Egy konferencia és hozadékai

Azon kevés szerencsések között voltam – a másik partvonalról gyakorlatilag egyedüliként –, hogy ott lehettem a Klímapark nyitókonferenciáján. Magáról a Szigetmonostori beruházásról konkrétumokat nem túl sokat hallottam, sőt az általam megszokott konferenciákkal ellentétben a projektről sem sikerült kapnom egy brosúrát. Lehet, ez csak az én tapasztalatom, de általában azokon a konferenciákon, melyeken én eddig jártam, az új termékről, a bevezetni kívánt projektről szokott lenni, ha más nem egy 2-3 oldalas képekkel illusztrált, figyelemfelkeltő anyag. Természetesen a projekt méretét és fajsúlyát figyelembe véve, ez akár több oldal száraz leírás is lehet. Ez esetben egyik sem volt. Én legalább egy A4-es lapot kinyomtattam volna a projekt célkitűzésével, rendezési tervével, hivatásával. Ezen kérdéseket egyébként fel is tette egy hölgy – gondolom egy szlovák sajtó képviselője. Álmomban nem gondoltam, hogy a fűről ennyi mindent lehet tudni – nem, ez nem az a fű, ez az amin lépkedünk és a bocik legelik le. Összességébe véve ennyi volt a hiányérzetem, viszont nagyon pozitív volt maga az egész konferencia.
Olyan gondolatok és összefüggések hangoztak el, melyeket én szoktam írni, melyeket én próbálok képviselni a blogommal, és melyeket teljesen magaménak tudtam érezni. A Corvinus Egyetemtől Horváth Ágota előadása például nagyon tetszett és bízom benne, hogy ha tőlem nem is fogadták el eddig a hasonló célzásokat a jelenlevő képviselő- és polgármester-jelöltek, tőle mindenképpen. Kifejtette például, hogy a fenntarthatóság tervezéssel kezdődik, a koncepció elengedhetetlen, melyet a lakossággal egyetemben kell kialakítani, hogy a projekt közösen deklarált legyen. Továbbá azt is kiemelte – melyet szintén mindig hangsúlyozok –, hogy jövedelem termelő projektekre van szükség, olyan projektekre, melyek a helyi foglalkoztatást bővítik, a vállalkozásokat ösztönzik. A fejlődési stratégiának önként vállaltnak kell lennie, melyhez a lakosság bevonása elengedhetetlen, ennek fényében úgy vélem, az már rég rossz, ha a lakosság fut azon információk után, melyek gyakorlatilag tervek helyett tények, mert az már távolról sem nevezhető közösen deklarált koncepciónak. Azt már csak félve jegyzem meg, mikor az ebből született blogot bírálják…
Úgy vélem szorosan eme gondolatmenethez kapcsolódik, Barkovits Balázs (DDRFÜ) előadása is, melyben a kompetencia alapú partnerkeresés mellett, az adatgyűjtés és az adatszűrés fontosságára tette a hangsúlyt. A monitoring úgy vélem elengedhetetlen egy vezető számára. A folyamatos adatgyűjtés, statisztikák felállítása, táblázatok vagy akár grafikonok formájában, mely akár a képviselő-testület munkáját, akár a lakosság tájékoztatását is szolgálhatja mindamellett, hogy egy-egy projekt létjogosultságát támaszthatja alá, mi több irányvonalakat határozhat meg. Gondolok itt például egy erősen növekvő lakosság, valamint az azt kísérő kiemelkedően magas kiskorúak arányára egy iskolai beruházás kapcsán. Megfelelő döntéseket, csak megfelelő monitorozással, megfelelő információkkal lehet meghozni, hogy ezen döntések életképesek legyenek amellett, hogy beváltsák a hozzáfűzött reményeket. Információ, adatgyűjtés, elemzés, stratégia, koncepció! Csak ezek mentén lehet sikeres egy falu, egy vállalkozás, egy vállalat, vagy egy vezető. Ezek nélkül úgy vélem nem megy, de legalábbis nem úgy ahogy mehetne.
