Úgy tűnik valamit rosszul csinálok

Ez a negyvenharmadik posztom és Attila a Faluház vezetője úgy gondolja, hogy a blog – melyet már féléve írok –, az a választási kampány egy újabb fejezete. Egyrészről tök jó, mert én a többi fejezetet nem is láttam, hacsak nem a királyi krónikákra gondolt Attila, bár ismerve a falu összetételét, a krónika írójának is igazat adva ugatás az csupán semmi más. Másrészről valamit nagyon rosszul csinálhatok, mert a blogot nem választási kampány gyanánt indítottam 2013 szeptemberében, hanem elsősorban azért, mert hiányoltam a közösségi gondolatcserét, az információáramlást, valamint elegem lett azokból a féligazságokat tartalmazó név nélküli köpködésekből, mellyel mások háta mögött hergelték magukat és egymást az emberek. A lakosság összetétele alapján – a nagyrészt fővárosból kiköltözött értelmiségieket figyelembe véve –, úgy vélem közösségünk inkább külvárosias mintsem falusias, ezért nem méltó hozzánk a fent említett információáramlás, ugyanakkor információkra szükség van, hiszen információs társadalomban élünk! Az Újságoló régebben adott egy fajta szintet a közösség nyelvének Kisherceg és Attila cikkeivel, de mára már az önkormányzati hírek is csak szószedetben szerepelnek az említett cikkeknek pedig se híre se hamva, pedig milyen jó kis riportok voltak óvónénikkel, pedagógusokkal, és a falu hőseivel. Itt van például a díjátadó, van még 5 nap lapzártáig, 5 díjazottal simán lehetne kanyarítani 1-1 riportot. Nagyon szívesen olvasnám kik ők, mit csinálnak, miért vagyunk és lehetünk büszkék.

Választási kampány??? Attila 65 ismerősöm van a Facebookon akik nem is mind falubeliek! Követőm EGY SEM:) A falu lakossága 2515fő, most vagy belőlem nem nézed ki hogy fel tudom mérni a korlátaimat vagy a támadás a legjobb védekezés taktikát választod ahelyett, hogy a hiányosságokra koncentrálnál és arra hogy ezen te mennyire tudsz változtatni vagy mennyire nem mert nem is a te kompetenciád….

Ne öld meg a hírnököt, minden ami egy vezetőnek – legyen az falu, faluház, vagy cégvezető – megmutatkozik az a rezgésfrekvenciád kijelzése. Ha jó dolgok történnek jó rezgéseket bocsájtottál ki környezetedre. Ha kicsúszik az irányítás a kezedből az az általad kibocsájtott rezgések negatív visszajelzése, egy mutató. Ha a benzin kifogy az autódból akkor sem a benzinmutatót vered össze hanem elmész tankolni. Tudod, hogy tenned kell valamit, nem fogsz rá ragasztani egy smileyt, hogy ne lásd ha üreset jelez, hanem ügyelsz rá és elmész tankolni mielőtt kiürülne a tank. Így vagyok ezzel most én is, nem úgy veszik a gondolataimat ahogy szeretném, ezért ideje változtatnom. Mert hiszen a célom az volt hogy ideje változtassunk. Nem a kijelzőben van a hiba, és ha a célok is jók akkor az eszközökön kell változtatni.

A vak és a béna
Ez egy régi történet, ami úgy szól, hogy a vak bolyongott az erdőben míg egyszer csak elvágódott. Ahogy tapogatózott a földön észrevette, hogy egy emberben botlott el, aki béna volt és nem tudott járni. Ahogy egymással beszélgettek és panaszolták keserű sorsukat, hogy a vak nem talál ki az erdőből, a béna pedig ott fekszik a földön ki tudja mióta, egyszer csak a béna felkiáltott:
– Megvan! Te felveszel a hátadra és én mondom neked merre menjünk! Együtt ki fogunk találni az erdőből.

Gandhi azt mondta „Légy Te magad a változás, amit látni szeretnél a világban”. Én ebben hiszek és ezt próbáltam képviselni a blogommal és a posztjaimmal, ha nem ez jött le akkor hibáztam, de egy mondás úgy tartja, hogy a győztesek sokkal több hibát követnek el, mint a vesztesek, mert többször próbálkoznak, ezért több visszajelzést kapnak. Ez a negyvenharmadik posztom. Kevés. Tovább fogok próbálkozni. A célom továbbra is az, hogy legyen egy fajta információáramlás, egy fajta közösség, mert az az alapja, hogy egy sikeres falu – kertváros 🙂 – legyünk.

Mindenkinek van véleménye csak sajnos nem vállalják nyíltan névvel, pedig a véleménnyel nincs baj, sőt szerintem a kritikával sincs baj, mi több a kritika jó, mert az építőjellegű. Másmilyen nem is lehet hiszen mindannyian itt élünk egy az irányítószámunk, hasonlóak a céljaink; szeretnénk egy virágzó közösség része lenni egy fejlődő kertvárosban, de ezért tenni is kell. A munka viszont nemesít 🙂

Hozzászólások

  1. Van szerint:

    Ennyire szerény ne legyél, azért nem 65-en ismernek téged ebben a faluban 🙂
    Ez viszont megint egy jó cikk, inspiráló, irigylem a hozzáállásod a dolgokhoz.