Rögös az út…

Kisbefektető lévén, egy befektetésnél a hozzáállásom olyan, hogy több szempontból nézem és vizsgálom meg, felsorakoztatok pro-t és kontrát, megkeresem a buktatóit, nehézségeit és előre gondolkodva próbálom azokat kivédeni. Ezzel nem a saját elhatározásom szándékozom gáncsolni, sőt inkább próbálom bebiztosítani. Még mielőtt elkezdek egy tranzakciót tudom, hogy hol szállok be, tudom, hogy ha nem úgy alakulnak a dolgok, akkor hol állok meg, és nem szeretem meg az adott részvényt, kötvényt, mert az csak egy eszköz mely rövidebb-hosszabb ideig tartó része az általam managelt portfóliónak. Ha megszeretném, akkor nem tudnék hideg fejjel döntéseket hozni, amik pedig elengedhetetlenek a sikerhez. Érzelmeknek az üzletben nincs helye. Helye a családban van. Tízen-kettedik éve vagyok együtt a feleségemmel. Ezen idő alatt megannyi nehézséget, problémát sikerült leküzdenünk, mert ha szeretünk valakit, akkor ki kell tartani, a nehézségeket le kell küzdeni. A feszültséget fel kell oldani, meg kell beszélni. Van amit fél óra alatt meg lehet beszélni, más döntések, problémák megbeszéléséhez akár hetek vagy hónapok is kellhetnek – így volt ez például a szigetre való kiköltözéssünkel. Hónapokig soroltuk a pro-t és kontrát, beszélgettünk át éjszakákat, voltak bennünk félelmek, fenntartások, de közös nevezőre jutottunk, meghoztuk a döntést és megléptük.
Ifjú titánként úgy gondoltam, minél több érvet sorakoztatok fel a saját igazam mellett, annál inkább érvényesülni fog, csakhogy a tőzsde nem ilyen, a tőzsdét nem irányíthatom kisbefektetőként. Kisbefektetőként úgy tudok sikeres lenni, ha felismerem a trendeket, meglátom melyik vonat merre megy, és ha arra a vonatra fel akarok szállni, akkor időben szállok fel, és ha a célt elértem időben szállok le. Ha a kitűzött cél beteljesedett, akkor sem kezdek el kötődni hozzá, nem szeretem meg, nem babusgatom, ugyanakkor értékelem, megbecsülöm és büszke vagyok a sikeremre. De másik befektetést keresek, másik vonatot, másik úti célt, mert a portfóliómat managelnem kell, ezért nyitottnak kell lennem. Nyitottnak kell lennem az újdonságokra, a lehetőségekre.
Egy hétköznapibb példa; miután eldöntöttük, hogy kiköltözünk és az is nyilvánvalóvá vált, hogy Szigetmonostorra, akkor elkezdtük tervezgetni a házat. Két gyermekünk mellett biztosak voltunk benne, hogy harmadikat is szeretnék, tudtuk, hogy ha mi ideköltözünk, akkor az egy életre szól és nem csak futó fellángolás, ezért ezen szempontok alapján terveztük meg a belsőtereket. Aztán jött a kérdés, hogy milyen anyagból építsünk. Kezdetben a vályog is szóba került, de mint a múlt századok építőanyagát gyorsan elvetettük, és ekkor a jövőbe tekintő építőanyagok felé fordultunk. A könnyűszerkezetes nem hozott lázba, ugyanakkor a grafitos zsaluelemek már annál inkább. Az ára ugyanaz mintha téglából építeném, de hasonló hőtechnikai mutatók elérését célul tűzve, a falak vékonyabbak és már-már olcsóbbnak is bizonyulhat, sőt szerkezeténél fogva stabilabb, földrengésbiztos, és a beton 150évig minden gond nélkül el van. Hosszútávra tervezünk 😉 A hőtechnikai szempontok nagyon fontosak voltak számomra, mert a válság közepén bizonytalan volt a gáz ára és elérhetősége is, sőt ez napjainkban is igen csak aktuális. A cél tehát az volt, hogy az éves gáz fogyasztás a legminimálisabb legyen. El is értük, hogy a ház fűtésre fordított gázfogyasztása éves szinten, alig haladja meg azt a mértéket, melyet egy hasonló méretű tégla ház csak januárban fogyaszt. Ezt nevezem én fenntartható fejlődésnek 🙂 A felhasznált anyag miatt a faluban a házat sokáig legóháznak is becézgették, mint azt később hallottam.
Egy ideig a befektetés legrövidebb formáját is kipróbáltam, a day-trade-et, mely napon belüli tranzakciót takar és mely többnyire a forex piacra jellemző, hiszen a likviditás, csak ott teszi lehetővé, hogy a volatilitást akár több százszoros tőkeáttétellel is ki lehessen használni. Így például 1000 dollárral 5000 dolláros befektetést lehet managelni, melynek 2%-os hozama tőkére vetítve már 10%. Ez azonban hatalmas nyomást helyez a befektetőre, egy napon belül nagyon sok információ áramlik, mely hatással van az árfolyamokra, ezáltal az információkat nagyon gyorsan ki kell értékelni, és a megfelelő döntést pillanatok alatt meg kell hozni. Nem véletlenül terjedtek el a kereskedési robotok, melyek azonban szerény véleményem szerint, az egyénnek ugyan hasznot hoz, a társadalomnak és a gazdaságnak ugyanakkor károkat okoznak. Ráadásul a spekuláció és a kapzsiság elég könnyen barátkoznak, és ha az utóbbi mohóbbá válik abból nem sok jó sülhet ki.
Annak idején, mikor még nem voltak gyermekeim és kvázi a tőzsde volt az életem, elindítottam egy kisbefektetői oldalt, melyen páran összeálltunk és elemezgettünk mind technikailag mind fundamentálisan, cégeket éppúgy, ahogy környezetet. Extrovertált személyiségemnek köszönhetően az oldal elég gyorsan növekedett, több ezer látogatottsága lett, melynek következtében hazai és nemzetközi befektetési intéztek is megkerestek kereskedési rendszerük vagy termékeik bevezetésével kapcsolatban. Hozzászoktam, hogy azt honorálják, ha őszintén, nyíltan és világosan kerek perec megmondom a problémákat, nem köntörfalazok, felhívom a figyelmet minden buktatóra, nehézségre. A projekt sikere megköveteli az egyenes véleménynyilvánítást, mi több az építő jellegű kritikát. Nincsenek érzelmek, csak egy cél, amit mindenki el akar érni, ami közös és ezért dolgozunk együtt. Egyébként az oldal elég sikeres lett-szerkesztői közül kinőtt vezető online médiához szerkesztő épp úgy, mint neves brókercéghez alapkezelő-, azonban a gyermekeim születésével egyre inkább elhanyagoltam, mert számomra a család, a gyermekeim fontosabbak voltak. Nagyon fontosnak tartottam, hogy a gyermekek első 3-6 évében mindkét szülő mintáit elsajátíthassák, és azt hogy ne egyedül a feleségem nyakába szakadjon minden, mert mi másra sajnos nem nagyon számíthatunk. Nincs aki elvigye a gyereket az oviba, vagy a focira, a művészi tornára, csak mi vagyunk ketten, három gyerek pedig három fele, amit megoldani még ketten is sokszor fizikai képtelenség, nem hogy egy embernek. De nem panaszkodom! Mi választottuk, mi döntöttünk így, és tisztában voltunk a körülményeinkkel. Bár lehetőségeinket némileg felülpozicionáltuk, ezért akadnak nehézségek, ugyanakkor mindketten boldogok vagyunk és büszkék gyermekeinkre, és nem csinálnánk másképpen ma sem.
Ez a poszt soha nem látott nyíltságról ad tanúbizonyságot, melyet eddig a faluban elég kevesen tapasztalhattak meg tőlem. A bizonyos mértékű zárkózottságnak oka van, mert ha valakinek azt mondom, hogy tőzsdézek akkor hűűű, hány százmillióm lehet a számlámon, holott ez köszönő viszonyban sincs a valósággal. Tőzsdézni nem csak százmilliókkal lehet, sőt, akár pár százezer forinttal is érdemes elkezdeni, mi több tőlünk nyugatabbra ez egy teljesen kézenfekvő formája a megtakarításnak, az emberek gondolnak a jövőjükre, a nyugdíjas éveikre. Míg fiatalon nagyobb kockázatot vállalnak, addig a koruk előrehaladtával egyre kisebbet, ugyanakkor a felhalmozott megtakarításnak már kisebb hozam is számottevő profitot termelhet. Amúgy sem vagyok az a villogós típus, a dolgokat inkább a használati értéke alapján közelítem meg. Ezért van Audi helyett 7 személyes Daciám, mert míg a Dacia csomagtartójára napi szinten szükségem van a három gyerekkel, és a 2 tartalék ülés sok esetben nagyon jól tud jönni, addig az Audi presztízsét nem tudnám kihasználni, de a fenntartási költségei jóval magasabbak lennének. Ezért vettem a legolcsóbb televíziót, amibe ugyan egy pandrive-ot nem tudok bedugni, nem hogy okos lenne, ugyanakkor full hd, nagy és kvázi egy átlagos havi fizetésbe került. Persze ezen életmód kompromisszumokkal jár, de ezen kompromisszumokat boldogan meghozom a nyugalmam érdekébe. A készpénzt sem szeretem. Egyrészt ha kártyával fizetek, akkor a kiadásaimat a bank rendszerén keresztül nyomon tudom követni, másrészt ha el is hagyom akkor a szükséges kód nélkül nem ér veszteség, sőt a kártyát le is tudom tiltani.
A hazai tőzsde likviditásának szinte teljes hiánya miatt az elmúlt másfél-két évben teljesen más irányba kellett elmozduljak. A gazdasági trend a start up-ok felé terelt, a technológia fejlődésének üteme, a platformok nyitottsága és átjárhatósága, mára olyan érdeklődők előtt is megnyitotta a lehetőségeket, akikben megvan a kellő kreativitás és hajlam, hogy valami újat valami mást, valami testközelit, felhasználó közelit alkothassanak. Jó magam Londonban egy olyan céget indítottam, mely a nagyvállalatoknál már ismert és bevált hálózati rendszereken alapuló szolgáltatásokat szeretné integrálni, platform független környezetben kis felhasználók számára. Kifejteném, de egyrészt köt a titoktartás, másrészt tartok tőle, hogy már az előző mondat is túl szakmai volt sokak számára,ezért azt mondanám, hogy tulajdonképpen programozok.
Másfelől a nyíltságnak is oka van. Az utolsó cikkem, annak szókimondása érdekeket és érzelmeket egyaránt sértett. A falu egy része felzúdult, holott egyrészt egy választási hajrában vagyunk, melynek keretében joggal vélhettem politikai fölény megnyilvánulásának, másrészt a rendezvényt – falubeliként és a faluért tenni akaróként – magaménak is éreztem – annak ellenére, hogy a szervezésében nem vagyok jelen – , s mint hogy magaménak éreztem, félelemmel töltöttek el bizonyos momentumok a rendezvény kapcsán és ennek hangot is adtam, de nem gáncsolásnak hanem építő jellegű kritikának szántam. Talán nem így kellett volna, nem ebben a formában, ráadásul az összes információnak sem voltam a birtokában, bár ez nem biztos, hogy csak az én hibám. De aki dolgozik az hibázik is. Szerény véleményem szerint ezzel nincs baj. Annak ellenére, hogy aggályaim és aggodalmam továbbra is fenntartom, a fesztiválért elkötelezettként, nem tehetek mást, mint hogy a tőlem elvártaknak megfeleljek és a fesztivál sikeréjért dolgozzak. Az, hogy a fesztiválért mennyire el vagyok kötelezve mi sem bizonyítja jobban, hogy a magam szerény eszközeivel igen erős kampányba kezdtem, melyben barátaim nagy segítségemre vannak. Az aloldal, melyet készítettem, mára már több ezer emberhez eljutott, felfigyeltek rá zenei rádiók riporterei, vezető on-line sajtók, sőt a Prezi – Magyarország vezető Start Up cége! – alapítótagjához is eljutott, aki megosztotta kellemes tapasztalatait a falunkkal kapcsolatban, ezzel hírét víve falunknak és a Piros Lába Fesztiválnak. Sok szem ránk szegeződik most, Attila szavaival élve – tegnap futottam vele össze közölni vele a jó híreket – , de hisz ez volt a cél. 🙂   Attila mint rendezvényszervező, a továbbiakban minden bizonnyal a megfelelő stratégiával fogja a rendezvényt kampányolni, melyet én a háttérből lehetőségeim szerint a továbbiakban is támogatni fogok. Úgy gondolom, hogy a rossz idő ellenére is – köszönhetően az országos nevű fellépőknek és a programban résztvevőknek – megfordulhatnak 4-5 de akár 6 ezren is, ha azt jól vezetjük fel és kellő mennyiségű attribútummal gazdagítjuk, melyre úgy vélem mindenképpen garancia a 30 civil mozgalom, akik a rendezvény mögött állnak. Én nagyon büszke vagyok rá, hogy egy ilyen aktív és összefogó faluban lakhatok.

És hogy miért írom le mindezt? Mert nem vagyok politikus, mit több, eddig az emberi játszmáktól is igyekeztem magam távol tartani. Bár esetenként nyersen, de mindig az egyenes úton jártam. Döntéseim mind a magán, mind a vállalkozói életben gazdasági szempontok alapján hoztam meg, és a fenntartható fejlődés híve voltam és vagyok. Most, hogy tulajdonképpen politikai pályára lépek, kommunikációmban nem vettem figyelembe, melyet kéretik be tudni politikai amatőrségemnek. Bár, ha jobban belegondolok, ha nem muszáj, nem lennék politikusa a falunak inkább a managere szeretnék lenni. Managelni szeretném a falu fejlődését, fejlesztését, a civil szervezetek összehangolását, segíteni neki saját bevételhez jutni. Erősíteni a helyi termelőket, vállalkozásokat, olyan környezetet teremteni számukra, mely kiszámítható, és mely fejlődésüket teszi lehetővé. Szebbé, élhetőbbé, komfortosabbá szeretném tenni a falut, de úgy, hogy falu maradjon, ugyanakkor ne a XIX. század faluja, hanem a XXI. századé. Szigetmonostor rendkívül változatos és sokszínű, ugyanakkor ezen tulajdonságunkat nem használjuk ki és nem élünk vele, pedig már csak erre a meglévő sokszínűségre – ha rendezett lenne – is lehetne építeni turizmust mindenféle nagyberuházás nélkül. De van mód beruházásra is, hiszen lesznek pályázatok, melyek mellett a továbbiakban nem szabad elmenjünk. Minden lehetőséget meg kell ragadjunk és bármi legyen is az integrálnunk kell ezeket a lehetőségeket a saját dimenziónkba úgy, hogy az lehetőség szerint, a többség előnyére és hasznára váljon. Ezen fejlesztések elkerülhetetlenek épp úgy Horányban mint Szigetmonostoron, mert egységet kell teremtenünk. Ehhez kérem mindenki támogatását, akinek 2015 az irányítószáma. Ezt a feladatot csak a falu vezetője, egy polgármester képes végig vinni egy megfelelő testülettel. Ehhez kell egy bizonyos kívülállósság is, hogy a döntések szakmai alapon nyugodjanak és szakmai alapon legyenek alátámasztva. Azt hiszem ezt maradéktalanul teljesítem, hiszen Szigetmonostoron bevándorló vagyok, Horányban monostori, a gáton tavaly az árvízi védekezéskor pedig csak kockának hívtak 🙂