Miért éppen Szigetmonostor?

Bár Váciként nem volt ismeretlen számomra a Szentendrei-sziget, mégsem voltam vele közelebbi kapcsolatban soha-eltekintve persze attól a pár osztálykirándulástól és a nyári tábortól gyermekkoromban-, egészen addig míg meg nem ismertem a feleségem, nekik ugyanis Surányban volt nyaralójuk. Édesanyját és nagymamáját -akire gyakorlatilag feleségem vigyázott- minden hétvégére kihoztuk Márciustól Október végéig, így az elmaradt ismerkedést a szigettel volt időm bepótolni. Nagy pecás lévén akkoriban sokat voltam lent a Surányi homokos strandon, így viszonylag igen hamar megismerkedtem a helyi közösséggel, mely a főváros rideg forgataga után üdítően hatott rám, hiszen az emberek köszöntek, érdeklődtek, nyitottak voltak, hamar befogadtak. Felemelő volt látni -pláne részese lenni- ahogy a helyi fiatalok és nyaralók összefogva tették rendbe a környezetüket, strandot, a gyermekkorom óta nem látott tábortűz mellett szalonnát sütni a Dunaparton.

Aztán ahogy egy kapcsolatban szokás nálunk is eljött a gyermektervezés ideje és elkezdtünk gondolkodni, hogy is lenne jó. Mivel akkoriban én igen jól kerestem és ráadásul nem is voltam helyhez kötve, mert egy laptoppal és internettel akár Kambodzsában is dolgozhattam volna, a sziget pedig egy gyermek számára maga a paradicsom, így igen gyorsan elhatároztuk, hogy nekünk a szigeten kell felnevelni születendő gyermekeinket. Kezdetben Surányban nézelődtünk, akkor már anyósom kint volt tavasztól őszig folyamatosan, előre látóan gondoltuk, közelében legyünk tudjon ránk számítani, de nem akartam, hogy kisgyermekekkel hóban földúton kelljen kilométereket gyalogolnia előbb az óvodáig, majd később az iskoláig-ami mint utóbb kiderült nem is Pócsmegyeren van, hanem Szigetmonostoron-, így adta magát Szigetmonostor, de akkor még olyan árak voltak itt, hogy vetekedtek a Gödi és Váci árakkal, már pedig Göddel nem hiszem, hogy össze lehetne hasonlítani egy kvázi zsákfalut, Vác pedig még magasabb kvalitás. Annak idején a hídnak nálam nem igazán volt szerepe, mert én úgy nőttem fel Vácon, hogy a tanárok a „lesz majd híd a Szentendrei-szigetre Vác alatt” című lemezt játszották le nekünk minden évben-híd ott azóta sincs. Ráadásul munkám során megtanultam, hogy bár minden terv politikai kérdés, de minden megvalósulás gazdasági. Ettől függetlenül esélyünk nem lett volna kiköltözni, ha nem jön a válság és azzal együtt a zuhanó árak. Így újra elkezdtünk nézelődni, de most már Szigetmonostoron és nagyon tudatosan, és szerencsénkre sikerült megtalálnunk azt a telket amibe elsőre beleszerettünk mindketten. Közel a Duna part, üzletek, óvoda, ugyanakkor a faluszélén, csendes helyen ahol mi is ricsajozhatunk, mert sok gyerek nagy ricsajjal jár, én pedig sok gyereket szerettem volna, amihez feleségem is partner volt 🙂 Hát így kerültünk mi Szigetmonostorra, amit a mai napig nem bántam meg, sőt életem egyik legjobb döntésének tartom, mert azóta jobban megismertem Szigetmonostort, és úgy vélem hatalmas lehetőségek rejlenek benne, óriási fejlődés előtt áll, hiszen egyedülállóan magas a fiatalkorúak száma-több mint 30%-, hiszen a sok városból ideköltöző a pezsgést megszokó unatkozni nem akarok és ez ellen tenni is képes nyitott ember több szakkört, klubbot, rendezvényt, bulit hoz össze ebben a kis faluban mint bárhol az országban. Olyan összetartó, fejlődni vágyó, igényes közösség alakult ki, akik önmagukért akarnak és képesek is tenni, elég csak az idei árvízre gondolni, mikor az egész országban nálunk fogyott a legtöbb homokzsák-az országos szükségelt közel 10%-a(!) azaz kb 1millió homokzsák-, és bár hetekig sajgott a derekam, a védekezés 5napjában bárhol is álltam oda segíteni mindenhol vidám hangulatban folyt az adott ponton összehangolt és eredményes munka.

Megmondom őszintén ha valaki kérdezi hol lakom, büszkén mondom, hogy Szigetmonostori vagyok, és mikor arról érdeklődnek, hogy nem e érzem magam elzárva akkor öröm látni az arcukon irigységtől kikerekedni a szemüket mikor elkezdem sorolni, hogy nem vagyok elzárva, csak a rossz dolgoktól, a forgalomtól, a bűztől, az irigységtől és a könyökléstől, ugyanakkor az oviba pár perc alatt elsétálunk; a faluban a lányok művészi-tornázhatnak a fiuk focizhatnak, de lehetőség van több lovardában lovagolni, sőt van gőrkoriedzés, pingpong, íjászat; van hentesünk, zöldségesünk, mi több gyógyszertárunk; van kisállat vásár, veterántalálkozó, és még megannyi rendezvény; 4 komp ha valaki nem akarna kerülni a Tildi híd felé, van iskolán, óvodánk és hamarosan bölcsődénk; a gyerekeim havonta egyszer színházba mennek, de voltak már az állatkertben is. Én itt vagyok önmagam, nem a dm-ben 🙂