Hús, emberség, Szigetmonostor

Eszter és János története

Vannak üzletek, amelyek összeforrnak egy település életével. Vagy épp kettőével. Ilyen Eszter és János húsboltja, amely Szigetmonostor szívében áll. Megfordul ott mindenki: helyiek, nyaralók, látogatók. Beköszönnek, vesznek valamit, váltanak pár szót – és mennek tovább.

 

János nem készült hentesnek gyerek korától, de anyai noszogatásra olyan iskolába ment, ahol kitanulta minden
csínját-bínját a szakmának. Miután elvégezte az iskolát és kereskedő lett, a gyakorlati idejét a Rákóczi úti Húsáruházban töltötte – innen jött az ötlet, hogy lehetne hentes is. Csakhogy neki más tervei voltak: uszályon akart dolgozni. A sorkatonaság letöltése után már csomagolt is volna, ha közbe nem jön az élet.
Édesapja stroke-ot kapott, és közben lehetőség adódott egy saját húsbolt indítására – mégpedig a házuk szuterénjében. Így a hajós meló szó szerint elúszott, de egy új út nyílt meg. János mindössze 19 évesen lett egyéni vállalkozó. Az üzlet jól ment, mert a környéken más hentes nem akadt.

Egy jó sztori

A szerelem sem váratott sokat magára:
Esztert egy baráti társaságban ismerte meg, nem a pult fölött mosolyogtak egymásra – ahogy sokan hiszik. Eszter még csak 18 éves volt, leérettségizett és össze is házasodtak. Három évvel később megszületett Zsófia, majd 2006-ban Levente is, két évvel később pedig Ábel. Eszter sógorának vállalkozása akkoriban épp fellendült, így üzletközpontot épített – itt nyílt meg az a bolt, ami azóta is mindennapjaik része.
Közben Szigetmonostorról Surányba költöztek, de ezenkívül semmi nem változott. „Mindenkinek van egy története, amit ott hagy nálunk. Nekünk meg mindenkiről van egy sztorink – olyasmi, amin együtt nevetünk, vagy amitől jobb lesz a napja” – meséli Eszter. „Ebből élünk. Meghallgatjuk, de nem adjuk tovább a történeteket. Úgy kell kiszolgálni az embereket, hogy holnap is visszajöjjenek.” Eszter eredetileg nem tervezett hentesbolti karriert. A gyerekekkel volt otthon, János jól keresett. Aztán úgy alakult, hogy megtanult mindent, amit kellett, és ma már teljes értékű társ a pultban is János mellett.

Janikám, jövök

„Ötkor lemegyek a boltba, kipakolok, héttől jönnek a vevők. Ha még árut is kell hozni, akkor hajnali indulás van” – mondja János. A munka nem kevés, de azért van, ami motiválja őket. Igyekeznek figyelni a külön kérésekre, egyedi igényekre is – a cél, hogy mindenki találjon olyasmit, amit örömmel hazavisz.
„Itt mindenki ledobja a pózt, és felveszi a strandpapucsot. Nem is gondolnád, hogy a vevőid között orvos, ügyvéd vagy iskolaigazgató van” – meséli Eszter nevetve. „Bejelentkeznek, küldenek üzenetet: „Janikám, jövök”, és mi összekészítjük a rendelésüket.
Én vagyok a social media menedzser, az admin, a pénzügyes, János pedig egy piszok jó hentes” – teszi hozzá nevetve. „A kettő nem létezik egymás nélkül” – vágja rá János.

Kolbászból a kerítés

Se a devizahitel-válság, se a covid nem jött jól, manapság meg az elszálló infláció nehezíti a dolgukat, de amíg tudnak egy jót nevetni, ott lesznek a pult mögött. „Amit kínálni tudunk, az a minőség. Húsvét előtt például mi is sonkát és csülköt eszünk – nem mintha nem unnánk, de tudni akarjuk, hogy tényleg azt a minőséget adjuk-e, amit elvárunk magunktól” – avatnak be valamelyest a színfalak mögötti történésekbe. Kolbászból is van többféle: a kacsától a bivalyon át a szarvasig. Sőt saját készítésű is, kicsi, nagy, csípős, csemege, vékony, vastag – ahogy tetszik.

Egy jót nevetni

„Próbálom úgy nevelni a gyerekeket, hogy eltartsanak – vagy nyernék a lottón” – mondja János nevetve. „Tíz éve még volt bennem lendület. Most már belefáradtam. Se időm, se energiám. A kényszer hajt, és amikor ez megszűnik, akkor abbahagyom.” Eszter optimizmusa és az, hogy bármikor tud egy jót nevetni, a vásárlókat is boldoggá teszi. „Imádom, amikor jön a szezon, és májusban azt mondhatom a nyaralóknak: boldog új évet! És örülnek neked. Jó érzés. Van, aki csak köszön, van, aki vesz valami apróságot. De mind jó szívvel jön hozzánk. És ez az, amiért még mindig csináljuk.”

Zimre Zsuzsa
KISBÍRÓ 2025. június-július