Yoda, ez a sötét ködbe burkolózó jövő?

Felelősségteljes apukaként sokszor gondolkodtam azon, milyen irányba fogom terelgetni csemetéimet, hogy ne keljen még huszonévesen is anyuci szoknyáján üldögélniük. Ez csak rajtam és persze feleségemen múlik. Nekem kell felkészítenem őket az életre, nekem kell olyan emberekké neveljem őket, akik a lábukra tudnak állni, akik felelősséget tudnak vállalni előbb magukért, majd párjukért, gyermekeikért, családjukért. Nem lehet elég korán kezdeni az ezen való gondolkodást, sőt az ez irányú lépések megtétele is vallom, hogy a gyermek születésétől igen fontos, hiszen a gyermek első 3-6 évében kapja meg élete batyujának 65-70%-át. Hat éves korára többnyire kialakul az alapvető személyisége, a szégyenérzet, a bizalom, az önbizalom, az akarat, a kapcsolatteremtő képesség, a türelem, a finom mozgások, melyek mind-mind erősen fogják befolyásolni a későbbi életét, tanulmányait, karrierjét, talpraesettségét, kapcsolatait, szerelmeit, stb. Hat éves kora után már „csak” tanul, a szükséges információkat és tudást halmozza fel, amit az egyéni képességeivel fog tudni felhasználni, kezelni, kamatoztatni. Azt hiszem, ezen első perióduson lassan túl leszünk a három gyerkőccel és a magam által felállított pályát úgy érzem sikerrel teljesítettük.

Jöhet a tanulás
A tanulás, az iskolák elvégzése jó esetben is 16 év az első osztálytól a diplomáig. Ahhoz, hogy megállják a helyüket, ne hónapról hónapra éljenek, ne nekem kelljen őket anyagilag támogatni, önállóan fenn tudják magukat tartani, ahhoz nekem most igen csak tudnom kell, hogy mi lesz 16-20 év múlva a világban. Egy olyan világban ahol azt se sokan tudják, hogy mi lesz jövőre…. Szerencsés vagyok, ez is „csak” egy elemzés. Mint minden elemzést ahhoz, hogy egy folyamatot fel tudjunk vázolni, nem a mában kell elkezdeni, hanem a múltban. Meg kell vizsgálni mi volt régen és hogy jutottunk el a mába, és a kapott folyamatábra segítségével kikalkulálható a jövő – legalábbis egy fiktív, valószínűsíthető jövő.

Ami régen volt és ami ma van…
Évekkel ezelőtt 8 általános iskolával az ember simán talpon tudott maradni – sőt akár anélkül is, hiszen voltak sertéstelepek, kézzel művelt mezőgazdasági területek, de akár egy bolti eladónak is elég volt ha tudott írni, olvasni és számolni, még ha nem is tudta az Árpád-ház kihalását. Persze jól, többnyire azok kerestek, akiknek volt egy szakmája, például varrónő, cipész, bútorasztalos, kőműves, bőrdíszműves. De szakma nélkül is elmehetett valaki egy gyárba, vagy éppen a vasúthoz. Többnyire lehetősége nyílott munkásszállások egyikében elhéderelni, de ha jött a gyerek igényelhetett szoc vagy vállalati lakást. Évente egyszer jelképes összegért a gyerek lent nyaralt a vállalati üdülőben 1-2hetet, volt nyári tábor, sőt egy családi nyaralás is belefért. Persze az igazán jól szituált családok már akkor is egyetemre küldték a gyereket akik aztán igen jól fizető állásokba kerülhettek-de ezt nem mondanám nagyon elterjedtnek. Közben rendszerváltás, a piac a lakáshiányra igen erőteljes, több éven át tartó építőipari bummal reagált, az elvárás a nyolc általánostól eltolódott az érettségi felé, sőt ma már inkább a diploma irányába. Ezen sokan felháborodnak, de nem nagyon értem hogy miért. A fentebb nevezett évekkel ezelőtt sikeresnek mondott szakmák mára nagy része kihalt – köszönhetően a technológia ugrásszerű fejlődésének. Ma már szinte mindent gépek állítanak elő a ruhától kezdve a bútorokon keresztül szinte mindent. Ma olyan emberekre van szükség, akik ezen termékek köré imázst tudnak építeni, ezen termékeket legyártó gépsorokat meg tudják tervezni, be tudják programozni, a globálisan elterült nagyvállalatok áru és pénzmozgását tudják kezelni. Mindezekhez nem elég számolni tudni, nem elég egy érettségi, komoly tanulmányokra van szükség. A faluban az elmúlt évben tudomásom szerint 3 ház épült, ebből egyik velem szinte szemben. Hát nem kőművesek építették. Kijött a kamion és helyére tette a ház elemeit. A bútort az IKEÁ-ban veszem. Persze ismerek bútorasztalost, de négyszer ötször annyiért csinálná meg azt a szekrényt amit én nyugodt szívvel megveszek az IKEÁban – pedig nem dolgozna drágán az asztalos sem, sőt én talán neki se állnék annyiért hetekig dolgozni azon a szekrényen. Nem azért mert büdös a munka, hanem azért, mert annak a szekrény árának a kétharmada nem nálam landol, hanem elmegy adóba, gépekre, villanyszámlára, benzinre, szállításra… És ezért nem lesz lassan bútorasztalos sem, mert ezt csak egy nagyon szűk réteg fogja tudni megfizetni – amíg még megfizeti, hiszen a bőrdíszművesek sincsenek már sehol. Hihetetlen és sokak számára felfoghatatlan a fejlődés! Az Amazon raktárában 15000 – nem elírás tizenötezer! – robot dolgozik! A robotika ott van a mindennapjainkban. robotporszívó, robotfűnyíró, robotparkoló, menetjegypénztárak, legkülönfélébb automaták, csekkfizetés, áruházi kasszák, és még sorolhatnám, hány és hány feladatot, munkakört, szakmát töltenek be ma robotok, ott ahol 15 éve emberek voltak és dolgoztak. Ráadásul a drónok térhódítása alig egy év alatt lezajlott, ami további robbanásszerű fejlődéssel fog járni a következő években. Mi több ezek mára filléres technológiák, még a magyar pénztárcával mérve is! Nos azt hiszem a folyamatábrám igen csak kirajzolódott…

