Demokrácia?

Eltelt újabb egy év, már több mint négy éve írom a szimon.hu blogot. Ez a 185. posztom, mely több mint kétszer annyi, mint amennyi kiadást lelehet tölteni az elmúlt tíz évnyi helyi újságból. Noha az utóbbi időben az Újságolóban nem jelenhetett meg írásom, Pácser Bálint gondolatai félidőben rámutatott, hogy szimon nélkül is van vélemény – nem lepődtem meg, hogy párbeszéd a cikk írójával sem alakult ki a döntéshelyzetben lévők oldaláról –, ugyanakkor szimont rendszeresen említésre méltatták vagy futballközvetítés, vagy elefántok kapcsán, legutóbb pedig Patakfalvi Gábor kommunikációs bizottsági elnök úr célozgatott feltételezésekre, locsi-fecsire, noha a blogot rendszeresen olvasók tisztában vannak vele, hogy minden egyes poszt mögött, ott a jegyzőkönyv, hatályos rendelet, törvény, közokirat, hangfelvétel. Az az önkormányzati képviselő ír szégyenről, aki hivatalosan, önkormányzati képviselőként aláírva – ezzel az önkormányzatot is minősítve –, minősíthetetlen hangnemben személyeskedéssel és hülyézéssel reagált egy állampolgárnak, aki a demokrácia által biztosított játékszabályokat követve, a lakosság érzékelhető arányú meglátását írta le a képviselők tiszteletdíjáról. Patakfalvi Gábor képviselő úr leírja, hogy számít a lakosság véleményére, miközben a testületi ülésen szólásszabadság korlátozásáról, cenzúráról nyújt be javaslatot? Patakfalvi Gábor polgármesternek indult, gondolom volt – esetleg még meg is van valahol a fiók mélyén –, programja, ettől függetlenül elismerés számomra, hogy beérik a szimon.hu-n sok évig írt tézis, mely szerint a lakossággal közösen deklarált célokat kell kitűzni és rákap a testület a kérdőívekre. Tisztelettel kéri a kommunikációs bizottság elnöke, hogy az olvasó keresse fel a képviselő-testületet, éljen a demokrácia adta lehetőséggel, miközben ott tartunk, hogy egy állampolgárnak az Alkotmányt, az önkormányzati törvényt és a képviselők eskütételét kell idézni, mert a csapat egy tagja -Szabó Iván-, egy bizottsági ülés szünetében egy állampolgárral szemben, fenyegetően lép fel, korlátozva a szabad mozgáshoz való jogát, távol tartandó a nyílt ülésről, melyre ráadásul a meghirdetés mellett, személyes meghívást kapott a fejlesztési bizottság elnökétől, hiszen több napirendi pontot is benyújtott. Teszi mindezt úgy, hogy két képviselőtársa is jelen van, akik mindezt szó nélkül nézik végig, melyen felbátorodva, a képviselő úr az ülés folytatásán is hozza a tőle megszokott modort és hangnemet, mert a modor mutatja mit ér az ember. Noha Szabó Iván a feleségem és a gyermekeim előtt hívott ki a saját kertemben, hogy gyere ki ha mersz – és kérdezte meg a fiam remegő hangon, hogy apa ti most akkor verekedni fogtok –, ha a legprominensebb civil szervezet elnökének nem szólt volna már be, vagy ha a lakossági fórumon való részvétel helyett nem locsolt volna be egy másik állampolgár autójába menet közben, akkor talán még személyes megtiszteltetésnek is vehetném. Mennyire hiteles, a demokráciának akár csak a látszata is az olvasó számára ebben a faluban, ezzel a képviselő-testülettel, ezzel a csapattal?
