Slam Elek
Egyre többet hallgatok slam poetry-t, tetszik a kortárs költészet. Vannak jobbak meg kevésbé jobbak, de az a szabadság ami benne van – nincsenek kötött sorok, sőt feltétlenül verslábak sem, inkább ritmusok – és az a közösségi érzékenység, társadalmi és közéleti szag ami belengi számomra a slamet nagyon vonzóvá teszi. Mindent ki kell próbálni, ráadásul ez amúgy is a mi évünk 🙂 Itt áll már egy ideje, mert fel akartam mondani mp3-ra, olvasni ugyanis elég nehéz, pláne aki nem hallott még ilyet, de nincs rá időm. Azért remélem értékelitek az igyekezetem… 🙂
2015
Nem tudhatom, hogy másnak e négy szám mit jelent,
Sőt nem is szülő falum, ez a Dunával körbevett földnyelv.
csak azt tudom, irányítószámok évében mi vagyunk a soron,
mi, akik itt lakunk Szigetmonostoron.
Meg azt tudom mikor ide költöztem,
akkor sem nyíltak virágok az út közepi gödrökben,
De volt egy remény, hogy lesz egy átkelő,
valami híd, ami majd a fák közül bújik elő.
Na az nincs! de, több a kátyú, sőt Horány is olyan
mint amit szét lőtt egy ágyú.
Az én falum az én évem, Istenem, ezt kellett megélnem?
Hej, pedig mikor ide költöztem, két gyermekem, egy meg útfélen,
teli reménnyel, nem láttam, csak a szépet, a nap sütött az ég itt kékebb.
A szellő szárnyán szállt a fű illata, ma már tudom,
hogy az csak a szippantós szaga… És ennek már kettőezer tizenöt napja.
Nem volt ez mindig így, élnek mendemondák, voltak hajók,
amik az utasokat hozták, s a csárdának itták jobbnál jobb borát.
A Duna parton zajlott az élet, néha a bortól, kajakot bringára cseréltek.
Volt sok nyaraló, meg munka és turista,
De elfogytak, ma már nincs csak, anarchista…
Persze van akinek ma is van helyben munkája
De kétezer tizenöt kijár… ki dolgozni, ki iskolába.
Az én falum az én évem, Mi lett veled reményem?
Teher alatt nő a pálma, tartja a közmondás, de mindhiába.
Fotelforradalmárok egyesüljetek! Otthon morogtok, de tenni nem tesztek.
Miért is tenne, aki függ a rendszertől, aki nem az meg hajnalban kől
Mert az első komphoz siet, itt el sem hiszik, hogy dolgozni megy.
Pedig jövedelme felét, elviszi a ki és be közlekedés,
minden mástól meg elvette az isten a kedvét.
Én sem vagyok, csak egy vadhajtás, egy tüske ami szúrja a kentek ujját.
Kit teremt magának a boldogtalan, de bókolni nem fogok,
hasztalan.
Ki gépen szál fölénk, szúnyogot irtani,
tudja jól, hogy itt nem lakott Csokonai.
Mihály is csak elvétve, de vitézt nem találsz ki felnézne.
Az én falum az én évem, Isten veled reményem…
