Turizmus egyik oldala

Pár hete megkeresett egy úr, aki olvassa a blogom és tetszik neki. Szeretett volna velem csinálni egy riportot a Szentendrei-sziget turisztikai fejlesztéséről – ő ugyanis ezen területen dolgozik jelenleg. A riportot nem éreztem helyénvalónak, mert azt gondolom nem vagyok kompetens ez ügyben, de pár mondatot beszélgettünk. Azonban azóta is gondolkodom ezen a történeten…

A turizmusnak alapvetően két ága van szerintem – az aktív és a passzív –, persze ezt lehet még tovább boncolgatni és specializálódni – például családbarát aktív kikapcsolódás –, ugyanakkor alapjába véve, azt gondolom el kell dönteni már az elején, hogy aktív vagy passzív kikapcsolódásra fókuszálunk rá. Viszont teljesen lényegtelen, mire fókuszálunk, mert a Szentendrei-szigetnek gyakorlatilag nulla a turisztikai vonzereje – ebben a pillanatban. Lehet venni egy nyaralót és amolyan szocreál nosztalgiával, ellehet héderelni pár hétig, megnézni egy-egy falunapot, ahol a szokásos kínálattal találja magát szembe az ember. Mielőtt bárki azt hinné, hogy a falunapokat fikázom, nem, ezek a falunapok semmivel sem rosszabbak, vagy mások mint a nyirsárszentkukaci, vagy a szikkadttücsökhegyi. Ugyanaz a kézműves felhozatal, szinte echte ugyanazokkal az arcokkal, termékekkel, hangulattal. Van egy réteg, egy célközönség, melyet ez maradéktalanul kielégít, ugyanakkor erre turizmust nem lehet építeni, ha lehetne akkor nem beszélnénk semmiről. Van, jó, legyen, legyen minden héten valami fesztivál – van is –, de ez nem turizmus. Ettől még nem fog nőni a vendégéjszakák száma, nem lesz nagyobb a vásárlóerő, nem kiszámíthatóbb a kereskedelem. Persze vannak olyan fesztiválok, ahol bevételt termel egy-egy ilyen fesztivál, nem is akár mekkorát, és ma már több kisközség is felrajzolta magát a térképre. Orfű(1070 lakos!), Erdőbénye(1081 lakos!), Bánk(659 lakos!), Kapolcs(374 lakos!), és még sorolhatnám. Mint látszik nem kell ahhoz nagyvárosnak lenni, hogy maradandót alkossunk, felhelyezzük magunkat a térképre és bevételre tegyünk szert – mind a falu, mind a helyi vállalkozások.

Azon sem kell csodálkozni, hogy a 15-20 évvel még nyaraló övezetnek számító területek, mára kvázi lakóövezetté alakultak át. Emberek nem tartanak fent nyaralót csak azért, hogy álljon benne egy illikvid tőke, plusz még egy három hetes tengerparti nyaralás árát is elvigyen az adó és a fenntartás. Arról nem is beszélve, hogy vagy kertészt is fizetni kell, vagy rendszeresen ki kell járni, ha az ember nem szúnyogtelepen akarja tölteni azt a két hét szabit egy rozsdás bozótvágóval…

Az a baj, hogy még amink van sem tudjuk kihasználni. Talán az egész országban nincs még egy olyan község, melynek több mint 20 kilométernyi dunai partszakasza lenne, ebből 150méter kavicsos és nehezen megközelíthető strand; 4 kompkikötő; nagyjából 2 kilométer dzsungeles, de legalább elérhető partszakasz; a maradékra meg be sem teheted a lábad, mert lelőnek. A vicc, hogy a strandot is egy multi cég társadalmi felelősségvállalásának köszönhetjük, köszi Coca-cola, köszi ilovedunakanyar. Nem kell megijedni, a sziget többi része sem homokos tengerpart pálmafákkal és koktélbárokkal – pedig lehetne… A sziget érzést, a sziget feelinget csak akkor érezni, mikor valaki bejön vagy távozik, egyébként inkább olyan rezervátum. Hiába a szép környezet, ha maximum a szántóföldeken lehet nyugodtan sétálni a szigeten keresztbe vagy hosszába. Biciklivel is rémálom, mert egyesek úgy közlekednek a főúton – amin egyébként hivatalosan 12 éven aluli gyermek nem is kerékpározhat –, hogy az életveszély. Kerékpár út pedig sehol… Erre nem kell idejönni, erre az életérzésre ott a 11-es út – megjegyzem a Duna mindkét partján van kerékpárút, igaz a nyugati oldalon foghíjas.