Mivel a lakossággal közösen deklarált célok tézise elérték a csapatot, ezért bizakodó vagyok és talán hamarosan a menedzseri szemlélet is befut – reménykedem most éppen az óvodai beruházással kapcsolatban. Mennyire volt a 2011-es óvodai felújítás jövőbelátó, koncepció alapú, ha a beruházásnál millióforintos nagyságrendben nőtt a beruházás mértéke a műszaki paraméterek miatt? Az akkor koncepciótlan döntés, tűzoltás, beruházás, most újabb koncepciótlan döntést és beruházást szül, hiszen szerencsés esetben vagy nyerünk a pályázaton és építhetünk egy ilyen kis faluban még egy épületet, amit fent kell tartani, vagy toldozgathatunk egy másikat, ahol nincs elég hely és végül többe fog kerülni, mintha felépítettünk volna egy normálisat néhány évvel ezelőtt. Olyan ez mint a faluházunk esete, ami többe került az évek alatt mint a pócsmegyeri rendezvényközpont – még ha a pályázati pénzt nem is nézzük. Cserében míg az már nyár óta nullszaldósan üzemel – lásd Kisbíró –, a faluház évi 35-40milliónyi adóforintot visz el faelgázosító kazánnal, napelemmel és napkollektorral együtt. És hány ilyen döntés született az elmúlt években, miközben Molnár Zsolt legelső ciklusának KÉK programjából 10+ év alatt is csak kényszerből, tűzoltásból, állami akartból valósult meg. Emlékeznek még a KÉK programjára? Közlekedés – parkolóhelyek, járdák, kerékpárutak, éjszakai kompjárat –, Életminőség – munkahelyteremtés, közterületek rendezettsége, információs hálózat, felnőttképzés, óvoda és iskola fejlesztése a helyi igényekhez, turizmus –, Közösség……….??? A KÉK programot teljes egészében és teljes nyugalommal ma is zászlóra lehet tűzni, mi több teljes vállszélességgel támogatni lehet és kell is, 11 év után is…..
Csak közben eltelt 11 év, ráadásul egy jól összeválogatott demokratikus, modoros, erkölcsös és morális csapat irányítja a falut, képet formálva a helyi lakosok értékrendjéről, morális értékeiről, sőt igényeiről a környező települések és az idelátogató turisták számára. Én nem érzem úgy, hogy engem, az igényeimet, vagy az erkölcsi értékeimet képviselnék a választott képviselők, a csapat. Önök igen?
Én értem, hogy sokan azt mondják, hogy máshol sem jobb, máshol is ez van, de mi akik itt élünk, nem máshol érünk haza, nem máshol van az ingatlanvagyonunk, nem máshol szeretnénk járdákat, nem máshol járnak a gyermekeink iskolába és óvodába, nem máshol neveljük a gyermekeinket, nem máshol mutatunk példát számukra, nem máshol megy tönkre az autónk felfüggesztése, nem máshol szeretnénk átmenni a komppal, nem máshol járunk térdig sárban, nem máshol…. Hanem itt. Elsősorban itt kell gyakorolni a demokráciát, ami ránk, emberekre, szavazókra, épül. Hiszen a demokrácia nem más, mint egy közös területen – esetünkben Szigetmonostoron –, hatalmi fékekkel és egyensúlyokkal – adott esetekben civilekkel –, biztosítja a társadalom jól szabályzott működését, a társadalmi igazságosságot, a jóléti társadalom megvalósulását, mi több a lakosság közügyekben való részvételére épül! Nem tanítottak meg senkit a demokráciára, többség nem tanulta, nem is hallotta, csak egy szó, melynek talán nincs is társadalmi értéke, értelme. Hogyan is lenne, kitől is tanulhattuk volna, mikor nagyszüleink abban nőttek fel, hogy megmondták a malac hány kölköt fog fialni, a tyúk hány tojást fog tojni, a TSZ-ben pedig – jó esetben –, minden ment a közösbe. Szüleink épphogy elkezdtek a saját lábukra állni, mikor jött a rendszerváltoztatgatás, taxis blokád, szabad választás, nyugati kocsik, automatamosógép, mikrohullámú sütő, miközben mi a csattogós lepkét tologattuk. Aki jó helyen volt, privatizált, aki nem, az meg megoldott mindent okosba. Az Y generáció – mint én is –, mondhatjuk beleszülettünk a tutiba, a technológiai fejlődésbe, a szabadságba. Az első három számítógépemben összesen nem volt annyi háttértároló, mint amennyi memória(RAM) ma a telefonomban van. A csattogós lepke kvarcjátékra, pc-játékra, majd nintendo-ra, PlayStationra, Xboxra változott, miközben az évek óta bekötésre várt vezetékes telefon előbb féltéglányi mobilból mára kaparós telefonná vedlett. Az évek pedig csak teltek, demokráciáról szó sem volt, soha, senki nem tanította, nem mesélt róla, de ez nem lehet kifogás, sem alibi, mert a gyermekeink előbb utóbb kérdőre fognak vonni, vagy csak elköltöznek, ki közelebb ki távolabb. Jó dolog a demokrácia, mert kvázi nem kötelez semmire, ugyanakkor elfordulhatunk, becsukhatjuk a szemünket, homokba dughatjuk a fejünket, csak hát a következmények előbb utóbb érintenek, bármennyire szeretnénk kikerülni a kikerülhetetlent. Pedig a demokrácia lehetőséget biztosít a véleménynyilvánításra, a választásra, a változtatásra, csak azért tenni kell, ráadásul ma, de az még semmi, mert gyümölcse pedig talán csak holnap lesz, vagy holnap után, vagy jövőre, már ha teszünk érte.
