Kedves Elefántos Zsolti!

Nemrégiben olvastam a remek önkormányzati sajtó oldalán írásodat.
Nem hittem volna, hogy ennyi évvel a mozgalomban töltött idő után újra eszembe jut neved.
Én neveztelek el magamban Elefántnak mert hihetetlen memóriád már akkor is imponált.
Mozgalmunk a választások köré szerveződött. Támogatásomat élvezted és én segítettem Neked. A segítségemmel sokszorosított kampány anyagodat még az éjszaka leple alatt hordtam szét a szigetmonostori választó polgárok ásító postaládáiba munka és család után. Emlékszem menyire örültél és köszönted meg segítségemet. Te is biztosan emlékszel csak a sok teendőd miatt erre nincs időd. Sajnos hagyomány nem lett belőle, pedig akkor még hittem benned…
Emlékszel amikor Faluszépészeti tagok voltunk? Támogattam anyagilag az egyesületet és sok minden egyébben is. A parlagfű mentesítéshez sok segítséget megadtam és megköszönted mert remek kezdeményezésnek tartottad. Sajnos nem lett belőle hagyomány, de remélem felelős gondolkodást sikerült elindítani.

Aztán volt egy remek nonprofit gyereknapunk. Támogatásként 120,000,- forintot kaptunk, amivel az önkormányzat kisebb részben támogatta a rendezvény költségeit. Nagyobb arányban a névtelen felajánlók és segítőink járultak hozzá hogy mosolyt csaljanak megannyi gyermek arcra. Nélkülük lehetetlen lett volna ezt megoldani. Egész napos ingyenes programjainkkal bearanyoztuk rengetek kismanó arcát és nem különben szüleikét. Megfelelő fizetség volt érte a sok hangos nevetés. A rendezvény sikerét dicséri, hogy jutott pénz a felajánlásokból egy óvodai esemény jelentős támogatására is. Sajnos érdektelenség miatt nem lett belőle hagyomány, már talán senki sem tudja miért… De biztosan emlékszel rá a megnyitáskor milyen sokan voltak?!

Volt, amikor megkerestelek egy szülői kéréssel, miszerint támogatást kérünk (40,000,- forintot) iskolás gyerekek úszás oktatására. Válaszodba leírtad, hogy ez nem lehetséges, de globálisan gondolkozol a probléma megoldásán. Gondolom a globalitás megmaradt a segítség elillant. Pedig a pócsmegyeri révész család támogatása jeléül ingyen vitte volna oda és vissza a tanulókat. A felajánlás magasabb összegű lett volna mint a támogatás. Csak a hátrányos gyerekek számára szerettük volna segíteni az úszás oktatást…Sajnos hagyomány teremtő szándékunk nem valósult meg…

Nem volt nekem új, hogy hozzád forduljak, amikor családi napot szerettem volna rendezni hátrányos és nehéz sorsú, ADHD,BTM,SNI gyerekeknek. A rendezéshez az önkormányzat az engedélyt megadta. A kérelem másik része nem talált meghallgattatásra. Támogatásodat e remek alkalomból nem élvezhettük. Vagy az önkormányzatét… Igazán szép hagyomány válhatott volna belőle. De itt ez biztosan nem volt fontos…

Gondoltam egy merészet és mivel nem volt még Szigetmonostoron kutyakiállítás hát rendeztünk egyet! Fergeteges lett és nagyon jó hangulatban telt ez a nap is. Sokan jöttek, segítettek a szervezésbe. Még olyanok is akiknek nincs is kutyájuk. Volt ám álmélkodás e csodálatos példányok láttán. Ide már az ismert okok miatt nem kértem támogatást, de megoldottuk. Szigetmonostor egy új színfoltként került fel a térképre. És elmondhatjuk, hogy egyszer volt Szigetmonostoron kutyakiállítás. Mert sajnos hagyomány nem teremtődik olyan könnyen…

Na most elértünk az első és egyben utolsó Horányi Civil Majális történetéhez. PAFF…
Először értetlenül álltam az eset előtt mert már három év eltelt és én azt hittem, hogy lassan feledésbe merül az eset.
Sokad magammal vettük a bátorságot és kitaláltunk egy ízig-vérig civil és polgáros bulit. Horányban mert Horányban még akkor nem történt semmi. Szenzációs volt már az akarat is!
Kedves Zsolt! 40,000,- forint önkormányzati támogatásból egy egész napos családi napot szerveztünk! A magán felajánlások számát már itt sem tudtam megjegyezni mert annyi volt!
Rengetegen jöttek egy bográccsal, egy tál süteménnyel ingyenes programokkal. fel sem tudom sorolni, hogy most is hány embernek szeretném megköszönni önzetlen segítségét! Ha olvassák e sorokat biztosan büszke mosollyal az arcukon gondolnak arra hogy Ők is hozzá járultak ehhez.
Olvasom, hogy te ezt a remek össznépi eseményt „magán kampány„ rendezvényé silányítottad le!
Utólag minősíted a közel fél évvel a választások előtti eseményt!
Jól arcul csaptad ezeket az embereket! Ők nem erre jöttek ki, hanem az érzésért, hogy tehetnek magukért valamit. Nem helyes ez így! Nem hiszem, hogy ennyi év távlatából ennyire mélyen kellene ebbe a dologba belerúgni…
De Te vagy a Polgármester, a Te szavadnak ereje van. Ezért döntöttem úgy, hogy a támogatásként kapott összeget visszafizetem az önkormányzatnak.
Talán már nem is csodálkozom, hogy nem lett belőle hagyomány…

Kedves Zsolt!
Az első Piros Lábas fesztivált közvetlenül a választások előtt Te magad nyitottad meg. Remek „magán kampány” rendezvény volt. Elmondásod szerint 2,500,000,- forintba került. Rögtön hagyomány is teremtődött belőle. Ha Úri ember vagy akkor tudod a kötelességedet!
Eszembe jut a történet a kisegérről meg az elefántról. A hídon átmenet a kisegér rászól az elefántra. hallod, hogy dübörgünk?

Kedve Zsolt!
Az elefántok emlékeznek ám sok mindenre. Arra is talán, hogy mellettük menyire akarnak érvényesülni mások. A szürke tömeget tisztelni illene és oda figyelni rájuk. A sok segítő kéz eltűnőben. Az önzetlenség kiveszőben, száműzött lett a mosoly sokak arcáról…
Ennek felelőssége nagy teher és talán soha nem késő visszatérni a kezdetekhez.
Kedves olvasó, aki megtisztelt emlékeim megismerésével, kérlek ne ragadj azonnal lehetőséget, hogy megcáfold soraimat. Nem kell védelmedbe venni senkit sem. Aki szeretne erről is többet beszélni megtalál személyesen. Várom egy jó kávéval.

Kívánok további szép napot Mindenkinek, tisztelettel
Sebők Szilárd.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás