Főzni vagy nem főzni, ez itt a kérdés

Szerintem baj van. Mióta itt élek azóta nem tapasztaltam ekkora feszültséget Horányban. Azt gondolom, egy teljesen egyszerű és jogos kérdést tettem fel. Miért vannak tulipánok közt szegfűk? Erre azt is lehetett volna mondani, hogy mert azok is virágok, és a tulipánok felirat helyett mondjuk virágok felirattal ellátni a fiókot. Ezzel szemben hatalmas mennyiségű düh, elkeseredettség és feszültséggel teli személyeskedés volt a válasz, melyekre néhány esetben nem válaszoltam, mert nem szoktam figyelembe venni. Rosszkor voltam rossz helyen…

Ennyi időm van?
Igen, ennyi időm és energiám van és érdekelnek dolgok, ezért szoktam kérdezni, utána szoktam menni a dolgok után. Eljárogatok testületi ülésekre, sőt, időnként a környező települések testületi üléseit is megnézem a youtubon. Mert érdekel, ha úgy tetszik ez a hobbim, nem pálinkát főzök, nem kecskeszakállat gyűjtök, hanem szűkebb és tágabb környezetem iránt érdeklődöm. Hogyan alakulnak a mindennapok, és hogyan formálódik a jövő. Sőt erről blogot is vezetek már három éve, több mint 150 poszttal, aminek a látogatottságát elnézve igen csak van létjogosultsága. Elfogadom, ha egyesek érdekeit ez időnként sérti – bár megjegyzem többnyire önként vállalták a közszereplést. Persze az is igaz, hogy olyan is van, mikor nem csak közszereplő érdekeit sértem, mert érintett, vagy érdekelt adott esetben. Ettől még a vélemény szabad, és szólásszabadság van. Sőt, igazából egy egészséges demokrácia szerény véleményem szerint pont arról kellene hogy szóljon, hogy az emberek véleményt nyilvánítanak, hiszen a demokrácia a népnek a közügyekben való részvételére épül. Ennek folytán minden vélemény érdekel, sőt ahogy azt sokszor írni is szoktam a blogon, szerintem a település céljait a lakossággal közösen kellene deklarálni, közösen kellene kitűzni, kommunikációval, egyeztetésekkel, stb. Van egy mondás, hogy aki dolgozik az hibázik is, nos bár ez nem munka, hanem a hobbim, de mint hogy csinálom, így a hibák elkerülhetetlenek, melyekből tanulnom kell, ha jól akarom csinálni. Már pedig úgy vagyok összerakva, hogy ha valamit csinálok, akkor azt nem félgőzzel csinálom, ráadásul napi szinten érintett vagyok, mert ide járnak gyermekeim az óvodába, az iskolába, ezeken az utakon járok, itt van az ingatlanvagyonom, ide fizetem az adómat.

És itt jön a lényeg
Két évvel ezelőtt volt egy darab Horány csoport, amiben mindenki benne benne volt. Aztán lett egy másik, aztán egy harmadik, aztán egy negyedik, aztán egy ötödik…. Kb minden csoportban ugyanaz a pár száz ember van benne, mégis szemmel látható, hogy a település mennyire szétesett az elmúlt két évben. Feltúrták mint útjainkat csatornázáskor, és valahogy nem nagyon akar kisimulni. Régebben voltak prominens személyek, akik odaálltak a tömeg elé, szervezkedtek, beszélgettek, a problémákat megvitatták, volt amiben sikerült közös nevezőre jutni és így az adott személy megfelelő szavazóval és tömeggel a háta mögött tudta érvényesíteni az érdekeit a helyi lakosságnak. Szándékosan nem mondok neveket, hiszen mindenki tudja kikről beszélek. Ma már sajnos nincsenek ott, illetve nem úgy, ahogy régebben, mert jött a gyerek, vagy az unoka, vagy elköltözött, vagy elfáradt, teljesen mindegy mi az oka, a lényeg, hogy nem jött vérfrissítés, nem jött fiatalabb aki átvette volna a helyüket, vagy aki jött volna nem vették komolyan, vagy nem volt megfelelő, ez is teljesen mindegy. A lényeg, hogy Horány ma olyan, mint egy gyermek az apja nélkül, pedig még csak most lenne igazán szüksége az apjára. A néhány éve még üdülőövezet, ma már lakóövezetként van számontartva, de ez csak papíron, jogilag igaz. Ugyanakkor ez tette lehetővé a csatornázást, az ivóvíz kiépítését, az utak egy részének aszfaltozását. Nagyon sokat köszönhetünk már most ennek a gyermeknek, mert ahogy nőtt, úgy tette lehetővé, hogy fejlődjünk, úgy lett nagyobb a vásárlóerő, az iskola, az óvoda, a bölcsőde. Ha Szigetmonostor lakossága még mindig 1200 környékén lenne szemben a ma közel 3000-el, akkor ma nem biztos, hogy lenne védőnőnk, orvosunk, fogorvosunk, iskolánk, óvodánk, bölcsődénk, postánk, vagy megannyi kereskedelmi egységünk. Megértem azokat is akik a 25évvel ezelőtti Horányba lettek szerelmesek, de változunk, sőt, a mai világban csak a változás ami biztos. Ennek iránya nem mindegy, ezért kellene többet kommunikálni, hogy a változás ne a fejünk felett menjen végbe és nekünk csak az alkalmazkodás döntése jusson. Lehet várni a sült galambot az égből leesni, vagy lehet abból főzni ami van, de azt is lehet, hogy hátradőlünk és nézzük az eseményeket aztán vagy sikerült alkalmazkodni vagy nem.
A testületben egy ember volt, aki mindezt felvállalta, akinek a cikkeit lehetett olvasni az újságolóban, aki ott volt az emberek között. Ő felállt, mert a testületben nem úgy mennek a dolgok ahogy kellett volna, mert többször született olyan döntés, mellyel nem értett egyet, ugyanakkor olyan dolgokban, melyek a falu mindennapi életében fontosak, nem történt még csak elmozdulás sem, nem hogy előrelépés. Azt gondolom, hogy ha a lakosság számottevő bizalmát és támogatását élvezte volna, akkor ezt a döntést nem hozza meg, vagy legalábbis nem ebben a formában. Csak hát mint hogy dolgozott, van amiben ő is hibázott egyesek szerint, és zúdult a népharag. Megjegyzem egy testületi döntést nem egy ember hoz meg, hanem hét ember szavazata! Most nincs. Így jobb? Így majd jobban fog fejlődni Horány?
A csatornázás sem tetszik mindenkinek, egyesek kikezdik azt is, aki a hátán vitte évek óta ezt a projektet és utolsó Horányiként ül a testületben – sőt alpolgármester. Pedig igazából sokszor a hiba nem is az ő készülékében van, nem is ő tehet róla, csak hát ő van itt… Szigetmonostor egyetlen valamirevaló magántulajdonban lévő, nem közpénzből megvalósult és működő turisztikai látványosságát teremtette meg. Dolgozik azon, hogy teljes Horány el legyen látva ivóvízzel, mellette kijár a szigetről, mert nem helyben dolgozik. Azt gondolom, nem nagyon kell rámutatnom mennyire le van terhelve. Ezt csak azért írom, hogy noha ott van majd minden rendezvényen és telefonja is be van kapcsolva, nem biztos, hogy ő lesz az, aki horánygyüléseken fog tudni rendszeresen beszélgetni az emberekkel – noha biztos vagyok benne, hogy nem zárkózna el.
Ha már fentről vagy nincs lehetőség vagy nincs szándék a kommunikációra, talán ideje lenne már alulról keresni egy arra alkalmas és nyitott személyt, aki számottevő lakossági bizalmat tud élvezni. Félreértés ne essék, senkire nem célozgatok, ezt Horánynak kell éreznie és eldöntenie, hogy ki az aki horányban – elnézést a szófordulatért de rettentő sokszor használják ezt így többen is – a mi kutyánk kölyke…

A szimon.hu egy blog. Egy csatorna. Igyekszem jegyzőkönyvekből tájékozódni, mert az van leírva. Igyekszem hivatalos papírokból, hivatalos információkból tájékozódni, rálelni az összefüggésekre, mert érdekel. Ráadásul, bár az információ hatalom, ezen információkat meg is osztom. Ugyanakkor, mint hogy ez egy blog, nem média, nem hivatalos közlemény, hanem személyes véleményem és élményeim halmaza, melyet időnként egy riport, egy vendégposzt színesít. Teljesen független vagyok a testülettől, a költségvetéstől, a döntéshozóktól és a döntéseiktől! Igen van rá időm és energiám, igen sok mindenről van véleményem, sőt sok élményem is van, sőt mint látható még kitartó is vagyok, mert már több mint három éve írom a blogot. Nem tetszik, nem kell olvasni! Kell mert jó, csak nem így, hanem úgy? Tessék csinálni! Mindig mondtam, hogy bárki ragadhat tollat, a vélemény szabad. Azonban azt gondolom, hogy a véleménynek nem szabad személyeskedőnek lennie, még egy közszereplővel szemben sem, nem hogy egy magánemberrel szemben. Nem csak azért, mert az egy szint, hanem azért mert úgy sem visz előrébb, úgy sem célravezető. Ráadásul ha csak a személyeskedés marad, akkor az biztos, hogy ott nem a véleménnyel van a probléma és ez majd minden esetben utólag be is szokott bizonyosodni.

Szeretnék már enni megint egy jó BBQ-t, de sajnos nincs megfelelő eszközöm hozzá, hogy ebben az időben 6-8 óra alatt elkészüljön a hús és olyan állaga legyen, ami tényleg jó, mi több tökéletes. Várnom kell pár hónapot, de addig sem halok éhen, hanem főzök abból ami van. Persze elmehetek étterembe vagy vehetek egy megfelelő eszközt méregdrágán, de racionálisabb döntés, hogy benézzek a hűtőbe….

Bízom benne, hogy soraimon sokan elgondolkoznak, tisztelettel Pólyi Krisztián a szimon.hu blog szerkesztője

Inspiráció gyanánt nézzétek meg ezt a csodálatos filmet. A gyermeki őszinteségről, az egységről, az összefogásról: