácsadóként, vagy szurkolóként.

Bolyán Péter