És akkor jött Andorra…

Értem én, hogy a költségvetéseink egyre inkább hasonlítanak Argentína költségvetésére, de ettől még nem gondolom, hogy ezzel egyidejűleg, foci nemzetté is fogunk válni, ám de legyen, beszéljünk a futballról – válasz Gotthard Viktor képviselő írására.

Előszó: Elnézést kérek a rendszeres olvasóimtól, akik megszoktak tőlem egy bizonyos színvonalat, melyet joggal várnak el, de van az a pont, amikor kénytelen az ember felvenni a fonalat és olyan környezetbe helyezni a mondanivalót, amilyenben kapta, hogy azt meg is értsék azok akiknek szól. Van az a pont, mikor ki kell állni az embernek önmagáért, a hozzá hasonlóan gondolkodó emberek csoportjáért, a demokráciáért, még akkor is, ha ez egy bizonyos szint alatt mozog. Az, hogy a döntéseket érthető és feldolgozható formában közvetítettem az elmúlt közel négy év alatt, az „csak”(!) információáramoltatás volt, a döntéseket nem én hoztam meg, azok következményeiért felelősséget nem vagyok hajlandó vállalni! A kritikákat, melyeket megfogalmaztam építőjellegűek voltak még akkor is, ha az érintettek sok esetben nem így élték meg, vagy nem értették meg a mondanivaló lényegét, ugyanakkor szeretném megjegyezni, senki nem kötelezte őket arra, hogy közszereplést vállaljanak, hogy a köz(!) érdekét képviseljék, azonban arra igen, hogy ha már alkalmasnak tartották magukat erre a szerepre, akkor megfeleljenek ennek a szerepnek. A játékszabályok rögzítve vannak az alkotmányban és az önkormányzati törvényben, érdemes áttanulmányozni, még a játékidő közepén is.

Mióta Vajda Richárddal készült interjúban, az interjú alany a konfrontációk elkerülése végett, intelligensen úgy válaszolt a képviselői munkával kapcsolatos kérdésre ahogy, azóta ezt a mondást, néhányan meglovagolva, a demokrácia ellen fordítva, feltétel nélküli támogatást várnak el, mondván, hogy a pálya széléről ne gáncsoljanak a szurkolók. Jelzem, mi akik itt ülünk a lelátón, kőkeményen kifizettük és fizetjük is folyamatosan a jegyeinket, melyért cserébe szeretnénk valami produktívat is látni. Egyébiránt, mikor hasonló hangok hagyják el a pályát, akkor egy jobb edző úgy szokott reagálni a játékosainak, hogy kifizette a jegyét, joga van véleményt alkotni, neked nem az a dolgod, hogy kifele ordibálj, hanem az hogy játssz és gólt lőj! Itt kívánom megjegyezni, hogy innen fentről, a tribünről, amúgy is fizikai lehetetlenség gáncsolni azokat akik a pályán botladoznak – meg különben is, ránézésre is felesleges, hiszen maga a labda is sokszor összezavarja a válogatott csapatot. Hiszen zömében még mindig meg van a csapat, felment a pályára és elvárja a feltétel nélküli szurkolást, úgy, hogy messziről látszik nem készült fel, látszólag szívesen el is ad egy-egy labdát ha az érdeke úgy kívánja, de azon túl, hogy az ultra kemény szurkolómagnak időnként kidob egy dedikált labdát vagy mezt, a nézőtér nagyobbik részével nem foglalkozik. Őszintén szólva nem tudom eldönteni, hogy bunda megy a szemem előtt vagy ennyire alkalmatlanok a játékosok. Pláne most, hogy jött a vendéglős, a boltos, meg hamarosan a pék is, és akkor itt bizony gól lesz, a 22-es occ ellenére is… Közben igazából egyre kevésbé csodálkozom, hogy a B-középről, már követelik a mezek levételét és a pálya önként elhagyását. Azt gondolom, hogy a közös célért szurkolók hangja, csak abban az esetben tud hangos lenni, ha a többség közös céljaiért küzd a csapat, viszont amikor maga az egyik a játékos írja le – lásd a közösségi oldalon-, hogy ő is úgy érzi, mintha nem is a szurkolókért küzdenének, akkor lehet, hogy el kellene gondolkodni. Szerintem hagyjuk is ezt a focit, mert ez jóindulattal is csak gurigázás, ellenben néhány konkrét kijelentésre, mely nem igazán fedi a valóságot, bármennyire is kezdek hozzászokni ehhez a tényektől mentes személyeskedéshez, azért mégis reagálnék:

Először is a testületi munkában való részvételről: Ha meg is kopott az emléke a tanácsos úrnak, hallgassa vissza a testületi jegyzőkönyveket, volt rá példa, hogy a felszólalásomra reagálva csapattársa durván jegyezte meg, hogy „Te kussolj, téged nem szavaztak meg”. A novemberben anyagilag is megtámogatott turisztikai kegyeltjének január végére át kellett volna adja a honlapot, amit a mai napig nem tett meg(közben ahogy elnézem június végére összejött), mely honlapnak a domain nevét én jelöltem meg írásban és melyet felajánlottam, hogy megveszem a hivatal nevére, majd hogy hogy nem, az ön kegyeltjének a nevére került még az előtt, hogy az érintettekkel egyeztettek volna – dátummal, valós háttérrel, tényekkel és e-mailjeimmel tudom bizonyítani, szemben az ön személyeskedésével. Egy több éves szellemi termék az a domain, mely önmagában milliókat érhet, ha valaki tudja kezelni és mely se a hivatal, se a monostour tagjának nevén nincs…

„Részinformációkra és tévhitekre épített elméleteket gyártanak és terjesztik, meg sem akarván ismerni a valós hátteret, a részleteket és a tényeket” Már megint ezek az elefántok… Hát kérem szépen nem részinformációkat kellene tartalmazzon a jegyzőkönyv. Nem csak a rendezvényeket kellene osztani oldalak tucatjain, hanem az információt is. Itt az élő példa, igazi politikusként Gotthard Viktor úr oldalakon keresztül bírálja a kritikákat megfogalmazókat. Esetleg ugyan ilyen vehemenciával elszámolhatna a csatornázás támogatásának intenzitásával és forintjaival, az adóforintokkal – de tényszerűen –, a többször is átadott mulcsüzemmel, illetve lehetne még itt sorolni sok mindent. Az pedig, hogy meg sem akarja valaki ismerni, rám végképp nem igaz, hiszen én már akkor érdeklődtem és kértem az elérhető anyagokat például az EuroVelo-ról, mikor önben még a gondolat sem fogalmazódott meg. Ráadásul ezzel kapcsolatos anyagokat tény, hogy azóta is rendszeresen kértem, sőt azt is kértem, hogy legyen napirendi pont az EuroVelo! Anyagot nem kaptam mondván, hogy nincs – mely mennyire nem fedi a valóságot pont az ön által indított banner a bizonyíték-, napirendi pont pedig egészen idénig nem volt! Arról meg nem is beszélve, hogy sok esetben a valós hátteret, részleteket és tényeket, egyszerűen nincs gyomrom leírni, sok esetben a jéghegy csúcsa is kiveri a biztosítékot a jóérzésű emberben.

És itt untam meg, mert a három oldalnyi személyeskedésre, tényeket távolról sem tartalmazó, de gyerekes hisztire, 10 oldalnyi választ lehetne írni, tényekkel, írásos bizonyítékokkal, jegyzőkönyvekkel, törvényekkel alátámasztva, de minek… Mára a lakosság túlnyomó többségét – még ha nem is ismeri mindenki az összes részletet –, talán már csapatmunkával sem tudják megvezetni. Akik érintettek és érdekeltek, azokat meg úgy sem lehet meggyőzni észérvekkel, tehát felesleges – pedig mára már az utóbbiak is szenvedik sok esetben a rossz döntések következményit. Az esélyt megkapták, ha vissza emlékszik, akkor tőlem is, hiszen majd két évig nem volt a szimon.hu-n közérdeket érintő bejegyzés, információ, jegyzőkönyv-magyarázat, semmi. A baj az, hogy ez alatt a két, két és fél év alatt, többen is úgy gondoljuk, érezzük, tapasztaljuk, hogy a kézzel fogható ellenzék nélkül összeválogatott és tejhatalmat kapott csapat, az eddigi vegzálással ellentétben konkrét károkat okozott a költségvetésben, a környezetben, az erkölcsi és morális értékrendben és úgy általában mindenben amihez hozzáért – ezt pont az ön csapattársa fejtegette ki ugyanezen újság hasábjain hónapokkal ezelőtt. Akit egyébként a most csendben halkan leköszönő másik csapattársa annak idején igen csak számon kért, most mégis, még annyival sem tiszteli meg a több cikluson át rászavazókat, hogy ő is oldalakon keresztül fejtse ki a miérteket így a ciklus kellős közepén.
Lassan nem telik el úgy hét, hogy valami újabb őrültséggel, logikátlan eszetlenséggel elő ne álljon a csapat. Egyirányusítani erre, majd vissza, aztán arra majd még sem, persze közben milliókat elszórni a semmire. A lakosságot a hídról kérdezni, tájékoztatni ha azt egy blogger teszi, akkor gáncsolás, de a lakosság háta mögött kompenzációs csomagról szóban megállapodni másfél éve az viszont korrekt? Majd mégis megkérdezni a lakosságot, de úgy hogy az minden szakmaiságot és információt egyébként nélkülöz – persze eltekintve attól a sokak számára érthetetlen 15 oldalnyi melléklettől –, az jó, mert azt a csapat követte el. Felfüggesztett adószámmal törvényt be nem tartva, költségvetési támogatást felvenni teljesen normális, fesztivál milliókkal elszámolni luxus.
Hosszasan lehetne sorolni, de kész röhej ez az egész, arról nem is beszélve, hogy Gotthard Viktor tanácsos úr három oldalas cikke, többet elmond az egész csapatról, mintha elkezdenék ide paragrafusokat és jegyzőkönyveket másolgatni.
Egy dolgot azért még megjegyeznék. Én magam sem értek egyet azzal, hogy Sebők Szilárd nem vállalta a képviselőséget, pláne a választáskor történtekre való tekintettel – hogy annak ellenére indult utólag, miután hónapokig kérdeztem, hogy indul-e, mert ha nem akkor én kíváncsiságból igen, és ezzel az oszd meg és uralkodj elvén gyakorlatilag Molnár Zsolt malmára hajtotta a vizet, pláne Ikladiné Veronika mellett, aki az akkor módosított törvények alapján nem is vállalhatta a képviselőséget mégis indult –, hát a minimum az lett volna, hogy bemegy, elmondja a magáét, foglalkozik 2-3órát ezzel a történettel, és miután képviselőként súlya is lett volna a szavának, még sem tud labdába sem rúgni, hát nem csinálja, mert nincs értelme. Félre értés ne essék, én sem fogok huzamosabb ideig oda ülni, mert a nevemet nem szeretném ha egy mondatban említenék bizonyos döntésekkel; Argentína költségvetésével; félévente más utca egyirányusításával; táblákra kidobott milliókkal; megkérdőjelezhető morállal; egy népszavazással ellentétes szóbeli megállapodással – mely vélhetően hamarosan írásban is meg lesz pecsételve…
Egyébként pedig, ha megnézi tanácsosúr, az utolsó 10-15 posztot, akkor láthatja, hogy az utóbbi időben inkább felkérések, interjúk, vendégposztok, továbbosztott cikkek, illetve reakciók – ahogy ez a poszt is –, mint sem proakciók voltak – utóbbiak is inkább mert elvárják az olvasók, nem pedig úgymond grafomániámból. Energiáim az utóbbi hónapokban az információ áramlása helyett, inkább családomra és különböző desztinációk felfedezésére fordítottam, megjegyzem nem csak szórakoztatóbb, de olcsóbb és kifizetődőbb is.
Végezetül mivel két idézet is volt Gotthard Viktor úr futballközvetítésében, egy idézettel zárnám én is, melyet egy brüsszeli sajtótájékoztatón, az EU-támogatásokért felelős román uniós biztos nyilatkozott – bár „csak” az adóforintjainkról dönt a csapat, azért elgondolkodtató, mennyivel előrébb járnak a demokrácia elsajátításában: “Abban az országban, ahonnan én jövök, ha kiderül, hogy rokonoknak ítélsz szerződéseket, másnap letartóztatnak. Persze ez attól is függ, hogy az adott országban milyen szabályok vannak”