Hol a helyünk???

Sajnos mostanra nagyon ritka lett a véleménynyilvánítás az Újságoló hasábjain, igaz, a közösségi médián szerencsére hatványozódott, nem véletlenül, ráadásul utóbbi felületén értelemszerűen párbeszédek is ki tudnak alakulni. Kifejezetten hiánypótlónak tekintem Máté Miklós Domonkos rendszeres rovatát, bár számomra kissé a tárgyilagosság köntösébe bújtatott látókörszűkítő érzetét kelti. Így éreztem az utolsó cikkel kapcsolatban is, melyben a híd és a „mi”(?) helyünket kívánta pozicionálni, ezért gondoltam reflektálni pár mondat erejéig.

Noha igaz, hogy a falu már nyomatékosan kifejezte az autóshíd iránti igényét – népszavazás –, és ezért teljesen jogosan és valahol logikus módon is megkérdőjelezi az EuroVelo beruházást és a kerékpáros hidat, mivel a kormány kifejtette, hogy nem kívánja összevonni a két projektet, azt gondolom józan felelősséggel kellene végiggondolnia a lakosságnak és a döntéshozóknak a kerékpároshíd helyszínek alternatíváit és azok mindennapjainkra gyakorolt hatását, ugyanis én úgy gondolom erősen van benne potenciál – és távolról sem a turizmusra gondolok –, noha az emberben akarva akaratlan is van az üggyel kapcsolatban egy déjà vu érzése, de menjünk sorba.

Kedves Miklós, Ön azt állítja, hogy a mérnökök nem gondoltak át minden szempontot a hídhelyszíneknél, ezzel szemben ha elolvassa a tanulmányokat, abban minden egyes helyszín nehézségei, hátrányai és előnyei is fel vannak sorakoztatva, a lakossági fórumon egy részük el is hangzott. A városhoz közeli hídhely hátrányairól nem csak hogy beszéltek, de meg is állapodtak a várossal, hogy megoldják a problémát, ráadásul a Határcsárdánál felmerülő megoldáson nem csak hogy gondolkodtak, de jelzem, két hídtervet – egy ferdekábeles és egy függőhíd változatot –, is készítettek a Határcsárdai változatra, míg a Szentendre belvárosába ívelő hídról még csak skiccet sem láttam. Mikor a déli hídhely problémáit említi ön szerint kevés szó esett róla, ugyanakkor a Határcsárdai híd problémái – noha gyakorlatilag ugyanazon szempontokat sorolja fel –, ön szerint hangsúlyosabbak, ezzel gyakorlatilag észrevétlenül terelve a figyelmet a Határcsárdai helyszínre, ami ha önnek ez a szimpatikusabb, akkor érthető, de azt tessék nyíltan felvállalni. Bármelyik helyszín is valósuljon meg vízvédelmi, természetvédelmi és Natura 2000 területet érint, lévén, hogy gyakorlatilag az egész partszakasz az, márpedig egy folyón átívelő híd előbb utóbb valamilyen módon érinteni fogja a partot. Bármelyik helyszín is valósuljon meg, a Határcsárdától Szentendre belvárosáig meg kell oldani az árvízvédelmet egyes szakaszokon, akár ezen az oldalon megy, akár a másikon. Szigetmonostori lakosként én úgy vagyok vele, hogy akkor inkább Szigetmonostoron oldják meg az árvízvédelmet…

A Pásztorrévvel kapcsolatban, ön szembe állítja a HÉV 11.900 forintos bérlet árát a 14.200 forintos Volán bérlettel, mely utóbbival a Határcsárdánál egyből elérheti a Budapestre utazni vágyó a buszt – ha megáll és ha felfér rá –, ugyanakkor az időt, mint tényezőt, már meg sem említi. Nem vagyok tisztában vele, hogy Ön mennyit közlekedik a 11-es úton, de csúcsidőben sokszor az említett szakasz 30-40 perces buszon vagy éppen autóban való ücsörgés, sőt, az elmúlt évben gyakorlatilag mindennaposak lettek a balesetek, mely esetenként teljes útzárral vagy torlódással járnak, szemben a Sziget úttal, ahol ennek igen csekély a valószínűsége a Pásztorrévig. Ez is egy szempont.

A hídfők távolságát nézve, mindkettőhöz élnek közelebb és távolabb, olyan nincs, hogy ebből a szempontból jó legyen mindenkinek, ezért szerény véleményem szerint ezt a szempontot az elérhetőség oldaláról kell végiggondolni. Teszem azt például, ha a Pásztorrévnél lenne a híd, akkor a Volánnak saját jól felfogott üzleti érdeke lenne, hogy úgy menjen körbe Horányban a busz, ahogy teszi azt Surányban is. Természetes, hogy a szükséges infrastruktúrát meg kell teremteni, de úgy kellene egy ilyen buszjárat a Horányi gyermekeknek és időseknek, mint egy falat kenyér. A túloldalon pedig már a tervezőknek jelezték, hogy tömegközlekedéssel megoldják a HÉV és egyben Busz-pályaudvar kapcsolatát a hídfőtől. Érvelését ezért nem érzem helytállónak.

Arról, hogy egy sétány a szigetmonostoriaknak ne lenne érdeke, szintén eltér a véleményünk, sőt elhatározás olyannyira van, hogy jó magam is aktív szerepet vállaltam a vízügy és a hivatal közti kommunikációban, hogy a közigazgatási határainkon fekvő partszakaszok rendezve és ligetesítve legyenek. Reményeim szerint az évek óta tartó egy helyben topogásból, hamarosan szemmel is látható eredmények fognak születni. Abban ugyan igaza van, hogy a Vízművek éveken keresztül, kevés hajlandóságot mutatott a hivatal felé az úttörőtáborral kapcsolatban, de örömmel tájékoztatom, hogy Gotthard Viktor képviselőúrnak sikerült megszereznie az úttörőtábor kezelését a SZIV SE egyesületének, sőt az önkormányzat helyi vállalkozóval és egy külsős képviselővel karöltve, megvásárolták a Révház melletti ingatlant, amiből én arra következtetek, hogy ha ma még nincs is koncepció – bár akár lehet is –, hamarosan minden bizonnyal lesz. Az, hogy esetleg a turizmus gócpontja ezáltal némi távolságra kerül Szigetmonostor békés és csendes utcáitól, szerény véleményem szerint szintén nem biztos, hogy hátrány lenne, pláne ha közben áthaladnak a falun.

Végezetül jelzem, Szigetmonostornak is van civilszférája, mely figyelemmel kíséri az EuroVelo fejleményeit, például a http://szimon.hu oldalon egy évre visszamenőleg össze vannak gyűjtve az anyagok kommentár nélkül, sőt a Horányért Egyesület is felfrissülőben van és minden bizonnyal a http://horany.hu oldalon is olvashatunk hamarosan beszámolókat, hiszen az egyesület alelnöke amellett, hogy jelen volt a közmeghallgatáson, képviselőként ott ül az egyesület elnökével együtt a testületi és bizottsági üléseken – előbbi döntéshelyzetben, utóbbi véleményezési hatáskörrel.

Szerényen megjegyzem, ha a közösségi-médián nem is – nem találtam a facebook-on -, egy jó pohár bor mellett mindenképpen elbeszélgetnék önnel a témáról.

Üdvözlettel:
Pólyi Krisztián