Már csak három nap…

Az elmúlt hetek, hónapok, nagyon intenzíven teltek kis falunk életében. Köszönhető ez egyrészt annak is, hogy az elmúlt egy évben, némi betekintést kaphattunk egy blogon keresztül a hivatal életébe, működésébe. Másrészt annak az elkeseredettségnek és feszültségnek is, mely eddig csendesen lapult kisközösségünkben. Ahogy múlt az idő, úgy alakultak ki a táborok, úgy vállalták fel az emberek a nézeteiket, elképzeléseiket, látásmódjukat, melyből születtek tartalmasabb beszélgetések épp úgy, mint már-már személyeskedésbe forduló viták. A feszültség forrása sokak szerint maga a blog, ugyanakkor úgy vélem, hogy ezen feszültségek régóta a faluban vannak, hiszen nem kerülnének fel akár 8-10 éves projektek, sérelmek, de a híd kérdése sem lehetne kampány kérdés. Azért bízom benne, hogy sokakat elgondolkodtatásra késztetett, hogy miért van 4 kihívója egy olyan polgármesternek, aki azért fel tudott mutatni néhány fejlesztést az elmúlt években, és nem volt ellene sem tüntetés, sem petíció, sem feljelentés, mert sugalmazott bármit is a postaládában talált több oldalas gondolatsor, a szerzője sem állampolgárként, sem képviselőként nem talált olyan kár okozást, melyre céloz, és mely ellen úgy érezte volna, hogy hivatalosan fellépjen. Az, hogy az említett irományban, engem, hogy jellemez és hogy ír le, az az ő látásmódját, értékrendjét képviseli, ezen túl bennem felháborodást, sértettséget nem váltott ki. És itt jegyezném meg, hogy senki iránt nincs semmilyen ellenszenvem, haragom; sőt mindenkit tisztelni tudok, aki nyíltan felvállalta a véleményét, értékrendjét – tette azt bármilyen formában is. Úgy gondolom, ez a tisztánlátás, ha túl lépünk ezen az időszakon, csak előnyünkre fog válni. A nap, pedig hétfőn is keleten kel majd, és nyugaton fekszik. Itt ragadnám meg az alkalmat arra, hogy akit esetleg hangnememmel, stílusommal megbántottam volna, kérem nézze el nekem. Nem minden esetben tudok úgy fogalmazni, hogy a gondolataim úgy érkezzenek meg az érintettekhez, ahogy én azt szeretném. Nem vagyok kommunikációs szakember, ez a blog továbbra is egy állampolgár privát véleményének a naplója.

Bár most még a feszültség az úr, de már csak hármat kell aludni és eljön a szavazás napja. Eljön a nap, amikor mindenki kinyilváníthatja, hogy számára milyen vezető lenne ideális. Milyen értékrendek, elképzelések és látásmód szerint képzeli el a falu jövőjét. A falu, és benne minden lakos megmérettetik. Az is aki elmegy szavazni, az is aki nem.
Nem csak én, de szerény véleményem szerint, többen is azon a véleményen vannak, hogy kardinális kérdésekben mindenki egyetért-mi több ezt maga Molnár Zsolt polgármester úr is mondta a Horányi piactéren tartott választási fórumán. Nem is lehetne ez szerintem másként, hiszen azon túl, hogy minden jelölt a maga látásmódja és értékrendje szerint szeretné a falut jobbá tenni, egyrészt köti a vezetést a népszavazás – ilyen a híd ügye –, másrészt, mert bizonyos fejlesztések elkerülhetetlenek a XXI. században – ilyen a csatorna, a vízvezeték, de még a bölcsőde is.

Akkor miért kell elmenni mégis szavazni?
Mert ezeken a kardinális kérdéseken felül, ott vannak a mindennapok, ott vannak a hiányérzetek, de ott van az is, hogy van akinek már ezen fejlesztések is a határait súrolják. Sokak szerint, ez a választás, már egy lefutott kérdés és erre enged következtetni, a polgármester úr kampányanyaga is, melyben gyakorlatilag le vannak osztva a bizottságok, a mögötte felsorakozott képviselők között. Nos igen, ha a lakosság nagy része nem megy el, akkor egy polgármester ahhoz, hogy érdekeit érvényesíteni tudja, szüksége van egy olyan táborra, mely a többségi szavazatot megadja neki, mert a testületben a polgármesternek is csak egy szavazata van. Így van ez rendjén, de pont ezért szükséges az, hogy minél többen elmenjenek, hogy a szavazás és a nyertes által képviselt látásmód és értékrend „reprezentatív” legyen. Az elég visszatetsző lenne, ha alig nyolc-kilencszázan mennének el szavazni ilyen választék mellett.

Köszönöm, hogy ennyien megtisztelnek azzal, hogy olvasnak!
Hajrá Szigetmonostor, hajrá 2015!