Kusza gondolataim egy fesztivál körül

nem jelzi jobban semmi, hogy ez egy privát blog, mint az ha megosztom legmélyebb személyes gondolataimat, valamiről ami ráadásul ennyi kényes kérdést vetett fel és ennyi embert érint.
Először is nem értem mi ez a pénztől való félelem. A pénz egy eszköz! Miért ne hozhatna pénzt egy rendezvény? Miért ne lehetne nyereséges? A pénz egy fokmérő, ha jól dolgozom, jól végzem a munkámat, akkor jól keresek, ha nem jól csinálom akkor kevésbé, viszont konkrét visszajelzés arra, hogy valamit máshogy kellene csinálnom – igen, ez a szemlélet az enyém, egy vállalkozó szemlélete. De lehetne ez egy művészé, kézművesé vagy kistermelőé ugyanúgy, hiszen ha veszünk egy festőt aki alkot, bele viszi az ecsetvonásaiba szívét lelkét és ezért pénzt kap az miért baj? Miért baj, ha értékelik a munkáját? Vagy miért kellene szégyellni? Tőlünk kicsit nyugatabbra, ahol némileg később fekszik a nap, például Angliában, ez teljesen máshogy van! Az emberek büszkék arra amit elérnek a munkájukkal. Ráadásul egy vállalkozás minél jobban megy, annál jobb a lakosságnak is, mert annál több adót fizet be, annál több munkahelyet tud létesíteni, annál igényesebb és többet tud fordítani a környezetének rendben és tisztán tartására, annál többet tud adakozni, támogatni. Azzal sincs baj, ha egy rendezvény nyereséges, sőt! Legyen nyereséges, hozzon akár milliókat! Ha az közpénzből van finanszírozva, akkor azzal szerény véleményem szerint el kell számolni, de ha nem akkor nem kell! Egy millió forint nem sok pénz! 30 civil szervezet szervezetenként 33000 forintot összedobva, már össze is szedte a szükséges pénzt! Egy egy szervezetben pedig nem 1-2 ember van, legyen mondjuk csak 10, akkor az fejenként 3300 forint. Ennyit még én is szívesen beleteszek a kalapba, de akár kétszer ennyit is, ezen ne múljon! Hiszen ez a Piros Lábas tényleg egy jó kezdeményezés, nagyon sajnálom, hogy nem volt jelen azon a bizonyos testületi ülésen és nem hallotta az ott elhangzottakat Ignácz Gergely – aki egyébként képviselőjelöltként indulni kíván a választásokon(?)- és egyébként senki Orbán Eszteren kívül, aki pedig a hivatalban dolgozik és a Klímapark projekt adminisztrátora – azé a projekté, mely fent nevezett fesztivál programjának része. Kedves Gergely ezek tények, konzekvenciát nem vontam le, csak leírtam.
Nem érthet mindenki mindenhez. Bár ez az ország tízmillió futballszakértő vagy mikor éppen minek az országa. Én például nem értek a focihoz, sőt nem is jártam soha meccsekre egész addig, amíg a fiam be nem került a helyi ovifociba. Na most sem értek hozzá, de szívemből drukkolok a fiuknak és ezt néha te is hallhattad a falu másik végén 🙂 Festeni sem tudok, persze megpróbálhatnám, és lehet, hogy még értékelhető mű is születne belőle, de olyat mint Nyakas Attila, nem tudnék alkotni ha beleszakadok sem. Tini korom számottevő szakaszát töltöttem kőműves mellett segédmunkásként-esetenként iskola mellett is-, de a házamban két téglát nem tettem egymásra-igaz nem is téglából épült. A szakmát, a szakértelmet, a minőséget, a produktumot meg kell fizetni. Mindenki csinálja azt amihez ért, amiben minőséget tud prezentálni és szerintem akkor mindenkinek jobb lesz.

Más. Társadalmi munka. Nem értem. Nekem a társadalmi munka az ha például lefestem egy játszótéren a fajátékokat, vagy a kerítést. Vagy társadalmi munka, ha ételt osztok a rászorulóknak. Vagy társadalmi munka ruhát osztani a rászorulóknak. De társadalmi munkának érzek egy felvilágosító tevékenységet is – legyen az bármilyen témában. Vagy társadalmi munka, ha a gáton teszem azt amit mondanak – mert ahhoz sem értek, de ott vagyok, mert baj van és amit mondanak, amire megtanítanak azt csinálom. Ugyanakkor társadalmi munkának nem neveznék egy olyan rendezvény szervezését, melyen egyesek pénzt keresnek, míg mások ingyen dolgoznak. De egy olyan rendezvényt sem, mely választások előtt egy héttel a polgármester úr háza előtt zajlik. De nem hiszem, hogy társadalmi munkának lehetne nevezni egy koncertet amin országosan ismert fellépő van jelen – ha csak a bevétel nem egy alapítvány számlájára megy, de erről itt nincs szó, hiszen tervezett bevétel sincs. Ahogy ennek a blognak az írását sem lehet társadalmi munkának nevezni, gondolj csak bele, te milyen következtetést vonnál le, ha én azt állítanám, hogy társadalmi munkába vezetem ezt a blogot… Csak mert például tájékoztatok. Hülyeség! A Tájékoztatás nem az én dolgom. Ez egy blog. Az én blogom, én írom, és azt írom amit látok, amit hallok. Van mikor levonok konzekvenciákat, de az esetek túlnyomó többségében kérdéseket teszek fel, a saját kérdéseimet. Amit itt olvasol, azok a személyes gondolataim a blogomon, nem pedig a Magyar Nemzet hasábjai. Az, hogy ezeket a posztokat mára ennyien olvassák, talán azért lehet, mert ennyien látják hozzám hasonlóan, ennyien tapasztalják és érzik ugyanazt amit én. Itt ez a Piros Lábas is… Őszintén megmondom neked, hogy tök szuper kezdeményezés! Tök szuper összefogás! Hatalmas, hogy a 30 civil szervezet összefog! És az embereknek is tetszik! Nekem is! Alig várom, hogy elmenjek a Szigetmonostori Lábas Fesztiválra! De az időpont és a hivatal mint fő szervező, és hogy te is, Iván is ott laktok a Zsolt szomszédságában és ez a rendezvény ott lesz a választás előtti hétvégén az elmúlt 8 évben nem látott költségekkel…??? azt te sem mondod tiszta szívvel, hogy ez így ebben a formában jó, tisztességes és erkölcsös? A szervezés pedig átgondolatlan, látszik, hogy soha nem szerveztetek még hasonló méretű rendezvényt és veszélyeket hordoz magában. Rátok is!Sőt mint ott lakókra rátok csak igazán! Mondanám, hogy engedd meg, hagyd segítsek, de biztos nem fogadnád el, ezért csak kérem, vegyétek fel a kapcsolatot egy rendezvényszervezővel, akinek van már tapasztalata hasonló méretű rendezvényben. De ha jól tudom, Attila a faluház vezetője is támogatja ezt a rendezvényt, sőt a faluban olyan hírek járnak, hogy ez eredetileg az ő ötlete volt valamikor pár éve. El kell fogadnotok valakit, aki összehangolja amit szeretnétek, ettől ez még nem lesz más érdeme, ettől ez még a ti fesztiválotok lesz, de egy ekkora léptékű rendezvényhez már menedzseri szemlélet kell, koordinációra van szükség. És egy vezetőre aki vállalja a felelősséget, mert egy ekkora rendezvényen bármi megtörténhet. Ha valamit szeretnétek – már pedig az látszik, hogy igen-, akkor túl kell lépni a falupiknik szintjén, ami nagyon nehéz és új fajta kihívásokkal új fajta problémákkal lesz teli, de a siker is más dimenzión érkezik. És milyen jó lenne ha akár ennek a rendezvénynek a hátán a helyi kézművesek, iparművészek, festők, kistermelők akár csak a régióban eladható hírnévre tenne szert. Na az látod emelné Szigetmonostor hírnevét. De ennek nem most és nem így van itt az ideje szerintem.

Komolyan mondom, nekem van bűntudatom azért, mert ez így alakult, pedig nem én vagyok aki vezetőként részese voltam ennek a szervezésében. Ezt a Zsoltnak kellett volna elmondania és ha korrekt lett volna felétek, mint a falu vezetője, ezeket a dolgokat el is mondja, ezekre a veszélyekre ő hívja fel a figyelmeteket. Talán nem augusztusban kellene előállni egy a választások előtti ilyen léptékű rendezvénnyel. Én érzem magam rosszul azért, mert ti úgy érzitek, hogy én támadok, holott nem támadom a rendezvényben részvevő kistermelőket, sem iparművészeket, sem a helyi civil szervezeteket. Mi több úgy érzem meg lettetek vezetve. Egy politikai játszma részese lettetek, amit felháborítónak tartok magam is, de én is hibás vagyok, hogy belementem ebbe játékba azzal, hogy megírtam azt a posztot, ugyanakkor ha én nem akkor ki? Tudomásom szerint egyedül Debreczeni Lajosnak volt a fesztivál ellen kifogása levélben, amit elvileg a jegyzőkönyvhöz kellett volna csatolni, de a jegyzőkönyvek közt – bár az előírt 8 nap letelt – nincs. Vezeklésemül – bár továbbra sem tartom korrektnek az érintett képviselőjelöltektől és a polgármestertől ezen rendezvényt –, de oda tartom másik orcámat és álljon a blogomon a rendezvény hirdetése. Sőt még kedvelem is és követem is és meg is osztom.

“Legnagyobb cél pedig itt-e földi létben
Ember lenni mindig, minden körülményben.”
(Arany János)