Ha a hegy nem megy Mohamedhez…

Az elmúlt hetekben egyre erősebb és szélsőségesebb vélemények találtak meg a falu dolgait illetően. Azt gondolom, hogy ez egy rossz irány, a blogomat én egyfajta hiánypótló hírforrásnak, nyílt véleménynyilvánításnak és egyben az élményeim megosztására szánom, amolyan példaértékűnek, hogy a helyi közért melletti pletykákból, kinőjön egyfajta kétirányú kommunikáció, mely azt gondolom érdekében áll mind a lakosságnak, mind a döntéshozó helyzetben lévőknek. Az, hogy erre a csatornára mekkora szükség és igény van, nem bizonyítja jobban mint az olvasottsági statisztika, mely egy ilyen kicsi település lélekszámát figyelembe véve, igen kimagaslónak mondható. Kritikáim nem titkoltan fejlődés orientáltak és építőjellegűek, többnyire gazdasági, illetve menedzseri szemlélettűek. Azt gondoltam, hogy ha én tollat ragadok, akkor ez mást is bátorítani fog, de sok esetben azt tapasztalom, hogy ahelyett, hogy az emberek írnának, engem keresnek meg, amolyan szócsőként. Egyrészről köszönöm a bizalmat, mert megtisztelő, másrészről azonban örülnék neki, ha mindenki maga írná le azt amit szeretne, úgy ahogy ő meg tudja fogalmazni, melyet természetesen én is le tudok hozni, ha az Újságolóban cenzúra áldozata lenne az illető – egyébként pedig minél több fórumon megjelenik egy vélemény, annál több érintetthez eljut.

Vannak dolgok, problémák, melyek megoldásában a jegyző, vagy a hivatal illetékes, ugyanakkor van egy lakosság által megszavazott képviselő testület, mely a lakosságot lenne hivatott képviselni, azonban ha a képviselők felé nem érkeznek meg a lakosság igényei, akkor arra elég nehéz reagálni. Amennyiben egy lakos a testület számára benyújt egy indítványt, mely úgy gondolja, hogy több lakost is érint és megoldásra szorul, pláne, ha még megoldási javaslattal is elő tud állni, akkor az célra vezető lehet mindenki számára, ugyanis a törvény előírja, hogy minden egyes benyújtott indítványt, köteles napirendi pontra tűzni a testület, a törvény által meghatározott időn belül.

Éppen ezért, elkezdtem járni egy másik utat, melyet ugyan nem gondolom, hogy az én dolgom lenne, hiszen szerény véleményem szerint a képviselő testületnek kellene az ekkora igényeket meglátni, ugyanakkor mivel a jelenlegi képviselő testületben, tudomásom szerint senkinek nem jár gyermeke a helyi iskolába, ezért a lakosság egy számottevő részének napi szintű problémáival nem is találkozik. Ebből kifolyólag, az alábbi két az iskolánkat érintő indítványt nyújtottam be, melyet a fejlesztési bizottság vélhetően, még decemberben meg fog vitatni.

Egyrészről az alsó tagozatos iskolásaink körülményei nagyon mostohák, a tantermek, melyekben az első benyomásukat szerzik a betűkről és számokról, büdösek, dohosak, tavaszra tiszta penészesek – mely egészségtelen –, és sok esetben a csatorna szag lengi be a termet. Az illemhelyiséget -10 fokban is, a fűtött tantermet elhagyva, az udvarról tudják megközelíteni, állapota kritikán aluli. Azt gondolom, hogy nem méltó sem a gyermekeinkhez, sem a pedagógusainkhoz ezen körülmények, viszont van nekünk egy Faluházunk, melyben minden adott ahhoz, hogy reggel 8 órától, délután 12:30ig, kulturált körülmények között dolgozhassanak a pedagógusaink és tanulhassanak a diákjaink. Ezen délelőtti tevékenységek a faluházban lévő délutáni, valamint hétvégi programokat, eseményeket nem zavarják, nem érintik. Sőt, azt gondolom, hogy két tanterem kialakítása, még pozitívan is hatna egy egy tanfolyamra – például gombásztanfolyam vagy sakkszakkörre –, hiszen padok, tábla, székek állnának rendelkezésre, míg a nagyterem érintetlenül maradna. Azt gondolom, ez az indítvány megér egy napirendi pontot, hiszen jövőnk záloga a gyermekeink.
A másik indítványom a nagy iskolánkkal kapcsolatos. Mindannyian, akik érintettek vagyunk nap mint nap tapasztaljuk, hogy a gyermekek kerékpárjaikat mostoha körülmények között kénytelenek tárolni, egy fedetlen, mi több az igényeknek nem megfelelő kapacitású helyen, ahol a kerékpárok ki vannak téve az időjárás viszontagságainak, ezzel gyorsan amortizálva és balesetveszélyessé téve a gyermekek közlekedési eszközeit. Azt sem kell nagyon ecsetelni, hogy a reggeli iskolába hozatal, a parkolás mekkora nehézséggel jár úgy a szülőknek, mint a pedagógusoknak, és akkor egy egy rendezvényről, délutáni edzésekről még nem is beszéltem. Az iskolával szemben lévő üresen álló telken sokáig állt egy tábla, most nem tudom, hogy eladó e vagy sem, ugyanakkor azt gondolom, hogy érdemes lenne felkeresni a tulajdonosát és felajánlani számára a hasonlóan kihasználatlanul álló önkormányzati telkek egyikéből, hogy a területet rendbe téve, parkolásra alkalmassá tehessük. Szerény véleményem szerint ezen indítványok is megérdemelnek egy napirendi pontot.

Nos bízom benne, hogy a fentiekben leírtak sokak számára inspiráló lesz és a továbbiakban megtalálják számukra a legmegfelelőbb csatornát és eszközt, hogy problémáik meghallgattatásra kerüljenek.