update: Ha valaki azt hinné, hogy ez a távoli jövő valahol a tengeren túl akkor azt ki kell ábrándítsam… A budapesti Honvéd kórházban robotok viszik emeletről emeletre, osztályról osztályra a szennyest, a vért, és amit kell!!!! Ma, 2015, Budapest, Magyarország! Robotok! Érted? Ha nem hiszed járj utána az Árpád hídnál!

Iskola, iskola
Nem hiszem, hogy a fenti eszmefuttatáshoz agysebésznek kellene lenni, hiszen nekem is sikerült. Akkor miért nem sikerül a döntéshozóknak, társadalmunk pásztorainak. A mai magyar oktatási rendszer egy katasztrófa. Ráadásul ma JÓ tanárnak lenni, túlzás nélkül felér egy mentősi vagy tűzoltói hivatással – tekintve a fizetést, megbecsülést és a körülményeket. Másrészről ámulok bámulok, hogy a 6éves kislányom fél éve jár iskolába és nem csak összead, meg kivon, de oszt, szoroz, mértékegységeket vált, sőt a romai számokkal is ismerkedik!!!! 6 hónap után!!!??? Harmadrészt nézem a felvételi ponthatárokat, melyek már központiak. Ugye főiskolára érettségi nélkül nem lehet menni. Az érettségi elérhető maximális pontszám tantárgyanként 100 – ami a teszten elért százaléknak felel meg. A jelentkezéshez meghatározott tárgyakon elért eredményeket nézik. Pl gazdasági szakon matek és töri. Ír 100% matek és töri érettségit(érdemes rákattintani és megpróbálkozni vele, kíváncsi lennék kinek hány pontja jönne össze mai fejjel matekból vagy töriből), azt kettővel megszorozzák 400pontja van, a központi felvételi ponthatár 455 pont! Persze erre van az emelt szintű, de azon is minimum 82-82%-ot kell teljesítsen! És az még mindig csak az alsó ponthatár, a kurzusra ott van még a keretszám szűk keresztmetszete is. Nem azért,de aki ekkora koponya az biztos fel tudja fogni, hogy itthon sok babér nem fog számára teremni, lúzer lenne itthon tanulni, mert hiába jut be egy állami finanszírozott szakra, ha a diploma megszerzése után 4 évig itthon kell dolgozzon jó esetben nettó 180.000ért… (ha csak nem fogja gyarapítani a diplomás pályakezdő munkanélküliek táborát, ami ma már szintén igen csak számottevő)
Pláne ha még fizetősre jut be csak, ne adj isten a félévente 200-220ezreket csak diákhitelből tudja finanszírozni… Nem hiába mennek ki egyre többen külföldre INGYEN tanulni, mert ilyen eredményekkel még pénzt is kapnak! Kint sincs kolbászból a kerítés, de van esélye, lehetősége.
Azonban ahhoz, hogy valakinek esélyei legyenek, képes legyen egy uszkve 85%-os érettségit írni, ahhoz igen csak jó középiskolába kell járjon, ahova pedig csak úgy fog tudni bekerülni, ha egy erős általános iskolában jó eredményeket mutat fel. Ehhez szeretnie kell tanulni, élveznie kell a tanulást és az iskolát. Ebben ugyanúgy szerepe van a tanárnak mint nekem szülőnek, a családnak, a környezetnek, a körülményeknek. Ha az ideális körülményt nem is sikerül fenntartani, de az optimálisra mindenképpen törekedni kell, ami nem is olyan könnyű feladat…Kell a gyereknek egy kis anya, egy kis apa, egy kis csak vele foglalkozás, egy kis családi együttlét, közös unozás, rajzolás, festegetés, gyurmázás, focizás, tollasozás, kirándulás, stb. Viszont ezt baromira nehéz úgy, hogy mind két szülő majd bele szakad, hogy fenn tudja tartani az anyagi biztonságot. Eleve 24 órából a gyerek jó esetben 10 órát alszik, 7 órát oktatási intézményben tölt – óvoda, iskola – , egy óra elmegy a reggeli indulással, egy a hazaérkezéssel, a megmaradt 5 óra ugyan beosztható lenne a gyerekekkel, ha az ember nem lenne szintén egész nap távol az otthontól és nem várná a mostoha mókuskerekekkel összerakott házimunka…

Valami menedzsment és logisztikai szakra kellene jelentkezzek….. 😀