Sok(k) vagy elég?

Rózsa József a helyi lap hasábjain tette fel e kérdést a tiszteletdíjával kapcsolatban, mintegy reagálva a 22 milliós posztomra. Minthogy megszólítva érzem magam, azt gondolom illik válaszolnom.

Kedves Képviselő úr!

Az ön harminchétezer forintja, valamint a testületi tagok által összesen felvett, havi nettó fél millió forint, a falu költségvetésének 11.000.000 forintos terhet jelent évente! Ez konkrétan több mint amennyit önök, a faluvezetése évente beszed kommunális adó címszó alatt! Ez a 11.000.000 forint évente egy pályázat, egy 110.000.000 forintos fejlesztés önereje lehetne, legyen szó járdaépítésről, tanuszodáról, köztérről, játszótérről, állatkertről, utakról, bármiről. Sőt, öt év alatt ebből az 55.000.000 forintból, önmagában is látványos fejlesztést lehetne, lehetett volna megvalósítani. Ezt az évi 11.000.000 forintot árulja már el nekem, ha nem a kommunális adóból, akkor a helyi vállalkozások iparűzési adójából, nyaralóadóból, vagy melyik adóból csoportosítják át – mint hogy azt ön is tudja, ezt az állam nem fizeti!? Az ön havi harminchétezer forintja, 86.450 forintnyi beszedett adót visz el havonta. Sok vagy elég? Ön szerint gondolom kevés ez a pénz. Duplázzák meg ezt is, biztos van az a pénz ami elég. Persze leigazolják egymásnak a távollétet, még akkor is, mikor a képviselő a lakossági fórumon való megjelenés helyett a virágait locsolja otthon. Már több az igazolás a jegyzőkönyvekben így félidőnél is, mint ahány milliót öt év alatt szétosztanak maguk között. Nekem ez nem sok, hanem sokk!
Szigetmonostor honlapján, ön azt írja, hogy szeretne hatékony és költségtakarékos gazdálkodással, minél nagyobb fejlesztési forrásokat megteremteni. Így? Ha és amennyiben felhajt egy fejlesztési pályázatot, majd annak a projektnek az élére állva végig asszisztálja azt, nem 37.000 forintot keresne, hanem jóval többet, melyet nem helyi adóforintokból átcsoportosítva utalnának a számlájára, ráadásul kézzel fogható eredménye is lenne. Ha csak a fejlesztési bizottság négy tagja, az öt év alatt 4 projektet hozott volna ide, akkor is jóval magasabb tiszteletdíja lenne, plusz eltörölhetnék a kommunális adót. De tudja mit, én már azzal is beérem, ha a klímaparkból és a harmadjára befejezett mulcsüzemből jön annyi bevétel, hogy fedezi a képviselők tiszteletdíját, de én erre utaló részt nem találtam a költségvetésben. Nem mondom, hogy ne legyen tiszteletdíja a testületnek, de teremtsék elő a fedezetet és ne az adókból csoportosítsák át! Annak bőven lenne helye! A helyi 15 személyes villamosból nincs olyan reggel az iskola előtt, hogy ne szálljanak ki húsznál többen és így is sokan más úton-módon jutnak be az iskolába. A 11.000.000 forint évente majdnem egy új villamos ára, már rég járhatna kettő – ha már ragaszkodnak ehhez a méregdrága sötétzöld megoldáshoz, mennyibe is került ez nekünk eddig, például akkumulátorok tekintetében? Az utolsó méter járdákat még Szilágyi Lajos építette. A faluház közel tíz éves toldozgatása és foltozgatása többe került, mint a frissen épült Pócsmegyeri Rendezvényközpont – pedig az építőanyag és a munkadíj is jócskán drágult ez idő alatt –, melynek a nagyterme nagyobb mint a Faluház teljes hasznos területe. Míg szigetmonostor képviselő-testülete tízmilliókat öl harmadjára a rendelő felújításába az elmúlt 4-5 évben, addig Pócsmegyer egy új 560nm-es orvosi rendelőt tervez, melynek az önereje kevesebb, mint a szigetmonostori testület éves tiszteletdíja. Sok, elég, vagy soroljam még? Szándékosan hoztam fel pócsmegyeri példákat, mert Pócsmegyer is szentendrei-szigeti település és nekik sincs hiduk – még –, igaz költségvetésük jóval szerényebb, de ahol tenni akarás van, ott a segítség!
Én elfogadom, hogy ez egy gazdag település és Pomázzal lehet összehasonlítani; nehezen de azt is elfogadom, hogy az állam által előirányzott keret, tizenötszörösét költjük fesztiválokra és ingyenes programokra a környék települései számára; üsse kavics, valahogy elfogadom azt is, hogy itt természetes – sőt már már elvárt -, az igénytelenség, hiszen a jó példával elöljáró községünk bölcsődéje udvarán nőtt a legmagasabb parlagfű az idén. Azt azonban mint adófizető és szavazó állampolgár, megmondom őszintén, nem szívesen fogadom el, hogy a kommunális adóm az önök tiszteletdíjára menjen el, pláne mikor egy egy képviselő-testületi ülést végighallgatva, önök szimonfélékről, cenzúráról, szólásszabadság és a véleménynyilvánítás korlátozásáról, valamint arról beszélgetnek, hogy kit érdekel mit gondolnak a „biodíszletek”.

Én azt mondom elég!