És igen, kedves képviselő-jelölt társam, ezek alaptézisek, ahogy mondja, és noha rendszeres olvasóm, nem ért velem egyet? Miért nem? Ön úgy véli, úgy tapasztalja, hogy a falu ezidáig ezen az úton járt? Ön szerint az információáramlás Szigetmonostoron XXI.századi? Ön szerint a monitoring nem hagy némi kivetni valót maga után? Van egyáltalán adatgyűjtés? Vannak elemzések? Vannak statisztikák? Én – mint helyi lakos – nem tudok róla, és nem is az én dolgom és kötelességem utána járni, hanem azok kötelessége és feladata akik a közfeladatokat ellátják. Ön nem ért velem egyet, ez csak megerősít engem abban, hogy valakinek indulnia kell aki ezen értékrendet, ezen elképzeléseket képviseli. Úgy gondolom, hogy nekem – sőt szerintem minden jelöltnek – kötelessége lenne, hogy adatokat gyűjtsön, hogy – ha már eddig nem követte figyelemmel – beleolvasson a testületi jegyzőkönyvekbe, átnézze a költségvetéseket. Nem azt mondom, hogy aki nem tette meg az alkalmatlan a feladatra, kérem ne forgassa ki a szavaim. Azt mondom, hogy aki megtette annak van egy képe arról a környezetről, melyet aktívan befolyásolni kíván. Információ, adatgyűjtés, elemzés, stratégia, koncepció. Aki bizonyos információk birtokában van, az nagyon jól tudja, hogy ha itt szeretne elindítani szinte bármilyen változást, fejlesztést, vagy csak egy stratégiát a következő egy évben túlzás nélkül állíthatom, hogy hetente fognak összeülni a bizottságok és a testület, hogy eredményeket tudjunk felmutatni. Na persze csak ha olyan testület áll fel, amely eredményeket szeretne felmutatni.
Rendkívül felelősségre vonónak éreztem azt a kérdést, hogy mi az én programom – fentiek fényében egyrészről alaptalannak, másrészről indokolatlannak tartom a kérdést. De csak, hogy kézzelfoghatóbbat és érthetőbbet is írjak, a jelszavaim mellett, melyeket nem győzök hangsúlyozni – információ, adatgyűjtés, elemzés, stratégia, koncepció. Szándékomban áll egy olyan szociális háló felépítése, mely a lehetőségeket figyelembe véve minél kevésbé közpénzalapú. Csak egy példa; a Baptista Szeretetszolgálat Verőce, Nagymaros, Kismaros, Szokolya, Vác, Sződliget, Göd és Dunakeszi településeken indított étkeztetést, melynek keretében a lakossági menü 690, míg a szeretetszolgálati 570 forint és ezt meg tudják oldani egy ekkora területen, míg mi csak a falun belül annyira nem vagyunk erre képesek, hogy idén a „szociális étkezés”, mint meghatározás is törölve lett, az étkezés díja pedig 800 forint. Már elnézést a cinizmusért, de akkor inkább kettő ebéd árának különbségéből vegyünk kompjegyet és hozzuk át Gödről….. Közterületeink olyan szinten rendezetlenek, hogy mikor nemrégiben a fertőzött kútjaink után ismét benne voltunk a híradóban, arról vágtak be egy tudósítást, hogy egy idős bácsi Szigetmonostor egyik legforgalmasabb utcájában három órát lógott a kerítésre felakadva – miközben a közmunkásaink a vízmű/vízgazdálkodás területén vágják a füvet, ahelyett hogy ott tennénk rendbe például a sövényt ahol az idősek erejéből erre már nem futja és az ilyen esetek elkerülhetőek lennének. Itt jegyezném meg, hogy szűk három hét múlva szinte a teljes Fő utcát lezárjuk és Piros Lábas Fesztivált szervezünk, és ugyan nem feltétlenül a közmunka program keretében kellene, de van aki a fesztiválszervezéssel van elfoglalva, van aki idős és az erejéből nem futja, de vannak porták, melyek elhanyagoltsága tulajdonos híján áll fent, ugyanakkor úgy érzem érdemes lenne elkezdeni az érintett terület felkészítését, hogy méltó legyen a fesztivált szervezők lelkesedéséhez és eredményéhez. Itt jegyezném meg azt is, hogy úgy kell ez a Piros Lábas Fesztivál nekünk mint egy falat kenyér, mert végre valami pozitív eseménnyel, valami széppel és jóval is be kell kerüljünk a médiába, a sorozatos negatív hírek és események(társadalom ellenszenvét kiváltó híd tüntetés, szánalomra okot adó gátszakadás, és kút fertőzés, 3 órára kerítésen fenn akadt bácsi,stb) után.
A még megmaradt vállalkozásokkal le kell ülni egy asztalhoz, hogy számukra mi hatna ösztönzőleg, hogyan lehetne a piacukat megerősíteni. A helyi kistermelőket szintén meg kell erősíteni, hogy számottevő bevételre tudjanak szert tenni, melynek adóforintjaiból, olyan beruházásokat tudunk eszközölni, melyek további fejlődésüknek enged teret. A civil egyesületeknek olyan szakmai hátteret kell biztosítani, mellyel elősegíthetjük a fejlődésüket, segítjük őket pályázatokon elindulni, segítünk nekik olyan rendezvényeket szervezni, melyek nyereségesek, ezáltal szintén hozzá tudnak járulni a falukasszához, további pályázatokon tudnak részt venni, önálló életre tudnak kelni.
Úgy gondolom ma Szigetmonostoron ígérethalmazzal nem lehet választást nyerni, úgy gondolom, ma Szigetmonostoron ígérgetni úgy, hogy a falu költségvetése, rendszere, működése ilyen szinten koncepciótlan és átláthatatlan, és külső források hiányában csupán a belső forrásokra támaszkodik, és figyelmbevéve az információ áramlás szinte teljes hiányát, teljes mértékben felelőtlen lenne. Mindenek előtt a káoszból rendet kell teremteni, mindenekelőtt biztosítani kell az azonos és kiszámítható feltételeket – mind a vállalkozások, mind a civil szervezetek, és mind a lakosok részére. Rengeteg információt, adatot kell begyűjteni, melyeket elemezni kell, hogy ki tudjuk alakítani a koncepciót és a stratégiát. A már futó projekteket folytatni kell, de meg kell keresni a folytatáshoz a kapcsolódási pontokat, hogy a továbbiakban olyan jövedelemtermelő projekteket tudjunk elindítani, mely bővíti a helyi foglalkoztatást és ösztönzi a vállalkozásokat. A jövőben minden egyes pályázaton el kell indulnunk, és úgy kell elindulnunk, hogy a pályázatokat integráljuk a falunkba a lakosság bekapcsolásával, a koncepció közös kialakításával, hogy azokat a lakossággal együtt deklarálhassuk. Fel kell kerülnünk a térképre, mert jelenleg nem csak hogy az ország térképén, de még a Szentendrei-sziget térképén sem vagyunk fent. Ajánlom figyelmébe például a Danubia-televízió műsorait, melyek Kisoroszitól, Zebegénytől Visegrádon keresztül, Dunabogdányon és Tahitótfalun át, egészen Pócsmegyer-Surányig közvetítik a közösségi életet, a híreket és eseményeket, ugyanakkor Szigetmonostorról elvétve ha akad egy poszt vagy egy snitt. Mintha Szigetmonostor nem is létezne… Nonszensz, hogy ha Budakalászon azt mondom, hogy szigetmonostori vagyok, akkor azt hiszik, hogy az valahol a Csepel-szigeten van. Nem hiszem, hogy ezért a Budakalásziakat kellene okoljuk. Nyitnunk kell, meg kell találni a kitörési pontokat és ki kell törnünk, természetesen ellenőrzött keretek között, irányított koncepció mentén, de itt az ideje, hogy felépítsük a brandünket, Szigetmonostor brandjét.
Mindezek a szavak sajnos hiányoztak az elmúlt évek szótárából, és ha ön ezekkel a szavakkal nem ért egyet, én ezt tiszteletben tartom és elfogadom, hiszen az ön által képviselt látásmód igen csak elfogadott volt ezidáig. Ugyanakkor én úgy gondolom, hogy ezen értékrendek létjogosultságukat vesztették, és a továbbiakban az általam fentebb is vázolt irányvonalaknak kellene lennie a mérvadóaknak. Ám bár lehet, hogy tévedek, lehet, hogy ezt a falu lakossága nem így látja, lehet, hogy el sem fognak jönni szavazni, mert nekik jó úgy, ahogy a dolgok vannak. Meglátjuk. És itt ragadnám meg a lehetőséget, hogy válaszoljak azon kérdésére, hogy mikor kezdem el a kampányt. Már többször próbáltam finoman jelezni, hogy nem kívánok nagyobb kampányba fogni, nem fogok pörköltet osztogatni, nem állok ki a főtérre jelszavakat skandálni, ugyanakkor megjegyzem nem zárkózom el semmiféle meghívás elől, viszont azt figyelembe kell venni, hogy az előttünk álló hetek, igen sűrűn be vannak táblázva……. A plakátjaimat kitettem, arcom és internetes blogom – ahol gondolataim, értékrendem és szemléletem számtalan posztban vállaltam és kifejtettem – a nyilvánosság elé tártam, mára már több mint 800 látogató keres fel, melyek 66,5%-a visszatérő látogató(Ez számomra hihetetlen, köszönöm mindenkinek aki követi a blogomat és rendszeresen olvas!). Én már ezt sikernek könyvelem el, mert elindítottam egy információs csatornát, mert megmozgatom az emberek gondolatait, mert beszélnek azokról a témákról, melyeket felvetek, és mert egy valóságshow és egy krimi között talán a saját közvetlen környezetükről is beszélnek, mely elindíthat egy olyan folyamatot, ami mindannyiunk előnyére fog válni.