Így négy év és 185 poszt után, az ember felteszi a kérdést magában. Teszek a holnapért? Eleget teszek a gyermekeim jövőjéért? Kihasználom a demokrácia adta lehetőségeim? Majd ha nagyobbak lesznek és elolvassák a blogot, képet kapnak a demokráciáról és a működéséről? A társadalmi felelősségvállalásról? A körülvevő társadalom élszintvonalának javítása céljából tett önkéntes cselekedetekről? Milyen konzekvenciát fognak levonni? Felesleges szélmalomharc, forduljon el vagy dugja homokba a fejét, dögöljön meg a szomszéd tehene, költözzön el minél messzebb? Megéri? Megérte? Egyáltalán van eredménye? Ön mit gondol erről kedves olvasó? Egyáltalán hozzátartozik az élethez a demokrácia aktív gyakorlása? Tanítanunk kell a gyermeket a demokráciára? Szülői felelősség vagy sem? Szüleink és nagyszüleink felmentenének alóla, vagy az orrunkra koppintanának, hogy elherdáljuk a lehetőségeinket és gyermekeink jövőjét?
A lakossági fórumra 16-an mentek el legutóbb, a maira még fele annyian sem! A lakossági kérdőívet a 2700 lakosú településen 807-szer tekintették meg és 329 válasz született, pedig nem volt még csak korhoz sem kötve – kíváncsi lennék például hány 30 sőt, 20 év alatti nyitotta meg egyáltalán. Miért volt ilyen kevés a válaszok száma? Talán mert úgy tapasztalták, hogy a népszavazás sem kötelezte a falu vezetését a lakossági érdek érvényesítésére? Vagy talán azért nem nyilvánítottak véleményt, mert látják, hogy aki évek óta képviseli a véleményét – talán az önét is kedves olvasó –, az sem sokat ért el vele? Vagy egyszerűen ekkora a közöny a közvetlen környezet iránt?
Nem tudom, de érdekelne! Egyet tudok, nem szégyenlem magam a blogom miatt, sőt, büszke vagyok rá és büszkén vállalom, még ha itt-ott tévedtem is időnként. A blog hiánypótló, melyet mi sem bizonyít jobban, mint az olvasottság és hogy rendszeresen próbálják elhitelteleníteni a koncepciótlan, unortodox, vagy morálisan megkérdőjelezhető döntéseik elleni véleménynyilvánítás szabadságát korlátozni, sőt már a fizikai tettlegességet súrolni, legalábbis a szabad mozgás korlátozásában mindenképpen. Őszintén szólva azt szégyellném, ha képviselő lennék ebben a csapatban, azt szégyellném, ha nevem egybeforrna a személyeskedéssel és a hülyézéssel, az unortodox döntésekkel, a vállalhatatlan viselkedéssel. Azt szégyellném ha részese lennék miközben a közpénz elveszti közpénz jellegét. Ráadásul mindez életem végéig, mert a mandátum ugyan csak öt évre szól, a döntések hatása nagyon messzire nyúlik – lásd híd! Nem, nem én vagyok döntéshozó helyzetben, ezért ezeket a döntéseket nem kell szégyellnem, nincs hozzá közöm, ezért bátran lemerem írni, még ha bele is szaladok a pofonba – ahogy arra már felhívták a figyelmem –, de azt a pofont nem én fogom kapni, hanem a véleménynyilvánítás szabadsága, a demokrácia, a lakosság és igen, Ön is kedves olvasó – még ha csak átvitt értelemben is.
Jó lenne kollektíve tanulni, megérteni és gyakorolni a demokráciát.

 

Lapzárta után érkezett: