Kis szünet volt, mert…

Kicsit felfordult körülöttünk a világ a családban és át kellett állnom gyerek meg háztartás üzemmódba- a munka mellett-, ezért a szimonra nem nagyon volt időm írni. Nagyon köszönöm, hogy ennyien hiányoljátok az írásaimat, a témaötletekért pedig külön hála, de az igazi az lenne ha ti is klaviatúrát ragadnátok és bátran írnátok egy-egy posztot, melyben akár a véleményeteket osszátok meg a falu valamely dolgáról, akár az élményeteket például egy faluházi programról; hiszen van helye vendégposztoknak a szimonon. Egyébként Debreceni Lajos képviselő úr az utolsó testületin mikor találkoztunk azt ígérte, hogy a híddal kapcsolatban lesz néhány gondolata amit megír, ha megkapom akkor természetesen megosztom veletek is.

Asszonykám már egy hónapja dolgozik, szegény reggel fél 7-kor elmegy, este fél 7-re ér haza. Szörnyű ez a közlekedés. Viszont már nagyon várta, hogy kiszakadjon ebből a szarospelenkáshisztismegörülésből és élvezi, hogy végre mást csinálhat, saját bevallása szerint gyakorlatilag szabadságon van 🙂 De a gyerekek nagyon hiányoznak neki napközben és ő is a srácoknak. Eredetileg úgy volt, hogy lesz homeoffice és elég neki bejárni hetente 1-2alkalommal, de aztán az a pozíció telített volt, ráadásul a cégnél most létszám stop van amire nem nagyon emlékszem az elmúlt 15 évben. Hogy ez a pozíció átmeneti lesz e és lesz számára homeoffice-os hely vagy nem azt még nem tudni, mindenesetre szerintem szépen átálltunk a kezdeti nehézségek után. Én sokkal következetesebb és szigorúbb vagyok a gyerekekkel, amit ők először igen nehezen fogadtak, mert anyát vagy hisztivel vagy bujcsival el lehetett olvasztani, aztán ha azonnal nem is, kisvártatva célba értek 🙂 Nálam meg a nem az nem. Viszont egy nő, bocsánat ANYA lágyságára, szeretetére, törődésére szüksége van a gyermeknek, ráadásul egy csomó dolgot sokkal jobban csinál mint én, rutinosabb, ügyesebb, rugalmasabb. Csak egy példa; én ha főzök akkor recept, grammos mérleg, stopper óra, hőmérő 🙂 Ő meg idenyúl, oda nyúl ebből löttyent, abból borít és senkinek ne legyen kérdés melyikőnk főztje a jobb 🙂 ja és ami nekem 3 óra az neki jó esetben 40-50 perc 🙂 Na nem mondom, hogy én nem tudok főzni, mert de, csak a mindennapos rutinfőzés az teljesen más mint a „van egy kis kedvem főzök valami különlegeset a kis családomnak” vagy a grillezés és a bográcsozás. Sok mindenben liberálisnak tartom magam, de a család tekintetében eléggé a konzervatív értékek híve vagyok. Egy család szíve lelke a Nő, az ANYA, Ő tartja össze a családot és ez Andinak nagyon jól megy, pedig nem egyszerű feladat, ráadásul a háztartás vezetése a legmostohább, mert mindig ugyan azt csinálod, sikerélmény nem sok van benne, de ha egy pillanatra lazán veszed akkor azonnal meglátszik – pláne három ilyen kis aprósággal. Azért megmondom őszintén ezekbe a nehezebb napokba nem nagyon gondoltunk bele… Ha nincs óvoda akkor piszok hosszú egy nap 🙂 Ráadásul én szülőként nem tudom azt megadni a gyermeknek amit a szakképzett pedagógusok és a közösség amelyben van egész nap. Az ovihoz képest az itthoni környezet igen csak ingerszegény számukra és mivel eléggé TV ellenes vagyok, egy hónap után jócskán ki fogytam az ötletekből mivel tudom őket lekötni 15-20percre, hogy addig gyorsan átnézzem a levelezést, lekódoljak valamit, vagy legalább csak elmosogassak. Szeretnek festeni de mire minden színt kikeverek nekik az elsők már el is fogytak, ha annyit nyomok nekik, hogy kitartson akkor meg minden olyan és jöhet a sikálás. Az udvaron még hagyján, de ha rossz idő van, akkor nem sokat lehet csinálni, ha viszont jó akkor meg 11-nél tovább nem lehet kint lenni az UV miatt – ami idén már 7 is volt az pedig elég erősnek számít. Most meg mind a három bárányhimlős. A Zsófi elég könnyen vette szerencsére, már kifele lábal. De a két pici csak most kezdi. Noncsinak már reggel hőemelkedése volt és elég nyűgösen indult a nap, Bence ugyanazt a hőemelkedést játszva virgonckodva kezelte. A gond csak az hogy egyedül nem hagyhatom őket, még a boltba is csapatostul megyünk, igaz nem viszem be egyiket sem hanem kint olvasnak mesét a kocsiban. Még ez a szerencse, hogy szeretik a könyveket, ez nekem fontos volt, első pillanattól kezdve könyvek garmadáját vettem nekik. 11 hónapos volt Zsófi mikor a kezébe adott csukott könyvben megkértük, hogy keresse meg a katicát és boldogan mutogatta, hogy megtalálta 🙂 Nagyon édes volt 🙂

A másik kettőt pedig húzza magával, amit a Noncsin nagyon észre lehet venni. Szóval azért 15-20percet úgy is nyerek ha leteszek eléjük 5-6 könyvet, hogy lapozgassák. Mekkora buli lesz egy év múlva ha Zsófi megtanul a suliban olvasni és ő is fog olvasni a gyerekeknek igazából. Igaz most is szoktak „olvasni” a könyvből felváltva mindhárman 🙂 Nagyon édesek mikor mesélik a mesét mintha a könyvből olvasnák, és ezt nem csak a Zsófi de a Bence sőt a Noncsi is:) Tündériek. Iszonyat kemények a hétköznapok velük, de nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy apa lehetek és három ilyen csodálatos gyerkőccel ajándékozott meg a jó Isten és a Feleségem.

Visszatérve a blogra, mint látható az ok amiért nem írok teljesen hétköznapi, de úgy érzem lassan átálltunk, és belerázkódunk a dolgokba és továbbiakban gyakrabban tudok klaviatúrát ragadni 🙂 Máskülönben meg elkezdtem szervezni a 2015 Fesztivált amiről szintén fogok írni néhány gondolatot, hogy mi is ez pontosan és hogyan gondolom/gondoljuk-mert mint kiderült beszélhetek többesszámban 🙂 Addig is ha teszik a kezdeményezés akkor a kedveljétek a facebook oldalát, ezzel is lelkesítve a résztvevőket és szervezőket 😉