Ott tartunk, hogy ha például hétfőn elbringázik előttem egy család és megkérdezi, hogy hol nyalhat el egy fagyit a gyerek ők meg sütiznének, akkor azt mondom nekik, hogy a sarkon van egy trafik, ott vehet jégkrémet. A kérdésre, hogy hol tudnak megebédelni, hebegve válaszolok, hogy a Torony talán nyitva van, de nem biztos, más hely viszont nem igazán jut eszembe… A legközelebb kérdésre Szentendre jut eszembe – onnan jöttek….
Nem rég megkérdezték tőlem – hiába na, komp utcája, egyetlen biciklis útszakasz talán az egész szigeten, én meg sokat vagyok kint a srácokkal bicózni –, hogy hol az a Klímaparkos tanösvény. Mondom a Fő utca felől jöttek, ugyan arra vissza, el sem lehet téveszteni. Ha azokra az akácoszlopokra gondolok, akkor ne nézzem hülyének…. Hát én kérek elnézést, de 130 millióból erre futotta.
Egy barátom nem rég szervezett egy nagyon klassz osztálykirándulást Szigetmonostorra. Fergetegesen sikerült! Hajóval jöttek, szuperül összeállított program a Tomi bácsinál és a Timi néninél. A srácok azóta is emlegetik. Az egyik gyerek ki is rángatta az egész családot rá úgy két hétre, mert a gyerek el volt ájulva, hogy Szigetmonostor mekkora állat hely. Család kijött, tudják mit tudtak csinálni? Semmit…. Az ég egy adta világon semmit, mert ahhoz hogy az a gyerek jól érezze magát, a barátom szervezése kellett. Na most arra azért senki ne várjon, hogy majd úgy ismeretlenül megkeresi valaki, hogy lenne itt megint 60 ember, akik jól éreznék magukat. Ezt valahogy elérhető mederbe kellene terelni, hogy ha legközelebb megáll egy család előttem biciklivel akkor tudjak nekik mit mondani, hogy mit tudnak megnézni, csinálni. Valahogy be kellene jelentkezni valamivel, hogy hahó mi itt vagyunk, ide bármikor jöhetsz ezt vagy azt csinálni. Nyitva vagyunk reggel 9-től este 8-ig, hét minden napján – álá medvepark. Most nem konkrétan Timi nénire, vagy Tomi bácsira gondolok! Egyébként pedig nem is kell egyből a hét minden napja, elég a hétvége. Minden hétvégén családok százai ülnek autóba Budapestről, hogy kimenjenek Visegrádra a várba és bobozni. Itt mennek el kvázi mellettünk, itt megy el mellettünk a fizetőképes kereslet, és keresi, hogy mire tudná elkölteni a pénzét, csak ki kéne rakni egy táblát, hogy itt jobbra Szigetmonostori Tanösvény, Állatfarm, Csúszdapark, Vízi játszópark, Hullámvasút vagy tudom is én mi.
Azt azonban ne feledjük, hogy van aki hobbiból, van aki önfenntartásból tartja az állatot, de üzletszerűen nem tudok róla, hogy bárki is tartaná. Most nem a kézműves sajtra vagy az óvodai lovaglásra gondolok, inkább egy budakeszi vadaspark, veresegyházi medveotthon üzleti modelljére. A Margit-szigeten is van egy kis vadaskert, hát nem egy nagy kunszt lenne itt is összehozni egy ilyet. Lehet, hogy rámenne egy fesztivál ára, de 1 nap helyett 365 napos vonzerő. Vagy ha már a Dunával vagyunk körbe ölelve, egy vízi játszópark sem lenne ördögtől való.
Ha ma rámegy Szigetmonostor honlapján valaki a szigetmonostori látnivalókra, akkor nagyon kétlem, hogy visszafoghatatlan vágyat érezne arra, hogy kiutazzon Budapestről, hogy megtekintsen egy kopjafát, vagy megnézze azt az 5 négyzetméternyi kőhalmot a gát oldalában.
Pócsmegyer szépen próbálj felépíteni a Pázsit tó projektet, Kisoroszi látványossága a szigetcsúcs, Tahitótfalu a kereskedelemre és szolgáltatásra épít, mi meg csak úgy vagyunk és turizmusfejlesztésről álmodozunk, meg egész nyáron fesztiválozunk mint a jó tücsök.
El kellene már dönteni, hogy most csinálunk valami turisztikai fejlesztést, vagy kitesszük a zárva táblát, mert ez a hónapról hónapra feljövő csontrágás, teljes mértékben kiábrándító.

Miért kellene nekünk a turizmus, mikor olyan nyugi és csend van? Nem régiben történt velem, hogy vasárnap meglepett pár barátom és hirtelen hova kapjak elugrottam a henteshez, hogy összedobjunk egy bográcsot. A Szilárdnál még sikerült vennem egy karton sört, mert még délelőtt volt, de a hentesünk már nem volt nyitva. Az milyen már, hogy egy ekkora falu nem tud fenntartani egy hentest, hogy a hét minden napján nyitva tudjon lenni? A falu vásárló ereje nulla felé konvergál. Ha nincsenek vállalkozások, nincsen munkahelyek, nincsenek áruk és szolgáltatások, nincs adóbevétel. Persze az aki kijár annak ez nem feltétlenül napi szempont, ugyanakkor vannak akik hónapokig nem teszik ki a lábukat a faluból vagy ha igen, akkor sem vásárolni. Én kijárok, de jó lett volna, ha akkor nyitva van a hentes. Megoldottuk lángossal és időközben azt is megtudtam, hogy a hentesünk más okokból van zárva vasárnap. Ugyanakkor az önkormányzat hosszú hónapok óta nem talál a felújított Horányi vásártéren lévő faházra vállalkozót, aki egy üzletet nyitna ott. Mondjuk a helyi termékek kikötése is közre játszhat ebben, de üzleti modellt építeni ilyen üzleti környezetben igen csak öngyilkos küldetés. A turizmus sokat jelentene a helyi vállalkozásoknak. Ha pedig van adóbevétel, akkor lehet pénzt fordítani utakra, járdákra, közvilágításra, fejlesztésekre, mert bár Horány évente letesz az asztalra kb 100milliónyi adót, amit a vízművek is megtold még egyszer ennyivel, de úgy tűnik ez kevés az életkörülményeink szinten tartására is, nem hogy még fejlődjünk is…. Vagy csak nem arra költjük, amire szerintem kellene és mások a prioritások…

Azt is észre kell venni, hogy Szigetmonostor lakosságának összetétele, az elmúlt 4-5 években piszkosul megváltozott. Míg régebben a középosztály jött ki – talán a hídra spekulálva, talán csak mert megtehette, hogy kifizeti az akkori ingatlanárakat és szerelmes lett a környezetbe –, manapság inkább a budapesti lakást kinőve, és annak árából itt ingatlant vásárolva jönnek ki családok még megmaradt egzisztenciájukat ápolni. De azt látni lehet, hogy sokáig nem maradnak, vagy csak itt alvókká minősülnek át, mert az óvodába nincs hely, a pesti iskolával – magától érthető okokból – nem tud versenyezni a helyi, a munka miatt pedig amúgy is be kell járni… Vásárló erő értéke nulla. Viszont elköltözni se nagyon tud, mert ma egy átlagos családi házat, jó ha 20millióért el lehet adni a faluban, ebből pedig Budapesten max egy másfél szobás garzon ha kijön, de a Duna két partján lévő településein sem sokra megyünk ennyi pénzel. Kb kétszer (de akár háromszor is) annyiba kerül minden hasonló jellemzővel bíró ingatlan a Duna túloldalán. Azért ez indokolatlan 30 kilométerre Budapesttől, ez már túl nő a távolságon, ez már ilyen Kismaros szint, ami majd kétszer akkora távolság Budapesttől, szintén Dunakanyar és szintén hasonló adottságokkal bíró település mint a miénk. Azért ez elgondolkodtató, lehet, hogy nem csak a turizmuson kellene elgondolkodni és dolgozni….

Itt jegyezném meg, hogy pár hónapja nyilatkozott Kismaros polgármestere a Szokolyai úti járdáról: „– A Szokolyai úti járda megépítése az olyan fontos társadalmi érdek, hogy az képes felülírni szinte mindent. Annyira kockázatos arrafelé a gyalogos közlekedés, hogy ezt az önkormányzatnak kötelessége mérsékelni, a helyzetet orvosolni. Ha kell erőn felül is, de ezt a problémát meg kell oldani. Amúgy pedig néhány tócsát már sikerült megszüntetni és még jó sok tócsa hátravan. És biztosan lesznek majd újabb tócsák is, amiket sikerül megszüntetnünk. Ha semmilyen pénzt nem sikerül nyernünk, a járdákat, a kátyúkat akkor is be kell foltoznunk, a biztonságos közlekedés feltételeit bizt

erről az utcáról van szó... (forrás Google Eart)

erről az utcáról van szó… (forrás Google Eart)

osítanunk kell. Ha csak a saját erőforrásainkra kell támaszkodnunk, akkor is képesek vagyunk egy picit évről évre előbbre lépni. De ha csak ennyi történik, akkor én ezt nem nevezném az építkezés évének. ” Innen üzenem a kismarosi lakosságnak, hogy sokan ölni tudnának a mi falunkban egy a gyalogosoknak vízelvezetővel az úttól elválasztott földsávnak…

forrás

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás